Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-23 / 225. szám

1967. szeptember 23. 4 Szombat Foghíjas értekezletek Sajnos, megyénkben gyakran előfordul, hogy ifjúsági szövet­ségünk járási-városi bizottságai által szervezett értekezleteken számos KISZ-alapszervezet ve­zetője nem jelenik meg, ezért nemcsak hogy későn értesül a feladatokról, hanem azokat ke­vésbé tudja sikeresen végrehaj­tani. Ha a megbatározott tenni­valóknak nem tudnak eleget ten­ni az ifjúkommunisták, akkor a KISZ-titkár legtöbbször őket marasztalja el. De milyen ala­pon? Mit vár a tagságtól, ha ma­ga sem fegyelmezett? Nagyon sok termelőszövetke­zetben agronómus, állattenyész­tő vagy a termelést közvetlenül irányító személy a titkár. Ezért egyetlen gazdasági vezető sem veszi szívesen, ha a kampány- munkák idején tanácskozásra hívják az ifjúsági szervezet ve­zetőjét. Tapasztalható az is, hogy meg sem említik: egy érte­kezleten kell részt venniük, ahol fontos kérdésekről tárgyalnak vagy hallanak tájékoztatást. Hogy azért van-e, mert „félnek” a gazdasági vezetőktől — akik olykor fanyalogva veszik tudo­másul a kérésüket — vagy ép­pen nemtörődömség-e az ok — nem tudni. A járási, városi bizottságokon dolgozó munkatársak legtöbb­ször idejében értesítik a terüle­tükön működő községi, üzemi, szövetkezeti és hivatali KISZ- alapszervezet titkárait arról, hogy mikor és miről tanácskoznak. Ezeken az értekezleteken hasz­nos lenne valamennyi ifjúsági vezetőnek mindig részt venni, mert az ott elhangzó javaslatok, ötletek náluk is elősegíthetik egy-egy feladat sikeres megva­lósítását, esetleg éppen a terme­lés fellendítését, s új munka- módszerek bevezetéséit. Ugyan­akkor jó lenne, ha az igazgatók, üzemvezetők, tsz-einökök támo­gatnák őket abban, hogy részt- vehessenek a tanácskozásokon. Hiszen végső soron mind a ter­melőegységeknek mind az ifjúsá­gi szervezeteknek közös érdeke a minél jobb eredmény a munká­ban és a fiatalok „közérzetében” egyaránt. D. S. Játékszabály* " munka és a kereset Egy kiadványt juttatott el szer­kesztőségünkbe a Csongrád—Bé­kés megyei Vas és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat békéscsabai telepe. E tanulmány főbb vona­lakban taglalja Békés megye vas és műszaki kereskedelmének 15 éves tevékenységét. Megkapó ada­tok, indoklások olvashatók 1352- ta 1966-ig a vállalat munkájá­nak eredményességéről. Nem is csupán, kereskedői szorgalmuk di­cséretére vállalkozom, amikor néhány gondolatot papírra vetek, inkább talán a számokkal való „játék” vonzott e néhány sor meg­írására. A statisztika, igaz, statisztika, száraz számok, és ha valaki nem gondol mögéjük, nem is érzékel­heti mennyi munka, és értelem áll mögöttük. Semmi szán alatt nem a múlt keserveit akarom hánytorgatni, amikor még a de­tektoros (kristály) rádiók házi készítése dívott, inkább a mi éle­tünk, vásárlóerőnk néhány té­nyét sorolom fel. Mondhatnám úgy is, játék a számokkal. AZ MTI JELENTI Bemutatjuk a Magyar Távirati Irodát Naponta találkoznak az újságol­vasók, a rádióhallgatók, a tv-né- zők ezzel a megjelöléssel: Magyar Távirati Iroda. Közismert rövidí­tésével MTI-nek, mint a kor­mány félhivatalos sajtószervének, kettős feladata van: ellátja az or­szág újságjait, a rádiót és televí­ziót hazai és külföldi hírekkel, információkkal, fotókkal, s ezzel párhuzamosan magyar vonatkozá­sú hír- és fényképanyagot juttat el a külföldi hírszolgálati irodák­nak, fotóügynökségeknek. Külön­leges szerepet biztosít az MTI-nek egész hírközlési mechanizmu­sunkban az, hogy a Magyar Nép- köztársaság félhivatalos sajtó­szerveként adja ki a hivatalos, il­letve félhivatalos jellegű közle­ményeket, nyilatkozatokat. Az MTI 65 hírszolgálati irodá­val, fotóügynökséggel tart rend­szeres napi munkakapcsolatot. Több mint 200 újságírója, fordító­ja, fotóriportere van, 18 ország fővárosában tevékenykedik állan­dó tudósítója. Távgépírói, a te­lexek naponta 30—35 ezer szót to­vábbítanak a legkülönbözőbb ha­zai szerkesztőségekhez, így hoz­zánk is, s a világ, minden részébe a sajtóügynökségekhez. 195 ezer négyzetméter fotópapír A Távirati Irodának néhány hó­napja saját, nyomdai úton előállí­tott, kétnyelvű napilapja van: a Neueste Nachrichten—Baily News. Jól felszerelt sokszorosító üzemé­ben több mint húsz kiadvány ké­szül a szerkesztőségek tájékozta­tására rendszeresen. Az MTI fotó­tevékenységének méreteire jel­lemző, hogy fekete-fehér fotópa­pírból évente mintegy 180.000, szí­nesből 15.000 négyzetméternyit használ fel, s fotóriporterei min­den fontosabb eseménynél jelen vannak. Az MTI három nagy részlegre tagozódik: a belföldi, illetve a külpolitikai szerkesztőségre és a fotószerkesztőségre. A belföldi szerkesztőségnek csaknem 100 újságírója van. Ma­gában a budapesti központban — a belpolitikai és kulturális, az ipa­ri, a mezőgazdasági, illetve a sportrovatban 46 újságíró dolgo­zik. A 20 megyei szerkesztőség­ben (a 19 megyei székhelyen kí­vül Dunaújvárosban is van a Távirati Irodának önálló szer­kesztősége) összesen mintegy 50 újságíró írja, szerkeszti, továb­bítja a híreket. A megyei szer­kesztőségek munkatársai vasár­nap sem pihenhetnek, hiszen „mindig történik valami”, ami­ről a központot rögtön tudósítani kell. A világesemények A legpezsgőbb az élet a külpo­litikai szerkesztőségben, annak rádiólehallgató és telex-szobái­ban. Itt 26 újságíró és 16 gépíró­nő egész nap folyamatosan olvas­sa, csoportosítja a külföldi hír- ügynökségektől érkezett közlemé­nyeket. A szocialista országok hírszolgálati irodái s a kapitalista hírügynökségek a nap 24 órájában valósággal árasztják a híreket. A külpolitikai szerkesztőség munkatársai, szerkesztői felváltva tudósítják az MTl-t a külföldi fő­városokból is. Naponta átlagban 50—60 hírt, információt továbbí­tanak a hazai lapokhoz, a rádió­hoz és a televízióhoz, s ezek a hírek, közlemények valóban egy- egy nap vHágeseményeinek tükör­képét jelentik. A külföldi információk meg­szerzésében jó segítséget ad a korszerű technika. Az MTI külföl­di tudósítói telexen, telefonon ad­ják tudósításaikat. A moszkvai vagy a washingtoni MTI-tudósító például a megszerzett híreket, in­formációkat a lakásában felállí­tott telexgépre gépeli, és szöve­gét abban a pillanatban már „ve­szi is a naphegyi telex gép. Kapósak a magyar képek A Távirati Iroda harmadik nagy munkahelye a legkorszerűbb apparátussal, laboratóriumokkal ellátott fotószerkesztőség. Külföldi lapokban sűrűn lehet látni magyarországi eseményt áb­rázoló képeket, alattuk az aláírás: „Interfotó-MTI”. A magyar ké­peslapokban ugyanakkor sok kül­földi fénykép található, „MTI külföldi képszolgálat” megjelölés­sel. A képszolgálat egyébként nemcsak a hazai lapokhoz juttat­ja el a világeseményekről tudósító képeket, hanem a külföldi sajtó- és hírügynökségekhez is továbbít­ja a magyarországi események fo­tóit. A sokrétű tevékenységet 16 munkatárs végzi; naponta 80—130 külföldi kép közül válogathatnak a hazai szerkesztőségek, a telvízió. A telefotószolgálat közvetítésé­vel naponta mintegy 100 fényké­pet kap az MTI, ugyancsak a vi­lág minden tájáról. Megkapja a