Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-28 / 229. szám

196t. szeptember 28. 2 Csütörtök Megkezdte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) tézkedégsel a bérgazdálkodás ed­digi túlzott kötöttsége — amit mind a termelési érdekek, mind pedig a munkaerőgazdálkodás vo­natkozásában az utóbbi években erősen vitattak — megszűnik. Lehetőség adódik a vállalatok számára, hogy fokozottabban dif­ferenciálhassanak a dolgozók kö­zött és — a többi tervezett intéz­kedéssel együtt — hatékonyabb eszközökkel rendelkezzenek a ju­talmazás és a fegyelmezés terén is. A Munka Törvénykönyve 39. paragrafusa szerint vállalati ha­táskörbe kerül a munkaidő-alap­pal történő gazdálkodás. A válla­lat — a központi elvek keretei között — maga határozhatja meg — termelési igényeinek legmeg­felelőbben — a munkaidő-beosz­tást. A vállalati hatáskör növelésé­vel kapcsolatban elsők között kell említenem a kollektív szerződé­sek rendszerének bevezetését, amelyről a törvényjavaslat 10. paragrafusa rendelkezik. A kollektív szerződések rend­szere — azáltal, hogy a részletes szabályokat vállalati szinten ha­tározza meg — egyidejűleg szol­gálja a vállalati önállóság fejlesz­tését és egyben a dolgozók érde­keinek fokozott védelmét. A ko- lektiv szerződések tehát végső so­ron nem mások, mint a Munka Törvénykönyvének üzemi végre­hajtási utasításai, amelyeket a dolgozók érdekvédelmi szerva, a szakszervezet és a vállalat — a dolgozók bevonásával — köt meg. A kollektív szerződéssel kap­csolatban meg Hell említeni, hogy a törvény egyes esetekben kötele­zően előírja valamely kérdésnek a kollektív szerződésben történő szabályozását, ez a helyzet pél­dául a munkaidő-beosztás rende­zésénél vagy a részesedési alap felosztásánál. Más esetekben, amikor központilag aránylag szé­les körben rendezhető kérdésről van szó és csak kevés helyen kell a sajátos vállalati követelmények miatt a központi rendelkezéstől eltérni, a törvény megmondja a szabályt és csupán lehetőséget ad arra, hogy a kollektív szerződé­sek attól eltérően is rendelkez­hessenek. (Például a felmondási idő meghatározásánál vagy a heti pihenőnapok összevonásénál*. Ezekben a kérdésekben csak ak­kor kell a kollektív szerződésben rendelkezni, ha a központilag meghatározott szabály az adott vállalatra nem lenne megfelelő. Ez a törvényjavaslat megfelel a párt és kormány törekvéseinek, amelyek a szocialista demokrácia továbbfejlesztését célozzák. Már a viták során felmerült, hogy a vállalati önállóság növelé­se, a gazdasági vezetők szélesebb jogköre nem eredményezi-e a dol­gozók véleményének háttérbe szo­rításét, nem ragadtatja-e a veze­tőket túlkapásokra? A másik ol­dalon a szakszervezeti jogok nö­vekedésével kapcsolatban is fel­merültek aggályok; nem lesz-e túl széles körű a szakszervezetek be­leszólási joga, s nem fogja-e ez hátráltatni a termelési érdeke­ket? A mi véleményünk az, hogy a túlzott aggodalomra ninesen ok. Gazdasági vezetőink nem a társa­dalom céljaival ellentétes alapo­kon álló, pem valami kapitalista típusú gazdasági vezetők, hanem a mi rendszerünk által nevelt, rendszerhez hű, a jogokat és kö­telességeket jól ismerő, a mun­kásosztály törekvéseit minden­ben támogató gazdasági szakem­berek. A bizalmat mindenképpen helyes nekik megadni, mert meg­illeti őket. Másik oldalon áll az, hogy a párt és a kormány— a szocialista de­mokrácia fejlesztése érdekében — javasolja a dolgozók érdekvédel­mét képviselő szakszerveze­tek jogainak növelését. A szocialista