Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

1967. augusztus 10. 5 Csütörtök Megkezdődött az új szerződéskötés Felemelt átvételi árak —Kedvezményes takarmányjuttatás, kevesebb nagyüzemi felár — Fuvarköltségtérítés Az állatforgalmi vállalatok au­gusztus 7-én országszerte fel­emelt árakkal kezdték meg a ser­tésértékesítési szerződéskötése­ket. Az új felvásárlási árakat ál­talában már 1967. október 1-től kezdődőleg fizetik az átadott szer­ződéses hízott sertésekért. A szer­ződésekben az ez év harmadik negyedére lekötött sertésekért azonban akkor is csak a régi árat fizethetik, ha az átadás valamely oknál fogva áthúzódik a negyedik negyedévre. Viszont a felemelt vételárakat kell alkalmazni azok­nak a korábban kötött sertéshiz­lalási szerződéseknek az esetében is, amelyeket 1967. október 1. utáni átadásra kötöttek és tény­legesen az október 1. utáni idő­szakban teljesítenek. Az új árkonstrukció az eddigi­hez képest nemcsak magasabb átvételi árat, hanem egyéb elő­nyöket is biztosít a szerződő gaz­daságoknak. Míg az eddigi — szeptember 30-ig szóló — szerző­dések alapján a kilónként 17 fo­rint volt a legmagasabb hízott sertés átvételi ár, amit fehér hússertések esetében 100—115, keresztezett húsfajták esetében pedig 100—120 kilogramm közötti bruttósúly után kaphattak a ter­melőüzemek, október 1-től kezd­ve a két kategóriát összevonják 100—125 kilogrammra és az új szerződésre átadott hússertésekért 19 forintot fizetnek kilónként. A 125 kilót meghaladó súlyú fehér hús- és húsjellegű sertések új ára kilogrammonként 18 forint, a zsír- és zsírjellegű sertéseké 125 kiló súlyban és felett ugyancsak 18 forint, a hizlalt tenyészkocáké és kanlott sertéseké 170 kilós súlyban és felette 17,5 forint. Ugyanakkor a 100 kilogramm alatti hús- és húsjellegű sertése­kért, a 125 kilogramm alatti zsír- és zsírjellegű sertésekért, vala­mint a 170 kilogramm alatti hí­zott kocákért, illetve kanlott ser­tésekért csak az átvételkor érvé­nyes szabadfelvásárlási árat fize­tik. A háztáji gazdaságok és egyéni termelők által szerződésre átadott hízott sertéseknél a fel- vásárlási alapár szintén 2 forint­tal emelkedett... A nagyüzemi felár ugyancsak kedvezőbb az eddiginél: egy nap­tári negyedéven belül átadott leg­alább húsz hízott sertés után je­lenleg kilogrammonként 2, októ­ber 1 után viszont 3 forintot kap­hatnak a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek és állami gazdasa­gok. Tehát a felvásárlási ár- emelés együttesen itt kilogram­monként 3 forint. A termelőszö­vetkezeti csoportoknál és egysze­rűbb mezőgazdasági szövetkeze­teknél a nagyüzemi felár az eddi­gi 1,5 forint helyett 2,5 forint lesz. Az új árszabályozás lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek — a tagokkal kötött előzetes megegyezés alap­ján — a háztáji gazdaságokban hizlalt sertéseket is az új nagy­üzemi felárral értékesítsek. Ez esetben a háztáji hízókra is a sa­ját nevükben kell szerződést köt­niük. Az árrendezésre, illetve az ed­diginél kedvezőbb átadási súly- kategóriák megállapítására azért volt szükség, mivel a sertéshizla­lásban hosszabb idő óta tapasz­talt erőteljes fellendülés legutóbb visszaesett, s ez nyilvánvalóan a sertéstenyésztés, tartás és hizlalás viszonylag kis mértékű gazdasá­gosságából adódott. Az állatszám­lálások adatai szerint az ország kocaállománya 1961-től 1964-ig töretlenül fejlődött, a közös gaz­daságok kocalétszáma viszont 1965-től fokozatosan apadt. A háztáji kocalétszám hároméves ciklusokban nőtt, illetve csökkent a takarmánykészletek, a takar­mányárak és a szaporulatértéke- ■sítés viszonyainak megfelelően, de a felfutási „csúcsok” az utóbbi években már egyre laposabbak lettek. Most egy új ciklus felszál­ló ágában tartanak. Az új árrend­szer elsődleges célja, hogy a ter­melőüzemekben szilárd kocaállo­mányt alakítsanak ki, a háztáji es egyéni gazdaságokban pedig A kisebb és nagyobb testvér a családban megszüntessék, illetve csökkentsék a háromévenként visszatérő erős „hullámzást”. Ennek érdekében nemcsak a sertéshizlalás, hanem a jelentkező szaporulat értékesí­tési biztonságát is megteremtik. Az új árakkal, kedvezőbb érté­kesítési feltételekkel előre orien­tálják a termelőket a kocaállo­mány megtartására, növelésére, malacok felnevelésére. A tenyész­tési biztonság érdekében éppen ezért már most meghirdetik az 1968 első évnegyedére érvényes szerződéses süldőárakat és a ja­nuár 1-től érvénybe lépő süldő védőárat. A rendelkezés szerint 1968. január 1-től a jelenlegi 17 forint helyett 20 forint lesz a szer­ződésre átadott süldők kilogram­monkénti legalacsonyabb ára. Az új árkonstrukcióban a 30—60 kilogramm közötti hizlalásra al­kalmas süldőkért januárban 21, februárban 23, márciusban pedig 24 forintot fizetnek kilogrammon­ként. Ez az intézkedés arra ösz­tönzi az állattartókat, hogy a jö­vő évi húsellátás megalapozása érdekében tenyésztésre alkalmas kocáikat ne hizlalják meg, hanem főleg szeptemberben és október­ben búgattassák. A háztáji egyéni gazdaságok minden szerződött sertés után 1 mázsa abraktakarmanyt kaphat­nak állami áron. Ha ezt a takar­mányjuttatást nem veszik igény­be, az átadott sertések után ki­logrammonként 1 forint úgyne­vezett takarmánymegváltási fel­árat kapnak. Eddig a takarmány­juttatás 1,5 mázsára szólt, a ta­karmánymegváltási felár pedig 1,5 forint volt. A süldőértékesítési szerződéskötések alapján az eddi­gi 80 kilogramm helyett 50 kilo­gramm takarmányt kaphatnak a háztáji gazdaságok és egyéni ter­melők, a takarmánymegváltási felár a korábbi 2 forintról 1 fo­rintra csökken. Az átadási felté­telekről szóló utasítás szerint az új árak a termelőüzemek, illet­ve a gazdaságok telephelyére vo­natkoznak, tehát ha a termelők sertéseiket az állatforgalmi válla­lat átvevőhelyére szállítva adják át, fuvartérítést kapnak. (MTI) A szomszédasszony gyakran panaszkodik a kislányára, s azt mondja, a 12 éves fiá­val fele annyi gondja, baja sincs, mint a 10 éves kislányá­val. — Pedig egyformán neve­lem őket... — mondogatja. Peti komoly kisfiú. Ha a mama dolgozik, bevásárol a boltban, és mosogat is. Sem­mit sem kell kétszer mondani neki. Ági, a kislány azonban, ha seperni küldik, azt mondja, nem tud. Ha a kútra küldik vízért, rendszerint elpancsolja az időt, s eszébe sem jut, hogy siessen. Éppen ezért Petit job­ban „befogják”. Így a kislány nem tanulja meg, hogy a csa­ládban neki is van teendője, amit elvárnak tőle. A gyermekek jól érzékelik, KamuÜ vsíHozások A falu főutcáján végig pirosra, rűek — sárgára, zöldre festett házak so- \ nak. rakoznak. Az ablakok előtt kelle­mes illatot árasztó, díszes rózsa­kertek, a tetőkön televízió-anten­nák. Az udvarokból esténként személygépkocsik, s motorkerék­párok gurulnak ki, hogy utasaikat Békésre vagy Csabára vigyék, leg­inkább szórakozni. — Nem kell ezen csodálkozni — mondja Nagy Károly, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Szorgalmas emberek lak­tak itt régen is, csak nem tudtak előbbre lépni. öt évvel a felszabadulás után önálló lett a község, a tanyai em­berek már maguk irányították életüket. A búza, a kukorica, a cukorrépa, a kender és a napra­forgó jól jövedelmezett a nadrág­szíj-parcellákon; — még több is teremhet, csak valahogy máskép­pen kell csinálnunk az egészet — mondogatták az itteniek. És az­tán elkezdtek közösen dolgozni a Béke Tsz-ben. Bátorították, segí­tették egymást. Évről évre oko­sabban gazdálkodtak, mindig tud­ták, mit kíván a hétezer holcinyi említjük Nagy elvtárs- j szóban és kocsmában szőrakoz- j hatnak, pedig az igényük már- Évek óta jelentős gondot ,nem ?z' Tud3ák ezt “ 3á''ás' okoz ez nekünk - válaszolja. - vezeto1 1S- aklk lgértek’ hogy kis' A három kilométer hosszú be­kötő út, ami Berénybe, Békésre és Csabára visz, nagyon elhanyagolt, s az őszi esőzések idején szinte lehetetlen rajta közlekedni. ígére­tet kaptunk a Közúti Igazgatóság békéscsabai krendeltségétől, hogy az idén rendbe hozzák az utat: hat méterre szélesítik és bitume- nezik. De még sehol semmi. Tár­sadalmi munkában, a tsz jármű­veivel már kiszállítottuk a kocka­kő egy részét (a tagok erre a célra felajánlották egy-két munkaegy­ségük értékét), a többit viszont nem tudjuk hordani, mert nincs kő. Ügy néz ki, hogy az idén is tengelyig süllyednek az erőgépek, személyautók és autóbuszok. Pe­dig mást ígértek... Más gondjuk is van a kamuti- aknak. A KÖJÁL megállapította, hogy egészségtelen az ivóvizük; ezért új kutat fúrtak. Százhar­minc méter mélyről percenként 3,5 vendéglőt és cukrászdát építenek Igazolásul Nagy elvtárs a Népúj­ság egyik tavalyi számában meg­jelent cikket mutatja. föld. S az hálás is, legutóbb 44 liter vizet ad, ami nem elég. A forint 60 egység. fillért ért egy munka­S ahogy anyagilag erősödtek, izmosodtak az itteni emberek, úgy nőtt az igényük, és azt akar­ták, hogy felnőjön a községük. A régin akartak változtatni, élet­módjukon, gondolkodásukban. — Sokan bejöttek a tanyákról, mondván: más a faluban élni, s a kultúrához, szórakozáshoz ha­marabb juthat az ember. A köz­ség belterületén levő 136 házból ötven új, ami hét esztendő alatt épült. A 2200 lelket számláló Ka­muion 52 készülék sugározza a televízió műsorát, hatszáz rádió szól és hatvan személygépkocsi közlekedik, ami a helyieké. Az emberek egyéni gyarapodásával párhuzamosan egyre több létesít­mény épült a faluban. A postát és az emeletes iskolát 1963-ban, a szoigáltatóházat és az óvodát 1965-ben, a művelődési házat pe­dig tavaly adták át rendelteté­sének. Nagy-nagy szükség volt ezekre . ’étesítményekre, a legfontosab- ak már készek. — Az utak nem valami korsze vízhozam növeléséért még mé­lyebbre kellene fúrni, erre azonban nincs pénze a tanácsnak, a köz­ségfejlesztési alap kimerült. S.még egy: a fiatalok és az idősebbek is csak egy szűk helyiségű presz­© — Nem panaszként soroltam gondjainkat — folytatja a vb-el- nök. — Ne higgyék, hogy telhetet­lenek vagyunk és nem elégedünk meg azzal, amit az elmúlt esz­tendőkben kaptunk. De mindezt, amit említettem, jogos igény dik­tálja, szükségünk van rá — és meg is ígérték! Dolgos, községükért tenni akaró emberek életéről, annak változásairól szóltunk. Amit gond­nak mondanak, az egyben igény, és, hogy ezt megoldják, ismét a helyiek és az illetékesek összefo­gására van szükség. Ha majd a keskeny, zötyögős országút helyett bitumenes köz­úton közlekednek a járművek, gz egészségtelen víz helyett üdítő nedűt isznak és a kocsmán kívül ízléses vendéglőben szórakoznak az itteni emberek, elmondhatjuk, minden megváltozott Kamuton, felnőtt község. Dékány Sándor Köjösladániri Fa-, Vas- és Vegyi Kisipari Termelőszövetkezet, Körösladány a lakosság szolgálatában. Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy Körösladányban beindult új részlegünk az autó-, motorszerelő-részleg és a szoba­festő-, mázolórészleg minden időben gyors és pontos munkával áll a lakosság rendelkezésére. Szeghalomban szintén új részlegeink, a kovács-, valamint a szobafestő- és mázoló­részlegek készséggel állnak rendelkezésre. Vegye igénybe fin is szövetett gyors és pontos munkáját! 482 kinek mennyi idő jut a játék­ra ... Peti néha kifakad: — Ági nem csinál semmit... Ági néha kunyerál: — Ha vizet hozol, neked adom a fo­rintom. Az édesanya pedig, ha haza­érkezik a munkából, nem tud­hatja, melyik feladatot melyik gyermek látta el, s egyformán jutalmazza a szorgalmasat és a lustát... Sokkal helyesebben cselek­szik Éva, az egyik pedagógus­társam. akit kétféle természe­tű gyermekkel ajándékozott meg a sors. Az egyik szelíd, szófogadó, a másik pedig ra­koncátlan, nehezen nevelhető Ma már mindkettő: Marika és Julika iskolás. Ugyancsak a kisebbikkel volt baj. Az utób­bi fél évben azonban egyre kevesebb rá a panasz. Éva a két kislány ágya fölé egy kis kartontáblát függesz­tett. Aki naponta jól ellátja feladatait, piros pontot kap. Aki mulaszt, annak nem jár pont. S amikor ötven pont összegyűlik, jutalomként olyasmit kapnak ajándékba, amit szeretnének... Bizony előfordult, hogy Ju­lika — szerteszét hagyott já­tékai miatt — r»m kapott pontot. Eleinte sírás és köve­telőzés kísérte a pont megvo­nását. Julika később rájött, hogy jobb. ha nem sír, hanem ai elvégzi feladatát...-rf A kisebb és nagvobb "ver­mek a családban általában nem jelent azonos természetű, s azonos módon nevelhető gyermeket. A gyermek egyé­niség, akihez finom érzékkel, esetleg más-más pedagógiai gyakorlattal kell fordulni az édesanyáknak is. Parm A nna pedagógus A légy veszélyezteti egészségünket Valamennyi rovar közül a házi légy a leggyakoribb. Mint hívat­lan vendég ott szálldos terített asztalunk körül, bepiszkítja a fa­lat, az ablakot és ami a legkelle­metlenebb — a betegség csíráival fenyegeti családunk egészségét. Otthonunkban és házunk tájé­kán, különösen ott, ahol a tiszta­ságot elhanyagolják, a légy jó környezetet talál magának, hogy eleséghez jusson, szaporodjon. A légy nem válogat az ételben. Rászáll az eldobott, elszórt mor­zsákra, odaférkőzik a kellőképpen le nem takart ételekhez (tej, édes­ségek stb.). Gondoskodjunk tehát arról, hogy a szemét, a különféle hulladék fel ne halmozódjék há­zunk táján, és az ételmaradékok ne maradjanak fedetlenül. Amikor a légy az emberre vagy az ételre száll, átadja a lábához tapadt fertőző anyagot. Nem fér kétség ahhoz, hogy a légy ter- ieszti a fertőző betegségeket, és hogy a iárványok egvenes arány­ban állnak a legyek elszaporo­dásával. A házi légy különösen terjeszti: a bacilusos vérhast. és nyári vagy csecsemőhasmenést. Pusztítsuk tehát állandóan és rendszeresen a legyet. Ma már megfelelő légyirtó vegyszerek kaphatók, r '’gy papírtól a rovar­irtószerekig.

Next

/
Thumbnails
Contents