Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

1*67. augusztus 13. 3 Vasárnap Battonyán bensőséges ünnepség keretében adta át a határőrség képviselője a megtisztelő „Határőr község” cím elnyeréséről szóló emléklapot. Vajda Mihály őrnagy elvtárs beszélt a határ menti községek szerepéről a határőrizetben. Elismeréssel szólt arról az önzetlen és értékes segítségről, amelyet a határsértők felkutatása és elfogása érdekében a határ mentén élő emberek nyújtanak. Elmondotta, a község lakói vállalták, hogy községük területén a határőrséggel szorosan együttműködve segítik elő a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetét. Battonya községet eddigi eredményei méltóvá teszik a „Határőr község” cím viselésére. Akik a határőrizetben a legtöbb segítséget nyúj­tották, eddigi tevékenységükért elismerő oklevelet és jutalma­kat kaptak. A legjobbak mellére felkerült a „Kiváló Határőr” jelvény. Szél Ferenc hőr. 99Határőr község” Battonya Rádióműsor a Sárrétről Ma délután a Magyar Rádió Petőfi adóján délután 17 óra 10 perckor műsort közvetítenek Bé­kés. megyéből. A műsort — me­lyet Az Alföld csendjében cím­mel sugároznak — Nagy Piroska, a rádió riportere állította össze, és abban Végh Mihályt, a körös- ladányi általános iskola tanárát, Miklya Jenőt, a szeghalmi álta­lános iskola tanárát és a zsadá­nyi juhászokat szólaltatja meg. Végh Mihály és Miklya Jenő a Sárrét kultúrájának, életének hi­vatott ismerői, a műsor bizonyá­ra jó szolgálatot tesz e vidék hírének öregbítéséhez. A tervek szerint a rádió Az Alföld csendjében című nyári útinaplójában még több jelleg­zetes tájegységet is bemutat hall­gatóinak. Izgatottan figyeljük. Sejtel­münk sincs, hogy mit akar. Mindegy, csak már tegyen vala­mit. Hanzi rohamkésével a finn nyakához közelít. Szabad kezé­vel a szerencsétlen fiú gégéjét tapogatja óvatosam. Aztán az összeroncsolt gége alatt felmet­szi a finn légzőcsövét. Vér freccsen. Fura sípoló hang hal­latszik. A finn teste finoman megremeg. Hanzi véres kezével meg­könnyebbülten megtörli a hom­lokát. A finn vére összekevere­dik a kövér német verejtékével. — Ha a mentők időben jön­nek, akkor lehet, hogy életben marad — mondja. — Mit csinált maga őrült? — ripakodik Hanzira Murdock. — Mesterséges légzés kellett vol­na. Maga öli meg! Hanzi kezében megvillan a rohamkés. Elkapom a karját. — Észnél légy — sziszegem a fülébe. Murdock őrmester hátrál mel­lőlünk. Szemében riadt fény villan. Szirénázva megérkezik a men­tőautó. Még meg sem áll, ami­kor az orvos már leugrik a so­főr melletti ülésről. A finn mellé térdel. A szeren­csétlen fiú vére sebesen buzog, de a mellkasa lassan hullámzik. — Ki csinálta ezt a légcsőmet- gzést? — kérdi az orvos. Hanzi hallgat. — ö — mutat vádolóan a né­metre Murdock. — Gratulálok! Ez volt az egyetlen megoldás — mondja, majd hozzáfűzi: — Persze, még nincs minden rendben. Az orvos munkához lát. Első­nek a vérzést igyekszik csökken­teni, aztán fémcsövet helyez a finn légcsövébe, majd injekciót ad neki. — Gyorsan a hordágyat — pa­rancsolja az embereknek. — Azonnal műtőbe kell vinni. Miközben a finnt a hordágy­ra helyezik és az autóba teszik, az orvos Hanzihoz fordul. — Honnan tudta, hogy így kell eljárni? — El volt törve a lábam és a kórházban unalmamban az osz­tályos orvos könyveit lapozgat­tam, amikor ő nem volt ott. Az egyik könyvben olvastam, ha megsérül a gége, és a sérült nem kap levegőt, fel kell metszeni a légcsövet. Meg láttam egy fil­met is, amiben egy kisgyereket úgy mentettek meg, hogy egysze­rű bicskával felmetszették a tor­kát — magyaráza szégyellősen Hanzi. — Jól csinálta. Derekasan cselekedett — dicséri ismét a kövér németet az orvos. Hanzi elpirul, s aztán tétován int a tábori kórház felé induló mentőautó után. (Folytatjuk) A 99jövedelmező99 fagylalt — Mutasd a poharad9 megmondom ki vagy — Sörár9 üvegbetéttel — Strand9 napolaj nélkül ÁKF-ellenőrzés a strandokon A sajtóban megjelent bírála­tok és a lakosság jelzései alap­ján az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség megvizsgálta a stran­dok, fürdőhelyek vendéglátói üzemeltetését. A fogyasztói ér­dekvédelmet, az áruellátást, és az egységek kulturáltságát ellen­őrizték elsősorban. Gyomán, Nagyszénáson, Gyo­pároson, Gyulán és Békéscsabán 25 büfét, éttermet és pavilont ke­restek fel a felügyelők. Fogyasz­tóérdeket sértő cselekedettel hét esetben találkoztak, melyek kö­zül legtöbb a súlycsonkítás. Ide kívánkoznak példaként a kirívó esetek. Gyulán az fmsz 4. szá­mú strandbüféjében az ellenőrzés során 20 dekagramm fagylalt he­lyett 15 dekagrammot adtak. Te­hát a súlycsonkítás 25 százalékos. Pontosan nem tudjuk, hogy na­ponta hány kilogramm vagy hány mázsa fagylaltot adnak itt el, de mindenesetre ezer forin­tonként 250 forintot „keres” a büfés. Kissé sok! Tetézi még a mulasztást az is, hogy a fagylalt ötnapos volt, márpedig a rende­let értelmében is — hűtött helyen — maximum 72 óra hosszáig le­het tárolni a fagylaltot. Ezt vi­szont már nemcsak a 4. számú strand büféjében tapasztalták: fagylaltmintát általában nem tar­tanak az árusítóhelyeken! Tíz deka virsli — árban és súlyban Ugyancsak Gyulán, az élel­miszer kiskereskedelmi vállalat tejárusító pavilonjában a főtt virslit és a debreceni párost 5,60 forintért árusították, 4,90 forint helyett. Ebben az első számú lu­das a vállalat, amely rosszul ál­lapította meg az árat. A vendég­látóipari vállalat büféjében az ár ugyan pontos volt, viszont a nyoledekás virslit, valamint a kilencdekás debreceni párost tíz dekának árulták. Itt sem hibáz­tatjuk az elárusítóhely dolgozó­it, hiszen a „súlycsonkítást” már eleve a termelőüzem követte el. Fia még eddig nem találták volna ki, akkor volna egy javaslatunk: a fogyasztó által kért árut tegyék mérlegre! Ahány deka, annyi pénz... Mert az ilyen „mechaniz­mus” nem hinnénk, hogy tetszik a fogyasztónak. Kedvelt színfolt és közkedvelt Gyulán a Gróza-parkban a hor­dóba épített poharazó. A kereske­delmi felügyelők azonban itt meg megtalálták a „szépséghibát”: a kikért egydecis boroknál 14 szá­zalékos 'súlycsonkítást tapasztal­tak. Számoljunk csak: naponta átlagban kétezer pohár bort ad­nak el, a 14 százalékos súlycson­kítás poharanként 30 fillért je­lent — a vendégek kárára. És egy angyali eset: van itt jócs­kán ol^an egydecis pohár, amely­be egy' deci folyadék bele sem fér! Fele-fele? - halhúsból Gyomán, a strandfürdő fmsz- vendéglőjében halászlét kértek az ellenőrök. De természetesen a húst lemérték. Egy halászlében 14 deka halhúsnak kellett volna lenni, helyette a mérleg 6—7 de­kát mért. Tehát fele „odalett”... De hova?... És a kedves hölgy, amikor az ellenőr még villával húst akart „kihorgászni” a ha­lászléből, kecsesen leintette: s— Ne tessék keresni, több nincs benne... De miért?! A fogyasztói érdeket sérti az ár­jelzések, ártáblák hiánya is. Sok helyütt fogalma sincs a ve­vőnek, hogy miért mennyit kell fizetnie. A gyopárosl étteremben 28 asztalhoz mindössze négy ár­lapot adnak. Nagyszénáson a bü­fében egyáltalán nincs is. Emiatt aztán előfordul olyan eset, mint Gyulán, az élelmiszer kisker tej­büféjében, ahol — kalkuláció szerint — a kolbászhoz mustáron kívül kenyér is jár — ez az utóbbi azonban lemaradt a papírtálcá­ról. Viszont a vendég külön ve­het hozzá... Ez is adagonként 30 fillér! De a soronkénti kettő fo­rint — már egyenesen felháborí­tó. Az üveges sört már eleve az üvegbetéttel együtt fizettetik meg. Az árjelzés hiánya miatt a „kedves vendég” mindezt nem tudja és az üveget ingyen vissza­adja. Nem rossz kereseti lehe­tőség ! A felügyelőség vizsgálta a strandbüfék áruellátottságát is. A gyulai strand fmsz-büféjében bár kőtelező lenne, mégsem áru­sítanak cük rá szkész í tmén veket. Nem is beszélve arról, hogy ked­den 12 órakor az egész strand területén egy falat kenyeret, kiflit vagy zsömlét nem lehetett már kapni. Békéscsabán az épít­kezések miatt sátor-kitelepítéssel tud a vendéglátóipari vállalat bambit, sült kolbászt, valamint sört árulni. Az ellenőrzés napján azonban „sör-hiány” volt, ugyan­is- a feszmérő elromlott és — tar­talék nincs... Kár!. A csabai strandvendéglő felkészültségét és [ választékát kielégítőnek tartották j az ellenőrök. Gyopároson . nincs tejtermék, nincs felvágott áru. A fürdőhely zöldséges MÉK-pavi- | Ionja pedig nem üzemel, így a strandolt gyümölcshöz sem jut­hatnak. És vannak ilyen „aprósá­gok” is: ugyanitt az étteremben négynapos kenyérrel traktálták a vendéget; a gyulai fmsz-büfében pedig háromnapossal. Nagyszéná­son az ellenőrzés napján fagylal­tot, Gyomán és Gyopároson strandfelszereléseket egyáltalán nem lehet kapni. Pedig a nap­olajat, strandkendőt, ajándéktár­gyakat, képeslapot illő lenne árulni. Jégspórolás a kánikulában Bosszantóan elhanyagoltak a fürdők vendéglátói egységeinek felszerelései. A legsúlyosabb az, hogy a legtöbb helyen a hűtés nincs megoldva. Vagy egyáltalán nincs hűtőszekrény, vagy ha van is, akkor az rossz, nem lehet üzemeltetni. Nagyszénáson még azzal lsem törődtek az fmsz il­letékesei, hogy jégdézsát bizto­sítsanak a büféknek^ így az­tán „megspórolják” a jeget, nem kell azt odaszállítani... A fogyasz­tók kielégítő ellátását gátolja, hogy több egységben nincs po­hár, pontatlanok a mérlegek, lyukasak a mércék. A gyulai fe­dett uszoda büféjében a szend­vicset a büfés mérleg nélkül, szemmértékre készíti. A békés­csabai strandon belül működő büfében a hűtővitrin már egy év óta rossz, így cukrászsüteményt tárolni és megóvni nem tudnak. A tejfogyasztáshoz nincs papírpo­hár, üvegpohár használatát pedig a fürdő vezetői nem engedik meg. Kár, hogy ugyanitt az élel­miszer és a vendéglátó vállalat az új pavilonokat csak a szezon vé­gére készíti el... Az ellenőrök természetesen nem a jót keresték vizsgálatuk során, hanem azt, hogy mi gá­tolja a fürdőző vendégek ellátá­sát. Ezért elsősorban a hibákról szóltunk. Itt sem minden eset­ben az egység dolgozói a felelő­sek, hanem az üzemeltető válla­latok. Abban is például, hogy egy jó néhány egység már régóta üze­mel, működési engedélyét azon­ban még ma sem kapta meg. Szükség lenne arra, hogy a vál­lalatok ellenőri csoportjai ellen­őriznék ezeket a pavilonokat és büféket, ugyanis nem lenne he­lyénvaló, ha a vendéglátóipari dolgozók körében „jól fizető bar­langok” hírnevet szereznék meg ezek az egységek. Varga Tibor Komswes, ács, festő szakmunkásokat és építőipari segédmunkásokat azonnalra felvesz ki­emelt munkahelyekre teljesítménybérezés mellett. XIII. KÉR. LAKÁSKARBANTARTÓ KTSZ, Budapest, XIII., Hegedűs Gy. u. 9. Munkásszállás van! Havonta egy hazautazás költségét megtérítjük 1354 Didi »■■■■■■an ■■■■■■■■■■ aiuuuu ni ■■■ vu ■■■■■■■■ IUIUIU ■ ■■■ ■iaaiii!;;;i

Next

/
Thumbnails
Contents