demokrácia mesz- szemenő fejlesztését jelentik, hogy a szakszervezeteknek tör­vényben lefektetett joga: a dol- goeők érdekeiben bármikor, bár­Az országgyűlés ülésszaka szerdán délelőtt megkezdte tanácskozásait. Képünkön; Ajtay Mik­lós, a Minisztertanács elnökhelyettese, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. hol felléphetnek, joguk van a j gazdasági vezetők tevékenységé­nek megítélésére is. Meg vagyunk győződve arról, hpgy szakszerve- geteink a legnagyobb jogkörrel ott fognak élni, ahol erre szükség lesz. Azt hiszem, az a helyes felfo­gás, hogy a szakszervezetek széle­sebb beleszólási lehetősége és a vállalatvezetés nagyobb hatás­köre nem egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő. A Munka Törvénykönyvének 14. paragrafusa tartalmazza a szak- j szervezetek közreműködési jogait. Ez a paragrafus jogot ad a szak- szervezetek vállalati szervének, ben az esetben az intézkedést a : között köteles arról gondoskodni, felsőbb szervek döntéséig nem hogy mindenki számára legyen Szabad végrehajtani. | munkahely, vagyis biztosítsa. a A viták során számosán kérték munkaképes lakosság megfelelő ennek a tételnek konkrét kifejté- foglalkoztatását. Ez azonban nem sét, annak megmagyarázását, ; azt jelenti, hogy mindenkinek éle- hogy mi lehet a szocialista er- ! te kezdetétől nyugdíjazásáig egy kölesnek megfelelő bánásmódot Súlyosan sértő intézkedés, Erre esak azt lehetett válaszolni, hogy a szocialista erkölcsi normák él­nek, folyton tovább fejlődnek, nem lehet tehát sematikusan pa­ragrafusba szorítani őket. Ha egy adott intézkedés* a jo­gok és kötelességek tükrében né­zünk, kiderül, hogy hasonló ügyek esetében másképpen kell fellépni hogy a munkaviszonyt érintő sza- ; a jól dolgozókkal és másképpen a bályokkaj, valamint a szocialista; hanyagokkal szemben. A helyes erkölcsnek megfelelő bánásmódot! eljárást tehát, hogy milyen ese- súlyosan sértő intézkedésekkel j tekben hogyan kell intézkedni, az szemben kifogást emelhessen. Eb- 1 élet fogja kialakítani. Hat hónap is lehet a felmondási idő Tisztelt Országgyűlési Igen lényeges változtatásra ke­rül sor a felmondás kérdésében is. Az új Munka Törvénykönyve ter­vezetének a felmondásra vonatko­zó rendelkezései az eddigi felmon­dási rendszert teljesen megvál­toztatják és feloldják a megkö­töttségeket mind a dolgozó, mind a vállalat szempontjából. A dol­gozó és a vállalat helyzete között bizonyos' különbség azonban to­vábbra is fennmarad. Míg ugyanis a dolgozó bármikor kötetlenül fel­mondhat, a vállalatra nézve — a szocialista humanitásból fakadó —felmondási tilalmak és korlá­tozások továbbra is érvényesek, sőt ezek köre bővül Is. Nálunk betegség, terhesség ese­tében már régóta felmondási tila­lom van. A mostani szabályozás ezt kiterjeszti a sorkatona felesé­gére és az egyedülálló anyákra is. Megváltozik a felmondási idő rendszere. A IS napos felmondási idő az egetek egy részében sem a vállalat, sem a dolgozó számára nem elegendő. Ha a dolgozó fel­mond, a vállalat nem mindig tud 15 nap alatt utánpótlásról gondos­kodni és a dolgozó sem tud min­dig 15 nap alatt új munkahelyet találni. A javasolt szabályozás ezért differenciált felmondási rendszert alkalmaz. A felmondási idő 15 naptól 6 hónapig terjedhet, hogy ezen belül mennyi, az a kollektív szerződésre, illetve a dolgozók és a vállalat közös meg­egyezésére van bízva. • Többen feltették azt a kérdést, hogy a felmondási rendszerben bekövetkező változásoknak milyen következményei