Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-23 / 225. szám

I9ffS. szeptember 23. 5 Szombat Felkészülés az új gazdasági mechanizmusra Szabad pártnap a Békéscsabai Kötöttárugyárban A Békéscsabai Kötöttárugyár pártbizottságának kezdeménye­zésére szabad pártnapot tartot­tak az üzemben. A zsúfolásig megtelt kultúrteremben Lévay Kálmán elvtárs, a gyár főmér­nöke tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást Felkészülés az új gazdasági mechanizmusra cím­mel. • Lévay főmérnök a bevezető­ben rámutatott a gazdaságirá­nyítás helyére a gazdálkodás­ban, a terv és a piac szerepére, a vállalati tervezés és a nép- gazdasági tervek összefüggésére. Hangsúlyozta, hogy a gazdaság- irányítási reform megvalósulá­sa után a döntési jogkörök mos­tani centralizáltsága megszűnik. Az új gazdasági mechanizmus elméleti alapjainak megismerése Tanulmányozzák a dolgozók munkakörülményeíi megyénk állami gazdaságaiban és tsz-iben A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának munkavédelmi bizott­sága a megyei főügyészséggel kö­zösen, ezekben a hetekben tizen­egy állami gazdságban és 78 ter­melőszövetkezetben a munkavé­delemmel kapcsolatos előírások végrehajtását ellenőrzi. Ezzel ösz- szefüggésben vizsgálják a dolgo­zók munkakörülményeit, szociá­lis ellátottságát és a balesetvédel­mi óvórendszabályok betartásá­nak mértékét. Az említett két szerv október­ben az állami gazdaságok,' novem­berben pedig a termelőszövetke­zetek vezetőinek részvételével ta­pasztalatcserét rendez, ahol meg­vitatják a látottakat, és meghatá­rozzák a hibák felszámolásának tennivalóit. hozzásegít a gazdaságirányítási reform megértéséhez. A továbbiakban részletesen is­mertette, hogy a szovjet és a magyar népgazdaság hogyan, milyen fejlődési szakaszok egy­másba kapcsolódása révén ju­tott el mostani stádiumába. Mint mondotta, ez a visszapil­lantás is hozzásegít az új me­chanizmus szükségszerűségének megértéséhez. Sokan — úgymond — félnek ’az ismeretlen újtól, pedig ezt kell mielőbb és minél alaposab­ban megismernünk. Fontos tud­ni, hogy az új gazdasági mecha­nizmus képes a jelenleg meg­levő ellentmondások feloldására, ezt elméletileg már most bizo­nyítani tudjuk. Olyan viszonyo­kat kell teremteni, hogy zavar­talan legyen a termelőerők fej­lődése. A szocializmus az egyet­len olyan társadalmi rendszer, amely ennek előfeltételeit folya­matosan biztosítani képes. En­nek egyik alapvető biztosítéka, hogy a mi rendszerünkben a termelő, a tulajdonos és a fo­gyasztó ugyanaz a személy. Az új gazdasági mechaniz­mussal kapcsolatos sok más kér­dés és felkészülési feladat rész­letes taglalása után Lévay elv­társ végül a vállalat konkrét fel­adatairól és ez évi eddigi ered­ményeiről adott tájékoztatást. (—kazár—) Ki mii tud a Szovjetunióról? vetélkedő a MÁV-nál Békéscsabán a MÁV KISZ- alapszervezete szeptember 28-án délután 5 órakor a fűtőház ebéd­lőjében rendezi meg a Ki mit tud a Szovjetunióról? vetélkedőt. Ezen a Szovjetunió nevezetességeiről, életéről és fejlődéséről összeállí­tott kérdésekre adnak választ a résztvevők. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfor­dulója tiszteletére megrendezésre kerülő versenyre mintegy 120 fia­tal dolgozó nevezett be A vetél­kedőt kilubesttel fejezik be. száz betonelemet a Kőrisfa ut­cába? Igaz, csak a jövő hétre kell nekik... Abonyi bólintott. — Küldje csak ki. Ha a nyil­vánosság előtt bizonyítunk, könnyebben kapjuk meg a KI- SZÖV hozzájárulását, és propa­gandának sem rossz. Zi-Három a lakosság szolgálatában! Rajta csak, bátran! Sovák Ede kihúzta magát, el­indult a Bögre felé, pár lépés­nyire követték a többiek, kivéve a riportert, aki magnójával való­sággal hozzátapadt. A Zi-Háromhoz érve a Gigant gépkocsi előadója gyűrűjével megkocogtatta a burkolatot — Jó napot — szólalt meg a Bögre. — Üj transzport? — Igen, ha lesz szíves. Megint a Kőbányai úti telepről kellene száz közép-panelt a Kőrisfa ut­cába... Most majd erősen góndo- lok a telephelyre... — Felesleges — szakította fél­be az űrhajó. — Zi-Három az éj­szaka már megtanulja ezeket a fogalmakat és helyeket. És sokat fejlődött a szép magyar nyelv­ben is, hála a sajtó, a rádió és a televízió immár egy órája itt tartózkodó munkatársainak. A szentségit! Szavai befejeztével a felvevő­kamerák össztüzében lassan és xajtálánul felemelkedett, a kö­vetkező pillanatban eltűnt a né­zők szeme elől. Sapkák, kalapok, jegyzetfüze­tek repültek a levegőbe, a jelen­levők lelkesedése nem ismert határt, torka szakadtából éljen- zett mindenki, észre sem vették, hogy egy tekintélyes megjelené­sű idős úr, akinek fehér szakálla remegett a felháborodástól, meg­ragadja Sovák vállát — Ezért még felelnie kell, fiatalember! — Miért? Kicsoda maiga? Mit akar tőlem? — A Tudományos Egyesüle­tek Szövetsége titkárságát kép­viselem. És tanúja voltam en­nek a gyalázatnak! — Miféle gyalázatnak? — Maga ezzel a csodálatos gépezettel, amelyet a Zum csil­lag lakói azért küldtek a Föld­re, hogy segítse az emberiség felemelkedését, hogy világmé­retekben találjunk megoldást égető problémáinkra: maltert szállíttat! — Nem maltert! — tiltako­zott sértődötten Sovák. — Első­osztályú építőipari elemet, pa­nelt! * A Rezeda presszó asztalkája mellett Boronka Gizi és Sovák Ede üldögélt. A csinos, barna technikusinő előtt narancsital, a partnere előtt konyak. (Folytatjuk) A SZÜLŐFÖLD SZERETETE Október elsején kezdődik a már hagyományos múzeumi hónap. Betérve az orosházi múzeumba, Nagy Gyula igazgató is az októ­beri programról beszél legszíve­sebben, hiszen ebben az időszak­ban a múzeum jobban kilép a Őszi Tárlat anyaga, melyen tíz Orosházán élő, vagy innen el­származott művész tér vissza mű­veivel a városba, hogy köszöntse azt. Kerti Károly, Gyúró István, Ravasz Erzsébet, Fülöp Erzsébet, Mexin Andor, Bazsali Ferenc, keket régészeti kérdések izgatják. Olyasmi, hogy miként határozza meg a régész a leletről, hogy az szarmata-e, avar-e, vagy éppen vaskori kelta? Nagy Gyula öröm­mel invitálta őket és vállalta az óra megtartását, az előadást és a szemléltetést is. Keller Józsefné osztályfőnök a gyarázza maga zártabb világából, esemé­nyek, kiállítások követik egymást. A földszinti teremben nemrég nyílt meg egy kis időszaki kiállí­tás, amely az Orosháza környéki ásatások kerámia-anyagát mu­tatja be. Az összeállítás Juhász Irén régész hivatásszeretetét di­cséri, és sok esztendő kutatómun­káját, melyek nagy részét ifj. Olasz Ernő, a múzeum Kardos- kúton élő amatőr régésze irányí­totta. A kelta és szarmata edé­nyek a békéssámsoni Erdőházi- halomból, az avar leletek a vá­ros környékéről, és még számta­lan más lelőhelyről mind a vidék régmúltját, a népvándorlás korá­ban itt élő emberek kultúráját idézik. A csendes teremben különös hangulat vibrál. A sarokban ha­talmas faládában avar vitéz és lovának csontváza pihen, ez lesz a múzeum őszi szenzációja. A bónumi téglagyár körzetében ás­ták ki 250 másik sír tömegében. Említi Nagy Gyula, hogy idestova 2 éve tart ott a leletmentés, és a sífok mintha egyre gazdagodná­nak. Október elsején a múzeumi hónap első eseménye is ehhez kapcsolódik. Bemutatják az avar vitézt és délelőtt 11 órakor Ju­hász Irén „Avar leletek Orosháza környékéről” címmel tart népsze­rű ismeretterjesztő előadást a múzeum vendégeinek. Az avar vitéztől nem messze egy másik teremben képzőművé­szeti anyag gyűlik: az ugyancsak október elsején nyíló Orosházi Az osztály fél egykor pontosan érkezik. Az avar vitéz köré cso­portosulnak ós megnézik a kerá­mia-kiállítást is. Aztán Keller Jó­zsefné bevezeti az órát, majd Gyula bácsié a szó. A múzeum megtelik- élettel, a komolyan figyelő tekintetek fé­nyében még a régenholt avar vi­téz porszíve is megdobban talán, és a múzeumigazgató elmeséli mindazt, amit ő mondana, ha te­hetné ... Orosháza és környéke nagyon gazdag a történelmi múlt kincsei­ben és ezek a kincsek mindenki­hez szívesen szólnának. Csak meg kell keresni őket, ott a múzeum­ban, ahol a szülőföld szeret étét sugallják a szkita*edények, a kel­ta korsók, és a ma élő embert di­csérő képkiállítás akvarelljed ós olajképei. Sass Ervin Fedor Sára és Darók Jutka egy kelta urna mellett. A lányok 16 évesek, az urna 2 ezer néhány- száz... Fotó: Demény kerámia-kiállítás anyagát ma­diákjainak. Rajki László, Dénes János, Cs. Pa­ta j Mihály, Sülé István, Szokolay Sándor és Zsáki István a meghi- j vottak, e ,névsor már előre ma­gas színvonalú tárlatot sejtet, és a képanyag már befutott része : ugyanúgy. Ahogy nézelődünk a termek­ben, a berendezett néprajzi kiál­lítás tárlói előtt, a múzeumi csendnél is nagyobb csend feléb­reszti a kérdést: vajon miért nem tudnak múzeumaink sokkal job­ban kilépni az életbe, a népmű­velés hatásosabb eszközeivé len­ni? Itt ez a nemzedékek gyűjtötte gyönyörű anyag, mely mind a szülőföld szeretetére, nemzeti múltunk igaz tiszteletére nevelne fiatalt és felnőtt embert egyaránt — lehet, hogy alig tudnak róla? Sokan tudnak, mondja az igaz­gató, ha előadást tarthatok vala­hol, a legfontosabb céljaim egyike a múzeum propagálása. Sajnos, hiába igyekszem, nem kellenek a néprajzi, a régészeti előadások... (A TIT-nek sem? Nem illeszked­hetne a különböző ismeretterjesz­tési sorozatokba, akadémiákba?) Valamiféle közönyt emleget. Hogy hatalmas energiák fecsére- lődnek nem múzeumi munkára, népművelésre, hanem hadakozás­ra helyiség-ügyben, meg hasonló. Azért persze nem ennyire egy­oldalú a helyzet. Éppen aznap reggel telefonáltak a gimnázium­ból, hogy a II. B osztály, Keller Józsefné osztályfőnök vezetésével az osztályfőnöki órát a múzeum­ban tartaná meg, mert a gyere­

Next

/
Thumbnails
Contents