Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-15 / 218. szám

W67. szeptember 15. 4 Péntek íj művelődési otthont építenek Csanádapácán A megyei tanács építőipari vállalata a napokban új mun­kahelyet vett át s megkezdte a felkészülést egy nagyarányú építkezéshez. Csanádapácán a régi malom épületéből alakítják ki négymillió-kétszázezer forin­tos költséggel az új, modern művelődési otthont, amely ki­elégíti majd a község igényeit. Vállalták, hogy még az idén há­romszázezer forint értékű mun­kát elvégeznek s a művelődési otthont hatvankilencben adják át rendeltetésének. Az épület­ben jelenleg még gabonát tárol­nak, de az elszállítás után — remélhetőleg egy hónapon be­lül — teljes erővel munkához látnak az építők. CVÉMÁNTDIPLOMA& „Visszafordult az idő kereke S könny szökött a szemembe Kezünkben ismét oklevél A tanító újra útra kél. Az emlékek szárnya lebben Ifjú remény öreg szívekben .. Elsárgult papíron olvasom e so­rokat. Nem költőtől származnak, pedagógus írta, tanítvány, akit megihletett az öreg tanítókra való visszaemlékezés. „Az emlékek szárnya lebben” ... a kis szobában, ahol a 80 éves Kiss József tanítóval beszélgetünk a hosszú múlt, a hatvanéves pe­dagógiai pálya egy-egy állomá­sáról. A nemzet napszámosa volt a szó igazi értelmében. Soha nem törekedett a vagyonszerzésre, s Hasznosnak bizonyult kezdeményezés „Kérjük a kedves vásárlót, hogy azt az árucikket, amire szüksége lett volna és nem találta meg árudánkban, szíves­kedjék felírni.” Több mint két hónap telt el az- Az elmondott példák közül ki' óta, hogy az iparcikk kiskereske- ragadtuk a pipereollókat, a fog- delmi vállalat plakátokon és j vályót, a varrótűt. Ezek ugyan egyéb tájékoztatókon keresztül nem nagy dolgok, de bosszantó, hívta fel erre az új kezdeménye- ha a boltban nem kapunk belőle, zésre a vásárlók figyelmét. E kéz- Bár az utóbbi időben e téren van deményezés célul tűzte a keres- némi javulás. Itt ugyan megje- kedelem és a vásárlók közötti; gyezzük, hogy ezek beszerzéséhez kapcsolat javítását. Az elmúlt j nem volna feltétlen szükséges a időszak azt mutatta, hogy ez a | vevők észrevétele, a jó kereskedői módszer nagyban elősegíti a kere- erény is elegendő lenne. sett cikkek pótlását. A tájékoztatás szerint ruházati és egyéb textilárukkal kapcsolat­ban több száz észrevétel érkezett be Ezek többsége olyan hiány­cikkeket tartalmazott, melyek részben szezon jellegűek, másrészt olyan bosszantó apróságok, ame­lyek legtöbb esetben a boltvezetők figyelmetlenségén múlnak. Megtudtuk, hogy a beérkezett észrevételeket rangsorolják, ha a vevő olyan árut jelöl meg, mely a bolt raktárában megtalálható, ott a boltvezető elleni fegyelmi el­járást teszik folyamatba, mert ez esetben nyilvánvalóan hanyagság történt. Ha gyorsan beszerezhető hiánycikket jelölnek meg, akkor beszerzőjüket utasítják, nézzenek körül az ország más megyéiben, s ha lehet, szerezzék be. Ha ez nem megy, és a cikkek legyárt- hatók, keresnek olyan gyártó cé­get, aki vállalja a hiánycikkek el­készítését. Előfordult, hogy a központi áru­alapból gyártattak különböző I gyermekruhákat a Gyulai Házi­ipari Szövetkezetben. Ilyen és oh- | hez hasonló lehetőségekre a mű- ! szaki cikkek területén is van le­hetőség. Legnehezebb az olyan jellegű észrevételek elintézése, amikor az áru előállítása csak központilag történik. Így van ez a textil- és importjellegű áruknál. Az utóbbi években sok árut hoztak forga­lomba olyat, melyek beszerzése külföldről történik.^ Bizony ma­napság nem kevés köztük a hiány- j cikk. (Különösen műszaki vona­lon). Minthogy monopolizált cik- j kékről van szó, a vevő kívánságát csak akkor tudják teljesíteni, ha a gyárak nagyobb mennyiségben, helyenként jobb minőségben gyár­tanak vagy növekszik a behoza­tal. Ilyen esetben országos intéz­kedés szükséges. Van viszont olyan gyakorlat is, hogy a beszerzők gondoskodnak egyes hiánycikkek beszerzéséről. Elmondták, hogy a beszerzők ál­landóan úton vannak, hogy a le­hetőségek keretén belül felkutas­sák a hiánycikkeket és gondos­kodjanak azok forgalombahoza- taláról. Az új kezdeményezés tapaszta­latai ma már feltétlenül azt mu­tatják, hasznos, annak ellenére, hogy a vevők egy része még tar­tózkodik a bejegyzéstől, áz a sok száz kérés, ami eddig beérkezett, azt tanúsítja, érdemes volt elin­dítani, mert ezáltal szűkül a hi­ánycikkek ma még elég széles skálája. Bizony a sok kérést nem lehet figyelmen kívül hagyni, s ez arra ösztönzi az eladókat, hogy még ha fáradtságba is kerül, de tegyenek eleget a vásárlók igé­nyeinek. A kezdeményezéssel kapcsolat­ban ellátogattunk néhány kisker.- boltba, hogy végigkísérjük az ügyintézést. Elsőnek Békéscsabán, az I. számú ruházati boltba láto­gattunk, az osztályvezető jelenlé­tében nyitottuk fel a dobozt, melyben éppen hat bejegyzés volt található. Mindegyik kérés szezon­jellegű cikkre vonatkozik, olyan­ra, melyet a boltvezető szerint ma már csak igen ritkán keres­nek, s így nem is tartanak be­lőle. Viszont egy korábbi bejegy­zésre reagálva, a bolt beszerzője olyan női ruhákról gondoskodott, melyet kerestek, s a vásárló elis­merő sorokban nyugtázta a gyors elintézést. (Négy ruhát vásárolt meg egyszerre.) A műszaki boltban éppen nem volt bejegyzés, de a boltvezető listát mutat, melyen részben az állandó, másrészt a részleges hi­ánycikkek voltak feltüntetve. Mint mondotta, az észrevételezést rendszeresen elküldik a központ­ba, de az áru pótlása nem megy simán, sőt az országosan jelzett árukból hosszú hónapokon ke­resztül nem kapnak semmit. (So­kol rádió, kerékpárgumi). összegezve a tapasztalatokat, a kezdeményezés hasznos, azonban továbbfejlesztéséhez az is szüksé­ges, hogy az észrevételek ne csak észrevételek maradjanak, mert akkor mit sem ér. Ha a kereske­delem igényli a vásárlók segítsé­gét, bátorítást, biztatást ad, csak árut nem, akkor végső soron a kívánt eredmény elmarad. Háló Ferenc a jólét nem is volt osztályrésze, mégis a legnagyobb értéket adta tanítványainak. önéletrajzában maga ír erről: „Apaként szeret­tem tanítványaimat, s elhintet­tem közöttük mindazt, ami az emberben ér valamit: az embe­riség, a haza szeretetét, a becsü­letet, az igazsághoz való töret­len ragaszkodást. Kiss József most jubilál. Pon­tosan hat évtizeddel ezelőtt kezd­te néptanítóként Nagyszalontán. — A legszebb emlékeim közé tartozik — mondja csendesen—, hogy nagy költőnk, Arany János szülőfalujában kezdhettem pá­lyafutásomat és éppen abban az iskolában, ahol ő is tanítóskodott Erre akkor nagyon