Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-12 / 162. szám

IMI. július 12. 5 Szerda Eredményes félév után Szezon közben a konzervgyárban — A 1 Békéscsabai Konzervgyár | — Milyen új gyártmány készül? dolgozói első féléves tervüket 20 millió forinttal túlteljesítették. így kezdődik a beszélgetés Kovács Jánossal, az üzemgazda­sági osztály vezetőjével. Azt is megtudhatjuk, hogy a .túlteljesí­tés hagyma- és burgonyaszárítás­ból, valamint a zöldborsó feldol­gozásból ered. Négyszáznegyven vagon helyett 520 vagon kiváló minőségű zöldborsókonzerv ké­szült, ami nagyrészt exportra ke­rül. — Ügy tűnik, mintha „vihar előtti csend” lenne most a gyár­ban — jegyzem meg. — Valóban... A munka orosz­lánrésze majd ezután következik. Sorrend: zöldbab, uborka, aztán a barack. Július végefelé kezdő­dik a paprika- és a paradicsom­feldolgozás, augusztus elején a hagymaszárítás. A harmadik ne­gyedév a legnehezebb, az évi ter­melés 46 százalékát ebben az idő­szakban kell legyártani. Paradi­csomból például 2700, zöldpapri­kából pedig 600 vagon a terv. — S a feltételek? — Jól felkészültünk. Csak az időjárás is kedvező legyen! — Az idén gyártunk először 5 és 14 kilós dobozokban pa­radicsompürét exportra. Most még a töltés utáni hűtés technoló­giai megoldása van soron. Negy­venöt vagon a megrendelés. Kardos Ernő főmérnök a legna­gyobb gondnak pillanatnyilag azt tartja, hogy kevés zöldbab érke­zik a gyárba. — Háromszázhetven hold ter­mésre kötöttünk szerződést a ter­melőszövetkezetekkel. Az ex port­ás a belföldi igény is megkövete­li, hogy zsenge zöldbabot dolgoz­zunk fel. Nemcsak lelkiismereti, hanem pénzkérdés is. A gazdasá­gok tehát ne várjanak, hanem szedjék és küldjék az árut. Ha nem szedik időben, nincs kö­tés. — Már az uborka szállítása is megkezdődött... — Igen, abból is többnek kelle­ne érkeznie. Az előírt méret: leg­feljebb 12 centiméter. (Ez valuta.) A szerződött mennyiségen felül is átveszünk belőle, ha megfelelő a minőség. Ugyanez vonatkozik a zöldbabra is. Elmúlt már a munkaidő, de a TMK-műhely még hangos kopá-1 csolástól és a gépek zúgásától I visszhangzik. Sürgölődnek, forgo­lódnak az emberek. Olyan itt j minden, mintha nem is régen kezdték volna a napot. — Két fontos feladatot kap­tunk: kísérleti jelleggel olajtüze­lésűre kell átalakítanunk az egyik szárítót és el kell készítenünk a dobozos paradicsompüré hűtőbe­rendezését. Az utóbbi határideje augusztus 4. — Elkészül? — Azért vagyunk most is bent. Túlórázunk. A hűtőhöz nincs ugyan dokumentációnk, de Bosz- kodi Lajos hűtőgépszakértőtől megfelelő instrukciókat kapunk. És ami a legfontosabb, csupa vá­logatott szakember vesz részt a munkában. — Kit dicsérne meg közülük? — Többek között Lehner Zol­tán lakatost, Aradi Pál hegesztőt, Pintér Ferenc TMK-előadót... — Milyen akadálya van a mun­kának? — Néhány anyag, lemez, szög­vas, cső, stb. hiányzik, de remé­lem, meg tudjuk szerezni. — Mit állapított meg a kon­zervgyár szakértője* Bene Lajos a jegyzőkönyvet mutatja, amelyben ez álí: „Az áru 70—80 százalékban túlérett, a magképződés erőtel­jes, a mag a hüvelyben kiszik­kadt állapotban van. A szállít­mány betegséggel is fertőzött. Konzervipari feldolgozásra a szállítmány alkalmatlan”. A vita egyelőre nem zárult le teljesen, de az biztos, hogy a re­formátuskovácsházi Dózsa Tsz 75 mázsa zöldbabjából nem lesz konzerv. A kár meghaladja a 20 ezer forintot. — Ha ezt a nyers árut