Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-30 / 231. szám

1*67. szeptember 34. 2 Szombat (Fcítytatíks ae 1. dlSdLr&l?) körzetemként történő megalakítá­sa. Ezek lényegében önkormány­zati testületek csakúgy, mint az Őket létrehozó termelőszövetke­zetek. Létrehozásuk és működé­sük a szövetkezeti demokrácia új­szerű továbbfejlesztését jelenti. Az önök előtt fekvő törvényter­vezet megteremti a jogi lehetőségét annak, hogy a termelőszövetke­zetté tagok szövetkezetükön belül a jövőben önállóbban intézzék sa­Befejeződött az országgyűlés ülésszaka ját ügyüket. A törvénytervezet javaslatokat tesz arra is, hogy a szövetkezeten kívül eső, "kölcsö­nösen egymást érdeklő feladatok ellátásában a termelőszövetkeze­tek összefogva, együttesen ala­kítsák ki cselekedeteiket Mi a feladatuk e társadalmi képviseleti szerveknek? A szövetségek fő feladata a létrehozó termelőszövetkezetek jobb együttműködésének elősegí­tése, ennek révén az eredményes, önálló gazdálkodás előmozdítása, érdekvédelmük hatékonyabb el­látása. Nem lehet feladatuk, hogy valamiféle termelőszövetkezetek felett állő hivatalok legyenek, nem parancsolgathatnak a terme- lősaövefckezeteknek és nem is láthatnak él állami hatósági jog­köröket. Ez az elbürokratizálódás veszélyét hozná magával és ha­marosan tönkretenné az egész ügyet Ellenben feladatuk a szövetsé­geknek a termelőszövetkezetek egymás közötti kooperációjának kifejelesztése, anélkül, hogy sérte­nék a résztvevő termelőszövetke­zetek önállóságát. A kooperáció­nak számtalan lehetősége nyílik mindenekelőtt a mezőgazdasági termelésben, de az ehhez szorosan kapcsolódó kiegészítő tevékeny­ség, a kereskedelem, az érdekvé­delem stb. területén is. A területi szövetségeknek az a feladatuk és szép hivatásuk, hogy bátorítsák, támogassák a terme­lőszövetkezeteket ilyen irányú kezdeményezéseikben s miután már létrehozták azokat — koor­dinálják munkájukat. Gyakran kérdezik, miért van szükség érdekképviseletre, hiszen a termelőszövetkezet és az állam alapvető érdekei azonosak. A termelőszövetkezeteknek nem is az állammal van naponta el­intézni való ügyes-bajos dolguk, hanem a velük gazdasági kapcso­latban álló vállalatokkal. A ter­melési, értékesítési, beszerzési és egyéb kapcsolatokban előfordul­nak összeütközések, érdekellenté­tek a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok között. Emiatt van szükség a szövetkezeti érde­kek védelmére és egyeztetésére. Ezen túlmenően a hatékony ér­dekvédelem mindenekelőtt azt jelenti, hogy a termelőszövetke­zetek és a vállalatok valóban az egyenjogúság elvének szem előtt tartásával kössék meg a szerző­déseket. A viták és esetleges pe­rek megelőzése érdekében a szer­ződéses feltételek kimunkálásá­ban feltétlenül vonják be a terü­leti szövetségek képviselőit. Eddig 33 gazdasági körzetben alakult már meg a termelőszövet­kezetek területi szövetsége. Az ősz folyamán a többiben is meg­alakulnak az országban, tehát összesen 48 területi szövetség lesz. Szeretném felhasználni az al­kalmat, hogy erről a helyről tisz­telettel és nagyrabecsüléssel kö­Az. öröklés és elvándorlás foly­tán egyre szaporodott jogviták ma már zavarják a szövetkezeti földhasználat s általában a szö­vetkezeti gazdálkodás biztonsá­gát. Ezért kellett és kell napirend­re tűzni a kérdés perspektivikus rendezését. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az a célja és feladata, hogy — elfogadása ese­tén — a rendezéshez megadja az elvi és törvényes jogi keretet. A földtulajdon és • használat egységének ily módon való rende­zését lehetővé teszi szövetkezete­ink nagy többségének megszilár­dulása. A szövetkezeti földtulaj­don fokozatos bevezetése és maj­dan általánossá tétele megfelel a népi demokratikus úton haladó szocialista forradalom továbbvi­telének is: a szocializmus teljes felépítésének végső soron elen­gedhetetlen feltétele. A szocialista földtulajdon tör­vénybe iktatásával elvileg is le­szögezzük, hogy a szövetkezeti tulajdon szocialista tulajdon, an­nak egyik formája. Ha szabad megjegyeznem, most természete­sen pont kerül annak az iskolás vitának a végére is, amelyben azt állították, hogy a szocialista tu­lajdon állami-össznépi formája a „következetes” szocialista tulaj­don, a szövetkezeti pedig a „nem következetes” vagy „kevésbé kö­vetkezetes” kategóriába tartozik. Ügy vélem, a kérdés ily módon való felvetése idejétmúlt, s a hozzá hasonló dogmatikus filozo- fálgatást — ha még itt-ott, felbuk­kan — a törvény elfogadása után sürgősen a lomtárba kell vetni. A szövetkezeti földtulajdon biz­tosítása és térhódítása minden­esetre hosszabb időt vesz igény­szöntsem a termelőszövetkezetek be’> ^zt, fokozatosan és gazdasági akikkel dolgozni fognak; illetve döntsenek azok kizárására vonat­kozóan, akik munkájukkal vagy magatartásukkal méltatlanná vál­tak a termelőszövetkezeti tagság­ra. Jelentős változás a 7-es tör­vényhez képest, hogy a tagsági viszonyban a jogok és kötelessé­gek összhangban vannak a végzett munkával; ezt véleményem sze­rint szélesíteni kellene a szava­zati jogok gyakorlásánál is bizo­nyos esetekben. Az új törvény megszünteti a formális tagságot már megalakult demokratikus képviseleti szervezeteit, mint szo­cializmust építő társadalmunk újszülötteit! Igen jelentős, hogy az új tör­vény megszünteti a formális tag­ságot; különböző juttatások, szo­ciális ellátások a munka függvé­nyei; így aki saját hibájából ki­folyólag a szükséges munkanap­ját nem teljesíti, komoly hátrányt fog szenvedni. A termelőszövetkezetek üzemi tevékenységének a lakosság irá­nyába való kiszélesítését meg­nyugtatóan rendezi a törvényter­vezet. Az önálló építőbrigádok, a fuvarozási, a gépi berendezések kihasználásának, tésztaüzem lét­rehozásának lehetőségei, a cirok­feldolgozás kiszélesítése, mind­jobban és jobban fogja szolgálni egy-egy üzem, de az egyén ki­szolgálását is. Eljött az ideje, hogy a termelőszövetkezetek meg­fontoltan, szervezetten, kettő köz­gazdasági értékelések után, kilép­jenek eddigi elzárkózottságukból. Igen helyes, hogy a termelőszö­vetkezet feldolgozhatja a közös és a háztáji gazdaságban a termelő­szövetkezeti tagok által megter­melt terményeket és termékeket. Amennyiben mindez a gyakorlat­ban érvényesül, igen hasznos lesz. Azonban káros jelenségek is le­hetnek, ha most már a termelő- szövetkezetek fő energiájukat nem a termelés és termelési hozamok bővítésére fordítják, hanem a se­gédüzemek létrehozására olyan esetekben is, ahol a tárgyi felté­telek nincsenek biztosítva. Lehe­tőségek vannak a termények, ter­mékek közvetlen értékesítésére, feldolgozására, így míg azelőtt sok érték tönkrement, a továbbiakban meg lesz mentve és hasznos ter­mékké válik. A munkaerő egyen­letes lekötése biztosítva lesz. A lakosság helyi szükségleteinek ki­elégítése javulni fog, azonban a továbbiakban sem célszerű elte­kinteni a szerződéskötések adta lehetőségek kihasználásától. A gaz­dasági tevékenységek hatékonysá­ga a termelőszövetkezetek életé­ben még inkább magasabb szint­re emelkedik, ha egy-egy feladat elvégzésére vagy egész gazdasági tevékenység végrehajtására tár­sulnak, kooperációba lépnek? A segédüzemeket, a kooperációs vállalkozásokat a közös gazdaság szerves részeként kell kezelni. Se­gédüzemek, társulások különös jelentőséggel bírnak a gyenge gazdasági helyzetben levő terme­lőszövetkezetek viszonyára, de csak akkor, ha az adott gazdaság a kialakítandó segédüzemághoz szükséges terményt saját maga termeli meg. A szövetkezeti földtulajdon szilárd alapot teremt a szövetkezeti gazdálkodás számára A termelőszövetkezeti törvény mellett egy másik tervezet is fek­szik önök előtt, amely perspekti­vikusan is rendezni kívánja a földtulajdon és földhasználat to­vábbfejlesztését. Népi demokratikus fejlődésünk sajátosságainak megfelelően ha­zánkban a termelőszövetkezetek gyakorlatában a földtulajdon és a földhasználat nem esik egybe: a termelőszövetkezetbe behozott földeknek csak a használata kö­zös, tulajdonjogilag azonban a ta­gok magántulajdonában marad­tak. Ebből a kettősségből eredt és ma is érvényes az a jogsza­bályban előírt gyakorlat, hogy a behozott paraszti földek haszná­latáért a termelőszövetkezet in­tézményesen meghatározott össze­gű földjáradékot fizet tagjainak. A földtulajdon és földhasználat kettősségében kétségtelenül meg­levő ellentmondás mindazonáltal nemigen zavarta a termelőszövet­kezeteket abban, hogy vezetői és tagjai minden figyelmüket a kö­zös gazdaság kiépítésére, megerő­sítésére fordítsák. S a mozgalom egésze történelmileg és a népgaz­daság fejlődése szempontjából is nagy eredményeket ért el. A problémák és zavarok akkor kezdtek jelentkezni, amikor a nagyszámú idős parasztember ki­öregedése és elhalálozása nyo­mán az örökösök jelentkeztek, s tulajdonosi címen különböző igé­nyekkel álltak elő. Hasonló igé­nyekkel léptek fel a gyors ütemű iparosodás vonzó hatására a vá­rosba költözött volt termelőszövet­kezeti tagok tíz- és tízezrei. A tulajdonjog kifelé áramlása a je­lenlegi jogszabályozás mellett fel­tartóztathatatlan. Jelenleg már a termelőszövetkezetek használatá­ban levő földeknek mintegy egy­ötöde van kívülálló személyek tulajdonában. Ez anyagilag is egyre nagyobb terheket ró a ter­melőszövetkezetekre. eszközökkel kell megvalósítani. A törvényes rendezés szem előtt tartja a termelőszövetkezetek és az érintett földtulajdonosok erde­iében a méltányosságot, a terme - a fejlődésben megtett útnak megfelel E törvényjavaslat lőszövetkezeti tagok esetében pe­dig a legszigorúbb önkéntesség érvényesítését. Az utóbbival kap­csolatban szükségesnek tartom ez alkalommal is hangsúlyozni, hogy a megvalósítás során mindenféle erőltetés és kampány szigorúan ti­los. Meggyőződésem, hogy a szövet­kezeti földtulajdon bevezetése és térhódítása szilárd alapot teremt a szövetkezett gazdálkodás szá­mára! Kedves Elvtársaik! Meg vagyok győződve arról, hogy a vitára bocsátott törvény- tervezetek elfogadása és életbe léptetése nagy visszhangra talál és nagy alkotókedvet szabadít fel a szövetkezeti parasztság táborá­ban. Fehér Lajos elvtárs ezután a nemzetközi helyzet időszerű kér­déseiről szólt, majd befejezésül a párt Központi Bizottsága és a kormány nevében kérte az or­szággyűlést, hogy a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetekről, to­vábbá a földtulajdon és föld- használat továbbfejlesztéséről be­nyújtott törvénytervezeteket I gadja el. Különösen örömmel fogadható az a törvénytervezetben rögzített el­határozás, hogy a munkadíjat, az alapmunkabért, az elhasznált for­góeszközök értékét, értékcsökke­nési leírást, földjáradékot, terme­lési költségként kell elszámolni; ez az eddigi túlzott kötöttséget megszünteti és az eddigiek során a bizonytalan keresetet felváltja a termelőszövetkezeti tagok életé­ben egy garantált munkadíjazási forma. Az eddigiek során nem tudta a termelőszövetkezet tagja, hogy mát kap munkája ellenérté­kéként és bizony gyenge adottsá­gú termelőszövetkezetben év vé­gén ez nem nagy lelkesedést vál­tott ki. Fokozatosan csökkent *a dolgozók létszáma, nőtt az alkal­mazotti létszám s ezzel további termelőszövetkezeten belüli el­lentmondások keletkeztek. Keszthelyi Zoltán Békés megyei képviselő felszólalása A merev, szigorú alap­képzések nem segítették elő a termelés általános, mindenre kiterjedő fejlesztését. El­lentmondások