Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-11 / 188. szám

1337. augusztus n. 2 Péntek Fábry Zoltán kitüntetése Tito Kairóban ! Székesfehérvárra látogatott Kádár János * Stósz Halasi György, az MTI tudósí­tója jelenti: A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa Fábry Zoltán cseh­szlovákiai magyar írónak — írói érdemei elismeréséül — 70. szü­letésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitün­tetést adományozta. A kitüntetést csütörtökön az író szülőfalujában, a Kassa melletti Stószon — ahol Fábry Zoltán fia­tal kora óta él — adta át Barity Miklós, a prágai magyar nagykö­vetség ideiglenes ügyvivője és Sztankó Pál pozsonyi magyar fő­konzul. Átadták Fábry Zoltánnak a csehszlovákiai magyar iroda­lom vezető egyéniségének a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és a Magyar Népköztársaság művelődésügyi miniszterének üdvözlő levelét Is. Az ünnepség után a Szlovák írószövetség Stósz-fürdőn ebédet adott Fábry Zoltán tiszteletére. (MTI) Kizárások az IKP Tel-Aviv Az Izraeli Kommunista Pártból két évvel ezelőtt kivált Miku- nisz-Szneh csoport, amely a na­cionalizmus útjára tért, s pártot alapított, szakadártevékenységgel vádolva, kizárta pártjából Leon Zahavi-t, a KB titkárságának tag­ját, valamint Sióm O Sámlit, a Központi Bizottság tagját, a KB osztályvezetőjét. Hasonló indoko­lással megszüntették Alexander Penn-nek, a KB tagjának és osz­tályvezetőjének párttagságát is. A nevezettek vitába szálltak a Mi- kunisz-Szneh csoport hivatalos irányvonalával. (MTI) Gamal Abdel Nasszernek, az Egyesült Arab Köztársaság elnö­kének meghívására csütörtökön 16.35 órakor különrepülőgépen Kairóba érkezett Joszip Broz Tito, Jugoszlávia elnöke. Tito elnök kí­séretében van Edvard Kardelj és Vladimir Popovics, a Föderáció Tanácsának tagjai, Kiró Gligo- rov, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács elnökhelyettese és Miso Pa- vicsevics kültigyminiszterhelyet- tes. Tito elnököt a kairói repülőté­ren Nasszer elnök fogadta. A Kubbeh-palotáig vezető úton száz­ezrek üdvözölték a jugoszláv ven­dégeket. Péntek délelőtt a Kubbeh-palo- tában, Tito szállásán kezdődnek meg a hivatalos egyiptomi—ju­goszláv tárgyalások. Székesfehérvárra látogatott Ká­dár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­50 éves a Szovjetunió A „tíz nap .. ."-tói — a blokádig Alig két hete, hogy a moszkvai. Évek és emberek Taganka téren történelmi ne­gyedórát éltem át. ötven év után' A munkapadoknál és teirvező- a vörösgárdisták és a fehérek lö- asztaloknál, a kutató- és tudómé - vészárkai közé kerültem — s ha nyos intézetekben, az oktatási Partizánéit csatája egy helikopteres gyorsbaiiosztállyal csak a színházi rendezés jóvoltá­ból is — ezzel a belépővel in­dultam a félévszázados évfordu­lóra készülő Szovjetunió megláto­gatására. Tíz nap . . . A Taganka téren tulajdonikép­pen Moszkva legkisebb színháza, egy „zsebszínház” áll, melynek nézőterén alig néhány százan fér­nek el. Ez a kis színház (egyelőre beláthatatlan ideig) játssza a tíz napot, amely megrengette a vilá­got, egyszerűen azért, mert na­ponta ezrek várnak a jegyre, hogy a színház nézőterére ülhes­senek. John Reed amerikai új­ságíró, aki személyesen vett részt az 1917-es nagy történelmi nyi­tányban, könyvében a nagy ok­tóbernek állít emléket. 1919-ben Lenin ezt írta a könyv elősza­vában: „A legnagyobb érdeklődéssel és egy pillanatra sem lankadó fi­gyelemmel olvastam John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvét. Fenntar­tás nélkül ajánlom e könyvet a világ munkásainak. Szeretném, ha sok millió példányban jelen­ne meg és minden nyelvre lefor­dítanák...” Most fiatal moszkvai művé­szek és rendezők a modem szín­pad nyelvére is lefordították. A rendezés két és fél órába sűrítette a tíz nap történetét. Nincs pilla­natnyi megállás az események­ben. A színpadon a cári Oroszor­szág panoptikuma és a forrada­lom fűtött levegője csatázik. S a buktatóknál, amikor a kérdésekre az emberiség vár választ, az er­kély oldalán Lenin képe villan fel. A nézőnek felocsúdni sem jut ideje, máris ott szorul a két lö­vészárok között. A színpadról a vörösgárdisták fegyverei mered­nek szembe vele, s valahol a há­tak mögött a fehérek fegyverei irányulnak láthatatlanul a szín­padra. Kissé lejjebb csúsznál a széken, pedig tudod, hogy játék. Már csak játék... A zárójelenetben a nézőtérre hulló röplapok történelmet idéz­nek és segítenek: „Oroszország polgáraihoz! Az ideiglenes kormány megbukott...” Távozóban a ■ színház előcsar­nokában. a falon egv vörös és egy fekete láda áll, felette a kérés: ..Polgártárs! Ha tetszett játékunk, jegyedet a vörös ládába, ha nem- tetszett, akkor a feketébe dobd”. Saigontól 530 kilométerrel északkeletre az amerikai helikop­teres gyorshadosztály egyik egy­sége megütközött két partizán­századdal. Az összecsapás során két amerikai meghalt, két heli­koptert megsemmisítettek és hár­mat megrongáltak. Az amerikai jelentés szerint a partizánok vesz­tesége hat fő volt. A kilencórás csatában az amerikaiak 48 alka­lommal intéztek légitámadást a partizánok ellen, akik föld alatti alagútrendszerben védekeztek. Harcok Higárla középnyugati tartományában intézményekben készülnek az 50. évfordulóra. S ahol ennek az útnak emléke­it őrzik: a múzeumok végtelen sorában, most nem jár jó idő a látogatókra. A félévszázados év­fordulóra újra rendezik, kiegé­szítik a nagy október dokumen­tumait és emlékeit. Ilyen rendezés közepette jár­tunk a leningrádi tengerészeti múzeumban is. A forradalom itt őrzött tárgyi emlékei jól kon­zerváltak. Generációk végtelen sora zarándokolhat ide tíz, ötven, száz év múlva. Az élő ta­núk azonban fogyatkozóban van­nak. Nem voltak tucatnyian már a nagy idők tanúi, akikkel talál­koztunk az Auróra és a Balti Flotta hajdani matrózai közül. Megtiszteltetésnek vettük a fény- képsorozatot, amely a találkozó­ról készült A blokád útján A második világháború, a fa- ! siszta blokád nyomait az emberi kéz már régen eltüntette Lening- rádban is. A hősi temetőn kívül mintha hiába is keresné az em­ber. Aztán egyszerre összetalálko­zunk vele. Az INTURISZT kocsiján Pus­kinba indultunk. Jól megtermett ötvenes férfi ült a volánnál. Szót- lan haladtunk egy ideig. Aztán beszélni kezdett. Itt har­colt Leningrádban a blokád ide­jén. Az útvonalon, amelyen Pus­kin felé haladtunk, naponta vé- gigszáguldott lőszerrel teli kocsi­val. Ellenséges tűzben, német va­dászgépektől űzve, oda-vissza, oda-vissza. Gyűlölettel szidja a fasizmust, amellyel 900 napig né­zett farkasszemet. Az emlékek hatására a kocsi motorja egyre jobban dübörög. Száz kilométerrel száguldunk az úton, rohanunk, mintha lőszert szállítanánk, rohanunk, mintha űznének bennünket. Pedig az ég­bolt tiszta és kék. Aztán hirtelen fékez. Betonból öntött emlékmű előtt állunk. Ezen belül nem taposta náci csizma az orosz földet. Holtak és élők emlékműve, azo- ké, akik testükkel emeltek beton­falat a betolakodóknak. A pilla­nat ritka: az élők egyike itt áll a hajdani vártán. Kutatón néz a távolba s közli velünk: — Puskin 15 kilométer... Azt már felégették a németek. Benkő Károly Lagos A nigériai polgárháború szer­dán ismét fellángolt, amikor az államszövetség középnyugati tar­tományában a szövetségi kormány ellen lázadók biafrai katonai segítséggel hatalmukba kerítették Benint, a tartomány fővárosát. Harcok folynak Warriért, a gaz­dag olaj városért is. Az UPI egy szerda éjjeli tudósításban arról ad hírt, hogy Warri is a felkelők ke­zére került. t Lagosban a középnyugati tarto­mányban bekövetkezett helyzetet „kisebb jelentőségűnek” minősí­tik. sú bombázógép két bombát dobott Lagos ipari negyedére. A központi kormány jelentése szerint a tá­madás emberéletet nem követelt és csekély károkat okozott. nak első titkára. A város dolgo­zói a televíziógyárban tartott nagygyűlésen hallgatták meg Ká­dár János beszédét. A nagygyűlés előtt munkások­kal és műszakiakkal találkozott a Központi Bizottság első titkára. — Képünkön — a VTRGY tv- szereldéjében Schiller Jánosnéval beszélget. MTI Fotó — Vigovszki Ferenc felvétele. Fanfani Romániában Chivu Stoica, a Román Állam­tanács elnöke magas állami ki­tüntetést nyújtott át Amintorek Fanfan inaik. A harmadik napja Romániában tartózkodó olasz kü­lügyminiszter csütörtök délelőtt különrepülőgépen Constantába utazott. Kegyven polgári személyt mészároltak le gépíegyveriíízzel a Mekong deltájában A Mekong deltájában a parti­zánok elfoglalták a kormánycsa­patok egyik őrállását és ekkor az amerikai parancsnokság enge­A benini rádió közlése szerint délyt adott a hadsereg egyik heli a Biafrából érkezett baráti kato­naság támogatásával történt meg a tartomány felszabadítása. Szerda délután egy B—26 típu­kopteres rohamosztagának, hogy tüzet nyisson „egy nagy csoport­ra”. Az amerikai közlemény sze­rint ebből a csoportból rálőttek a helikopterekre. A helikopterek gyilkos tüzet nyitottak a földön levő csoportra. A jelentés szerint a helyszínen negyven polgári személy halt meg és 36 megsebesült. A közlemény­ből kitűnik, nem ismeretes, hogy egyáltalán voltak-e veszteségek a partizánok soraiban. Tímár Ede: A kutyakaland 8. Tanteremben ülünk. Taylor főhadnagy, a robbantási szakér­tő egy újfajta plasztikbomba sajátosságait, kezelési módját és hatásfokát magyarázza. Lassan már ki sem tudunk igazodni a sokféle robbanóanyag és rob­bantási eljárás között. Egyik agyafúrtabb, mint a másik. A katedra fölött a falon egy felírás van. Százszor és ezerszer elolvastam már és még sokszor elolvasom, amíg itt leszek: „Kegyelmet nem adhatsz és nem várhatsz!” Ez a mi jelszavunk. Egyszer megkértük Murdock őrmestert, hogy magyarázza meg nekünk mélyebben e jelszó tartalmát Röviden szólt: — Akció esetén foglyot nem ejtünk és senkit nem kímélünk! Világos? Ez egyben megmagya­rázza a jelszó második részét Akinek nyúlszive van az jobb. ha most szól. Mindenki hallgatott. — Tíz perc szünet! Kitóduluník a folyosóra. Rá­gyújtunk. Beppo sodródik mel lém. — Milyen volt az eltávozás? — Jó — mondom kurtán. — Bibi? — Kösz, megvan. — Mi ütött beléd, hogy ilyen mogorva vagy? — Nincs kedvem dumálni. Beppo nem kérdezősködik to­vább. Némán szívjuk cigarettán­kat. Most dr. William J. Morgan alezredes áll a katedrán. Ő csak időnként látogat el hozzánk Fontos ember. A CIC központ­jában dolgozik. Könyvet mu­tat. — War of Wits — Az agya­fúrtság háborúja a címe ennek a munkának. Hozzáértő szakem­berek állították össze. Felolva­sok belőle egy részletet. Figyel­jenek! Az alezredesnek kellemes, be­hízelgő hangja van. Hangsúlyo­san, jól érthetően olvas: — Mi a szabotázs? A szabo­tázs a felforgató hadviselés egyik formája. Áltálában olyan erőteljes intézkedésekről van szó, amelyeknek a célja az el­lenség katonai vagy gazdasági apparátusának megkárosítása. Aztán a hazaszeretetről beszél. Az ölés, a harc rendjén van, de a haza érdekeinek a hangoz­tatása roppant furcsán csendül ebben a tanteremben. Hiszen született amerikai alig van kö­zöttünk. Németek, lengyelek, csehek, ukránok, olaszok, s még ki tudja, hányféle náció. Hazaszeretet. A haza szolgá­lata és érdeke! Kár ezekről Mor­gan alezredesnek itt beszélnie. Megfizetnek bennünket és azt tesszük, amit parancsolnak. Per­sze akad közöttünk, akit ezen­felül még a gyűlölet is hajt. Gyűlölet szülőhazája társadalmi rendje ellen. Régi homokbányában folyta­tódik a gyakorlat. Kifújjuk ma­gunkat. A kiképzőtiszt jeeppel érkezik utánunk. A fiatal, szőke hajú hadnagyot nem ismerjük. Még nem volt dolgunk vele. King tizedes jelenti neki, hogy a foglalkozásra készen állunk. A jeepben sötétszürke ku­tya nyüszít. Megvan kötözve. Va­jon minek hozta ezt ide a had­nagy? — Stevens a nevem — mutat­kozik be a kiképzőtiszt. — Fel­adatom, hogy egy különleges gázzal ismertessem meg magu­kat. A hadnagy bádogdobozt vesz elő a kocsijából. A dobozban üvegfiolák vannak. Az üvegfio-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents