Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

KÖRÖS TÁJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ P rogram és népművelés Több hónapos nyilvános eszmecsere után lezárult a népművelés tennivalóiról kialakult vita egyik sza­kasza. Ez a polémia évek óta tart, és tartani is fog mindaddig, amíg a gyors társadalmi és kulturális fej­lődés szinte évről évre új feladatok elé állítja a nép­művelés irányítóit. A vita folyamatos jellege tőhát nem a dolgavégezetlenség jele, hanem természetes követ­kezménye a feltételek és igények változásának. Né­hány hét múlva ország­szerte megkezdik a szak­emberek az őszi, téli nép­művelési évad tervezését, a munkásakadémiák, me­zőgazdasági, ipari és egyéb tematikájú előadássoroza­tok programjának kialakí­tását. A jó népművelés az or­szág szocialista építését, gazdasági, társadalmi ter­veink megvalósítását segí­ti. Ezeknek a terveknek részben újszerű jellegéből következik, hogy a nép­művelés is új formákat szeretne alkalmazni és több irányban bővíteni a ■ száz­ezrekhez továbbított isme­retek körét. A könyvtárak, szakkörök, műkedvelő együttesek, amelyek eddig a népművelés keretei vol­tak — és a legtöbb helyen még ma is csaknem kizá­rólagos érvénnyel azok — nőm igazodnak kellőképpen a növekvő és változó kö­vetelményekhez. A vita tapasztalatai alap­ján elmondhatjuk: a töme­gek figyelemébresztésének és a jogos várakozások ki­László Ibolya: DÉL elégi tésének elég sok bevált módja van. A probléma in­kább az, hogy ezeket a módszereket még sok he­lyen nem ismerik, vagy legalábbis ritkán alkalmaz­zák. Pedig ehhez nem i6 kell beruházás, vagy na­gyobb költségkeret. Mind­össze arra van szükség, hogy változzék a nemlé­tet, mozgékonyabb, rugal­masabb, az élet követelmé­nyeihez jobban és gyorsab­ban igazodó legyen a ter­vezés, a népművelési appa­rátus egész tevékenysége. A viták egy részében azt panaszolták, hogy megcsap­pant az érdeklődés, a kívá­natosnál kevesebben láto­gatják a kultúrházakat, klu­bokat, a különböző rendez­vényeket. Éppen ez az, ami a legidőszerűbb feladato­kat állítja elénk. Ha ugyanis a hagyományos is­meretterjesztő és szórako­zási formák nem eléggé vonzóak, keresni kell a ha­tékonyabb eszközöket. Ta­nulmányozni kell, hogyan és mivel kezdhetnénk , zsu­gori tani a falvakban és vá­rosokban ma még megta­lálható, s joggal gyakran emlegetett fehér foltokat, a közömbösség és tájékozat­lanság szigeteit. Az egyes társadalmi réte­gek jobb, szakszerűbb meg­közelítésére volna szükség. Mindenki tudja például, hogy a legtöbb ember kul­turális és információszerző érdeklődése ma már legin­kább a televízióra irányul. Különösen érvényes éz a munkásság és az alkalma­BÉN zotti réteg derékhadára. Százezrek nézik a színházi közvetítéseket, a tv-híradót, hallgatják az ismeretter­jesztő előadásokat és kon­certeket. Élményeket kap­nak és bosszankodnak, egyetértenek és vitáznak. Szeretnék beszélni a látot­takról, s meg is teszik ezt, ma még többnyire csak szűkebb családi vagy baráti körben. Itt pedig a reagá­lás gyakran nem megy túl az indokolás nélküli tetszés vagy nemtetszés nyilvání­tásán. Lehetőség volna te­hát olyan fórumok kiala­kítására, ahol hozzáértő vi­tavezető segítségével fog­lalkozhatnának az érdek­lődők élményeik értelmezé­sével, jó és rossz megkü­lönböztetésével, ízlés és tá­jékozódás őket foglakozta- tó kérdéseivel. Többször esett már szó arról, hogy a népművelési apparátus több figyelmet szentelhetne az esti iskolák hattgatóira. Tanulmányaik könnyítésében a kultúrott- honok is szerepet vállalhat­nának. Másik nagy lehető­ség és egyben társadalmi szükséglet: az ifjúságot ér­deklő, fantáziájára is hat­ni tudó témakörök, isme­retterjesztő és szórakoztatá­si formák kutatása. Olyan új mozgalmak felkarolása például, mint a pól-beaté, amelyben a modern zene egy formájának tudatosan progresszív vállfáját üdvö­zölhetjük. Fiatal és idősebb generá­ciók számára egyaránt fon­tos a jobb műszaki pro­paganda, a gyakorlati kö­vetelményekhez igazodó technikai felvilágosítás és képzés. Mindez eddig is Még ezután lesz a világ Kék csönd van, égig ér nagy jelentőségű volt. A gazdasági mechanizmus re­formjával előálló új hely­Augusztus kemencéjében zetben azonban mind a nem domb a domb friss rozskenyér Ezután születik a világ lesem árnyéiba bújva s fűszálak félelme remegtet nézve a lomha ősállatokat idéző útgyalura vállalatok, mind az egyes műszaki és fizikai dolgo­zók szempontjából egészen közvetlen — forintban is kifejezhető — hatása lehet a jól irányított ismeretter­jesztésnek. És itt van ta­lán a legnagyobb szükség rugalmasságra, új szerveze­ti keretek megteremtésére. Az ő istene eperfasátor hűsében ül, ölében az ebédje kenyér, szalonna, paprika hőpalackból kávé tökéletes ebéd utáni béke Ha egykor isten is leül, szalonnázni egy fa alá s kávét Is kortyint« megpihenve én mondom itt élne a földön művét élvezve nem a mennyben. Eddig a műszaki isme­retterjesztés és az igazga­tók, főmérnökök, főkönyve­lők kapcsolata kissé formá­lis volt, legjobb esetben is csak személyes részvételre szorítkozott. Most viszont I hasznos és szükséges a gyá­ri kollektíva előtt álló ter­melési feladatok figyelem- bevétele, a segítségnyújtás módozatainak közös kere­sése, az éppen adott — és esetleg évről évre változó — műszaki követelmények kielégítése a műszaki nép­művelésben is. Dersi Tamás Varga Imre A gondolkodó »WWWMVWWWWWMMWWiWWWWMimmwwvvi VWVUUHUUV * * Nemes György novellája: Mandulaműtét p gy júniusi vasárnap Magda, szőke és fényes szemű kolleginám javas­latára kirándultunk a Rómaifürdőre. Szerinte kitűnő hely arra, hogy egyik kollokviumunk anyagát átvegyük. Ott tudtam meg, hogy egy húszéves lány kollokvium nélkül is sokkal nagyobb jártassággal rendelkezik a csókolózásban,' mint egy húszéves fiú, aki akkor — há­rom évtizede — én voltam. Mikor az alkonyi Duna-parton gyalog hazafelé bandukoltunk, Magda karjába öltött kezem időnként véletlenül hozzáért ru­ganyos kebléhez. A hűvösödő esetében is elviselhetetlen forróságot éreztem. Mag­dának tetszett, hogy így tűzbe hozott, s nagyon csodálkozott, amikor másnap a Korányi-klinika egyik ápolónőjével tele- fonoztattam neki: délelőtt nem megyek előadásra, mert az éjszakát csaknem 40 fokos lázzal fetrengtem végig. Reggel az orvos megállapította, hogy torokgyulla­dásom van, beküldött a klinikára, s ott tartottak. Három hétig feküdtem a klinikán. Magda néhányszor meglátogatott; nyári ruhában jött, alatta alig viselt valamit. Kezelőorvosomnál, egy magas — nálam jóval magasabb és idősebb — férfinál többször érdeklődött állapotom iránt. Schulz tanársegéd nagyon kedves volt hozzá. Egyszer — akkor már fent jártam — láttam, amint betessékelte szobájába. Magda fél óra múlva jött ki az orvosi szobából, még egyszer benézett hozzám, s közölte velem, hogy Schulz doktor sze­rint pár nap múlva teljesen jól leszek, de hamarosan ajánlatos lesz kivétetnem a mandulámat. Négy nap múlva elengedtek a klini­káról. Magda értem jött, hosszan ta­nácskozott Schulz doktorral a szobájá­ban, ahonnan feltűnően vidáman lépett ki. Belém karolt, elvette aktatáskámat, és ott, Schulz doktor előtt szájon csókolt. — Na, most már elhiheti, hogy egész­séges — mondta elég rideg, hivatalos hangon kezelőorvosom. — De a mandu­láját mielőbb dobassa ki! — tette hozzá csaknem parancsolóan. — Magda, erre maga is ügyeljen — fordult sokkal ba­rátságosabban szerelmemhez, kezet nyúj­„tott, s bement a szobájába. — Mért szólított a keresztneveden? — kérdeztem Magdától a lépcsőn lefelé menet. — Te csacsi! — nevetett Magda. — El is felejtettem mondani: képzeld, ő is bajai, a múltkor tudtam meg, egy utcá­ban laktunk, csak nem ismertem, mert ő már Pesten járt egyetemre, amikor én még óvodás voltam. Megállt és átkarolta a nyakamat. * IVagy gondot okozott: honnan kerít­1" sek pénzt a mandulaműtétre. El­határoztam, hogy nem törődöm vele. Egészségesnek éreztem magamat, és semmi kedvem nem volt újra kórházba feküdni. Magda, aki vizsgakészülődésre hivatkozva, újabban ritkán találkozott velem, feltűnő buzgalommal kardosko­dott a műtét mellett. — Ez a Schulz hatökör — jelentettem ki dühösen. — A mandulához különben se ért. — Schul^ nagyon jó orvos — mondta Magda —, s nagyon a lelkemre kötötte, hogy bent ne hagyd a manduládat, mert újra kaphatsz egy torokgyulladást. Aztán megfulladsz. — Ezt szeretnéd. Illetve szeretnétek. Magda fel volt háborodva. — Te tisztára megőrültél! Nem is tu­dom. miért vagyok veled... Átláttam, ha Magda ennyire ragaszko­dik az operációhoz, alá kell vetnem magam a műtétnek, még ha belehalok is. Kijelentette: ha szegénységi bizonyít­ványt szerzek, ő egy orvos ismerőse ré­vén elintézi, hogy egy fillérbe se kerül­jön az operáció. Mi sem volt könnyebb, mint szegény­ségi bizonyítványt szereznem, mert szüleim nem éltek, albérletben laktam, s összjövedelmem havi negyven pengő volt: ezt egy csúcsos fejű második gim­nazista tanításáért kaptam. Nagyobb gondnak tűnt az orvos- ismerős nekem. Magda nem árulta el, ki az illető. Kö­nyörgésemre csak annyit tett meg, hogy egy esti sétánk alkalmából odavitt a Ferencesek templomának ajtajához, letér­delt az aszfaltra, és szent Ferencre meg­esküdött; az ismerős orvos nem Schulz doktor. * J úlius végén kerültem be az egyik kórház gégészeti osztályára. A felvételi irodában egyetemi indexem és szegénységi bizonyítványom bemutatása után húsz fillért fizettettek velem holmi nyomtatványok áraként és kezelési díj-

Next

/
Thumbnails
Contents