szerkesztőség a szovjet TASZSZ, az NDK-beli ADN. a csehszlovák CTK telefotón, rádión érkező ké­peit is, s ugyancsak «agyon sok képet kap naponta az amerikai UPI világtelefotó szolgálata ré­vén. Külföldön is kapósak a magyar képek, amelyek az UPJ. hálózatán keresztül 150 szerkesztőségbe jut­nak el. Brezsnyev és Koszágin leg­utóbbi budapesti látogatásakor még távolkeleti országok hírügy­nökségei is jelentkeztek képekért, amelyeket 12—15 perccel az ese­mény után már kézhez kaptak. Ezt a rendkívüli gyorsaságot a te­lefotószolgálat tudja biztosítani; az MTI-nek öt telefotó vevő- és négy adóberendezése van; egy-egy berendezéssel naponta 100—100 képet lehet venni, illetve továbbí­tani. Újlaki László „A vállalat áruforgalmi tevé­kenysége igen nagy fejlődésen ment keresztül. Ezt sürgette a la­kosság növekvő igénye, mely a bolthálózat folyamatos fejlődését eredményezte. Továbbá: a szak­mához tartozó új cikkek megje­lenése, az életszínvonal állandó emelkedése és a legfőbb ered­mény, mely mindezt tükrözi, a város és falu közötti különbség fokozatos csökkenése” — fogal­mazza meg a tanulmány. Ügy vélem, ebbe sem köthetünk bele, bizonyítékul segítségül hív­juk a számokat. A számok 15 esztendő távlatát tükrözik (a fej­lődést százalékban tüntetjük fel). Kezdjük a rádión: „a rádió ha­gyományos cikket képviselt a szakmában”, — állapítja meg a kiadvány. Igen, hagyományos volt a detektoros rádió, azután jött az úgynevezett néprádió, — a múlt rendszer hagyománya. Választék alig volt. Miért? Mert pénze nem volt a tömegnek. És most? Amennyiben az új típus találkozik a vásárlók tetszésével, pénzkere­setével, kedvezően alakul a forga­lom. Bizonyítja ezt az a tény, hogy ha az 1952-es évet száz szá­zaléknak vesszük, az eladott mennyiség 1966-ban 367 százalé­kos. Mt a televízió. 1957-ben ke­rült forgalomba nagyon minimá­lis beszerzési lehetőségekkel. És most? A házak tetőzetén anten­nák „erdeje” dicsekszik mindjob­ban élésünk egyik bizonyítékaként. Erről győz meg a 228 százalék vásárlási növekedés is. A kiadvány olvasása közben eszembe jut egy dolog. A csabai vásáron láttam ugyan sütőteknő- két árulni — alig vásárolták —, de mosóteknőt egyet sem. Régen pedig a háztartás fontos kelléké­nek számított. És most? 1956 óta. a mosónő „szaktársa” lett a mo­sógép. Ez az annyira nélkülözhe­tetlen „szaki” 2000 százalékra tornászta fel magát 1966-ig. Nem beszélve a hűtőszekrény 5697 százalékos felfutásáról. Nem so­roljuk fel a motorkerékpár, por­szívógépek, parkettkefélők, fürdő­kádak, boylerek kelendőségét, hi­szen mindazok, akik rendelkeznek vele, tudják, hogy a megfelelő munka után járó tömöttebb bo­ríték juttatta birtokukba. Természetesen így kifejezve számokban a fejlődés, bizonyos mértékben leegyszerűsítve mu­tatkozik. De térjünk vissza arra, hogy játszottunk a számokkal, ám, még hátra van: kik is a vá­sárlók? Elöljárójában említettük: „A legfőbb eredmény, mely mind­ezt tükrözi: a város és falu kö­zötti különbség fokozatos csök­kentése”. Jó munka városon és falun. Az áruforgalomra kihatás­sal volt a termelés a kereset alakulása falun. A tanulmány így szól erről: „A vásárlóerőt túlnyo­mórészt a parasztság- alakította. A termelőszövetkezetek átszervezé­sével és főleg az előlegfizetés be­vezetése a termelőszövetkezetek­nél kedvezően hatott az árufor­galom alakulására.” Elfogadhatjuk így, mintegy igazolásául annak, hogy most már nálunk mindenütt, városban és falun egyaránt a nyerő játéksza­bály; a munka és a kereset. Rocskár János Gimnázium épül Vésztőn A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén ho­zott határozata értelmében nyolc tantermes új gimnáziumot épí­tenek Vésztőn. A környék nagy­számú középiskolásának tanul­mányai végzését jelentősen meg­könnyíti majd a korszerű, új ok­tatási intézmény. A nyolcmillió forintos beruházást igénylő épít­kezést a tervek szerint hamaro­san megkezdik. A kiviteli tervek felülvizsgálatát a Békés megyei Tanácsi Tervező Iroda szakembe­rei soron kívül • vállalták tizenöt napi határidővel. A beruházási összegből még az idén kétmillió forint felhasználását, illetve be­építését tervezik. Kürti András: A Zi-Három küldetése — Fantasztikus kisregény — — Sovák Ede. — Köszönöm, ön ugyebár csak most érkezett? Ki értesítette ar­ról, hogy az ön kertjében szállt le a Bögre, vagy ahogyan a Ja­pánban történt bemutatkozása óta ismerjük, a Zi-Három? — Senki. Gondoltam, hogy is­mét itt találom, azért jöttem ha­za. A főnököm hozott kocsival. Legyen segítségemre, hogy ő is bejöhessen, nekünk itt fontos elintéznivalónk volna, de a rend­őrök nem engedték át. A riporter szimatot fogott, nem hagyta, hogy mellékvágány­ra terelődjön, a beszélgetési — Jól értettem, Sovák úr? Ezek szerint maga már élőbb is találkozott ezzel a rejtélyes űr­hajóval? — Igen, tegnap este ugyanitt beszélgettünk. — Hallják, kedves hallgatóim? — kiáltotta a mikrofonba az izgalomtól elfúló hangon a ri­porter. — Megszületett a nap második szenzációja. Ut, Kispes­ten is megszólalt a Bögre. Ezt mér csak az múlná fel®, ha ki­derülne, hogy a leszállás és be­szélgetés nem a véletlen műve volt, hanem Sovák úr, elsőnek a világon, megtalálta a vezérjelet és annak segítségével rendelte ide a Bögrét. De nem, ez már talán sok is volna a jóból! Vagy mégis így történt? Sovák zavartan vonta meg a vállát, aztán a Bögre felé intett. — Szerinte igen. Időközben a környéken tartóz­kodók, mintha megérezték volna, hogy valami rendkívüli beszél­getés zajlik a konyhaablak tö­vében, abbahagyták a munkát, mindenünnen oda siettek. Fe­szült csend támadt, csak a fel­vevőgépek zümmögése hallat­szott, de azok is most mind So­vák Edére és a riporterre irá­nyultak. A riporter érezte, hogy a sok emlékezetes sportközvetí­tés ellenére ez a mai nap, ez az ő igazi nagy napja. — Kedves hallgatóim! Törté­nelmi pillanatnak vagyunk ta­núi, a magyar színek olyan si­kerének, ami mellett eltörpül a honfoglalás és a londoni hat-há­rom! Ez az alacsony, sovány, szerény fiatalember a Banka utca tízből, megtalálta azt a vezérjelet, amely után sikertele­nül kutatnak a nagyhatalmak legkiválóbb tudósai sok millió dolláros költséggel felépült'és a legkorszerűbben berendezett la­boratóriumaikban. A műszaki zsenialitás egészen egyedülálló példájával állunk szemben! En­gedjék meg, hogy mindnyájunk nevében forró szívvel gratulál­jak neki! — Bocsánat — jutott végre szóhoz az ünnepelt. — Én, ké­rem, műszakilag nem kimondot­tan... valamit az autókhoz értek, nem mondom, de egyébként... A riporter' lelkesedését csak fokozta az értesülés. — Ez növeli a teljesítmény értékét! Főiskola, egyetem, dip­loma nélkül! Ilyen férfiak te­remnek itt, Kispesten! Megkér­hetném, hogy tartana a Bögré­vel egy kis bemutatót, látom, időközben a televíziós kollégák is felkészültek, gondolom semmi akadálya... Sovák segítséget remélve né­zett körül és boldogan, fedezte fel a nézők között Abonyit, aki­nek sikerült öntevékenyen is bejutnia. Odalépett hozzá, a füléhez hajolt: — Elnök kartárs, nem küld- hetnék ki a Bögrével most még

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents