Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
S96T szeptember 3. 3 \ Vasárnap Serlegek között Mezőhegyesen fl 66. Országos Mezőgazda-1 sági Kiállítás és Vásár tovább ' öregbítette Mezőhegyesnek, az ország egyik legnagyobb és legszínesebb múltú állami gazdaságának hírnevét. A Capi nevű magyartarka tehén termelési eredményéért nagydíjat, a Kunov magyartarka tenyészbikáért nagy- díjat, a Planet bikáért és a 18-as üszőcsoportért tenyésztési nagy- díját, továbbá a lótenyésztésért is szintén nagydíjat kaptak. A búza termesztéséért arany-, a kukoricáért ezüstérem került Mezőhegyesre. Ezenkívül eddig még 27 kiállított állat vagy növénytermesztési hozam után ítéltek Mezőhegyesnek arany-, ezüst-, bronzérmet. A kiállításon szerzett elismeréseik, serlegek és érmek elhelyezése Mezőhegyesen „gondot” jelent. Bár Oláh József igazgató hivatali előszobájában áll egy nagy, több polcos vitrin, de itt a most szerzett kitüntetéseknek már nem jut hely. Néhány dij már a vitrin tetejére került. Az előszobában azonban a kitüntetéseknek csak egy részét tartják. Az igazgatói irodában függnek az oklevelek és a kormánytól kapott legnagyobb elismerés: a Munka Vörös Zászló Érdemrend. Ez a kitüntetés akkor került ebbe a gazdaságba, amikor Mezőhegyesen több éves kemény erőfeszítés után országo- j san is kimagasló eredmények születtek. Sajnos, valamilyen oknál fogva — a kitüntetést követő években — eredményromlás tépázta meg Mezőhegyes jó hírnevét. Az utóbbi években azonban mintha önmagára talált volna ez a gazdaság. Két év óta igen jelentősen javul a termelés. — B mezőhegyesi ember szereti a gazdaságot és büszke is rá. A szeretet és az eredmények felett érzett szerény büszkeséget igyekeztünk táplálni — mondotta Oláh József elvtárs. — Azt az egészséges lokálpatriotizmust, amely évszázadokon át Mezőhegyesen kialakult, hiba lett .volna nem bekalkulálni a mostani mezőgazdasági kiállításon szerzett díjakba is. Ha bárki végigtanulmányozza Mezőhegyes történetét, akkor látI hatja, hogy ebben a nagy múltú gazdaságban munkáscsalád-di- nasztiák sokasodnak. A Csiger, a Géiges, a Bányai, a Mezőfi, a Baranyai, a Balogh, a Dunai, a Barabás és még több család neve Mezőhegyesen száz esztendőnél Ä jóval öregebb. Itt apáról fiúraszállt és száll ma is a munkabeli mesterség. Hogy csak néhány nevet említsünk: a szocialista címmel többszörösen kitüntetett Balogh András tehenész brigádjában Fürj János, Gál István, Magyar János fiával együtt dolgozik. Ez a szocialista brigád nemcsak eteti és feji a teheneket, hanem tenyészti is. A magyartarka állományt Jersey-vel keresztezik, tanulmányozzák a keresztezés utóhatását. I Balogh-brigftd különben megtisztelve érzi magát. Ugyanis a kiállításon nagydíjat nyert Capi tehenet ők is gondozták. A gondjaikra bízott állományban már több nagy termelékenységű egyed van. A Csacskától a legutóbb próbafejéskor napi 38,4 liter tej termelése került a törzslapra. Az Acél nevű tehéntől a harmadik és a negyedik ellés közötti laktációban 7244 liter tejet fejtek. (A tsz-ek tejtermelési eredménye megyei átlagban 2250 liter.) A gazdaság másik, egyre jobban 1 erősödő oldala a lótenyésztés. Az ország egyik legnagyobb ménesét Mezőhegyesen tartják. Csakhogy most nem igáslovaJkat, hanem igen értékes sportlovakat tenyésztenek. A sportló-tenyésztés mai atyja: Mácsánszky Gyula, a Magyar Népköztársaság mesteredzője. ő említette, hogy évente ötmillió forint bruttó hozammal járul hozzá a lótenyésztés az állami gazdaság pénzbevételéhez. A mezőhegyesi ^portié márkás áru. Hogy azzá lett, ebben jelentős része volt és van Szentmi- hályi Ferencnek. <5 Európa egyik legjobb hajtója. Hamburgban, a •nemzetközi ötösfogat-derbyt megnyerte. Ugyaninnen hozta Mezőhegyesre 'a terepakadály-hajtás első díját is. Az ügyességi hajtásban is jeleskedett. Ráadásul a legszebb négyesfogat díját is neki ítélte az igényes zsűri. Szentmi- hályi Ferenc a sportlótenyésztésI ben csoportvezető. Az ő irányítása mellett idomítják a ménesből behozott lovakat, készítik elő a budapesti ügetőpályára. A Mezőhegyesen tenyésztett ugrólovak teljesítménye is kiváló. Poznanban, Lipcsében, Noviszá- don és természetesen Budapesten Is a lovassport kedvelői között közismert Kovács János neve. ö nyerte Galibával a Magyar Ugróbajnokságot is. Ugratott Münchenben. Ott is nyert. 1967 legjelentősebb hazai csapatversenyét Kecskeméten vívták. A ménesek díját Kovács János, Kruzsicz József, Balogi András és Nagy László hozta Mezőhegyesre. Az ügetőlovak versenyében Mezőhegyes évek óta szintén az ország élvonalában halad. Nem lenne tefies a mezőhegyesi eredményekből ízelítőt adó tudósítás, ha a gazdaságban más területen folyó nagyarányú rekonstrukciót nem említenénk. A peregi kerületben — az első szakaszban — négyszázas tehenészet és 10 ezer sertés nevelésére, hizlalására alkalmas épületeket készítenek. A sertéstelepet 1969- re adják át a termelésnek, a tehenészetet pedig valamivel korábban. Az építkezés jó minőségű. Búza Lajos szocialista brigádja kiválóan látja el feladatát. A brigád bevezette az önjneózást. Minden épületért garanciát vállal, akárcsak az új-mezőhegyesi Mezőfi Mihály és Baranyai Ferenc komplex növénytermesztő brigádja is. Ez a brigád a gazdaság szántóterületének csaknem 20 százalékát gondozza. így a többi komplex növénytermesztő brigád mellett Mezőfiéknek és Bara- nyadéknak jelentős részük volt a búzatermesztés arany- és a kukoricatermesztés ezüstérmének megszerzésében is. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy 1966-ban a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban havonta 110 forinttal növekedett az átlagkereset, a mostani első fél évben pedig a tavalyinál ugyancsak havonta 86 forinttal kerestek többet az emberek, érezhetjük: a kiállításon szerzett nagyúriakért, arany-, ezüst-, bronzérmekért és elismerő oklevelekért keményen megdolgoztak. Dupsl Karoly Annak idején nem tudtunk itt sehogysem helyet találni, s oda mentünk, ahol lehetőségünk nyílt az üzem létesítésére. Bízunk azonban abban, hogy hamarosan sikerül leköltözni Gyomára. — A riport eredeti célja a kagylóhalászat — emlékeztetem az elnököt. — Igen, a kagylók. Szóval, a műanyag mellett azért még rájuk is szükség van. A halászoktól átvett héjakat — természetesen tiszta és megfelelően osztályozott állapotban — tehergépkocsival szállítjuk az üzembe, ahol fúrják, csiszolják, fényesítik, azaz gombot készítenek belőle. — A hulladék? — Nem megy a szemétbe. A tehergépkocsi lehozza és ezt itt értékesítjük» A kagylódarát nagyon szívesen vásárolják a termelőszövetkezetek gazdag mész- tartalma miatt baromfi tápnak. Bebizonyosodott, hogy azokon a tojástermelő telepeken, ahol ezt etetik, sokkal keményebb héjú tolásokat tóinak a tyúkok. A békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet például évente legalább 200 mázsát vásárol tőlünk. Ez tehát a kagyló másik, isen komoly haszna. A fehérjében gazdag kagylóbél is kiválóan alkalmas állatok takarmányozására. Hát ilyennek sikerült a kagy- lóhalászokról tervezett riport. Egy jelentős, a megyébe hazakívánkozó üzemről tájékoztattam az olvasókat. Olyan üzemről, amelynek hazahozatalát nem ártana sürgetni, hiszen a jövő évre már tízmillió forint étéket szeretnénk termelni. Ez pedig, azt hiszen, nem lehet közömbös a részünkre. Opauszky László Csendesen bújik meg a Körös enyhe lejtésű partjai között, szellő is alig fodrozza a sima víztükröt. Ügy tűnik, engedelmesen tárja ölét a belőle élőknek, viszonzásul a sok tavaszi kártevésért. Fényes és barna testű halak ficánkolnak a hálók- van vagy akadnak horogra, építkezésekhez indulnak a