Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-16 / 192. szám
1987. augusztus 16. 3 Szerda „Etetik” a száraz vegytisztító gépet A Tótkomlós! Vegyesipari Ktsz kelmefestő és vegytisztító részlegében nagy teljesítményű, úgynevezett TRI-géppel végzik a száraz vegytisztítást. Egy-egy műszakban 120—140 kilogramm ruhát tisztít ki a gép. Fotó: Malmos Új telkek Szarvason Megyénk legfiatalabb városában nagy gondot • okozott az építkezni szándékozóknak az, hogy nehezen tudtak maguknak megfelelő telket találni. A városi tanács illetékesei mindent elkövettek annak érdekében, hogy ezeken a gondokon segítsenek s ez a napokban végre sikerült. A városi tanács végrehajtó bizottsága döntést hozott az új telkek kialakításával, kapcsolatban, amelynek értelmében a vá- góhídtól keletre eső területen hamarosan megkezdik a kimérésüket. Egyelőre száz építtető juthat 150 négyszögöl nagyságú területhez, később a többiek igényét is kielégítik. Válasz: A kiképzés a feladatuk, de maguk is részt vesznek a tényleges harcokban. Kérdés: A harc legnagyobb részét nem a reguláris vietnami hadsereg csapatai folytatják? Válasz: Mint már említettem, a harc legnagyobb részét a különleges alakulatok és a hozzájuk tartozó irreguláris csapatok vívják. Ezek mennek harcba és támadnak, s ezek állítanak fel csapdákat. Gerillákként harcolnak. Kérdés: Jó felszereléssel rendelkeznek a különleges alakulatok? Válasz: Igen. Ebből a szempontból nincs helye a bírálatnak. A felszerelés jó és minden lőszert megkapnak, amire szükségük van. Az új típusú fegyverek kitűnőek. Űj típusú M—79 gránátvetővel rendelkeznek, ami a legjobb fegyver, amit valaha láttam. Majdnem 200 yardnyi- ra veti a gránátot és külalakra puskához hasonlít. (A szerkesztőség megjegyzése: A különleges alakulatok másik legfontosabb fegyvere az AR—15 típusú, 22-es kaliberű automata puska, ami hatalmas ütőerejű és igen könnyű fegyver.) Kérdés: A vietnamiak is kapnak ezekből a kitűnő fegyverekből? Válasz: Kaptak, de a Viet Kong elszedte tőlük. Kérdés: A különleges alakulatok hatékonysága ellenére Dohányosok Cj kút után hidroglóbus Kár lenne ezt a riportot szürke statisztikai adotok felsorolásával kezdeni, hiszen mindenki tudja, hogy a dohányzásnak osztatlan sikere van világszerte. Férfiak, nők, fiatalok, öregek szívfák, fújják a füstöt, élvezik a... — hát őszintén szólva, még nem hallottam pontos meghatározását annak, hogy mi az élvezet a dohányzásban. Az bizonyos, hogy a mértéktelen dohányzás hátrányos a szervezetre és az orvosi rendelőkben sűrűn elhangzik a felszólítás: mérsékelje — vagy éppen —, hagyja abba a dohányzást”. A páciens keserű képpel veszi tudomásul a tilalmat s azután már tőle függ, hogy le tudja-e győzni az esetében káros szenvedélyt. A többiek pedig vígan járnak a trafikba, mérgesen szidják a Kossuth-ot, morognak, ha Fecske-hiány van és a már vidéken is kapható Saváriá-t. Az viszont valószínű kevés dohányosnak jut eszébe, miközben Inélyen leszívja a füstöt, hogy vajon kik azok az igazi dohányosok, akik verej- tékes munkával termelik a dohánygyárak nyersanyagát. (Vajon miért nem nevezik el őket másképpen, hiszen ott csak a megtermelt dohány feldolgozása — cigarettagyártás folyik.) A helyszínen Nagyszénásra látogattunk el a napokban, dohányosokat keresve. Nem volt nehéz, hiszen ebben a községben sok évtizedes hagyományai vannak a dohánytermelésnek, apáról fiúra, unokára szállnak a „műhelytitkok”. Litauszky János, a Dózsa Termelőszövetkezet elnöke készséggel áll rendelkezésünkre. — Nagyon szorgalmasak a dohányosok, de ennél a munkánál erre különösen nagy szükség van. Harmincöt hold termését szállítjuk az idén a beváltóba s azt hiszem, mind a tagok, mind a termelőszövetkezet is megtalálja a számítását. Négyszáz-nyolcvanezer forint jövedelemre számítunk a harmincöt holdon. — Ha ilyen jól jövedelmező, akkor miért nem ' termelnek nagyobb területen? — A dohány egyike a legmunkaigényesebb növényeknek. A veolyan jelentések érkeznek, hogy elvesztettük a háborút. Válasz: Igen, de sokkal gyorsabban elvesztenénk, ha a különleges alakulatok nem volnának ott...” Először csak felületesen, de néhány mondat után egyre nagyobb érdeklődéssel olvastam ezt a furcsa interjút. Aztán megkérdeztem Bilitől: — Miért akartad, hogy elolvassam? — Csak — feleli kurtán. — Valami célod mégiscsak van vele. — Semmi különös. — Ne szédíts. — Jó. Azért mutattam ezt az interjút, mert... mert az öcsém is ilyen kitűnő fegyverekkel volt felszerelve és mégis elpusztult. — Hol? — Vajon hol? Hát Vietnamban. Bili arcán látszik, hogy szenved. behajt egy pohár wiskyt és ismét rágyújt. — Nagyon szerettem — mondja. — Éppen ilyen korú volt, mint te. — Miért mondtad el ezt nekem?... Bibi szemében könny csillán. Megöleli és megcsókolja barátaimat. A fiúk elcsendesednek. — Ugye, megígéritek nekem, hogy vigyáztok rá — mutat felém Bibi, maid hozzáfűzi — És... és visszahozzátok őt nekem. (Folytatjuk) le foglalkozók között sokan már idősek, nem bírják úgy a munkát, nem hinném, hogy okos dolog lenne a terület növelése. Igaz — teszi hozzá gyorsan —, az egész gazdaságban egy viszonylag gyors „megfiatalodás” tapasztalható. A dohányosok között is vannak már fiatalok, de még nem elegen. Ha létszámuk tovább növekszik — mármint a fiataloké —, akkor többet termelünk majd ebből az ipari növényből —, amelynek gondozásánál jóformán csak a szállítást és a kártevők elleni védekezést tudjuk géppel végezni. Az állam különben nagy segítséget nyújt a termelésben, mostanában könnyítették meg az osztályozást, rendezték a beváltási árat és térítést kapnak a gazdaságok a peronoszpóra nagyarányú kártételénél. Ezek a rendelkezések természetesen növelik a termelési kedvet, fokozzák a szorgalmat — bár ezen a téren nem volt baj azelőtt sem. Most is kora hajnal óta dolgoznak... Pár perc múlva már a három hatalmas dohánypajta felé ballagunk a tűző napsütésben. — Tizennyolc évvel ezelőtt az állam építtette ezeket — mondja az elnök —, most gondolkozunk azon, hogy megváltjuk őket. A kertészek hajnalban szedték a leveleket s most itt fűzik kötélre. Negyven év a pajtában A tűző napsütés, a több mint harmincfokos meleg után jó lesz néhány percet eltölteni a szellős, árnyékos pajtában — gondoltam I a belépés előtt. A csalódás sűrű j veríték alakjában jelentkezett a fülledt melegben. A nyers dohánylevél nehéz illatát csak néha keverte meg a nádfalakon be- beáramló gyenge szellőcske. — Sárkány Gyuri bácsi mór negyven éve foglalkozik ezzel a munkával — mutatja be az elnök a legöregebb kertészt, aki a betonállványokra helyezte el éppen a kötelekre fűzött leveleket. — Hát bizony, régen volt, amikor először léptem dohányföldre — mondja Gyuri bácsi. — A Székács, majd a Wolfinger uradalomban, Köröstarcsán egy gazdánál, később Bánkúton és Magyarbánhegyesen segítettem, hogy a cigárettáaók dohányhoz jussanak. — Mennyit szív naponta? — vetek közbe egy kérdést, amire bizony meglepő a válasz. — Csak nem rontom ezzel az egészségemet! — Nem szívtam én soha életemben. Nem mondom, fiatal koromban a cimborák kedvéért bele-belekóstoltam, de nagyon hamar eldobtam. Akinek viszont tetszik, az csak szívja nyugodtan, termelünk mi eleget. — Szűz dohány? Eire legyint egyet. — Nincs már, nem kell a kutyának sem. Régen, amikor csak művelői voltunk a növénynek, nem a gazdái, bizony sokszor megkockáztattuk az eladást. Vigyáztak nagyon a fináncok, szinte levelenként számolták a dohányt, de azért a „kukások”-nak mindig jutott egy kis mellékkereset. A szegényebb népre meg viI gyázni kellett, mert bizony köny- i nyen a kezükhöz ragadt egy-egy ' kötéllel. Ma már? Nincs szükség a mellékkeresetre, a mi érdekünk az, ha minél többet viszünk a beváltóba, meg aztán most már mindenki a trafikba jár. Most már a kötélre kell vigyázni. A múltkor például valaki lehúzta róla a leveleket, ledobta a földre, a kötelet pedig elvitte. Ahol figyelni kell Pár lépéssel odébb zömök férfi hosszú, szív alakú pengévé szé- I lesedő végű tűre tűzi fel gyors I mozdulatokkal a leveleket. — A fiam — mutatja Gyuri bácsi —, sőt itt dolgozik az unokám is — néz távolabb egy vékony legénykére, aki a kötelekre fűzött dohányt adogatja fel valahová a magadba. — Amott — mutat az egy sorban szorgalmasan dolgozó nők felé — a feleségem dolgozik. Nehéz a munka, de ha ezt örököltük, ezt csináljuk. Néhány percig szótlanul nézem a nők gyors mozdulatait. Nem sokat beszélnek Ők sem, ez nem az a szokásos női munkahely, amely nevetéstől, vidám beszélgetéstől hangos. A tű nagyon éles, állandóan figyelni kell, mert egy elhibázott mozdulat után kézbe szaladhat a szerszám. — Nem unalmas? — kérdezem a szélén ülő Balázs Jánosnét. — Meg kell szokni — mondja fel sem nézve —, én már hét éve csinálom. — Én meg ebben nőttem fel — szólal meg a mellette ülő Zube- recz Andrásné. — Tizenkét éves koromban már apámnak segítettem. Szeretni kell ezt a munkát, mint mást — akkor megy. Majd karácsony után pihenünk... Bizony, a dohányosoknak csak akkor lesz lélegzetvételnyi szünet, s azután megint kezdődik elölről. Palántanevelés, ültetés, gondozás, szedés, fűzés, simítás... soroljam tovább? Fújjuk a kék füstkarikákat s; jusson eszünkbe néhány pillanatra, hogy nem is mi vagyunk az j igazi dohányosok... Opauszky László 1 Körösladányban az év elején alakult meg a törpevízműtársu- lás. Ezerötszáz-hetvehkilenc család határozta el, hogy anyagilag is segíti a vízkérdés megoldását, tíz évi részletfizetésre 3000 forinttal járulnak hozzá a nagyarányú beruházáshoz. A közösség megalakulása után azonnal munkához láttak. Megrendelték a kivitelezési terveket 285 ezer forintért, majd nekiláttak a kút fúrásának. Az azóta már el is készült, 500 méteres mélységből szabad kifolyással percenként 180 liter jó minőségű vizet, nyertek. Ezt a mennyiséget négyméteres leszívással 450 literre tudják fokozni. A 12 millió 100 ezer forintos építkezés előreláthatólag a jövő év elején megkezdődik s hatvan- kilencre elkészül a 35 kilométer vezeték 69 közkifolyóval. Ezután kerül sor majd a házi bekötésekre, amelyek iránt máris nagy az érdeklődés. A társulat már megrendelte a száz köbméteres hidroglóbust, a szerződést a napokban írják alá. Minden jel arra mutat, hogy még az idén a község házai fölé magasodik a hatalmas „ezüstgomb”, jelezve azt, hogy a községben már a hagyományoktól eltérő, illetve hamarosan az lesz a vízszolgáltatás. Dús levelű dohány Vj dohányfajta, az úgynevezett Burley meghonosításával kísérleteznek Rákóczifalván. Egyelőre nyolc holdon telepítették a dús levelű fajtát, amelynek egy tövén 30—32 haszonlevél nő. Képünkön: szárításhoz fűzik fel a Burley leveleit. MTI fotó HIRDETMÉNY! A MEZÖHEGYESI CUKORGYÁR az 1967/68. évi cukorgyártási időszakra FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT VESZ FEL. Munkakezdés 1967. szeptember I, befejezés előreláthatólag 1968 január vége. Havi kereset a betöltött munkakörtől függően 2000—3000 Ft között. Munkásszállás és ebéd térítés ellenében. Jelentkezni lehet mindennap a gyárban a műszaki osztályon. Több fő (csoportos) jelentkezése esetén az illető községben személyesen, szóban adunk felvilágosítást a munka-, a kereseti és egyéb feltételekről. Mezőhegyesi Cukorgyár 508