lesznek. A gazda­sági vezetők a nagyobb munka­erővándorlástól félnek, a másik oldalon pedig attól, hogy nem jön-e létre nagyobb munkaerő-fe­lesleg. Ami a munkaerőfeleslegtől való félelmet illeti — az új gazdaság­irányítás célja nan a termelés Szűkítése, hanem bővítése, tehát az eredmény semmi szín alatt ugyanazon vállalatnál kell dolgoz­nia még akkor is, ha ennél a vállalatnál a munkalehetőség je­lentősen csökkent, ugyanakkor más vállalatoknál pedig nagymér­tékű a munkaerőhiány. Az alkot­mány értelmezése szerint minden­ki számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy ha munkaviszo­nya megszűnik, újból munkába tudjon állni. A Munka Törvénykönyve hat­hatósan intézkedik a dolgozók egészségének és testi épségének védelméről, amikor 31, paragrafu­sában kimondja, hogy ezt a védel­met már a beruházások előirány­zásánál, a tervezésnél, a kivitele­zésnél figyelembe kell venni. Erre a célra a vállalatnál megfelelő munkavédelmi szervezetnek kell működnie. A munkavédelmi fel­ügyeletet nálunk Magyarországon — teljes jogkörrel és megfelelő sem a fogalkoztatottság csökkenő- ZLűw'fTut f»V megietem se lesz. Természetesen a gazdaság: , _T_ » élet időnként megkíván bizonyos átcsoportosításokat egyik iparág­ból a másikba. Ami pedig a mun­kaerőmozgást illeti: nem vitás, hogy a gazdasági vezetőknek töb­bet kell törődniük a jpl dolgozók megbecsülésével és mindazzal, ami a dolgozót a vállalathoz köti. Egyik képviselőtársam az előze­tes megbeszélések során szóvá tette: náluk á megyében felmerült olyan aggály, hogy a szabad válla­lati felmondás lehetősége nem el­lentétes-e a munkához való jog állami garantálásával. Ezzel kap­csolatban elsősorban azt kell le­szögezni, hogy a munkához való jogot alkotmányunk biztosítja, Ezen a Munka Törvénykönyve nem változtat, sőt éppen ellenke­zőleg — mint erre a törvényjavas­lat 18. paragrafusa kifejzetten ki Is tér —, biztosítja, hogy mindenki szabadon munkaviszonyt létesít­hessen. A munkához való jog értelme az, hogy az állam az egész nép­gazdaság fejlesztésének keretei szakszervezetek látják efl. Az üze­mi munkavédelem terén az ered­mények a gyors ütemű fejlődéshez mérten is jelentősek. Nálunk az összes nyugdíjba* menőknek csak néhány százalé­kát teszik ki azok, akik üzemi baleset miatt kénytelenek rok­kantsági nyugdíjba menni és va­lamennyi egyéb betegség miatt megrokkantakkal együtt sem te­szik ki az összes nyugdíjba me­nők negyedét. Számos nyugati ipari országban a férfiak 60, a nők 70 százalék* válik rokkanttá nyugdíjkorhatár elérése előtt. Négyszázezren vettek részt a vitában Tisztelt Országgyűlés! A Munka Törvénykönyvének tervezete a közvélemény széles körű meghallgatása után került a parlament, a nép legfőbb kép­viselet} szerve elé. A beterjesztett javaslatról elmondhatjuk, hogy az társadalmi ellenőrzés mellett készült. A törvényjavaslat a SZOT-tal, és az Igazságügymi­nisztériummal együttműködve, teljes összhangban készült el. A nyilvános vitában mintegy 400 000 dolgozó vett részt és szé­les körben élt a véleménynyilvá­nítás lehetőségével. A vita bebi­zonyította, hogy a közvélemény a tervezet alapvető koncepcióit he­lyesli, elfogadja és azt szükséges­nek tartja. Ugyanakkor sok olyan javaslat is volt, amelyet haszno­síthatunk, ezért az előzetes ter­vezetet módosítani kellett. A vita alapján került a terve­zetbe a megrokkant dolgozók fel- gyógyulása utáni újbóli alkalma­zásának kötelezővé tétele korábbi munkáltatójuknál; a többgyerme­kes anyák szabadsága és a juta­lomszabadság bevezetése, ami a jól dolgozók messzemenő megbe­csülését jelenti. A .jutalomszabadsággal kap­csolatban szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy ez a rendsze­res szabadságon felül — tehát alap- és pótszabadságon kívül — jár. Megemlítem, hagy ugyanígy a rendes szabadságon felül iljati meg a dolgozókat a tanulmányi szabadság is. Az országos vitában számtalan hozzászóló 6zóvá tette, hogy a 40 és az 50 éves jubileumi jutalma­kat a dolgozók jelentős hányada nem kaphatja meg, mert előbb megy nyugdíjba. A 40 éves ju­bileumi jutalomnál elsősorban a pőkről van szó, továbbá azokról, akik főiskolát, egyetemet végez­tek és tanulmányaikat 24—25 éves korban fejezték be, me^t nyugdí­jazásukig rendszerint nem tölte­nek 40 évet munkában. Az 50 éves jubileumi jutalmat rendsze­rint az sem érheti el, aki már 14—15 éves korában elkezdett dolgozni. A Munka Törvényköny­ve végrehajtási utasításának 66, paragrafusa — az országos vitá­ban kialakult vélemény alapján — nyugdíjazás esetén, már 35, il­letve 45 munkában töltött év után biztosítja a jubileumi jutalmat. Tisztelt1 Országgyűlés! Ügy vélem, hogy az új Munka Törvénykönyvének tervezete hí­ven tükrözi a hazánkban elért fejlődést és biztosítja a felkészü­lést a további eredmények eléré­séhez. A javaslat a korábbi törvény­könyvvel szemben igen nagy je­lentőségű változtatásokat tartal­maz, mert nagyok a társadalmi, politikai, gazdasági és szociális eredményeink. Ezek az eredmé­nyek a pártunk és kormányunk, valamint egész dolgozó népünk közötti együttműködés, kölcsönös bizalom és megbecsülés révén jöt­tek létre. Csak e kölcsönös biza­lom tette lehetővé hazánk gyors szocialista fejlődését, a nyugodt légkört, a szorgalmas építőmun­kát. Az új Munka Törvénykönyve, az életet adó munkának alaptör­vénye, és előkészítői az alkotó embér, a dolgozók iránti tisztelet­tel tervezték meg. Kérem, hogy a javaslatot az országgyűlés vitassa meg és fo­gadja el, Veres József munkaügyi mi­niszter nagy tapssal fogadott be­széde után Molnár Ernő, az ipari bizottság elnöke, a törvényjavas-' lat előadója szólalt fék Gáspár Sándor SZOT-főtitkár beszéde Tiszteit Országgyűlés! Hazánkban a szocialista forra­dalom alapvető követelményeinek eleget tettünk. Most a szocialista Viszonyok tökéletesítése van napi­renden. Az új Munka Törvény­könyv-tervezetet, amelyet a Tisz­telt Országgyűlés elé terjesztettek, a társadalmi igény szülte. Minden törvény kifejezi annak a társadalomnak a jellegét, lénye­gét, amelyikben létrehozták és alkalmazzák. Különösen így van ez az alapvető jelentőségű törvé­nyekkel. Ma is ilyen alapvető tör­vényjavaslatot tárgyalunk, amely a szocialista fejlődés követelmé­nyeinek tesz eleget a társadalmi lét legfontosabb területén, a mun­ka területén. Az új Munka Törvénykönyv összhangban van mindazon intéz­kedéseinkkel, amelyeket társa­dalmi rendszerünk további erősí­tése érdekében foganatosítottunk politikai, gazdasági és társadalmi téren egyaránt. Az új Munka Törvénykönyv nem szabályozza részletesen a munkajogi kérdéseket, csak azok alkalmazásához biztosít kereteket, A kerettörvény kettős célt szol­gál, Egyrészt, hogy legmagasabb szintű jogszabályban, törvényben biztosítsák a dolgozóknak a mun­kaviszonnyal kapcsolatos jogait, kötelezettségeit. Másrészt lehető­séget nyújt arra, hogy a törvény keretei között és annak szellemé­ben. a munkaviszonyt érintő kér­déseket a helyi körülményekhez (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents