Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

IMI. szeptember 22, 4 Péntek Mi van a táblák mögött? tj község' Tóth Pállal, a békéscsabai 611-es számú ipari tanuló-iskola igazgatójával két tanműhelybe látogattunk el. Az utca felől Több évvel ezelőtt még nem nagyon örültek az ipari tanulók­nak a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Rísz műhelyeiben. Azt mondták a dolgozók: — Csak útban vannak ezek a gyerekek. És 1961-ben gondolt egyet En­gelhardt György lakatos: — Hozzunk létre tanműhelyt! — javasolta. — Hát ha már kitalálta, csi­nálja is meg! — biztatták a ve­zetők. Ö pedig hozzáfogott a mun­kához. Most pedig, amikor Tóth Pál­lal meglátogatjuk, mentegetőzés­sel kezdi: — Kérem szépen, elég szűk helyen vagyunk. Sok a munka. Tavaly másfél millió forint volt a tanműhely bruttó termelési ér­téke, az idén még több lesz. — Hány tanuló van? — Nyolc-nyolc első, másod-és harmadéves. Általános és gép­lakatosok. Ősz hajú, magas, erőteljes, munkában edzett ember Engel­hardt György, aki 59 éves kora ellenére is fiatalos maradt. — Öröm a gyerekekké! foglal­kozni — néz körül kis birodal­mában. — Nemegyszer mondják, hogy ilyen, meg olyan a mai fiatalság. Hát kérem... Én büszke vagyok rájuk. Szorgalmasak, be­csületesek. Rossz tanuló nincs kö­zöttük. Mindenki tesz-vesz valamit. Nem ötletszerűen, hanem meg­határozott szabályossággal, han­gosabb szó és vita nélkül. Még a laikus is észre veheti, hogy itt rend és fegyelem uralkodik. Egy-egy munkát 3. éves tanuló vezet, de már a 2. éves is önál­lóan dolgozik. Az az elve Engel­hardt Györgynek, hogy a lakatos legyen képes olyanra formálni a vasat, amilyenre alkarja. Értsen az esztergályozáshoz, a hegesz­Már az udvar sem kelt vala­mi jó benyomást. Tócsákat ke­rülgetve tud csak az ember a házig eljutni. Van ugyan tégla­járda, de az mintha lesüllyedt volna. Talán nem szakemberek készítették? A házban három műhely ta­lálható. Az egyikben tizenöt fű­tés- és tizenöt víz-, gázszerelő tanuló áll és mindegyikük egy- egy satura helyezett vaslemezt „bütyköl”. Elsőévesek, még csak ismerkednek azzal az anyaggal, tábla jelzi, hogy ki a gazdájuk. Nincsenek messze egymástól, a szintkülönbség miatt mégis tisz­tes távolság van közöttük. téshez, a köszörű léshez, szóval mindenhez, aminek az életben hasznát látja. Van is a műhely­ben 4 eszterga-, 3 fúró-, 1 gya­lu-, 3 köszörű- és 2 hegesztőgép, ezenkívül 2 festékszóró komp­resszor, meg egy golyósprés. — Ügy csinálhatják, mint a felnőttek — mosolyog, de hozzá­teszi —, a fél szemem persze mindig rajtuk van... Komoly vasszerkezetek készül­nek, amelyeknek az összeállítása még a szakmunkásoknak is fej­törést okozna. Ilyenek az anyag­tároló állványok, a motoros szál­lítószalagok, néhány hajtatóház vasműnkéi és sok más hasonló. Hürkecz József 2. éves pedig most rézrúdból női cipőre tűsar­kot esztergályoz nagy buzgalom­mal. — Talán csak nem hajt a ta­tár? — kérdezem tőle. Szélesre húzódik a szája. — Naponta 500 a norma — válaszol és újra nekifeszül a munkának. Hetenként négy napot dolgo­zik, kettőt pedig az iskolában tölt. Négy nap alatt 2000 tűsar­kat kell elkészítenie. Ha előbb megvan, hazamehet Ez a ju­talma. A kis rézíhengereket Domsik László 2. éves „zenkolja”, s ak­kor lesz teljesen kész a tűsarok, amelynek páronként 5 forint 6C fillér az ára. Szép összeg jön ki belőle! Készül csatornavas is. Egyszerű munka, az 1. évesek feladta. Ebből naponta 100 da­rab a norma, az ára pedig ugyancsak 5 forint 60 fillér. Sok-sok elismerést és köszöne­tét kapott már a tanműhely a termékeiért a megrendelő vál­lalattól. És egy kicsit arra is büszke Engelhardt György, hogy szinte kapkodják a „gyerekeit”, amikor kész emberekké válnak. Mert hiába, aki ért a munkához, annak keletje ván. amelyikkel egész életükben dol­gozni fognak. Oktatójuk Koppány Ottó és Varga Mihály. Koppány Ottó kalauzolásával pillantunk be az öltözőbe és a fürdőbe. Az öltöző egiészen szűk kis helyiség, az ablaka hiányzik. A fürdő pedig? Talán majd egy­szer lesz belőle valami. Egyelőre még padlása sincs. Mosdani sem lehet, ha beköszönt az ősz. — Szó volt arról, hogy talán megkapjuk a szomszéd házat. BÉKÉSCSABAI LAKATOS ÉS GÉPJAVÍTÓ KTSZ TANMŰHELYE ÉVM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT TANMŰHELYE Negyvenezer gimnazista részesül szakosított oktatásban Az elmúlt tanévben 35 000 gim­nazista tanult idegen nyelvet, ter­mészettudományos, illetve egyéb tárgyakat szakosított tantervű (ta­gozatos) osztályokban. Az idén tovább növekedett az ilyen jelle­gű osztályok és ezzel párhuzamo­san az ezekbe járó diákok aránya. A Művelődésügyi Minisztérium 16 új tagozatos első osztály nyitását engedélyezte. Nem végleges adatok szerint a jelenlegi oktatási évben több mint 830 nyelvi osztály működik a gim­náziumokban, a természettudomá­nyos osztályok száma pedig meg­haladja a 250-et, az összes első osztályok 33 százalékában már szakosított tanterv alapján, tehát magasabb heti óraszámban oktat­ják a különböző idegen nyelveket, továbbá matematikát, a fizikát, a kémiát, a biológiát, az egyéb tár­gyak közül pedig a rajzot, ének­zenét, valamint a testnevelést. Előzetes adatok szerint a kü­lönféle tantárgyakat az idén 40 000 gimnazista tanulja szakosított osztályokban. Van néhány olyan gimnáziumi osztály is, ahol a di­ákok heti 12 órában, úgynevezett egész napos formában foglalkoz­nak egy-egy idegen nyelvvel. Az általános iskolákban 50 000 fölött van azoknak a gyermekek­nek a száma, akik szintén szako­sított tanterv alapján tanulnak ének-zenét, orosz, angol, francia,' illetve német nyelvet. (MTI) J gondokkal Sajben András, a vállalat tanuló­felelőse közölte. Most azonban már ő sem tudja, hogy mi lesz — mondja Koppány Ottó. — Szerszámmal hogy állnak? — kérdezi Tóth Pál. — Az 1. éveseknek van, a 2. éveseknek nincs. Es munka is kellene... Ha a vállalat biztosítana anya­got, a tanulók el tudnák készí­teni a kéziszerszámokat, a kala­pácsot, körzőt és a különböző szögmérőket. Lehetne radiátortá­maszokat, minden méretben cső­bilincsekét és fűrészkereteket, csatornavasakat is készíteni elő­re. Maradandót, amiből a válla­latnak haszna származik és ami a fiataloknak önbizalmat ad. Az utóbbi talán még fontosabb az előbbinél. ízleljék meg az alkotás örömét már a felnőtté válás kez­detén, szeressék meg jövendő­beli szakmájukat. Mi ösztönzi most őket? Unot­tan, gépiesen kalapálják a vasle­mezt, amit aztán elvisznek ócs­kavasnak. Pedig az idén hiva­talosan már emelt szintű a kép­zésük. Ebben a két szakmában kizárólag, itt az országban. • Mi a véleményük erről a kér­désről az illetékeseknek? A vállalat szerelőipari főépí- tésvezeitőségnél azonban sem a vezetővel, sem az első, sem a második helyettesével nem talál­kozunk. Ahogy megtudjuk, mind­hárman szabadságon vannak. Tóth Pál végül is Mihalecz Mi­hály gyártáselőkészítőnek mond­ja el az aggályait és javaslatait, aki azonban nincs felhatalmazva arra, hogy nyilatkozzon vagy ígéretet tegyen. Tehát majd az illetékesek. De nem is nyilatkozatra vagy ígé­retre van szükség, hanem tettek­re. A tanulólétszám kialakítása még 1966 decemberében történt, azóta lett volna idő a felkészü­lésre. Jó szakmunkásokra van szüksége a vállalatnak és az or­szágnak is, ami pedig ilyen vi­szonyok között aligha érhető el. Talán nem ártana egy kis ta­pasztalatcserére benézni a Bé­késcsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz tanműhelyébe. Igazán nincs messze... Pásztor Béla Űj községnek is mondható Te­lekgerendás, hiszen 15 év — 1952- ben lett önálló — egy település életében nem nagy idő. Gondok­ból viszont akad az új községben is jó néhány. Itt van mindjárt az iskolák helyzete. Négy tanyai isko­lájuk van jelenleg, de ahogyan jönnek be a tanyvilág lakói — évente 15—20 új ház épül a falu­ban —, úgy csökken a'kinti tanu­lók létszáma, örvendetes ez a tény, de gondot is okoz, hiszen a faluba költözők gyermekei a benti iskola létszámát növelik. Van ugyan egy új épületük, de ez már kicsinek bizonyult, bővíteni kel­lene annál is inkább, mert a kö­zelében levő egyik tanyai iskola épülete elavult, lassan veszélyes­sé válik, s jó lenne innen is mi­nél előbb beköltöztetni a gyer­mekeket. A tanács vezetői remélik, hogy jövőre sikerül két tantermet fel­építeni. Ehhez a lakosság társa­dalmi munkáját is várják. * Sürgető annak az 550 méteres ] útszakasznak az építése is, mely | a falu központját összeköti a sze­gedi műúttal. Az alapot már el- j készítették, saját erőből követ szállítottak, kohósalakot szórtak le — csupán a burkolat hiányzik, amit a Hódmezővásárhelyi Közúti j Igazgatóság vállalt — jövőre... j Az út viszont most kellene, hi­szen az alapozásban kárt tehet­nek a járművek az őszi-téli esős, fagyos időjárásban. A tanács az évi 220 ezer forintos községíej- lesztési alapból már évek óta gyűjti erre a pénzt. Az alapozás­ba be is fektetett 263 ezer forin­tot, amelyből 64 ezer forint volt a társadalmi munka. Nagy kár lenne, ha minden igyekezete elle­nére sem sikerülne a tervét még az idén megvalósítani. Vajon azt az 550 métert nem lehetne az útépítők munkájába még az idén beszorítani? Az útépítéstől függ az újtelepi­ek villannyal való ellátása. Az anyagi fedezet erre szintén meg­van, csak az a baj, hogy nem mer­nek hozzányúlni, mivel nem is­merik az útépítés költségvetését. Hogy hogyan függ össze ez a vil­lannyal? Ha tudják ugyanis, hogy mennyibe kerül az út építése, úgy azt is tudják, mennyit vehetnek el a tartalékolt összegből. Ezt pe­dig a villany bevezetésére fordít­hatnák. így viszont, ha az úttal várni kell tavaszig, a villany be­vezetésével Is várniuk kell. * E gondok megszüntetéséhez szívesen fogadnák a segítséget a telekgerendásiak. K. ?. Kilencezer pár tornacipő érkezik megyénkbe A tanév megnyitása óta még mindig gond a szülőknek, hon­nan szerezzék be a tornacipőt. Sajnos, az üzletek raktárai ki­ürültek. Jóllehet, a kereskede­lem még a nyár folyamán biz­tosította a várható szükségletet tornacipőből, de nem számoltak az iskolai szünidő nagyarányú forgalmára. A nagyobbacska di­ákok nyári munkában helyez­kedtek el, és a tornacipő — mint legolcsóbb lábbeli — el­használódott. A keresletet fel­mérve az iparcikk kiskereske­delmi vállalat, a nagykereske­delmi vállalattal együtt gyors megrendelést adott fel a Tisza Cipőgyárnak, az azonban kapa­citás hiányában a szállítással késlekedett. A most nyert érte­sülés szerint a gyár igen rövid időn belül 9 ezer pár tornacipőt szállít le megyénkbe. Ez a meny- nyiség egyelőre elegendőnek bi­zonyul az igények kielégítésére. Kürti András: A Zi-Három küldetése — Fantasztikus kisregény — 5. — Halló, Visztula úti társas­házak?... Tiszteletem, Gádoros kartárs! Itt a Giganttól Sovák, érdeklődni szeretnék... Értem... Szóval minden rendben, itt az egész negyedévi szükséglet... Majd a fuvarlevelet alá tetszik írni utólag... Bocsánat, miért volna ez slendriánság?! Mi a fon­tos magának, a papír vagy az építőanyag? Megáll az ész! Az ember töri magát és tessék!... Jó, jó, szent a béke... Viszlát! Még három helyen tudakozó­dott, mindhárom helyre hiányta­lanul megérkezett az áru. Ekkor lecsapta a kagylót, felugrott és szilaj indián haditáncba kezdett körbe a szobán. Aztán hirtelen abbahagyta, mert kopogtattak Hodinka dugta be a fejét. — Na, mi lesz, nagyfőnök? Nyélbe ütjük az üzletet? Igen vagy nem? — Fáradjon beljebb — invi­tálta Sovák nyájasan, miközben a székéhez ballagott, leült, hát­radőlt, kis körömráspodyt sze­dett elő és elmélyülten reszelni kezdte a körmeit. Csak amikor a bal keze valamennyi újjával végzett, pillantott fel a látogató­jára. Hosszasan szemlélte. — Tudja, Hodinka szaki, maga va­lahogy nem tetszik nekem mos­tanában. Hodinka kék csecsemőszemei befelhősödtek, fenyegetően lé­pett előre. — Mit beszél?! — Igen, igen — folytatta So­vák zavartalanul. — Kimerült­nek, fáradtnak látszik, agyon­dolgozza magát. Szakikám, aggó­dom magáért. Az idén még nem volt szabadságon, ugye? — Nem. De hiszen most... — Most kellene kivennie a szabadságát. Süt a nap, kis ma­dárkák dalolnak a fákon, ideális strandidő van. Nézze, nekem jelenleg úgysincs szükségem a munkájára, gondolkozzék az ajánlatomon. Mondja meg a fi­úknak, hogy ez rájuk is vonat­kozik, ők se tetszenek nekem mostanában. Zsebre vágta a körömreszelőt, nyújtózott, aztán felkelt, odalé­pett a csodálkozástól szinte megkövült Hodinkához, kedve­sen intett neki, hogy álljon fél­re az ajtóból, kisétált a folyo­sóra, benyitott az elnök titkársá­gára. — Bent van az öreg? — ér­deklődött a titkárnőtől. Bundainé ingerülten nézett fel az írógépe mögül, nem szerette az ilyen bizalmaskodó hangot. — Abonyi kartársra gondol? Bent van, de nem ér rá. A köz­gyűlési beszámolóján dolgozik! — Majd abbahagyja — jelen­tette ki Sovák és kopogtatás nél­kül lenyomta az elnöki szentély kilincsét... Negyed óra múlva a Gigant szövetkezeb Moszkvicsa az Ül­lői úton robogott. A hátsó ülésen Abonyi kartárs, erős, zömök, jó ötvenes, energikus férfi magya­rázta Sovák Edének: — Előbb százszázalékosan meg kell győződnünk arról, hogy a maga Bögréje visszatért és to­vábbra is vállal szállítmányo­zást. Ha igen, munkába állítjuk. Persze, csak a KISZÖV hozzájá­rulásával, mert ez rendkívüli szituáció. Egy űrhajót, még ha emberi nyelven beszél is, még­sem vehetünk fel szövetkezeti tagnak, sem alkalmazottnak, szerződést sem köthetünk vele... De majd találunk valami áthi­daló megoldást. Aztán más prob­lémák is felmerülnek. Le kell vizsgáztatnunk a közlekedés­rendészeten, rendszámot is kell rá kémünk, és így tovább. Lesz vele gondunk elég, de azért én határozottan látok benne fantá­ziát. — Ennek nagyon örülök — hajolt közelebb az elnökhöz So­vák. — Tetszik tudni, bennem az a gondolat is felmerült, hogy a Gigant szállításai valószínűleg nem kötik le a Bögre egész ka­pacitását. Egyetlen éjszakai mű­szak alatt ezerkétszáz középpa-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents