Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
KŐRÖSTÁJ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET Lő rinc Vitus kamaratárlata Békéscsabán I ; a Képcsarnok boltjában Képcsarnok Válla- jellegzetes „Vörös akt", töttségből adódóan a vá- j lat békéscsabai valamint az emberi fáj- logatás során maradtak • boltja hagyomá- dalmat mély humaniz- ki olyan képei, melyek 5 nyossá váló kama- mussal ábrázoló „Sira- mai életünket határozót- | rakiállítás-sorozata je- tók” még a téli tárlatról tabb formában ábrázol- : lenleg Lőrinc Vitus alko- ismerős. A most bemuta- jak. Ezeket hiányolva, | tásaival örvendezteti meg tott képek közül kiemel- nem az ötvenes évek ele- : a képzőművészet kedve- kedik az „Alvó gyermek" jének falvédő-sematizmu- i lóit. Bár a művész me- meleg barna színeivel és sát kérjük számon, ha- j gyénk határain kívül él, lényegre törő plaszticitá- nem a már egyszer látott: mégsem ismeretlen kö- sával. A „Temető” feke- „Rajzoló kislányok”-hoz zönségünk előtt: a Mun- te-fehér kontrasztjai vi- hasonló műveket. Itt bekácsy Mihály Múzeumban szép sikerű kiállításon mutatkozott be hatodmagával ez év januárjában. szánt remekül érzékelte- mutatásra került képei tik az elmúlás hidegen alapján biztosítottnak lát- borzongató kegyetlensé- szik, hogy az önismétlés gét. és beszűkülés buktatóit A kiállított tájképekre kikerülve élményanyaga A belépőt először a általában sötét tónus jel- ^pviilésével művészi fejmennyiségre legszámotte- lemző- A szem éppen lödése továbbra is töretA W ..............len ívű lesz. M ázán Mátyás laton”, „Nádas” és „Genfi utcarészlet” — egyébként is kitűnő — A költészet írán- üde pasztellszíneinél. ti tiszteletem végte- Bár egy kamarakiállí- len- mint a tenge- tás anyagát áttekintve rek, s mint az égbolt vőbb tűzzománc-képek ezért talán a szokottnál ragadják meg, melyek , _<^ss_z®f ő zi k a ,”®a~ biztos vonalvezetése és gazdag színskálája jó technikai felkészültségről is tanúskodik. A főleg portrék és aktok együttese nem rafináltan változatos névadással, de kifejezőerejével akar hatni. A „Kuporgó” és a „Szerelmesek”, továbbá a „Bánat”, „Anya gyermeKun Mária Vázlat •••••••••••••••< )•« korántsem lehet végérvé- messzesége. Költő- nyes következtetéseket le- nemzet vagyunk, vol- vonni — s a recenzens tunk, s — a líra gaznem is érzi magát erre dag buzgását látva — hivatottnak — Lőrinc Vi- minden bizonnyal lekével”, „Zöld fej” a rész- tus szemlélődő, töprengő, szünk is. s méltán, letek fölösleges hangsú- ón magával szemben igé- Hadd m0ndjam el: lyozasa nélkül is kitűnik nyes művész benyomását , . , finomságával. Szembetű- kelti. Rokonszenves aza“8 VOltam kolto “ nőén érdekes még a bizo- törekvése, hogy nem tün- nyos értelemben neo-gó- dökölni és elkápráztatni tikus jellegű „Szerelme- akar, s éppen ezért tud sek utcája”. újat adni. Bizonyára a Olajfestményei közül a környezet megszabta közedékét képviseljük; családi prózistáim a költészetet inkább az édességboltokban, cukrászdákban és olykor-titkon a trafikokban gyakorolják, szigorúan forint-materiális alapon. Nos, vannak az asztalok között és hozzánk lépett. A társaság megérezte a fluidumot: csend támadt, mintha valami láthatatlan, parancsoló szellem némította volna el a lírátlan beszédet. Ekkor megszólalt: dámat is. Az összesen négy forint. Tessék, itt a pénz.” A Költőnő: „Van szomorú és vidám költemény drágább is. Darabja három forint. De az hosz- szabb...” A hang: „KöszöSass Ervin: A szörny halála Es akkor elindult felénk a rémítő mammut Kik védtelenek csak szépek voltunk szépségUnk belső lángolása átütött arcunkon és a szemünkben szikrázott a nap a végtelen időkből való Rémülten összefogóztunk Valaki felsikoltott és elzuhant a csúszós talajon ahol az előbb még virágok nyíltak S aki felsikoltott szemeit (melyben a végtelen időkből való nap izzott) a szörnyre meresztette és nyitott ajkain nem tört elő több jajkiáltás Körbefogtuk őt és szorítottuk egymás kezét mintha közös erőnktől csodát reméltünk volna És akkor már egészen a közelünkbe férkőzött hatalmas agyarával a sikamlós földet szabdalta és borzalmas hangokat hallatott Jött felénk Megállás nélkül Bűzös szagát arcunkba csapta a szél az ormánya derekunk felé tekeredett mázsás talpai alatt mély gödrök fakadtak s valaki egy másik újra csak felsikoltott majd egy újabb és megint egy másik erős összefogózásunk szétesett mint a késre fújt sóhaj És akkor egyetlen végső gyönyörű üvöltéssel valaki kitépte a szívét s a szörny lábai elé dobta akár a katona a kézigránátot és a szív miként ha gránáttá lett volna lángot lövellt és millió tüzes darabra robbant És a föld megnyílott körülötte a szörny az ostoba szörny beléveszett Akkor történt hogy a virágok újra kinyíltak s illatuk megcirógatta az életbenmaradottakat húsz évvel ezelőtt. A szívem tele volt kicsorduló dallal; muzsikával, tele volt ábrándos szerelemmel, szőke-barna fruskák képével — s írtam az én nagyszerű verseimet, ajánlva mindenkor hű és örök szerelmem örökre hű alanyainak: a csendes öbölről vagy éppen a viharzó tengerről, amelyen az én kicsiny sajkám a vágyakozó, igaz szerelem... És így tovább. Verseim — mint megannyi titok, kötetbe fűzve ma is íróasztalom rejtekén pihennek; ha olykor előveszem, csupán a legendás idők felidézése miatt lapozok közéjük, megtekintvén egykori szívhőségem lírai ömlenyeit. A fiaim már racionáli- sabbak: az egyik kalandregényt ír, a másik önéletrajzi munkán dolgozik, — az utóbbi hű képe az író teenager nemzedékének — például — ama kérdés megválaszolásában : hogyan kell egy „klassz bigét” moziba vinni, s milyen lehetőségeket rejt egy sötét mozi- nézőtér utolsó sora a szerelemre? Következésképpen családomban én — egykor — a líra. fiaim pedig ma a realisztikus próza nemKÖLTÉSZET Dér Ferenc novellája életben furcsaságok, furcsa találkozások. Ilyen volt például az én minapi találkozásom a forint-materiális alapon nyugvó lírával egy költői elhivatottságtól lobogószemű költőnő személyében. Íme, a történet: Derűs hangulatú társaságban ültem az egyik eszpresszó sarkában. A beszélgetés tárgya és ezzel összefüggésben hangvétele, stílusa-grammatikája valamelyest távolabb állt a költői képek, hasonlatok, a lírai kifejezésmód emelkedettségétől, amikor mint egy látomás — megjelent az ajtóban a Költőnő. Narancsszín, kissé megrogy- gyant szárú harisnyájában — s ahogy egv szempillantás alatt felmérte a terepet — kezdetben úgy tűnt, mint egy elszánt lottóárus, lévén a kezé- ven vastag papírkö- teg: a Költemények. (Óh, gyatra képzelet; prózai lottószelvényeknek nézni a forró szívdobbanások papírra vetett dalait!) A Költőn# körülnézett, elindult az — Uraim! Támogassák Önök is a költészetet. Vásároljanak költeményeket. Tessék! Saját költeményeim. Egy költemény két forint. Némán, kissé megdermedve néztünk a Költőnő kezében szétterített művekre, s az alkotó lelkesülten lobogó szemébe. Hát igen: támogatni kell a költészetet, bár e művészet Istenanyját valahogyan nem így és nem a magánszektorban képzeltük el. Bátortalan hang a társaságból: „Szíveskedjék egy darab költeményt adni...” A Költőnő:: „Tessék kérem választani. Vidámat vagy szomorú tetszik...” A hang: „Hát izé... szomorút. És egy vinöm, nem kérek. Csak kétforintosat. Egy szomorút és egy vidámat.” A két költeményt illő tisztelettel átvettük; a szomorúra ráírtuk, hogy ez a szomorú, a másikra, hogy ez a vidám — már, hogy össze ne keverjük — s olvasni kezdtük őket egymás után. A vidám költemény elmondta, hogy a szerző szeretni akar valakit körömmel és foggal és az a valaki tőle nem menekülhet, amíg egy holdvilágos éjjelen, tépve-marcan- golva egymást, nem hullanak szent mámorba... (Egy szent- ségtelen hang a társaságból: „Ahogy ezt a nőt elnézem, az a menekült...) A szomorú költemény melankolikus alaptétele: szeretni nem szabad és a szerző ezért szomorú és majd elfeled mindent, mert már gyászoson döcög a fekete batár, bár az emlék mégis visszahívja valahová... (Az előbbi hang: „Na, mit mondtam, nincs szent mámor, jön a fekete batár. Döcög. — Más hangok: „De, kérlek, ez szentségsértés. Ne bántsd a magasztos érzéseket. Egy költőnő lírai magasztossága hogyan válthat ki ennyi cinizmust?”) A társaság tagjaiban — az életérzések e végleges ö.:z- szecsengésének hatására — kiújultak a burzsoá dekadencia csökevényei. — Jenőkém, hozzon még egy konyakot, a jóistenét neki! A Költőnő már újra az ajtóban állt. visszanézett. Elítélő megvetést láttam a szemében, amint körülhordozta tekintetét a zsúfolt eszpresz- szón. Mennyi rideg szívű barbárt láthatott, rajtunk kívül, az asztalok mellett... Mert csak mi támogattuk költészetét. Más senki. Talán... Talán mégis a háromforintosokból kellett volna venni?... pasas már régen elHonti Antal Lovak
