Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-11 / 188. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetekl 1967. AUGUSZTUS 11., PÉNTEK Ara 60 Kitér XXII. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM Eszményi vezető — 1068 Nem érték utol Bakos Lászlót Az állami gazdaságok 30 legjobb kombájnosa között tizenkilenc Békés megyei „Eszményi vezető az, aki nem feledkezik meg arról, hogy nem­csak a pénzzel, anyaggal, gépek­kel, szerszámokkal kell okosan gazdálkodni, hanem az emberek­kel, az emberek képességeivel, tö­rekvéseivel is...” „Aki nem felejti, hogy a legfontosabb mégiscsak az ember a maga vágyaival, gondo­lataival, gondjaival, hogy a mun­kások közérzete, hangulata is egy a termelési tényezők sorából, és sorban nem is az utolsó, hanem a legelső, a legfontosabb.” Mások személyes, hétköznapi tapaszta­lataik útján határozzák meg az eszményi vezetők normáit és azt tartják: az a jó vezető, aki nem veszíti el soha azt a képességét, készségét, hogy beleélje magát munkatársai helyzetébe, munka- körülményeikbe, aki a legna­gyobb elfoglaltsága közepette is szemmel kíséri embereit, s akinek mindig van néhány jó szava a beosztottjaihoz. Megint mások nem tartanak igényt az ilyen, vé­leményük szerint „látványos kap­csolatokra, lelkizésre”, helyette sokkal inkább azt várják el ve­zetőiktől, hogy mindig kéznél le­gyen az anyag, a szerszám, hogy folyamatos legyen a munka, s hó­napról hónapra biztos a kereset. A munkásközvélemény, a mű­helyközvélemény ilyen igénye, el­várása jogos volt tegnap, és az lesz holnap is. Ezek mellett azon­ban napjainkban újszerű minősí­tés van kialakulóban. A munká­sok számolnak. A többi között na­gyon kritikusan számot vetnek például vezetőik szakértelmével, mert előre látják: ezentúl már nem az lesz a „jó vezető”, aki például a különböző tervegyeztető tárgyalásokon — szóval a terv­alkudozások során — a ’ehető legjobb pozíciót ügyeskedi ki — alacsony tervszámokat, amelyek azután könnyen túl teljesíthetők, és mennél több ingyenes állami beruházást —•, mert a jövőben már nem lesz ilyen alku. A vál­lalatok már * most saját maguk döntenek gazdálkodási terveikről A beruházás sem lesz nemzeti ajándék, a fejlesztésről is a vál­lalat dönt majd, de a saját forrá­sok, a vállalat bevételének, tarta­lékainak terhére. A munkások­ban egyre elevenebben él az a fel­ismerés, hogy ez az alapvetően megváltozott helyzet a korábbiak­tól sok vonatkozásban eltérő, más­fajta képességet, szemléletet kí­ván a vezetőktől. Amíg a régi gaz­dasági mechanizmusban a fentről — a Tervhivatalból, minisztériu­mokból, tanácstól — kapott uta­sítások sikeres végrehajtása mi­nősítette nemcsak a vezetők, ha­nem a vezetésük alatt álló kollek­tívákat is — és ez a minősítés hozta meg az erkölcsi és anyagi elismerést is — addig az új gaz­dasági mechanizmus — a tervezés és irányítás új rendszere — már a vállalati vezetők gondjává te­szi a vállalati tervek, célok meg­határozását. Tehát a vállalatoknál kell már most választ találni, a mit miből, kikkel, hogyan, mennyiért kérdé­sekre. A munkások jól tudják, hogy vezetőik ilyen irányú szám­vetésében ők maguk is — anyagi­akban, erkölcsiekben is — közvet­lenül érdekeltek. Közvetlenebbül, mint eddig bármikor. így azután nagyon is érthető, hogy a műhe­lyekben miért keresik újfent a választ: melyek a jó vezető is­mérvei, jellemző tulajdonságai, tehát hogy milyen az eszményi vezető? A munkásközvélemény minde­nekelőtt őszinte, egyenes beszédet vár a vezetőitől, gerinces maga­tartást minden helyzetben, min­den körülmények között. Határo­zott igent a vállalat fejlődését gyorsító lépésekre, kezdeménye­zésekre, s határozott nemet a kon­zervativizmusra, a buktatókra. Ezért is kell az őszinte, az egye­nes beszéd. Miért nem korszerűsítjük az öntödét? Miért kell hónapról hó­napra más fazonú ruhákat varrni a szalagon? Miért helyeznek át a fényezőbe? Miért nem fizetnek több nyereségrészesedést? Miért vettek fel 20 embert a forgácsoló­ba és miért mondtak fel X-nek és Y-nak? Miért oszt több ked­vezményt a szomszédos gyár kol­lektív szerződése, miért nem épít­het lakást a mi vállalatunk is? Ilyen és hasonló kérdésekkel kell majd szembenézni, és a mun­kásoknak ezek a kérdései soha­sem maradhatnak majd válasz nélkül. Ezért az a vezető cselek­szik szimpatikusán, aki elhatáro­zásait, intézkedéseit és azok ha­tását maga is gyakorta minősíti. Aki nem utólag magyarázkodik, hanem elébemegy a munkások kérdéseinek, mi több, fel is készíti őket arra, hogy kérdezni tudja­nak. Eddig is nagyon rossz akusz­tikája volt például az olyan ter­melési tanácskozásoknak, ahol annyira elvont, általánosságokba torkolló, fennhéjázó vagy olyan „magas szinten” mozgó tájékoz­tatókkal hengerelték le a mun­kásközvéleményt, hogy a mun­kások végül szóhoz sem jutottak. Vagy azért nem, mert idő sem maradt rá, vagy azért, mert a hallgatóságban valamiféle kisebb­ségi érzés alakult ki a túlzottan is magasröptű beszámolók halla­tán, vagy mert a munkások egy idő után észrevették, hogy szavuk alig több a falra hányt borsónál. A munkások azt tartják eszmé­nyi jó vezetőnek, aki bízik a nagy többség egészséges ítéletében. Aki építeni tud és akar azokra, akik szívvel-lélekkel dolgoznak, nemet mondanak a lógósoknak, hízel­gőknek. Aki különbséget tud ten­ni anyagi és erkölcsi elismerésben is a jól és rosszul végzett munka között. Aki szolgálatnak tekinti posztját és nem fizetett alkalom­nak a hatalmaskodásra. Dolgos János Komszomol- delegáció látogatása megyénkben A Szovjetunió ifjúsági szer­vezetének hazánkban tartóz­kodó delegációja — melynek tagjai Vilma Kubinyova, a Komszomol KB szervezési osztályának helyettes vezető­je, Dorencsokov Vagyin, a Komszomol Iskola dékánja, Horpovicsusz, a Litván KB szervezési osztályának vezető­je és Gorbuszenko, a tomszki mb titkára — ma este Békés­csabára érkezik. A KISZ vezetőképzés rend­szeréről, ifjúsági szervezete­ink munkastílusáról, s a Len­csés! úti kombinát továbbfej­lesztéséről augusztus 12-én a békéscsabai KISZ-táborban hallanak tájékoztatást. Majd ellátogatnak Gyulára. Az Állami Gazdaságok Köz­pontjának Békés és Csongrád megyei Főosztálya kiadta az aratási verseny zárójelentését. Ebben 151 kombájnos telje­sítményét összegezték. A har­minc legjobb kombájnos közül tizenkilenc Békés megyei. A kombájnosok versenyét Bakos László, A Pankotai Ál­lami Gazdaság dolgozója nyerte 107 vagonos teljesít­ménnyel. Mögötte Opauszky György, ugyancsak a Panko­tai Állami Gazdaság kombáj­nosa végzett 94,08 vagonnal. Harmadik helyen Simonka Tivadar, a Bánkúti Állami Gazdaság kombájnosa szere­pel 93,65 vagon gabona csép- lésével. A felsőnyomási kom­bájnosok: Csillik György, Evanics István, Zatykó János, a hatodik, hetedik és nyolca­dik helyre kerültek. Kilence­dik Csekő Mihály, a Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaság, tizedik Hargittai Pál. a Mező- hegyesi Állami Gazdaság, 11. Szelezsán Péter és 12. Serfőző István, a Bánkúti Állami Gazdaság dolgozója. A kom* bájnosok versenyét ifj. Bätsch Ádám, a Hidasháti Állami Gazdaság dolgozója zárja a 151. helyezéssel, 4007 mázsa gabona cséplésével. Hét hónap alatt 108 ezer forintot fizettek ki a gyulai bútorgyárban A Budapesti Bútoripari Válla­lat gyulai egysége az év első fél­évi befejezett termelési tervét 130 százalékra, teljes termelését 132, júliusi teljes termelési tervét pe­dig 102,3 százalékra teljesítette. Az elmúlt év azonos időszaká­hoz viszonyított termelési emel­kedést komoly létszámcsökkentés­sel sikerült elérniük. A munká­sok átlagkeresete ez idő alatt 1472-ről 1690 forintra emelkedett A gyáregység helyes bérpolitikája jelentős mértékben emelte a dol­gozók aktivitását és elősegítette az alkotó kezdeményezések kibonta­kozását A kimagasló eredményekkel egyidőben igyekeztek gyártmá­nyaik választékát is tovább bőví­teni. Az egyik gyáregységtől át­vették a „Varia—2” és „Varia—3”, másiktól a „Harmónia—2” ajtós szekrények gyártását. A külföld­re és belföldre legyártott termé­keik teljes egészükben első osz­tályú minőségűek voltak. A má­sodik félévben újabb típusú, export bútorféleséggel szeretnék gyártmányösszetételüket kiszéle­síteni. Az eddig elért eredményeket a gyáregység vezetősége, a párt- és szakszervezeti bizottsága a dolgo­zók megfelelő összefogása, a meg­szilárdult munkakafegyelem és a szorgalmas, jó szakmai munka javára könyveli el. Az év kezdeté­től beindult munkaverseny ma már nem csupán adminisztratív tevékenységre korlátozódik, a dolgozók 96 százaléka nagyválla­lati, egymás közötti, szocialista és brigádversenyeket folytat, amit a központ és az üzem negyedéven­ként értékel és díjaz. Az év eltelt hét hónapja alatt a munkaversenyben élenjáróknak, a programok mennyiségi, minősé­gi túlteljesítődnek, az alap-, segéd- és közvetett anyagok meg­takarítóinak érdem szerint a gyáregység vezetősége a tömeg­szervezetekkel egyetértésben 108 ezer forint prémiumot fizetett ki. A jelenlegi eredmények megtartá­sáért, az egyes területeken való javításáért a harmadik negyed­évre 17 brigád részére különböző célfeladatok megvalósítására újabb ötvenezer forintos prémiu­mot tűztek ki. A jövőre vonatkozólag a gyár­egység valamennyi dolgozója és vezetője tudja, hogy az új mecha­nizmus gyáregységi alkalmazása termelésükben, műszaki fejeszté- sükben és minden egyéb gazdál­kodásukban új szemléletet köve­tel valamennyiüktől. A központ részéről biztosított messzemenő segítséggel és önállósággal még körültekintőbben, bátrabban és határozottabban akarnak élni, még fokozottabb mértékben kí­vánják felkarolni a fejlődést elő­segítő kezdeményezéseket és ja­vaslatokat B. P. miHiimmiiKiniimmi ntiimiimniiiHiiiiitliiiimiiiiniiiMSimiimiiiiuuiiiHiiiiiiiiMiiHin™ Csomagolják a hagymát A medgyesegyházi MÉK kirendeltségen megkezdték a hagyma átvételét, csomagolását és elszállítását. A környékről ide érkező vöröshagymát a megyei kereskedelemnek továbbítják. Fotó: Malmos

Next

/
Thumbnails
Contents