Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-15 / 218. szám
W#T szeptember 15. 3 Péntek Íme » répafejelő gép, amelynek tapogató szerkezettel ellátott késrendszere a magasabban kiálló répákat is úgy fejeli le, mint az alacsonyabbra megnőtteket. „Nem hittük hogy est is meg lehet oldani" Munkában a répafejelő és a felszedőgép Újkígyóson Szinte búcsújárás van az új'kí- gyósi határban szeptember első napjai óta. Ugyanis akkor állt munkába egy német gyártmányú eukorrépa-fejelő és egy felszedőgép. Idősek és fiatalok egyaránt kíváncsiak a gépek munkájára, s ki kerékpáron, ki gyalog megy megnézni, hogyan dolgoznak. Az idős, immár nyugdíjas szövetkezeti gazdák, akik hosszú évtizedekig hajlongtak minden tavaszon a répa egyelésekor. s ősszel hosszú hetekig a deres, fagyos időbe húzódóan küszködtek a cukorrépa betakarításával, most azt mondják: Nem hittük volna, hogy ezt is meg lehet géppel oldani. . Most a napokban, amikor kint jártunk az újkígyósi Aranykalász Tsz határában, a két új gép körül találtuk többek között a kíváncsiskodó Balogh Mihály sertésgondozót és Mucsi Imre nyugdíjast. — Jó gépek ezek — mondotta az idős nyugdíjas szövetkezeti gazda —, csak tiszta gyom- talan répaföldről kell gondoskodni majd nekik ezután. Ebben teljesen igaza van, hiszen a fejelőgépnek éppen elég a holdanként legalább 250 mázsányi répalevél- zetet a répafejjel együtt levágni, s bizony nem „szereti”, ha a csaknem embermagasságúra nőtt pa- réjok vastag szára is a kései elé kerül. — A répalevél is nagy nyeremény a szövetkezet számára — magyarázza Kovács Illés gépesítési brigádvezető. — Eddig jó, ha kétharmadát be tudtuk takarítani. De akkor sem volt ilyen jó minőségű, üdezöld, mint most. Egy része alaposan összefonnyadt, elszáradt, mire a cukorrépát betakarítottuk, s aztán földdel is keveredett, mert hiszen a répacsomók takarójaként is használtuk. Nem is igen volt keletje. Mostbe- silózzuk mind egy szálig. Egyelőre száraz répaszelettel, később pedig kukoricaszárral. Ezután arról beszélgettünk a brigádvezetővel és az ott nézegető emberekkel, hogy mit tudnak a gépek. Elmondták, hogy naponta a kettő együtt három holdat takarít be. Lassítja a munkájukat a dús levélzet, meg az is, hogy az eléggé száraz talajból holdanként 250—280 mázsa cukorrépát kell kiemelniük. így is nagy nyeremény ez. Egy embernek ugyancsak mozognia kell, ha 15—16 nap alatt fel akar húzkodni, lefejelni és csomóba dobálni egy hold cukorrépát. — Aztán nem féltik az emberek ezektől a gépektől a keresetüket? — kérdeztük. — Nem, dehogy is féltik. Egyébként is jó előre közölték ennek a táblának a művelőivel, hogy a felszedést majd gépek végzik. Most, hogy látják, örülnek neki. Főleg annak, hogy a jövőben nem kell majd kézi erővel kínlódniuk a répa szedésével. Ennek bizony csak örülni lehet, hiszen emberi" kéz érintése nélkül kerül a vontatóra a dús és jó minőségű takarmánynak számító répalevélzet és a cukori'épa is. Bár elég száraz a talaj, s ezért sok göröngyöt túr fel a gép, az átvevőknek nincs különösebb panaszuk, mert 9—10 százaléknál több föld nemigen kerül a «répa közé. Ezek után már csak az a kérdés maradt hátra: hogyan sajátították el a gépek kez'elését azok, akik dolgoznak vele? Erre az volt a válasz, hogy a két gépkezelő és a körzeti szerelő részt vett egy Szolnok megyei bemutatón. De amint mondják, nem sokat tudtak tanulni, mert a gépek nem boldogultak az ottani száraz, kemény földben levő cukorrépával. Az igazat megvallva az első napon itt Újkígyóson sem, mert az alaposan megtaposott és eléggé száraz forgón akarták kipróbálni a gép működését. Aztán a puhább talajban próbálkoztak vele, s íme most már úgy dolgoznak, hogy a beosztott négy vontató nem győzi hordani a répalevelet és a répát, ezért még vezényelnek oda két vontatót. K. I. Egyszerre három sor répát emel ki ez a képünkön látható gép. Nem csoda, hogy megkedvelték » újkígyosiak, s még két garnitúrát szeretnének vásárolni belőle. kötő: Demény Nyugatról jött politikusokat és újságírókat élénken foglalkoztatja és érdekli a magyar parlamenti élet. Nem tagadják, hogy ők furcsának tartják a mi országgyűlésünk munkáját, hogy a képviselők évenként csak két-három alkalommal tartanak plenáris ülést, s az év többi időszakában nincsen semmi dolguk, feladatuk. Amikor kérdéseikre felelünk, őszintén beszélünk azokról az évekről is, amelyekben az országgyűlésnek valóban kevés volt a szerepe, s tényleg nem lehettünk tanúi élénk, izgalmas parlamenti életnek. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy mi a képviselők munkáját sem akkor, sem most nem abból ítéljük . meg, hogy évente hányszor jönnek a fővárosba és mennyit vitatkoznak az eléjük terjesztett törvényjavaslatokról. A törvényhozás munkájának csak egy része zajlik az Országház épületének falai között. Különösképp megváltozott a helyzet a múlt esztendőben elfogadott új választójogi törvénynyel, amely alapjaiban módosította az országgyűlési képviselők státuszát, feladatait. Politikusok és alkotmányjogászok körében még a választójogi törvény elfogadása előtt érdekes vita alakult ki az országgyűlés tevékenységének fejlesztéséről, a parlament szerepének és tekintélyének növeléséről. Ez a téma úgy került szóba, mint a szocialista demokrácia szélesítésének egyik fontos tényezője. Mind politikai életünk vezetői, mind a választópolgárok jogosan hangoztatták azt az igényt, hogy a parlamentnek több és nagyobb feladatot kell vállalnia a közélet irányításában, az államigazgatási szervek ellenőrzésében. Az új választójogi törvény, az egyéni választókerületek rendje még inkább aláhúzza a képviselői munka megbecsülésének fontosságát Az a közvetlen és állandó kapcsolat, amely a képviselő és választói között kialakult, és amely a kölcsönös bizalom alapján mind termékenyebbé, gyümölcsözőbbé válik, feltételezi azt is, hogy a képviselőnek, amikor a törvény- hozás falain kívül választói nevében jár el, mindig és mindenhol meg kell kapnia a szükséges segítséget és támogatást. Ezért is van különös jelentősége és szerepe annak a munkának és tevékenységnek, amelyet a képviselők a parlamenti ülésszakok között végeznek. Az ország vezetésének átfogóan kell vizsgálnia az életet, a fejlődést, mert különben döntései és intézkedései neija lehetnek általános érvényűek. De ahhoz, hogy általános érvényűek és hatékonyak legyenek, feltétlenül szükség van az olyan jelzésekre, amelyek gyakran a bonyolult és ellentmondásos fejlődés tényeiről, az élet távol eső sarkaiból is hírt adnak. Ahhoz, hogy az átfogó elhatározások helyesek legyenek és előremozdító erejűvé váljanak, az ilyen figyelmeztetéseknek minden esetben ed kell jutniuk a vezetőkig. Ezért is volt szükséges az országgyűlés, a képviselők munkáját továbbfejleszteni, hogy a törvényhozás testület© még inkább fórumává legyen a dolgozó nép tapasztalatai közkinccsé tételének. Most éppen a parlament két ülésszaka között vagyunk, de már tanúi lehetünk annak, miként telnek meg élettel, válnak gyakorlattá a képviselők munkájával kapcsolatos elhatározások. Az eddiginél jóval sűrűbben üléseznek az országgyűlési bizottságok s a képviselők már a törvények előkészítésének időszakában módot kapnak arra, hogy kellő alapossággal foglalkozhassanak az eléjük terjesztett javaslatokkal. Erre adott példát a közelmúltban a Munkatörvénykönyv tervezetével foglalkozó vita, s később az országgyűlés két bizottságának — a joginak és mezőgazdaságinak együttes ülése, amely a termelőszövetkezeti törvényt és a földtörvényt tárgyalta meg, még mielőtt azok a képviselők plénuma elé kerüinének. Ez a módszer azért is bizonyult jónak, mert a képviselők, mint az állandó bizottságok tagjai tevékenyen bekapcsolódhattak a törvénytervezetek előkészítésébe. A bizottságban folytatott vita alkalmat adott arra, hogy az ország- gyűlés a későbbiek során ne csak egy tervezetbe foglalt javaslatot vitasson meg, hanem több változathoz is hozzászólhasson. A törvényelőkészítés korai időszakába történő bekapcsolódás — mint éppen az említett tervezetek vitája tanúsított^ —, a törvény- hozás részére több előnnyel járt Egyrészt a megyed, a fővárosi képviselők, választóik javaslatai és megyéjük, a városok igényeinek tükrében tárgyalhattak a tervezetekről, másrészt a választókat előzetesen is tájékoztatni lehetett, hogy az országgyűlés elé kerülő javaslatok mit tartalmaznak. Ma már valóban kevesen vélekednek úgy, hogy a törvényhozói megbízás arra a néhány ülésszakra szól, amelyet az Elnöki Tanács esztendőnként háromszor-négy- szer összehív. Képviselőink a munka javát tulajdonképpen nem is a Parlamentben végzik. Ott csak a tervek, az elképzelések összegezése történik, a törvény születése, melyre csak akkor mondhat jó szívvel, egyetértésben igent minden törvényhozó, ha választói véleményét jód ismeri, gondjaikban jártas. Képviselőink népszerűsége nemcsak abból táplálkozik, hogy jó és hasznos törvényeket hoznak, hanem, hogy a Parlamenten kívül épp olyan felelősen foglalkoznak •álasztóik problémáival — az apró-cseprő gondokkal éppúgy, hiint országos jelentőségű kérdésekkel —, mint amikor az Országházban szavazásra emelik a kezüket. Éry József
