Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-30 / 231. szám
j/ltóg proletárjai, cgyesOfjetefrl A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1967. SZEPTEMBER 30, SZOMBAT Ara 00 fillér XXn. ÉVFOLYAM, »M. SZÁM Befejeződött az országgyűlés ülésszaka A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalásával folytatta tanácskozását pénteken reggél 9 órakor az országgyűlés. Az ülésen részt vett Fock Jenő, a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Pótiáütai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánnénák, az országgyűlés alelnökének megnyitója után a pénteki tanácskozás első szónoka, Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese emelkedett szólásra. Fehér Lajos felszólalása Két igen fontos, egész termelőszövetkezeti mozgalmunk továbbfejlődését érintő törvényjavaslat fekszik önök előtt. Kidoigazását pártunk IX. kongresszusa kezdeményezte. Irányelveit ez év első felében megtárgyalta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sok százezres „parlamentje”: tsz-pa- rasztságunk tehát már leadta szavazatát; a két tervezetre. Egyöntetűen támogatja és most tisztelettel azt kéri az országgyűléstől.: emelje törvényerőre azokat! A szövetkezeti közgyűléseken, a küldöttgyűléseken, az országos kongresszuson lezajlott széles körű, igen élénk és termékeny vita egyben azt is megmutatta: parasztságunk valójában már leadta szavazatát a mozgalomhoz való csatlakozáskor, a tsz-be való belépéskor és már akkor — végérvényesen szavazott És nem bánta meg, mint ahogy nem is bánhatta meg! Az átszervezés óta eltelt immár több mint fél évtized egyenletesen felfelé ívelő gazdálkodási eredményei és saját életkörülményeinek határozott javulása láttán joggal ítélheti meg úgy: érdemes volt a közös gazdálkodás fejlesztéséért dolgozni, fáradozni, küzdeni! Szövetkezetek — elsősorban fogyasztási jellegűek — voltak már a múltban, a tőkés Magyar- országon is. De mezőgazdasági termelőszövetkezetek csak a szocialista Magyarországon vannak és lehetnek: termelőszövetkezeti mozgalmunk szocialista rendünk édes gyermeke! Fél évtized tapasztalatai és eredményei immár a gyakorlatban igazolták, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet bevált, rugalmas, jó gazdálkodási forma. A termelőszövetkezet, amely a szocializmust valósítja meg a falun, sikeresen illeszkedik be a szocialista tervgazdálkodás rendszerébe, abban életrevalóan, mozgékonyán tud létezni, boldogulni. A kizsákmányolás mentes közös gazdálkodást megvalósító szövetkezetek alkalmasak arra, hogy a gazdálkodás jövedelmezőségiével úgy fejlesszék a mezőgazdasági termelést, hogy mindjobban helytállhassanak a társadalmi szükségletek kielégítésében. A termelőszövetkezet, mint gazdálkodási forma, alkalmas arra, hogy — a szocialista elosztás elveinek a munkadíjazásban és jövedelemelosztásban sok színű, de következetes alkalmazásával — megfelelő jövedelmet biztosítson tagjainak, s érdekeltté tegye őket a közös gazdaság fejlesztésében. És alkalmas arra is, hogy az élet- és munkakörülmények javításával elősegítse szocialista forradalmunk egyik nagyon fontos céljának valóra váltását: az ipari és mezőgazdasági munka, a város és a falu közötti különbségek fokozatos megszüntetését. Termelőszövetkezeti mozgalmunk általános fejlődése mögött elmaradt a jogalkotás Szövetkezeteink .többsége gyorsan kinőtte azokat a kereteket, amelyeket az 1959. évi 7. sz. törvény- erejű rendelet és egyéb jogszabály, valamint az átszervezés időszakában kialakított alapszabályminták megszabtak. E jogszabályok több tekintetben elavultak s ma már gátolják a fejlődést Űj szabályozásra, új törvényekre van szükség, amelyek szentesítik a szövetkezeti élet kialakult új formáit Egyúttal egyengetik a további fejlődés útját is. A termelőszövetkezeti és földjogi törvénytervezetek ezt a Gélt szolgálják. A Tisztelt Országgyűlés előtt fekvő javaslatok agrárpolitikánk továbbfejlesztésének igen fontos új elemeit tartalmazzák. A termelőszövetkezeti törvény a mezőgazdaságban kiépült szocialista viszonyokat erősíti azáltal, hogy a törvényben előírt új szabályozások megvalósulására termelőszövetkezeteink — működésük, gazdasági “tevékenységük belső tartalmát tekintve — mind magasabb szocialista szintre emelkednek majd. A földjogi törvény pedig a szövetkezeti földtulajdon bevezetésével és fokozatos kialakításával tovább erősíti rendszerünk szocialista alapjait. Az önök elé terjesztett törvénytervezetek jelzik, hogy a szocializmus teljes felépítése útján. újabb jelentős lépéseket teszünk a magyar falu társadalmi viszonyainak fejlesztésében is! A két törvénytervezet kidolgozása és életbe léptetése a munkásparaszt szövetséget is érinti. A szocialista földtulajdon kialakításával, a szövetkezeti gazdálkodás szocialista vonásainak erősítésével a két tervezet azt a célt szolgálja, hogy parasztságunk még közelebb kerüljön a munkásosztályhoz. Enélkül nincs előrehaladás sem az ipar és a mezőgazdaság valóban arányos fejlesztésében, sem pedig városon és falun az életszínvonal növelésében. A két törvénytervezet kidolgozását és jóváhagyását nemcsak a szövetkezeti mozgalom fejlődése, hanem a gazdaságirányítási reform megvalósítása is sürgeti. A reform szellemének felei meg a törvénytervezetnek az a törekvése, hogy a termelőszövetkezet fogalmát az új helyzet követelményei szerint korszerűsítse. A törvénytervezetben ajánlott, korszerűsített fogalmazás szerint: ja termelőszövetkezet önkéntesen társult dolgozó parasztok társas szervezete és egyszersmind szocialista nagyüzem, amely önálló, vál. lalatszerű gazdálkodást folytat A termelőszövetkezet e kettős természetéből elsőként az a kö' vetkeztetés és feladat adódik, hogy a tsz vezetésében és egész működésében az eddiginél következetesebben kell megvalósulnia a szövetkezeti demokrácia és a vál lalatszerű gazdálkodás sajátos egységének. Akkor dolgozik jól egy-egy tsz vezetősége, ha megérti s a tagsággal meg tudja ér tetni a reform során a mezőgazdaságban már jórészt bevezetett új intézkedéseket és képes azokat a gazdálkodásban hatékonyan, rugalmasan alkalmazni. A termelőszövetkezet fogalmának előbb idézett meghatározásából adódik továbbá az a következtetés és feladat, hogy egyrészt fejlesztenünk kell a termelőszövetkezetet mint a parasztok társulásait, úgy is mondhatnánk, hogy szövetkezefcibbé kell tenni a szövetkezeteket, másrész erősítenünk kell a szövetkezeteket mint nagyüzemeket Oly módon kell fejlesztenünk azokat, hogy mindinkább vállalatszerűbbek legyenek, azaz korszerű, önálló vállalatszerű gazdálkodásit folytassanak. Milyen követelményekkel jár a szövetkezeti jelleg erősítése? A gazdaságirányítási reform lényeges jellemzője a szövetkezeti önkormányzat eddigieken túlmenő elvi elismerése és gyakorlati alkalmazása. Az új törvénytervezetek is ezt kívánják előmozdítani. A termelőszövetkezet szocialista közösség. A termelőszövetkezetekben testületi vezetés érvényesül. Az elmúlt években kitűnt, hogy a döntési és intézkedési jogkörök eddigi rendezése nem számolt eléggé a termelőszövetkezetek nagyüzemi méreteinek gyors ütemű növekedésével, a gazdálkodás belső differenciálódásával, a nagyüzemi működés gyakorlati követelményeivel. Ez elsősorban abban jelentkezett, hogy a közgyűlés szerepe túlméretezett és elaprózott volt, ugyanakkor a szakvezetők és a munkaszervezeti egységek vezetői saját hatáskörükben alig intézkedhettek. A törvénytervezet a tsz-közgyű- lés kizárólagos hatáskörét csak a működés és gazdálkodás alapvető kérdéseire tartja fenn. Ugyanakkor megfelelő önállóságot s ezzel együttjáró felelősséget biztosít a szövetkezet operatív vezető testületének, az üzemi vezetőknek s szakembereknek. Ügy gondolom azonban, hogy a szakvezetők tevékenységének konkrét szabályozását a törvénytervezetből a végrehajtási utasításba kellene áttenni. A szövetkezeti törvény másik alapvető vonása az, hogy a tagok kollektív tulajdonosai s egyben dolgozói, munkavállalói is szövetkezetüknek. Ez a sajátos vonás végigvonul a szövetkezet működésének és gazdálkodásának úgyszólván valamennyi területén. A törvénytervezet számos lényeges változást és korszerűsítést javasol: így például a tagsági jogok és kötelességek jobb összehangolásában, a vezetés felépítésének, szervezetének, továbbá a munka megszervezésének és díjazásának tóvá bbf ej lesztésében. A törvényben, mint Dimény Imre elvtárs is hangsúlyozna — világosabb és az eddiginél határozottabb megfogalmazást kap az, hogy a tagoknak nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak. E kötelességek közé nemcsak a rendszeres munkavégzés tartozik, hanem az is, hogy a tag vegyen részt rendszeresen a szövetkezet életében. Miben áll az önálló vállalati gazdálkodás lényege? A gazdaságirányítási reform fontos vonása, hogy nagyban előmozdítja az önálló vállalati gazdálkodás kibontakozását nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Milyen követelményekkel jár a tsz-ek vállalatszerű gazdálkodásának fejesztése, miben áll az önálló vállalati gazdálkodás lényege? A’ fő követelmény, hogy a vállalatok képesek legyenek a termelésük eredményeként keletkező bevételeikből fedezni ráfordításaikat s a termeléshez szükséges eszközöket A kormány a felvásárlási áraknak két lépcsőben végrehajtott illetve végrehajtandó, együttvéve mintegy tizenhét százalékos felemelésével, az egyszeri hitelrendezéssel, továbbá a termelőszövetkezeti jövedelemszabályozásról, az adózásról és az állami támogatási rendszer megreformálásáról a közelmúltban hozott határozatával lényegében a termelő- szöveitkezetek nagyobb részében megteremtette az önálló gazdálkodás legfontosabb pénzügyi feltételeit Az említett ár-, adó- és egyéb pénzügyi intézkedésekkel lehetővé vált, hogy a korszerű nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelően a termelőszövetkeztek is létrehozzanak — erejüktől telhetőén és fokozatosan — fejlesztési, részesedési, szociális, kulturális és jövedelembiztonsági alapokat. Az elkövetkezendő években fokozatosan megnyílik a lehetőség a részesedési alap, ezen belül a munkadíj alap képzésére, ennek nyomán az évközi, rendszeres garantált munkadíjazásra. A garantált munkadíjazás bevezetésével kapcsolatban szeretném felhasználni az alkalmat két közkeletű félreértés eloszlatására. Először: elvi kérdést jelent az, hogy nem az állam garantálja a tsz-tagságnak a munkadíjak évközi rendszeres kifizetését, hanem maga a termelőszövetkezet. Az állam a garantált munkadíjazásnak csak a pénzügyi feltételeit igyekszik megteremteni, mint ahogy az általam előbb felsorolt intézkedésekkel nagyjában-egé- szében meg is teremtette ezeket. Másodszor: maga a termelőszövetkezet sem garantálja tagjainak a várható teljes évi jövedelmet, csupán a betervezett részesedésnek legfeljebb 80 százalékát. Az • ezen felüli rész a kiegészítő részesedés — ha úgy tetszik, a „mozgó bérrész”, vagy „nyereség” — a valóságban ingadozó jövedelemrész lesz, amely függ a gazdálkodás jövedelmezőségétől, s részben a piaci helyzet alakulásától is. Űj elvként került be a törvény- tervezetbe az a meghatározás, amely szakít a tsz-jövedelemel- osztás eddig érvényben levő, úgynevezett „maradék” elvének gyakorlatával és kimondja, hogy a munkadíiat a jövőben termflési költségként kell elszámolni. Ha abból indulunk ki. hogy a földből úi értéket előállító legfőbb termelőerő az élő munkaerő, akkor közgazdasági lényegét tekintve nem is 1 éjiét más következtetésre jutnunk. A megélhetés biztonsága. a munkaerő falun maradása pedig azt követeli meg. hogy a termelési költségként elszámolt pénzbeli munkadíjat rendszeresen, lehetőleg havonta garantáltan fizessék ki a szövetkezet tagiáinak A IX. pártkongresszus állásfoglalása alaoián a termelőszövetkezetek országos kongresszusa ez év tavaszán elindította a termelőszövetkezetek demokratikusan kialakított társadalmi szervezeteinek létrehozását. A kongresz- szus megválasztotta a termelőszövetkezetek országos tanáésát, nvár utóján pedig elkezdődött a területi szövetségek gazdasági (Folytatás a 2, oldalon.) i