büszke vol­tam. Es ma jó érzéssel gondolok vissza. „Pereg az életük filmje Hosszú esztendők emléke .. Hat évtized. Mit is lehetne ösz- szesűríteni ebből egy rövid em­lékezésbe? Az örömből kevés, a bánatból annál több jutott. Az első csapás szülei halála volt, három kis testvérét tartotta el ezután a 600 koronás tanítói fizetésből. Az el­ső világháború a katedra mellől szólította el, a második otthoná­tól űzte távol. Háromszor égett le a kis család otthona — akkor már feleségével és öt gyermeké- | vei szenvedte végig a háborút — míg végül nem maradt más, csak két bőrönd, ezzel a kezében ke­rült Békéscsabára, a Micsurin utca 35-be, immár 23 éve. Most is itt él. Ahogyan az élet vitte egyik is­kolától másikig, úgy kísérték út­ján a dicsérő levelek, hivatalos írások, melyeket a tanító iránti tisztelet és megbecsülés melege hat át. Ismétlődő szavakat ol­vashatok ezekben: A becsület, a lelkiismeretesség, a kötelességtu­dás jellemzi Kiss József tanítót. A felszabadulást követő évek­ben is — bár már elérte a nyug­díjkorhatárt — hű maradt pályá­jához, tanított, emellett estén­ként, a szabad idejében sem sza­kadt el az új élet ezernyi ese­ményétől. Sok-sok kedves emlék fűződik az utóbbi két évtizedhez is, s ebben az a legszebb, amiben az új társadalom részesítette. A ta­nító megbecsüléséről tanúskodnak az oklevelek és az aranydiplo­ma, amit tíz évvel ezelőtt ka­pott, most pedig a legutóbbi: a gyémánt. Ez öreg korának leg­nagyobb boldogsága. — Csak az a baj, hogy múlnak az évek, és már az egészségem sem a legjobb. A lábaim nehezen bírnak, pedig de mennék még, és folytatnám ott, ahol abbahagy­tam — mondja mély sóhajjal. A régi papír meg2iáfcen ke­zemben, s a hű tanítvány versé­nek utolsó sorait olvasom félhan­gosan: ' „Hajlott háttal, tipegő lábhal Jött, jött a sok kedves öreg Szivünk aranyát hintjük rátok Drága gyémánt- és arany­[diplomások . . .” Kasnyik Juciit Ülést tartott a KISZ megyei vb A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Békés megyei Végrehaj­tó Bizottsága csütörtöki ülésén első napirendi pontként értékel­te az idei nyári vezetőképző és építőtáborok munkáját. A KISZ- alapszervezetek agitációs és propagandatitkárai, gazdasági, kultúr-, sportfelelősei, ifjúgárda parancsnokai, valamint az úttö­rőcsapatok ifivezetői közül összesen 798-an gyarapították ismereteiket Békéscsabán. A központi és a megyei építőtábo­rokban mintegy 2 ezer fiatal dolgozott. Második napirendi pontként megvitatták a KISZ szeghalmi és szarvasi járási bizottságai­nak jelentését, amely a NOSZF 50. évfordulója tiszteletére szer­vezett mezőgazdasági munka­versenyek eddigi tapasztalatai­val foglalkozott. «mHimiiHiHmMitimiiimmiimiimiimMuniiimiimiiiuuiiuiMiiiiiHmnimiiiiumiimiiiiiiiiiinTniiiMiifomiiOHMimmiiiniiimiiii» Ajándékot kapott a haditechnikai kiállítás tízezredik látogatója ' Kedden délelőtt már tízezerre emelkedett a békéscsabai Fegy­veres Erők Klubjában megrendezett haditechnikai kiállítás látogatóinak szama. Ez alkalomból a klub parancsnoksága ajándékot adott a szerencsés tízezrediknek: Hász Jánosnak, aki az Üt-, Híd- és Vízműépítési Technikum második osztályos tanulója. Nem várt nagy érdeklődés kíséri szinte az egész me­gyében a kiállítást. A városok lakosságán