Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-02 / 180. szám
J9<H. augusztus 2. Szerda Francia lapok De Gaulle nyilatkozatáról Párizs De Gaulle tábornok a minisz- tertnács hosszúra nyúlt hétfői ülésén elhangzott nyilatkozatát a leghevesebben a Combat és az Aurore támadja. A Combat arra a következtetésre jut, nem szabad többé megengedni, hogy De Gaulle tábornok azt tegye, amit akar, akár tetszik, akár nem, most már nemcsak róla, hanem Franciaországról van szó — írja. — Aki Franciaországban a jövőre gondol, nem lehet szolidáris De Gaulle tábornokkal. Az Aurore azt kérdi, vajon mi alól akarja De Gaulle felszabadítani a kanadai franciákat és a tábornok szemére veti, hogy az algériai franciák érdekeinek védelmében nem járt el ugyanilyen határozottan, pedig azok „nem a brit korona, hanem a francia trikolor védelme alatt állottak”. Sokkal mérsékeltebben ugyan, de a Figaro is — amely politikai irányvonalában a kormánytöbbséghez tartozó független köztársaságiakhoz áll közel — bírálja az elnök nyilatkozatát. Elsősorban azt kifogásolja, hogy nem adott választ a Kanadában elhangzott kijelentésekkel kapcsolatosan felvetődött „miértek”-re. A lap rámutat arra az ellentétre, amely egy ország belügyeibe való beavatkozás és aközött van, hogy a tábornok állandóan ismételt külpolitikai elve az, hogy mindenkinek önrendelkezési joga van és senki sem avatkozhat be mások belügyeibe. Megemlékezés a varsói felkelésről Varsó Hétfő este a varsói nagyszínházban a lengyel szabadságért és demokráciáért küzdők szövetsége ünnepi díszgyűlésen emlékezett meg a varsói felkelés 23. évfordulójáról. A keddi lengyel lapok vezércikkben és kommentárokban emlékeztek meg az évfordulóról. KItarloumba érkeztek az arab országok külügyminiszterei Kedden a hajnali órákban hét arab ország külügyminisztere érkezett Khartoumba, az arab külügyminiszteri értekezlet színhelyére. A szudáni fővárosban tartózkodik Mahmud Riad, Nasszer elnök külpolitikai tanácsadója, Ibrahim Makhusz Szíriái, Georges Hakim libanoni, Ahmed Bisti líbiai, Mohamed Abdul Az íz Szalam jemeni, Ahmed Tukan Jordániái külügyminiszter, valamint Iszmail Khairallah iraki megbízott külügyminiszter. Az arab külügyminiszterek kü- lönrepülőgépén érkezett KJhar- toumba Hasszuna, az Arab Liga főtitkára. Az arab külügyminiszterek tanácskozásának napirendjén a kairói A1 Ahram szerint a következő pontok szerepelnek: Zavaros a helyzet Nigériában Enugu A biafrai kormányhoz közel álló körökben határozottan cáfolják azokat a Lagos által terjesztett híreket, amelyek szerint a szövetségi erők elfoglalták lkom városát cs heves harcok folynak a kameruni határ közelében. Hírek szerint Nsukka, Ogoja és Bonny városok körzetében folytatódnak a harcok. A Biafra Sun jelentése szerint a biafrai csapatok sikeresen ellenállnak a szövetségi erők támadásainak. A nigériai szövetségi erők az elmúlt hét végén igyekeztek mélyebbre behatolni Biafra területére, Nsukka város közelében azonban vereséget szenvedtek — jelenti a Biafra Sun. A Shell BP-t utasították, hogy szüntesse be biafrai tevékenységét. A biafrai kormány elrendelte az olajtársaság berendezéseinek és javainak ellenőrzés alá helyezését, azonban rámutatnak, hogy nincs szó az olajtársaság államosításáról. (MTI) 1. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának eredményei. 2. Az arab országok erőfeszítéseinek egybehangolása az agresz- szió következményeinek felszámolására. 3. Az olajembargó fenntartása az Izraelt támogató országokkal szemben. 4. A külföldi katonai támaszpontok felszámolása az arab országok területén. 5. Hosszú lejáratú terv kidolgozása az arab országok katonai, gazdasági és politikai együttműködésének erősítésére. Az értekezlet kedden délután megnyílt a szudáni fővárosban. Az amerikaiak célja a vietnami nép irtása Az AFP Hanoiból keltezett jelentésében Funazaki japán orvosnak, a VDK-ban vizsgálatot végzett négytagú japán bizottság vezetőjének nyilatkozatát ismerteti. Funazaki kijelentette, hogy az amerikaiak Észak-Vietnamban „rendszeres és előre megfontolt népirtást” hajtanak végre. A japán bizottság megállapította, hogy a duzzasztógátak lerombolása, a napalmbombák és a mérgező anyagok felhasználása, a B—52-es bombázók bevetése egytől egyig a vietnami nép irtását célozza. I kínai néphadsereg megalakulásának 40. évfordulójáról Moszkva A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a következőket írja: A pekingi szakadárok, élükön Mao Ce-tunggal minden erőfeszítést megtesznek, hogy a hadsereget alkalmassá tegyék saját irányvonaluk megvalósítására, kiirtsák annak forradalmi hagyományait és a Szovjetunió elleni gyűlölet szellemében „átneveljék” személyi állományát. Mao Ce-tung és csoportja olyap feladatokat akar ráruházni a népi felszabadító hadseregre, amelyek távolról sem tartoznak egy szocialista állam hadseregének funkcióihoz, a hadseregnek akarják átadni a párt, az állami, a gazdasági és egyéb szervek hatáskörét, a törvényhozói és a végrehajtói hatalmat. Fel akarják használni a hadsereget a Mao Ce-tung politikájával elégedetlen és a szocialista vívmányokat védelmező nóptöme- gek fegyveres elnyomására. A kínai propaganda — jegyzi meg a Krasznaja Zvezda — be akarja bizonyítani, hogy Mao Ce-tung volt a népi felszabadító hadsereg megteremtője. A valóságban Mao részt sem vett a nancsangi felkelésben, amely megvetette e hadsereg létrehozásának alapjait. A Krasznaja Zvezda rámutat, az amerikaiak azt remélik, hogy Mao segítségével meggyengíthetik a nagy szocialista közösséget és helyreállíthatják pozícióikat Ázsiában és a világ más részein. A cikk végül hangsúlyozza, hogy a szovjet emberek mindenkor mély tisztelettel adóztak a kínai néphadsereg gazdag forradalmi hagyományainak. Peking A csehszlovák távirati iroda tudósítója jelenti, hogy Peking- ben hétfőn fogadást adtak a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. Jang Csen-vu vezérkari főnök beszédében dicsőítette Mao Ce-tungot és a kínai népi felszabadító hadsereg minden sikerét Mao Ce-tung személyes vezetésének és „megingathatatlan eszméinek” javára írta. (MTI) Washingtonra is átterjedtek a négertüntetések Washington Hosszú évek óta első ízben, az amerikai „forró nyár” a többségében néger lakosságú szövetségi fővárost, Washingtont is hatalmába kerítette. A Reuter-iroda kedden reggel gyorshírben jelentette, hogy nem egészen két kilométernyire a Fehér Háztól, négerek és karhatalmi erők tűzharcot vívtak. Az amerikai elnök rezidenciájától északkeletre fekvő útkereszteződésnél a rendőrök fedezékbe menekültek. A város egy másik pontján a tűzri- asztásra kivonuló rendőröket és tűzoltókat a néger tüntetők palackokkal és kövekkel verték vissza. Legalább ötven embert letartóztattak. Hét helyről jelentettek tüzet. Milwauke városban, ahol lezárták a repülőteret, elvágták a várost a külvilágtól és 24 órás kijárási tilalmat rendeltek el, kedden reggel megint lövöldözés volt a néger negyedben. Százezer magyar vöröskatona harcolt Szovjet-Oroszor- szágban a forradalom győzelméért. A neves és ismeretlen harcosok közül ragadtunk ki ötöt, hogy bemutassuk olvasóközönségünknek. Grózner István hadifogoly — vagy ahogy a gazdája, Vaszáiij Fjodorovics és a falubeliek nevezték Sztyepán — Piszmonka faluban béreskedte végig az első világháború második és harmadik esztendejét. A cári hadvezetőség — ugyanezt cselekedte fordítva a monarchia katonasága is — a hadifoglyok egy részét amolyan ingyen béresként kiadta módos parasztokhoz. A hadifogoly tartozott gazdája parancsa szerint látástól vakulásig dolgozni, amelyért cserébe teljes ellátás illette meg. Ezt éppúgy a gazé." szabta meg, mint a munkaidőt. Így érthető, hogy a hadifoglyok nem hiztak el. Igaz, akadtak olyan munkáltatók is, akik megszerették az idegent, de Vaszilij Fjodorovics — Grózner István gazdája — nem tartozott ezek közé. Sztyepán alig várta a napot, hogy megszabadul-: hasson tőle. De jóllehet, már 1918 tavaszát írták, s érkeztek kósza hírek arról, mi történt Pétervá- rott, s Oroszország nagy része már a forradalmároké, ez az alkalom még mindig nem érkezett el a számára. Piszmonka falu a fehérek kezén maradt. Végre Piszmonka körül is ropogni kezdtek a fegyverek. Vaszilij Fjodorovics gyűlölködve figyelte a hangjukat. Három fia a fehérhr.dsereafcen is féltette, a saját földjét is. 0 hozta a papírt, amelyben az állt, hogy Grózner István köteles a 50 éves a szovjethatalom • • Öten a bői Halálra ítélt bugulmai járási elöljáróságon jelentkezni, hogy besorozzák a fehérekhez. A gazda megengedte, hogy az egyik lovat felnyergelje és azon lovagoljon be a járási székhelyre. Sztyepán azonban nem nagy kedvvel nyergelte a lovat. Elege volt már a háborúból, alig várta, hogy hazajusson hazájába, Magyarországra. Éjszakánként szülőföldjéről, Göcsejről álmodott, szerette volna már viszontlátni szüleit, testvéreit. S hazatérés helyett most egy idegen hadseregbe álljon? Elindult. A ló lassan poroszkáit, hideg szelek fújtak, de már magukkal hozták a tavasz leheletét. Grózner elhatározta, hogy lesz, ami lesz, nem teljesíti a parancsot, megszökik. De hát mi lesz vele idegen földön, sok ezer kilométerre a hazájától, barátok, ismerősök, pénz nélkül? Hiszen még egy térképe sincs, hogy megpróbálhatna azon eligazodva elindulni Zala felé. Belovagolt az erdőbe, amelynek sűrűjében ott állt egy kis méhészház. Ismerte a ház tulajdonosát, néhányszor beszélt vele, s úgy tartotta, hogy nem szereti a fehéreket. Amikor odaért, megkocogtatta az ajtót. Csak sokára nyitották ki az ablakot, ahonnan három puskacső meredt rá. A gazda és még két falubeli nem nagy örömmel fogadta őt. Éppen arról tanácskoztak, mit tegyenek a továbbiakban. S most ez az idegen a nyakukra jött. El is bocsátották békével, némi elemózsiát adtak csak neki. Sztyepán egész nap az erdőben bolyongott, estére pedig visszalopakodott a faluba. Egy ismerős házban bebocsátást nyert. Ott tudta meg: gazdája már hírül vette, hogy nem jelentkezett Bo- gulmában. Halálra keresteti. S egyébként is, a helyzet rossz: a fehérek a falu mellett visszaszorították a vörösöket S mintha csak a háziak szavait akarnák igazolni, a fehér csapatok éppen ekkor törtek be a faluba. A magyar hadifogolynak a kertek alján sikerült megszöknie. Hosszú ideig a folyóban, egy fűz rejtekében húzódott meg, s csak az éjszaka második felében, csuromvizesen, agyonfázva mert előbújni. A szomszéd majorban, Sztaroverec- ben is voltak ismerősei. Ott kopogtatott be, s ezúttal szíves fogadtatásra talált. Menedéket kapott, de csak ennyi eligazítási: — Maradj itt. Majd lesz valahogy. A „valahogy” azonban csak másnapig tartott, amikor Sztaro- vereebe is betörtek a fehér kozákok. Sztyepánt két altiszt fogta közre, egy olajmécses fényénél vallatták. A gazda hiába mondta, hogy a magyar hadifogoly rendes ember, szorgalmas munkás, a fehérek rásütötték, hogy vörös kém. Elhatározták, hogy a parancsnok elé állítják. A parancsnok pedig felemelte a kancsukáját. — A pokolba vele! Ez annyit jelentett, hogy halálra ítélte Grózner Istvánt. Néhány órába telt, amíg hóhért találtak. Egy középkorú, komor, sebhelyes arcú kozák vállalkozott az ítélet végrehajtására. A magyar hadifoglyot átadták neki. A kozák lóra szállt, karabélyát maga cl" tette a nyeregkápára, áldozatát maga elé pararcsolta és megindultak egy szűk erdei ösvényen. Grózner István azt figyelte, hol kínálkozik alkalom a szökéshez. Már egy jó negyed órája mentek, s még mindig semmi. Megrettenve várta, mikor emeli a kozák vállához a karabélyt, hogy leadja a gyilkos lövést. A kozák azonban soha nem sütötte el fegyverét. Egy domboldalon, ahonnan keskeny, kanya-gó folyót látott a völgy aljában, a kozák megállást parancsolt. . — Idefigyelj, magyar! A tieid ott vannak a túlsó parton. Fuss és | úgy harcolj, mint egy isten. Jaj neked, ha újra elfognak. Ezzel megfordította a lovát, s visszafelé ügetett. Gróznemek még hálálkodni sem maradt ideje. A kozák bizonyára rokonszenvezett a bolsevikokkal, de családja a fehérek uralma alatt levő területen élt, s ha maga átállt a vörösökhöz, a családon áiltak volna bosszút. Nem volt könnyű az átkelés. Éppen a folyónál tombolt a harc. Ideát a fehérek, odaát a vörösök. Aztán mégis átjutott. Tetőtől talpig vizes volt, amikor megpillantotta az első vöröskatonát. Azok nem sokat értettek abból, amit a jövevény tört oroszsággal mesélt. Annyit azért megértettek, hogy az előttük álló. s a hidegtől, félelemtől reszkető ember magyar. Előhívták néhány társukat, volt magyar hadifoglyokat, akik velük harcoltak, ök már szót értettek Grózner Istvánnal. Kenyérrel és vodkával vendégelték meg. Aztán azt mondták neki:1*—— jük. harcoljon azok ellen, akik halálra ítélték. És Grózner István harcolt. A háború végéig nem is tette le a fegyvert. Állta a sarat Kolcsak, a pánok és Vrangel ellen is. Azután is Szovjet-Oroszországban maradt. Dolgozott a Don medencében, majd Moszkvában lett gépkocsivezető. Csak évek múltán került haza. A felszabadulás után a Középülettervező Vállalat gépkocsivezetőié lett. Onnan men* nyugdíjba, ö. akit fiatalon halálra ítéltek a fehérek, jóval hatvan felett, most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az ő forradalma 50. évfordulójának megünneplésére készül. Pintér István
