Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

1881. augusztus 10. 4 CsütörtBS Fábry Zoltán 70 éves Egy kis szlovákiai faluban, a gyönyörű fenyvesek övezte Stó- szon él Fábry Zoltán, az anti­fasiszta publicisztika európai hírű művelője, aki a napokban tölti be 70. életévét. Csaknem félévszázados művé­szi pályája szorosan összekap­csolódik a leghaladóbb európai szellemi törekvésekkel. Egész életműve, köteteinek sora (Korparancs, Fegyver s vitéz el­len, A gondolat igaza, Az éhség legendája, A béke igaza, Hidak és árkok, Palackposta, Emberek az embertelenségben, Harmad­virágzás, Kúria, kvaterka, kul­túra, Európa elrablása, Valóság­irodalom) bizonyítja, hogy min­den idegszálával Európa fontos és nagy sorsfordulóihoz kapcso­lódott. Tüdőbetegen került haza az első világháborúból. Az ember­telenség és a borzalmak után egyetlen pillanatra sem tévesz­tette szem elöl az újságíró, az író legfontosabb hivatását: mindig azt tartotta, hogy az iro­dalmi műnek ki kell fejeznie a nép érdekét, vágyát, elképze­léseit a jövőről, a munkásosz­tályról, az emberibb holnapról. Fábry Zoltán egész sor ha­ladó szellemű lapnak (Kassai Napló, Prágai Magyar Hírlap, Munkás, Géniusz, Periszkóp — utóbbi kettőnek főszerkesztője is egy ideig) volt munkatársa. Kritikai írásai, tanulmányai nagyrészt azonban a száz száza­lékban, valamint a Gaál Gábor szerkesztette Korunk című fo­lyóiratban látlak napvilágot. Változni és változtatni — ez Fábry Zoltán politikai, publi­cisztikai, kritikai és irodalom- történeti jellegű írásainak lénye­ge. Ma is ezt tartja elsődlege­sen fontos, izgalmas, szép fel­adatnak. A 70 éves író ma is fá­radhatatlanul dolgozik, s rend­szeresen publikál. Az Európa elrablása című kötet örök figyelmeztető. Min­den sora magas hőfokon gyújt, a lelkiismeretünkhöz szól, hogy be ne fonhassa szívünket, „... á mindent megrázó, elemésztő emberi feledés és izoláló réte­ge: a közöny”. Ez a legfőbb ta­nulsága Fábry egész életművé­nek. Hamar Imre MiUroelemes láp kísérlet A hazánkban található több százezer hektárnyi lápte­rület hasznosítása évek óta foglalkoztatja a kutatókat. A vízrendezés után művelésbe vett láptalajokról betakarí­tott termékek — különösen a takarmánynövények ugyanis nélkülözik azokat az anyago­kat, amelynek hiánya különböző élettani rendelle­nességeket okoz az állatoknál. A probléma megoldását az a megfigyelés adta meg, amely szerint az apró szemcséjű tő­zeg rendkívül megkötő képes­ségéről tett bizonyságot a kü­lönböző makro- és mikro-ele- mekkel szemben. A láp talaj ok e kiváló tulajdonságainak fel­fedezésével most már megvan a konkrét lehetőség mind a talajok termelékenység-növe­lésére, mind pedig a termékek biológiai értékének javítására. A keszthelyi kutatók ered­ményes munkájára felfigyelt a KGST kongresszusa is és az agrártudományi főiskola kol­lektíváját bízta meg a mikro- elemes trágyázás módszerei­nek kidolgozásával. (MTI) Amerikai újságírónő előadása a békéscsabai K — Mi a véleménye a magyar fiatalokról? Csak egy pillanatig gondolko­dik, mielőtt válaszolna. — Őszintén szólva, megdöbben­tem, sőt talán meg is ijedtem, amikor először láttam őket. A nyugati divat szélsőségeinek utánzóival találkoztam Pest ut­cáin. Beszéltem is velük, de a vé­leményem nem változott. Semmi lelkesedés, tervezgetés nincs a gondolataikban. — Kissé elmoso­lyodva folytatja: — Természete­sen, ezek csak az első benyomá­sok voltak. Azóta már sokszor jártam az országban s rájöttem, hogy a fiatalok nagy része nem ilyen. Képesek arra, hogy nagy terveket valósítsanak meg. Ez a beszélgetés a békéscsabai KISZ-táborban hangzott el. Fo­dor Erna, az amerikai Magyar Szó munkatársa ellátogatott ide is, hogy az itteni fiatalokkal be­szélgessen tapasztalatairól, amit kinti tartózkodása és sok utazása alkalmával szerzett. A tábor la­kói, amikor ezt a kérdést feltet­tem, már javában gyülekeztek az ebédlőben, hogy meghallgassák Fodor Erna előadását. A találkozó meghitten zajlott le, sok kérdés hangzott el. Főleg a mindennapok nagy politikai eseményei; a vietnami agresszió és a közel-keleti események érde­kelték a hallgatókat. Az újságíró­nő még elmondta amerikai ta­pasztalatait is. Beszélt a magyar társadalombiztosítás előnyeiről, s arról, hogy milyen magas össze­geket költenek az amerikai embe­rek orvosra, gyógyszerekre, ha megbetegszenek. Emellett hang­súlyozta, hogy milyen nagy­arányűak a négerek megmozdulá­sai, s mennyire feszült az így kialakult helyzet. Színes élmény- beszámolót tartott legutóbbi spanyolországi útjáról. A fiatalok nagy tapssal köszön­ték meg az előadást és a kime­ntő válaszokat. A délután folyamán a Zalka Máté alapszervezet tréfás KISZ- esküvőt rendezett, melyre Fodor Ernát is meghívták. A műsor han­gulatosan, vidáman, sok derűs epizóddal zajlott le. Fodor Ernának sajnos, még az­nap haza kellett utaznia Pestre, hiszen sok halaszthatatlan mun­ka várja. Amikor a napközis tá­bor vidáman hancúrozó gyerekei mellett mentünk el, azt mond­ta: — Nem is tudja, milyen jó ér­zés rájuk nézni. Egészségesek, frissek, minden játékot megkap­nak,- amit akarnak. Büszke va­gyok hazám gyermekeire. Tudja milyen az élet Spanyolországban? Csak két formája van; káprá­zatos gazdagság és szörnyű nyo­mor. Ennél semmivel sem jobb amerikában a Fehér Háztól két utcányira fekvő nyomornegyed. A kiszeseknek, akik kikísérték vendégüket az állomásra, nagyon jólesett, hogy vendégük kelleme­sen töltötte az időt közöttük. Ab­ban a reményben búcsúztak el, hogy nem ez volt az utolsó talál­kozásuk és még egyszer fognak beszámolókat, érdekes úti élmé­nyeket hallani tőle. H. G. < fl Teplicska völgyében írta és fényképezte: Sass Ervin Teplic, az Őr-hegység gyöngye Jókai Mór Trencsénteplicét a „Kárpátok gyöngyé”-nek nevezte, s találóbban nem is tehette volna. Az ör-hegységben csörgedező Teplicska-patak völgyének vadre- 1 fészkéről mesél, s mire feltűnik Trencsén hatalmas vára a Vág- parti városka felett, felejtünk hőséget, fáradtságot; a táj és a történelem ötvözete, a külföld­Szabadtéri hangverseny a teplici parkban. kifogyhatatlan mennyiségben, magyaros szellemességgel. Köz­ben a hátrafelé suhanó várakról, Temetvényről, Csejtéről, Báthory Erzsébet váráról és Beckóról, Sti- bor vajda udvari bolondjának járók legizgalmasabb élménye a vonatablakhoz bilincseli az em­bert. Zenei Hetek július 15-i hangver­senye zajlik, Valéria Zazo olasz énekesnő hangja szárnyal. Más­nap reggel promenád ébreszt bennünket... térzene, szimfonikus zenekarral. Teplic, Teplic... Mi több annál, hogy — gyöngyszem? (Folytatjuk) A tavaly épült Pax-hotel látképe. gényes kiszélesedésében úgy hú­zódik a fenyvesek és tölgyerdők közé Trencsénteplic, mintha fény­lő gyöngyszem lenne, mint a mi Lillafüredünk a Bükkben. Csak szebb, masabb, és gyógyvize Eu- rópa-hírű. Az 'ismerkedés úgy történt, hogy a nyári utazások láza Tep- licre vitt bennünket, hűséges se­gítőnk az IBUSZ kedves gondjai­ban, kit komoly vezetői minőség­ben egy bájos, és talpraesett fia­tal lány, R. Krisztina képviselt. Amikor Budapesten, a szokásos „jaj, hová lett a bőröndöm?!” hangzavar aláfestő futamait hall­gatva felszálltunk a pozsonyi gyorsra, még nem gondoltuk, hogy már Pozsonyban vár minket a CSEDOK-idegenvezető, Babi- lonsky Koloman professzor, a vágújhelyi középiskola nyugalma­zott tanára. Fáradhatatlan volt egész héten át, míg Csehszlovákia vendégei voltunk; s az élménydús napok után nem is tudtuk, ho­gyan köszönhetnénk meg méltó­képpen mindazt, amit értünk, ja­vunkra, örömünkre tett. De már megint elkalandoztam, hiszen még Pozsonyban vagyunk. Ebéd az állomás éttermében, s az étlapon „szegedi gulyás”-nak írt étel káposztás párolt hússá és zsemlegombóccá változik, és utá­na.... nos, most is, és egy álló hétig sör, a remek cseh sör, félli­teres poharacskákban. A hőség a Trencsén felé robogó gyorsvonatban tetőzik, a csoport szédeleg: csak egy ember nem — Eabilonsky professzor, az idegen- vezető. 0 az, aki vicceket mond, Trencséntől 10—15 perc Tren­csén Tepla, onnan pedig a Tep- licska kis zuhogókkal tarkított medre mellett visz a mini-vonat Teplicre, be a fenyvesek, tölgy­erdők közé. Az első találkozás megejtő. Teplic valóban gyöngy­Sétány az étterem előtt. szem, ahogy Jókai írta. A sétá­nyokon külföldi turisták és gyógy­kezelésre érkezett belföldi beu­taltak, az étteremben hamisítat­lan cseh tánczene, és a koncert­teremben. ahol éppen a XXII.

Next

/
Thumbnails
Contents