homokká! rakott teherautók. Széles sugárban ömlik a földekre az életet adó öntözővíz... Fizet a Körös. Vajon csak vízzel, hallal, homokkal ? Tompa orrú ladikból gereb- lyével kotorász valaki a víz mélyén. Duzzadó izmokkal szórja zsákmányát a ladik fenekére s kezdődik a víz vallatása elölről. Kinn a parton csípős füsttel keveredő bűz. A ladik tartalma drótkosárban merül a tűz fölött levő kondérba. Dolgoznak a kagylóhalászok... Őket kerestem Gyoma környékén, a kanyargó Körös partján. Sajnos, a riport elején festett kép néhány nappal azelőtt vésődött az emlékezetembe, de az idő sürgetett, nem volt módom beszélgetni velük. Kútba esne a tervem? Bújdosó Imre, a Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet elnöke megvigasztal. A kagyló- halászok a termelőszövetkezet emberei, tud ő eleget mesélni a munkájukról. A kagylót, a fo- lyónak eme értékes kincsét a szövetkezet részére halásszák. — Nem könnyű a munkájuk — mondja elgondolkodva az elnök —, de szépen keresnek vele. A riportja különben azért nem sikerült — teszi hozzá —, mert pontosan tegnap állítottuk le a kagylóhalászatot. Nem szeretünk „raktárra termelni”, s jelenleg több mint 100 mázsa kagylónk van. Tizenegy halászunk foglalkozik kagylókkal s azt hiszem az sem érdektelen, hogy havonta 6—8 ezer forintot is megkeresnek. Ha kell a kagyló, megkezdődik a halászat. Sarkad és Vésztő környékén különösen gazdag kagylótelepek vannak a folyóban. — Ezek szerint ez a munka régi hagyományokkal rendelkezik? — Nem mondhatnám, öt évvel ezelőtt kezdtünk ezzel foglalkozni. Az első évben eladtuk a zsákmányt, aztán rájöttünk arra, hogy mi is fel tudjuk dolgozni, s természetesen több lesz a hasznunk. Hatvanháromban létesítettük a gombüzemet, ahol jelenleg harmincán gyártják a különböző gyöngyház és műanyag gombokat. — Műanyagból? — Igen — mondja az elnök. — Ezen nincs is sok csodálkoznivaló. Szövetkezetünket már régebben „megcsapta az új gazdaságirányítási rendszer szele’’. Amikor visszaesés mutatkozott a gyöngyházgomhok keresletében — megjelentek a műanyag gombok —, rátértünk azoknak a gyártására. Tevékenységünket elsősorban a kereslet irányítja és azt hiszem, üzemünk „nem is rosszul evez a népgazdaság vizein”. Az elmúlt évben például szövetkezetünk 14 és fél milliós tervéből 7 milliót ők teljesítettek. Exportra nem szállítunk, de nagyon sok gombunk kerül külföldre a különböző ruhákon. A szentendrei gombok eljutnak a világ minden tájára. — Szentendréitek? — Sajnos, az üzemünk ott van. A tótkomlós! Haladás nyerte a hagymatermelés nagydíját A kiállított négy zsák vöröshagymára tett feliratokról ezeket olvashatják a látogatók: Nagydíj. Makói fajta. Kiállító: Haladás Tsz, Tótkomlós. Vetésterület 220 hold. Termésátlag 122,1 q/kh. Sokatmondó adatok ezek. A korábbi mezőgazdasági kiállításokon általában a makói és a közvetlen környékbeli hagymatermelők vitték el a nagydíjat. Akkoriban megyénk hagymatermelő szövetkezeteinek inkább csak a tanulásukat, törekvésüket elismerő kisebb díjak jutottak, fme, azóta mester lett az egyik Békés megyei tanulóból. Temérdek, szebbnél-szebb zöldségfajtát sorakoztattak fel hazánk nagyüzemi kertészetei a kiállításon. Ilyen nagy vetélkedésben jelentős elismerés az, hogy a békéscsabai Május 1 Tsz ■ bronzérmet nyert a 68,5 holdon termelt átlag 185 mázsájával fizető San Marzand fajta paradicsomával. Ebben is jól érvényesül az az országosan terjedő törekvés, hogy lehetőleg kisebb területen termeljék meg gazdaságaink az ipar nyersanyag- és a lakosság fogyasztási szükségletét. Ezen a képen a kondorosi Lenin Tsz aranyérmet nyert Mv—1 fajtájú kukoricájából látható négy szép cső. Ilyen csöveket azonban akár ezrével is válogathattak volna, hiszen 650 holdról átlag 30,6 mázsa morzsoltnak megfelelőt takarítottak be az elmúlt évben. Fotó: Demény