kívül még olyan ki­sebb községből is eljönnek az érdeklődők, mint Elek, Körös- tarcsa, Nagykamarás, Kétsoprony. Gerencsér Miklós: Illés, a sokoldalú Kisregény 23. Szívesen elhittem, hogy nem rólam beszélnek. Ezzel együtt szerettem volna minél hama­rabb fuvarba menni. Noha kí­vánságom nem szokott süket fü­lekre találni a sorsnál, most mégis Toll Ella szaladt a mel­lemnek, méghozzá lóhalálban. — Illés! Azonnal beszélnem kell veled! — Nem akarlak hírbe hozni, tűnj el gyorsan, Ellikém. — Nagy titkom van. Az éle­ted függ tőle! Hiába szoktam tűrhetően bír­ni a váratlan csapásokat, most mégis megremegtem. — Rendben. De béreld ki a taxit, itt mégsem akarok ször­nyűt hallani. Elvinnélek a ma­gam költségén még egyszer utol­jára, de Karola éppen most ra­bolt ki. Ella panaszosan vinnyogott, hogy apránként rám költi azt a vagyont, amit valaha kapott tő­lem, de azért elfogadta ajánla­tomat. — Mivel hálálod meg, ha el­árulom a titkot? — kérdezte ér­dekfeszítő rejtedmességgel. — Veszek neked egy arany- szőke választási malacot. — A helyedben nem lennék ilyen hidegvérű. — Mit akarsz tőlem? — Várni foglak este. Ugyan­úgy, mint tizenöt évvel ezelőtt. Nagy erőfeszítés érán úrrá lettem kétségbeesésemen. Sőt, úgy néztem ki a guruló kocsiból, mint akit a Titanic katasztró­fája sem hozna ki a sodrából. — Ne juttasd eszembe azt a sötét Horthy-rendszert, Ellikém. Átnedvesedtek Toll Ella ősz szempillái. — Abban a sötét rendszerben sokkal anyásabb voltál. Nem szégyellted a korkülönbséget. De megkaptad. Amíg itt porba ta­posod a kutyahűségemet, addig Karola mulat a pénzedből a pa­sasával. Nem vallottam be, hogy ebben a pillanatban minden reményem elveszett. Harsányan felkacag­tam. — Na ne izélj, Ellikém! Ha így lenne, rajtam röhögne az egész úttörőmozgalom. — Csak nem hiszed, hogy ha- zudok? Hogy féltékenykedem rád? —• Most nem erről van szó. Tudtommal Karola a legjobb véleménnyel van rólad és te mégis képes lennél elárulni, hogy hol mulatja ed a pénzemet * pasasával — Képes hát — vágta rá da­cosan. — A Vörös Csillag étte­rem pálmafája alatt. Manőverem ezzel véget ért, s gyanítottam, hogy a manőverrel együtt még sok egyéb is. De adni kellett a látszatra, nehogy köny- nyen befolyásolható embernek higyjen Toll Ella. Halk, mély rezgésű mélabúval beszéltem hozzá. — Most szállj ki szépen. . A fuvarköltséget tálán majd meg­fizeti az állam. De te mivel fize­ted meg a káromat? Azt a rom­bolást, amit Karola becsületében végeztél? Csalódtam benned, Ella. Rövid az élet ahhoz, hogy még egyszer a tolláid alá bújjak melegedni. Kérlek, hagyj ma­gamra a bánatommal. — Dobálj meg sárral, ha ha­zudtam! — mondta búcsúzóul. — De ha igazam lesz, én dobál­lak meg! — Rendben van. Vágd csak bátran hozzám ezt az egész po­csék sárgolyót. Talán kár hangsúlyozni, hogy ezután nyomban a Csillag-étte­rembe siettem, s az sem bírhat a meglepetés erejével, hogy Ka­rola valóban ott ült a stoplám­pával a pálmafa alatt. Már kizá­rólag csak azt tartottam volna hi­hetetlennek, ha datolyát szednek a pálmafáról, mivel az ilyen déli növények ritkán szoktak termő­re fordulni fenyőládában, kivált­képp az ellenségeim leje felett Lényegében meg kellene nyu­godni, amikor másodszor is be-

Next

/
Thumbnails
Contents