feldol­goznánk, még nagyobb kár szár­mazna belőle, mert az ilyen kon- zervet senki sem venné meg. Idő­ben és gondosan kell szedni a babot — mondja végül is Bene Lajos. S a szedésre vonatkozó meg­állapítás bizonyára más növé­nyekre is vonatkozik. Micsoda Dekäny Sándor, az ecscgfalvi Egyetértés Tsz magtárosa így kezdi: — Micsoda üzletet lehet csi­nálni manapság?! — és szinte remeg a hangja a bosszúságtól. Nem őt, hanem az egész kö­zösséget károsították meg, s er­ről beszél mostanában a tsz ap- raja-nagyja. Mi is történt tulaj­donképpen? Hallgassuk meg Dé- kány Sándort, a legilletékeseb­bet: — A Magtermeltető és Ellátó Vállalat a Szarvasi Kísérleti Ál­lami Gazdaságból diszponálta a rizs vetőmagot. Meg is érkezett 181 használt zsákban. Mi ezeket — mert a bélyegző is rajta van — vissza akartuk juttatni Szarvasra, közben azonban leve­let kaptunk, hogy ne oda, hanem a Békés megyei Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalatnak (Békéscsabára) küldjük el. Mi­vel az ecsegfalvi vasútállomáson nincs darabáru-felvétel, gépko­csin elvittük Kisújszállásra. Bé­késcsabáról visszaküldték a zsá­kokat. tehát ismét el kellett mennünk Kisújszállásra, hogy visszahozzuk. Azt kell még tudni, hogy a szarvasiak 181 új zsákot szám­láztak a tsz terhére, holott az legfeljebb 60—70 százalékos. (Egyébként sem ilyenre, sem olyanra nincs szükségük.) A tsz gazdáiban joggal vető­dik fel a kérdés: hát ilyen is lehet? Egyébként azt sem értik az ecsegfalviak, hogy a MÁV miért szüntette meg a darab­áru-felvételt a helybeli vasútál­lomáson. Hol a jeges? A nyár kellős közepén va­gyunk. A nagy melegben jólesik a hús ital és az sem mindegy, hogy az ételt meddig tudjuk megóvni a romlástól. Akinek hűtőszekrénye van, az igen egy­szerűen meg tudja oldani az ilyen gondjait. Ám még nem mindenkinek tellett erre, bár­mennyire hasznos és jó, így kénytelen más eszközökhöz fo­lyamodni. Falun, ahol még ke- rckeskút van, könnyebb, mert a régi szokás szerint a háziasz- szony egyszerűen beteszi a vö­dörbe az ételt, italt és leereszti a kútba, ahol jól lehűl, akár­csak a modern hűtőszekrény­ben. Városon, a bérházak vi­lágában viszont ez már közel sem olyan egyszerű. Békéscsa­bán is sok háziasszony küzd ha­sonló eondokkal. Régebben egy idős bácsi rótta kiskocsijával az utcákat, árulta a jeget. Amióta viszont örök nyugalomra tért, már senki sem kiáltja: megjött a jeges! Pedig nagyon is elkelne az így árusított jég a nyári for­rósáéban. Jó lenne, ha valaki — vállalat vagy szövetkezet — vállalná ezt a szolgáltatást, fel­téve, ha jéggel rendelkezik. Bi­zonyára akad is ilyen Békés­csabán. A háziasszonyok min­denesetre nagy örömmel fogad­ják. (Kasnyik) Lajta vári Lászlóné nemrég ke­rült technológus művezetői mun­kakörbe. Felsőfokú élelmiszeripa­ri technikumot végzett, fiatal ko­ra ellenére is a konzervgyártás igen jó ismerője. — Mi a technológus művezető bm és’VésztőinT öeszwén feladata? — érdeklődöm. — Most például az uborkánál á töltősúlyt ellenőrzőm. A Kecs­keméti Konzervgyárban az elő­írtnál kevesebb uborka került az üvegekbe, emiatt szinte országos vita támadt belőle. Mi ezt el akarjuk kerülni. Az uborka és a felöntővíz aránya előírt. — Más gyártmányoknál? — Minden a technológiai elő­írások szerint készüljön. Máskü­lönben az elkövetkező idők kon- j kurrenciaharcában nem tudjuk megállni a helyünket. Valóban érdemes és szükséges is erre gondolni. Ilyen óriási költ­séggel épült modem gyárból csak kifogástalan minőségű, valóban márkás áru kerüljön ki. Mitől függ a konzerv minősé­ge? Nem kizárólagosan, de még­is alapvetően a nyers árutól. Emi­att olykor-olykor vita is támad a gyár és a termelő gazdaság kö­zött. Bene Lajos, a nyersáru átvevő­csoport vezetője egy ilyen példát mond el: — A medgyesegyházi begyűjtő­telepen a gyár kihelyezett átvevő­je kifogást emelt amiatt, hogy a reformátuskovácsházi Dózsa Tsz 75 mázsa szabványon aluli zöld­hüvelyű babot szállított be. A tsz szakértőt kért a mezőkovács­házi járási tanácstól. Varga Ist­ván, a kunágotai Bercsényi Tsz főagronómusa ment el, aki többek között megállapította: „Jelenleg az áru II. osztályban — a szab­vány szerinti 10 százalék körüli szabványon aluli tartalommal — megfelel és feldolgozható, átvé­telét javaslom”. Mit ír elő a Gyümölcs-, zöld­ségszabványok (1966. évi kiadású) kézikönyve? Idézzük: „A II. osztály legfeljebb 10 szá­zalék szabványtól - '.térő (nem szabványon aluli., minőségű árut tartalmazhat — Tavaly augusztusban és szeptemberben gondot okozott, hogyan biztosítsunk elegendő munkaerőt — tájékoztat Bordás András, a munkaügyi osztály ve­zetője. — Mi várható az idén? — Ügy próbálunk segíteni ma­gunkon, hogy az előkészítő mun­kákat — mint a paprikatisztítást — a külső telepeken végeztetjük el. Csaknem mindenütt megvan a létszám, Békéscsabán azonban még lehet jelentkezni. — Hol van az előkészítőtelep? — Kettő Békéscsabán, egy-egy I Békésen, Gyomán, Kondoroson, ! Medgyesegyházán, Mezőberény­tehát nyolc helyen. Elmondja még Bordás András, hogy a tavalyihoz képest emelke­dett a kereseti lehetőség. Azt is érdemes tudni, hogy állandó dol­gozók azokból lehetnek, akik a szezonidőben évről évre munkát vállalnak. Aki pedig legalább egy szezont végig dolgozott, annak a következő évben 20 százalékkal nagyobb nyereségrészesedés jár és más kedvezményekre is szá­mot tarthat. Pásztor Béla Sikeresen záriák a tanévet a középiskolások A gyulai Erkel Ferenc Gimná­ziumban és Szakközépiskolában az elmúlt tanévre 803 tanuló iratko­zott be, a múlt évi 779-cel szem­ben. A nappali tagozat hat ne­gyedikes osztályából 193 jelent­kezett érettségire, míg tavaly 163-an érettségiztek. A dolgo­zók esti gimnáziumi csoportjánál idén 14-en jelentkeztek érettsé­gire, négy nem felelt meg. A le­velező csoportnál 19 jelentkező közül csak kettő nem felelt meg az érettségin. Feltűnő volt, hogy éppen a fiatalabb korosztályúak mutattak alacsonyabb felkészült­séget. Az Erkel Gimnáziumiban és I szakközépiskolában jövőre 250 | első osztályos tanulót vettek fel. Négy gimnáziumi osztályban 175 tanuló kezdi meg az orosz, fran­cia, matematika-fizika és az ál­talános gimnáziumi tanterv sze­rinti osztályokban a tanulást. A szakközépiskolai tagozatnál 36 tanuló a közgazdasági jellegű osztályban, és 39 tanuló az egész­ségügyi jellegű osztályban kezdi meg tanulmányait. A kertészeti technikum első az A uj, 30 ízben tartott érettségit modem iskolaépületben, érettségiző közül 29 kapta meg a kertésszé képesítő bizonyít­ványt. Tizenketten mennek to­vábbtanulni egyetemre és főisko­lára. A román gimnáziumban Idén 32-en érettségiztek. 25 elsőosztá­lyost vettek fel, akik közül 14 lány és 11 fiú. A 613. sz. Munkácsy Mihály lparitanuló-Intézetben és Szak- középiskolában a szakmunkás­vizsgák mellett a szakközépisko­lai tagozat idén érettségiztetett először és 27 érettségiző sikerrel letette az érettségi vizsgát. 1967/68. tanévre négy emeltszin­tű első osztályt indítottak be és­pedig gépszerelőkből 120 fővel, 30—30 fővel indul az esztergá­lyos, a géplakatos és a bútorasz­talos osztály. A vállalati és he­lyiipari tanulóknál 280—300 fős elsőosztályos létszámot várnak. Az új tanévben összesen 480—500 fő kórül az első osztályokba. így az intézet tanulóinak létszáma jövőre 1400—1500-ra emelkedik. Márai A könyveket szeretni kell Túri Józsi bácsi élete nagy hobbyjáról nyilatkozik Túri Józsefet mindenki ismeri Békésen. Nemcsak azért, mert 25 évig volt főmolnár ebben a köz­ségben, hanem azért is, mert hét esztendeje minden ünnepi könyv­héten ő viszi ki a könyveket a bé­kési utcára, szép pavilonját sokan felkeresik. Az idén például már 10 ezer forint értékű könyvet adott el. Csinos kis családi ház ajtaján csengetek. Túri József jön ajtót nyitni. Láthatóan örül a vendég­nek, hiszen „témánál vagyunk”, könyvekről, könyvterjesztésről van szó, és ez élete nagy hobbyja, nemes szórakozása. Bemutatja fe­leségét, betessékel a belső szobá­ba, amelynek legfőbb dísze a mennyezetig érő könyvszekrény, roskadásig könyvekkel. nyugdíjasok vagyunk, a ház kö­rüli munka után az olvasás a ked­venc időtöltésünk — szól közbe a felesége. Ezerkétszáz kötetből lehet is válogatni. — Gyomán, az ottani tanoncis­kolában már 1914-ben könyvtáros voltam — folytatja Túri József. — A könyvtárban tanultam meg először, hogy könyvet ajánlani csak úgy lehet, há ismerem is va­lamennyit. Éjjel-nappal olvastam, meg kérdezősködtem: hogy tet­szett, miért tetszett? így van ez az eladásnál is. Ismerem a leg­újabb írókat, sokat személyesen is. Ha író 1—olvasó-találkozó van nálunk a községben, ott vagyok... Dedikált köteteket mutat, Cse­res Tibor, Csák Gyula, Zelk Zol­— Más elszórakozta, elcigaret- tán könyveit. Könyvtára díszei tázta a pénzét, én ifjúkorom óta ezek a könyvek. Később, hogy a gyűjtögettem a könyveket. Gyö- j jó könyvterjesztés titkairól kér- nyörű, ritka sorozataim vannak! j dezem, megint csak azt mondja: Nézze, ez itt a Brehm: Az állatok | — Szeretni kell a könyveket... világa sorozat. Már egy orvos is' Édesanyámtól örököltem a me- kérte, de el nem adnám semmi ! sék, a regényes történetek, a pénzért. könyvek szeretetét. Az ő szava — így igaz! Naponta tisztogatja, munkál bennem most is, bizony porolgatja a könyveit, és amióta már nem fiatalon.;. Tudja, min­denkit ismerek itt, aztán amikor közeleg az ünnepi könyvhét, meg­állítom az embereket, hogy remé­lem, találkozunk a pavilonnál... Nem röstellek végigjárni egy-egy utcát sem, elindítom a hírt, aztán fut az magától tovább. A békésiek tudják, hogy Túri bácsi nem ajánl nekik rossz könyveket. Az idei, tízezer forintos forga­lomra különösen büszke. Nemcsak azért, mert a Szövetkezetek Or­szágos Szövetsége és a Művelő­désügyi Minisztérium Kiadói Fő- igazgatósága kitüntető oklevéllel és könyvvásárlási utalvánnyal ju­talmazta, hanem azért is, mert úgy érzi, hétesztendős könyvter­jesztői munkájának mind jobban érik a gyümölcse. — Az emberek a legjobb irodal­mat keresik, szeretik a verseket, a jó regényeket. A Szép versek 1966-os kötetből rengeteget elad­tam, Darvas József könyveiből csakúgy. Aztán még valamit ír­jon meg — mondja. — Nagyon szépek a könyvek, ízlésesek a bo­rítók, jó a papírjuk. Ez kell, ez igen! A szép könyv kín 'Oja magát. Sass Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents