Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

196*. augusztus 13. 7 Vasárnap Hétszázezer üveg fiái to ital A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat békéscsabai üzemében Szarvas László né Be­csület brigádja az idén csaknem 100 ezer üveg gyümölcsalap­anyagú szénsavas üdítő italt ké­szített. Képünkön: a brigád ve­zető a töltőgépnél. Fotó: Malmos I SZÜRKE Fáradt mosoly vibrál a fiatal­ember arcán. Talán harminc­éves sincs, ajkai körül mégis sö­tét barázdák húzódnak. Percek óta figyelem az arcát. Dús fekete haja gondosan hátrafésülve, bar­na szemeiben úgy tűnik, szomo­rúság bujkál. Egyszerű, sötét ru­hája, mintha csak hangsúlyozná,, bőre kreol színét, amelyen át- átsuhan a bizonytalan mosoly­gás, amikor kitekint az egyhan­gúan zötyögő vonatkocsi abla­kán. • * * — Hat év szanatórium... bi­zony... Hat hónapja nem voltam otthon a család körében... Akkor is csak egy napra... Senki sem kérdezi az utasok közül, ö mégis mondja, lassan ropogtatja a szarvakat. Kikíván­koznak a gondolatai. Vagy csak önmagának mondja? Egyszerre szomorú és vidám. — Megszöktem a doki néni fel­ügyelete alól... Tegnap még azt mondták, jöhetek haza... Reggelre hőemelkedésem lett. Majdnem fuccsba ment az eltávozásom. El sem hiszik... sírtam keserűségem­ben. Aztán jöttem... Ezt a ruhát, amit rajtam látnak, kölcsön kap­tam, mert az enyém a „szani" RÓZSÁK raktárába zárták. Ez a fekete ru­ha a sorstársamé... Ö is tüdős... De' ö vasárnaponként hazajárhat. Hát így utazom én most. Otthon a feleségem, meg két kis rajkóm vár... Várnak, persze, mert meg­táviratoztam, hogy jövök. Szegé­nyek... hogy izgulhatnak miat­tam. Pedig nincs rossz dolguk, szép házat építettem nekik... amikor még bírtam... Már nem bírnám... Fél tüdővel élek... A kö- lyökkoromat putrikban töltöt­tem... tudják... a cigány fertály on. Ott szereztem a nyavalyámat. Mit tudtam én, mi az, hogy kehes az ember, rpint a lehajtott ló... Alig cseperedtem fel, dolgozni kezd­tem, hogy eltűnhessek a putrik környékéről... Lett is saját há­zam... csak hát közben a tüdőm... * * * Már nem mosolyog. Mintha a hazatérés öröme is megkesere­dett volna benne. Így még fárad­tabbnak látszik. Csak néz bar­nán csillogó szemeivel az utasok­ra, akik szótlanul, döbbenten hallgatják szavait. Arcán csöpp­nyit mélyülnek a ráncok, s mint­ha itt-ott rózsaszirmok szóródná­nak barna bőrére, szürkén viríta­nak a homlokán... —We— i 99 Hova, de hova... de hova.. E Tepiicska völgyében írfa és fényképezte'- Sass Ervin Hallottak már a Zelena zsabá-ról? Tény, hogy nem. De ha hama-, lyét. Építenek egy újabb gyógy- rabb tudjuk, hogy a „zelena zsa-! intézetet és több toronyházat, ba” zöld békát jelent, s nem más, I Ezek a nagy építkezések és raj- mint Teplicén a sziklába vájt | tűk kívül iskolák, szolgáltató­A Hammam fürdő részlete. de hova... 99 Az irodalomelmélet úgy tanít­ja: a kritikai realizmus állapotá­ban ábrázolja a valóságot, nem pedig folytonosságot tükröz. A szocialista realizmus azt a prog­resszív mozgást jeleníti meg a különféle művészeti ágakban — így az irodalomban is —, amely annyira jellemzi a mi társadal­munkat is. Nekünk az a konklúzi­ónk: nem az társadalmunk hű embere, aki hátat fordít a nálunk is kétségkívül meglevő hibáknak, hanem az, aki fel is tárja azokat. Igazi, hűséges tagja az, aki va­dássza a hibákat, üldözi azokat a A Bp. Kőolajipari Gépgyár Bp. XVIII., Gyomról út 79—83. azonnali belépésre keres műszer és technológiai szerelési munkahelyekre, külszolgálatos munkakörbe központifűtés-szerelő, csőszerelő, vízvezetékszerelő, TMK-lakatos, vasszerkezeti lakatos, villanyszerelő, hegesztő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. , Vidéki munkahelyeken 5 napos munkahét van. Mun­kásszállás, étkezés biztosít­va. Központi telephelyre; TMK vasszerkezeti lemez- és géplakatos, csőszerelő, hegesztő, villanyszerelő, hőszigete­lő, esztergályos, köszörűs szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Vidéki dolgozók részére központi telephelyünkön is szükség esetén munkásszál­lást biztosítunk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztá­lyán. 1213 ■■IlklBSBRIII« IIIIBIMUIIIIIIIIIUI ■■■•■■■■■■■mmmmarnaßr ■ BIKISIBIIIIBMir • •■■IHlllliaDIl' jelenségeket, amelyek zavarólag hatnak a fejlődésre. Ennek a ri­portnak is ez a célja... Kislányok a ligetben Nyári este, 9 óca. A liget vissz­hangzik a sörkertf jó tánczeneka­rának hangjaitól. Sétáló párok. A kiáradó fénypászmák alig jutnak el a távoli padokig, pedig ezeken is zajlik valami furcsa élet. Nem a szerelmespárokra gondolok... Az egyik padra leülök két kis­lány mellé. Tessék megfogódzkod­ni: egyik is tízéves, a másik is. A* másik később bevallja, hogy ő már tizenegy, tehát nem olyan kicsi, mint a barátnője. Aztán közli is az óhaját: „Tessék ne­kem egy forintot adni, meg a ba­rátnőmnek is. Fagyit akarunk venni”. Mondom nekik, hogy sok­kal jobb lenne, ha a rendőrségre mennének, de az se lenne rossz, hogyha elfogadnának kísérőnek, és otthon a mamával is elbeszél­gethetnék egy kicsit Ebben a pil­lanatban mintegy vezényszóra el­kezdenek sími-ríni, könyörögni; de látszik rajtuk, hogy ez csak olyan begyakorfott, hazug jelenet. Valószínű, nem első esetben pró­bálnak lélekre hatni ebben a for­mában, hogy a következmények­től megmeneküljenek. Aztán azt is bevallják, milyen családi és utónévre hallgatnak. Eat nem írom ide. Kommentárt azonban fűzök ehhez a kis epizódhoz. Va­laki tehet arról, hogy ez a két kislány a sötét parkban egy fo­rintot kunyerált, pedig amúgy tisztán, rendesen öltözöttek vol­tak és rendesen étkeztek is az­nap. Tehát, úgy minden rendben van, csak valahol legbelül talál­ható a végtelen nagy üresség, a megrendítő elhagyatottság. Ebben a ligetben sok hasonló vagy egy­két évvel idősebb korú lány meg fiú található. Jó lenne néha, akár társadalmi szerveknek is körül­nézni ott, meg aztán a szülői ház­ban is. Ha a szülőknek közöm­bösek az ilyen jelenségek, a tár­sadalmunknak nem lehetnek kö­zömbösek. Főleg nem ezek a gye­rekek... Nem n% eső efől szaladtam ide Zsebre vágja a kezét s körülsé­tál, mint egy csodabogarat, ami- ( kor megkérdem tőle, hogy „Ho- j va, de hova... de hova... de ho- j va...” Szóval/ körüljár, s tetszik neki, hogy tudtomra adhatja: jól szórakozik velem. — Azt hiszi, a zápor elől sza­ladtam az eresz alá, és direkte azért, hogy magában gyönyörköd­jek? — Pedig jó lenne egy kis eső — mondom. — Hogy jó legyen a dísztök- termés? — Nem, a meleg ellen kelle­ne — mondom egészen fanyarul. — Hát akkor csináljon egy kis esőt, maguk biztosan tudnak... — Kik azok a „maguk”? Kicsit meghökken és aztán ko­molyan is szóba áll velem. Sétá­lunk egymás mellett, ö olyan jel legzetes, hosszú léptű, ruganyos járással, mint aki sokszor vagy állandóan ezt csinálja. — Kibuktam a gimnáziumból, s otthon az öreglány mindig kiveri a balhét, hogy miért nem dolgo­zom. De hát, hol dolgozzam? Menjek rakodni az AKŐV-höz vagy dobáljam a paradicsommal a lányokat a konzervgyárban napi 30 forint 20 fillérért? Az ne kém nem pénz... Roppant finom ujjmozdulatok­kal fut végig a haján, egészen le a tarkójáig, eligazítja a hullámo­kat, egy tincset élőbbre rángat, hogy a homlokába hulljon, mert úgy regényesebb. — Miért hagyta abba a gimná­ziumot? — Nem tanultam, meg balhéz­tam az osztályfőnökkel... Most egy pillanatig úgy érzem, lehangolt, De aztán újra felemeli a fejét; at régi hanyag testtartás­sal csámborog, s az _ arcán újra megjelenik az a póz. amit vala­melyik P. Howard hőstől lesett el. — És most mit csinál? — Megvárom, míg besötétedik, aztán elmegyek a ligetbe. Majd csak lesz valami. — Vacsora előtt vagy vacsora után? — Azt hiszem, vacsorát nejn ad az öreglány, ebédet is alig adott. — És holnap? — Az még messze van... Van egy cigije? — Tessék. —.Rágyújt, megkö­szöni. Aztán int. Utánanézek. Találkozik két hasonló külsejű sráccal, mond nekik valamit, fe­lém fordulnak és nevetnek egy jót. Csak megismételni Jtudnám. amit az elején írtam és azt, hogy vigyáznunk kell nagyon. Ne ter­meljük újra évről évre ezeket a fiatalokat, mert válságba kerget­jük őket. Alapos, megfontolt, ko­moly felmérésekre s törvényere­jű határozatokra van szükség Sürgősen? Nem. Most, azonnal. Ternyák Ferenc strandfürdő és éjszakai mulató j házak, modern, nagy üzletek sora neve, bizonyára hamarább fed- j a tervben... A tanácstitkár örül keressük. Jan Tóbiás, a trencsénteplici városi tanács titkára szívesen in­vitálja a magyar újságírót egy kis beszélgetésre, és ugyanolyan szí­vesen, városát szerető belső tűzzel említi Trencsénteplic múltját, je­lenét, jövőjét, az élet e hármas pólusát. Ott van a fogadószobá­ban Zlata Oláchova, a fürdőigaz­gatóság kultúrreferense és a tol­mács szerepkörében Babilonsky Koloman professzor, idegenveze­tőnk. A fürdővároska története a XIII. századig nyúlik vissza, a •S. VI.-ban' már messzi földön is­merik vizének gyógyerejét. Az 1900-as évek fordulóján épülnek híres fürdői, közöttük a Ham­mam, később gyógyszállói, hotel­jei. Jan Tóbiás színes prospektu­sokat mutat. A fürdő nyáron Szlovákia egyik kulturális cent­ruma, 1937 óta Zenei Heteket ren­deznek. az idei nyár hangver­senysorozata volt a huszonkette­dik. Világhírű muzsikusokat lát­nak vendégül. Roberto Benzi, Otto Klemperer, Ferencsik János és Richter is járt már itt, velük neves énekesek, balettművészek. — S a jövő? Jan Tóbiás és Zlate Oláchova szép képet fest, és a tervek egy- egy részéhez hozzáfűzik: „Már elkészült, jövőre készen lesz”. Tavaly májusban átadták a 16 millió koronás költséggel épített az interjúnak, jusson csak el vá­A 16 milliós Pax-hotel. rosának jó híre Magyarországra is. ... Az utolsó este csillagos, ze­nés, fenyőillatú. A sétányokon álig jár valaki, az idő éjfél felé bal­lag. Búcsúzunk Trencsénteplic­Strand a Zelena zsabá hoz címezve. 260 ágyas Pax-hotelt, Teplic 1 tői, a Teplicska-pataktól, s talán luxii-ss/állóiát. Hamarosan meg-J nem egy életre, kezdik a régi, lebontott Krím-1 Megtanultuk a varázsszót is: hotel helyén az új Krím építé- j dovidenja! Viszontlátásra Tep- sét, ez 26 millióba kerül. K löl-llic, Zelena zsaba, boldog hét. ték az új Central-étterem he- i (Vége) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents