Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-30 / 204. szám

XM7. augusztus 30. 3 Szerda Aspektus Az Orosházi Járási Tanács V. B. legutóbbi ülésén írásos beje­lentést adtak közre. Ebben a já­rási tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya elmarasz­talta Sutyinszki Jánost, a kar­doskúti Rákóm Tsz elnökét a munkavédelmi előírás hiányos betartása miatt. A bejelentésben olvasható: a munkavédelemben tapasztalt hiányosságokért ezer forintra is meg lehetne büntetni, de mivel Sutyinszki János tagja a járási tanács vb-nek, ezt nem javasolják. Kissé furcsa, hogy a szakigaz­gatási szerv a társadalmi funk­ciót mentőövnek köti a tsz-elnök derekára. Egyáltalán miért is volt szükség erre a bejelentésre, a jelentés fogalmazásának meg­alázó hangnemére? Ha Sutyinsz­ki János mulasztott a munkavé­delmi előírások betartásában, akkor a szakigazgatási szerv vele szemben nem kivételezhet, mint ahogyan nem kivételez a közlekedésrendészet sem a sza­bálysértőkkel. Sőt, a vb-tag Sutyinszki János felelőssége még fokozottabb, hiszen ő az államhatalmi szerv egyik válasz­tott képviselője. Vagyis, tőle a szabályok megtartásában — tár­sadalmi funkciójánál fogva — nagyobb példamutatást kellene követelni. De miért nem így jár­tak el vele szemben? Mindössze néhány hónapja, hogy az Orosházi Járási Tanács V. B. megvitatta a termelőszö­vetkezetek munkavédelmi hely­zetét. Akkor Sutyinszki János kifejtette: a szakigazgatási szerv az eddigieknél hatéko­nyabban segítse az új, eddig szinte ismeretlen fogalom meg- gyökeresedését. Hát ez lenne az az aspektus, a látványos segítségadás? Ta­lán még az is ehhez az aspektus­hoz tartozik, hogy milyen előz­mények után ellenőrizték a szö­vetkezetei. Lehetséges, része volt ebben annak a küldöttgyű­lésnek is, melyen a pártoló tag­ság rendszerét szerették volna a IX. pártkongresszus határoza­tának megfelelően rendezgetni. Ezen megjelent a járási tanács vb szakigazgatási osztályairól két dolgozó. Mindketten pártoló tagok. Jelenlétükkel, az embe­rekkel folytatott beszélgetésük­kel megzavarták a küldötteket az önálló, a szövetkezet érdekét szolgáló határozat megalkotásá­ban. Akkor nem is hozott ér­demleges döntést ebben az igen fontos ügyben a kardoskú­ti Rákóczi Tsz. Sőt, a két pár­toló tag néhány napon belül el­lenőrizte a tűz- és a munkavé­delmi előírások betartását. Könnyen lehet, hogy ez csak a véletlenek találkozása volt. Persze, a pártoló tagok ellen­őrzésének jó vagy éppen kevés­bé jó indulata nem bizonyítható, de összességében a jelenségek mégiscsak az érzelmek latjába esnek. Korábban ugyanis nem tapasztaltak a jelenlegihez mér­ten súlyos mulasztást Kardos- kúton. A Rákóczi Tsz gazdálko­dásának javulásáról elismeréssel beszéltek. Ezt a fejlődést nem szabadna figyelmen kívül hagyni, ha egyáltalán segítő szándékú az ellenőrzés, hiszen a fejlődéssel a munkavédelemben is előrébb lépett a közösség. Az is lehetsé­ges azonban, hogy ezt az előrébb lépést nem adminisztrálták a szakigazgatási szerv dolgozóit megnyugtató alapossággal. Dupsi Károly Jöhet a riss- Hogyan várja az új termést a dévaványai rizshántoló üzem? — Épül az új szárítóüzem — Egy műszak, nyolc ember, három és tél vagon rizs - — Mezőberényböl jön az első szállítmány — Komoran magasodik a község házai fölé a rizshántoló négyeme­letes, hatalmas épülettömbje, íme, ide érkezik a vízben hajla­dozó gazdag kalászok termése. Itt teszik fogyaszthatóvá, cso­magolják és adját át'a kereskede­lemnek megyénk egyik kincsét, fehér aranyát — a rizst. A ka­pun ki-be járnak a tömött zsá­kok súlyától hajladozó rugójú pót­kocsis tehergépkocsik. Jön, megy a rizs... — Ez éppen nem az — mond­ja Szaszák Mihály, az üzem fő­molnára —, még nem vagyunk benne a rizsszezonban. Raktáro­zási kapacitásunk egy részét a ga­bonatermés foglalja él. ötszáz­hetven vagon búza jött be eddig a kapunkon, száz vagonnal már ed is szállítottunk... Tényleg, az épület mellett ha­talmas színben ömlesztett búzával foglalkoznak. Nem messze, a szín előtt hatalmas gödörből hordja ki egy szállítószalag a földet. — Két és fél millió forintos be­ruházással egy nagy teljesítményű szárítóüzemet építünk — mondja a főmolnár. — A beérkező ga­bonát vagy éppen rizst, szinte nem is érinti emberi kéz, minden gépesítve lesz. Itt például a fel­hordó épül. Mellé áll a billenő- platós teherautó és beborítja ra­kományát. Belépünk az épületbe. A padló helyén hatalmas gödör, víz csil­lan a mélyén. Felette négy emelet szédítő magassága. — Az épületnek ezt a részét alakítjuk át szárítóüzemmé — hallom a tájékoztatást. — Négy- százalékos nedvességelvonás mel­lett óránként ötven mázsa külön­böző termény szárítására lesz al­kalmas, Nem utolsósorban emlí­tésre méltó, az is, hogy a három műszakban dolgozó szárítóüzem mintegy tíz-tizenkét dévaványai- nak nyújt állandó munkalehető­séget decembertől. I Hatalmas termen haldunk ke- ' resztül. Kétoldalt különböző gé­pek, a magasban csőhálózat. — Gépeink készen állnak az új termés fogadására — mondja kí­sérőm. — Üzemünkhöz tízezer hold tartozik, ebből hétezer a me­gyében van, hozzávetőleg ezer vagon rizst dolgozunk fel éven­te. Egy műszakban mindössze nyolcán dolgoznak, teljesítmé­nyük általában három és fél va­gon. — Néhány szót a munkájukról. — A beérkezett rizst elsősor­ban tisztítják, majd a hántolás után a csiszolás következik. A csiszolt rizst ezután osztályozzák, majd ötven kilogrammos zsákok­ba és egykilogrammos zacskókba csomagolják. Kisebb terembe érünk, ahol néhány kék köpenyes nő foglala­toskodik. — Ez az automata adagoló a vállalat egyik mérnökének, Szán­tó Andrásnak, az újítása. Egy óra alatt 780 zacskóba lehet betölteni a rizst ezzel a szellemes és főleg megbízható masinával. — Az előbb arról beszéltünk, hogy még nem kezdődött meg a szezon. — Az idei termésé még nem. Hazai termelésünk nem fedezi a szükségleteket, ezért importáruval is foglalkozunk. Februárban fe­jeztük be a múlt évi termés fel­dolgozását, s most kétszáz vagon importrizzsel foglalkozunk. Eddig száznegyven vagonnal adtunk át ebből a kereskedelemnek. Mire szeptember közepén megérkezik az első hazai szállítmány, addig­ra elfogy az idegen. — Hogyan várják az elsőt? — Igen jó termés ígérkezik az idén, s szorgalmas munkájuk eredményét először a mezőberé- nyiek hozzák. Készein várjuk őket... Nem aranyért és ezüstért Magasodnak az épülő szabadkígyósi művelődési ház falai. Tizenkét kőműves összetana- kodék... Azaz jelen esetben ennél jóval több, mégpedig a Fővárosi 3-as számú Építőipari és Tataro­zó Vállalattól huszonegy, a Bé­kés megyei Tanács Épífféipari és Tatarozó Vállalatától pedig nyolc. Nem azért, hogy magas Déva várát, hanem, hogy a sza­badkígyósi művelődési házat fel­építsék. Nem aranyért és ezüs­brigádivezetőkből és a pártbizott­ság tagjaiból verbuválódtak ösz- sze, akiket elkísért néhány lelkes fiatal is. A Békés megyei Tanács Építő­ipari és Tatarozó Vállalata — a művelődési ház kivitelezője — sem maradt adós. Varga Mátyás igazgató egy 10 tagú csoportot szervezett, amely Fábián Pál épí­tésvezető és Ribór János műve­Aranykezű kőművesek: Kiing János és Szotyori Béla, a Főváros* 3-as számú Építőipari Vállalat két dolgozója. Fotó: Esztergály tért... Egyszerűen társadalmi munkában. Aztán az elsőnek ér­kező asszonyt sem dobták „bé” a tűzbe... Hogy a balladai homályt el­oszlassuk, pillantsunk vissza né­hány évre. A 3-as számú Építő­ipari Vállalat pártbizottsága még 1960-ban patronálást vállalt a szabadkígyósi Szabad Föld Tsz felett. Azóla tart is a jó kapcso­lat a vállalat és a tsz között. Egy mérnökcsoport díjtalanul tervezett két csibenevelőt, köz­ponti irodát, darálót, üzemanyag­tárolót. Nemrég újra megszólalt j a hívó harsona... Emberek, műve­zető irányításával fogott munká­hoz a társvállalat dolgozóival együtt. És a Hazafias Népfront hívására csatlakoztak hozzájuk a község dolgozói vagy ötvenen, tsz-tagok, sportolók és mások. Eljött a járási tanács vb mű­szaki ellenőre, Brandt János, a községi tanács vb-titkára, 7sígo- vits József. A háziasszonyi teendőket Ko­vács Lajosné, a községi tanács vb-elnöke látta el, aki kezdettől fogva az építkezésnél tartózko­ftxeptember 2-án dott. Mondták is neki, hogy — mint Déva váránál Kelemermét — itt tulajdonképpen őt kellene a tűzbe „bé” dobni, mert elsőnek érkezett. De „eltekintettek” et­től, hogy legközelebb, ha jönnek, ismét olyan szívélyes legyen a vendéglátás, mdrst amilyen most volt. És az emberek nem fogytak ki a tréfából, miközben csak úgy égett a munka a kezük alatt. Kő­művesek, mérnökök, műszakiak malteros kanállal szombaton dél­előtt a szigetelésnél kezdték és vasárnap délre már nagyrészt felhúzták a falakat. A segéd­munkások közben a lábazatot töltötték fel. — Igazi munkás—paraszt, talál­kozó ez — mondta örömmel Ko­vács Lajosné a nagy sürgölődés- forgolódás láttán, s ehhez hozzá­tette még: — Igazi baráti segít­ség. A szakemberek a két nap alatt ■teljesített munkát értékben leg­alább 50 ezer forintra becsülik. Ennyivel olcsóbb lesz tehát a másfélmilliós építkezés, de ami talán még lényegesebb: hama­rabb készül majd el az eddig is nagyon nélkülözött községi mű­velődési ház. Az átadási határidő hivatalosan 1968. augusztus 20, a i budapestiek azonban ezt túlságo­san távolinak tartják. Igyekeznek közelebb hozni. És már előre ter- } vezik, hogy az avatásra a VI- : dám Színpad legjelesebb művé- i szeivel együtt jönnek el. ■ S mit kívánnak cserébe a bu­dapestiek? Perjési Lajos mérnök a kérdés­re így válaszolt: — A vállalat munkaerőhiány­nyal küzd. Jól jönne, ha azok a tsz-gazdák, akiknek ősztől nincs munkájuk és kedvük van hozzá, eljönnének hozzánk dolgozni, ötven-hatvap embernek mindig van helye. És amit nálunk csi­nálnak, itthon is hasznosítani tudják majd. Pásztor Béla lődési házat építünk, szeretnénk, ha minél előbb elkészülne. Se­gítsetek! — És a budapestiek nem késlekedtek. Augusztus 26- án, szombaton hajnalban elin­dultak, lemondva két pihenőnap­jukról. Mészáros László, a válla­lat pártbizottságának titkára, va­lamint két mérnök, Perjési La­jos és Szentpéteri Elemér is ve­lük jött. A többiek a szocialista vietnami—magyar a békéscsabai Szombaton délután Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából a Békés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat Békéscsabai Téglagyárában vietnami—ma­gyar barátsági nagygyűlést tar­baráfsági nagygyűlés téglagyárban tanak. A központi gépműhely­ben a DNFF budapesti irodá­jának képviselője mond beszé­det, majd a vendégek az I-es telepen üzemlátogatáson vesz­nek részt. /

Next

/
Thumbnails
Contents