keletkeztek a tagok fo- részesedésénél és a tartalékolások mértékének meghatározása tekin­tetében. A felhalmozás és a fo­gyasztás arányai üzemenként másként jelentkeznek és ahhoz jogának kell, hogy legyen egy adott termelőszövetkezet kollektí­vájának, hogy egy bizonyos keret között önállóan döntsön egyes gazdasági jelenségek mikénti al­kalmazásában. Lehetőséget kell biztosítani, hogy a termelőszövetkezetek belső életüket maguk rendezzék — a törvényes lehetőségeken belül, adottságuk alapján, szükségletük kielégítése céljából. Az új termelőszövetkezeti tör­vény minden termelőszövetkezet vezetését bizonyos elgondolások­ra, szervezeti változásokra, alap­szabálymódosításra fogja késztet­ni. E törvényjavaslat a fejlődés­ben megtett útnak megfelel. Elő­segíti azt a nagy erjedést, mely a termelőszövetkezetben kibontako­zóban van az új gazdasági mecha­nizmus érvényesülésének előse­gítésére. Hozzájárul az új válla­latszerű gazdálkodás kibontakozá­sához, rugalmassá, hatékonyabbá teszi a termelőszövetkezet vezeté­sét, növeli a személyi felelősséget, végső soron elősegíti, hogy a ter­melőszövetkezeti üzemek komoly nagy árutermelő gazdasággá vál­janak. Megköszönöm szíves türelmü­ket; a termelőszövetkezeti tör­vénytervezetet, a födtulajdon és földhasználati törvénytervezetet elfogadom, és képviselőtársaim­nak elfogadásra javaslom. Dr. Dimény Imre válasza a felszólalásokra Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A jelenleg alkotás alatt álló termelőszövetkezeti törvény ha­tályba lépése után az elkövetke­zendő időkre minőségi változást von maga után termelőszövetke­zeteinkben mind a tagság mind a vezetők vonatkozásában. A törvénytervezet elfogadása és hatályba lépése után sok tartalmi változás következik be a terme­lőszövetkezetek életében. Ide tar­tozik pl.: a tagsági viszony kelet­kezésének módja. A törvényterve­zet kimondja, hogy a termelőszö­vetkezeti tagok felvételéről a köz­gyűlés dönt. E tekintetben igen sok vita ve­tődik fel, főként a termelőszövet­kezeti vezetők körében. Az észre | vételek arra irányulnak, hogy a termelőszövetkezeti tagokat mi ­ért nem a vezetőség és miért a közgyűlés veszi fel? Sajnos, van­nak jelenségek, különösen nagy termelőszövetkezetekben — ahol ritkán van közgyűlés — a tagok felvétele formálissá válik, mivel a termelőszövetkezeti tag munká­ba állítása és a közgyűlés határo­zata között több hónap is eltelhet, így az egyén szempontjából bi­zonytalanság keletkezik. Tekintet­tel azonban arra, hogy a Terme­lőszövetkezeti törvény e tekintet­ben a demokratizmus kiszélesíté­sére törekszik, a közgyűlés hatás­körébe utalta a tagok felvételét, a kilépéshez való hozzájárulást és a kizárást; s ezzel el van ismerve a termelőszövetkezeti tagok ön­rendelkezési joga, hogy megvá­lasszák azokat a tagtársakat, Bevezetőben a miniszter megál­lapította, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, továbbá a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló tör­vényjavaslatok együttes tárgyalá­sában 32 hozzászólás hangzott el, s az igen széles körű és alapos vi­tában mezőgazdaságunk, főleg pedig a termelőszövetkezetek szá­mos időszerű kérdése került szóba. A felszólalók egyöntetűen megál­lapították mindkét törvény meg­alkotásának szükségességét és időszerűségét, s egyetértettek a javaslatokban foglalt alapvető elvi megoldásokkal. Ügy értékel­ték, hogy az új törvények a gya­korlatban helyesen hasznosítják az eddigi fejlődés tapasztalatait, s hiánytalanul kielégítik azokat a követelményeket is, amelyeket ál­talános társadalmi fejlődésünk, és a gazdaságirányítási rendszer re­formja támaszt. A miniszter ezután részletesen válaszolt a törvényjavaslatokkal kapcsolatban elhangzott indítvá­nyokra.

Next

/
Thumbnails
Contents