Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
W67. július 9. 7 Vasárnap Tíz esztendővel ezelőtt történt az első toborzás: „Jöjjetek, fiatalok, az önkéntes ifjúsági építőtáborokba”. S az ifjúsági építőtáborok életében ez a tíz esztendő immáron történelem. Olyan törzött, de legalább olyan szenvedélyességgel építenek — méltóan a jubilálok emlékéhez... Szolnok alatt, a Héki Állami Gazdaság Alcsiszigeti* Üzemegységében 230 önkéntes diáklány csönzött overallban, babos kendőben tib-lábolnak, s inkább dolgoznának kint a mezőn. Nem hangsúlyos az „inkább” szó, jobb, ha csak ezt mondjuk: dolgoznának, hiszen — ezért jöttek ide. — Zöldbabról lévén szó, minden óra késedelem nagy kárt okoz. Hiszen vénül, szálkásodik, s félő, hogy már nem lesz exportképes, ha tovább marad a szárán, mint ahogy terveztük — Szabó Júlia csabai pedagógus, táborvezető kesergőjének lehetne nevezni ezt a mondatot. Tehát egyelőre mindenki az eget lesi, s nekünk van időnk megismerkedni a táborral. Központi stúdió a parancsnoki sátorban; napirend, tisztálkodási lehetőség; ebből adódóan végtelen nagy tisztaság; kényelmes, tágas sátrakban jó fekvőhelyek. Jó az étvágy a szabad levegőn. ténelem, amelyben nem dúltak ádáz harcok ember és ember ellen; olyan történelem, amelyben nincsen vesztes, csak győztesek vannak. A munka szeretetének győztesei, s a feszülő fiatal izmok győzelme a nehezen legyőzhető természeti erők felett. Ez a tízéves történelem nem romokat hasegíti betakarítani a termést ezekben a napokban. Közülük 130 a mi megyénk diákja. Táborukat tekintettük meg, munkájukat néztük meg. Néhány napja, hogy árnyat adó nyárfák alatt nevet adtak táboruknak. Bagi Ilona neve került a. tábor bejárata fölé, azé a lányé, aki 1933-ban a — Meg vagy te őrülve, hogy táborba mégy? Miért nem inkább a Balatonra jössz velünk... így köszönt el tőlem a barátnőm az évzáró vizsgán — említi mosolyogva egy kislány. Aztán odase- reglenek közénk a brigádvezetők is. Kurilla Mária, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium diákja, jövőre lesz negyedikes. Jó tanuló, s tizedmagával a második nap már túlteljesítette a normát. Tóth Zsuzsanna, orosházi gimnazista, jeles tanuló, már az első nap 100 százalékot, a második nap pedig 133 százalékot teljesített csapatáGyorsan, frissen, nehogy megvénüljön a bab. gyott maga után, hanem viruló | fasizmus áldozata lett, akinek ■ val. önkéntelenül fel kell tenni a életet teremtett, s a Hanság örök. j vasbetonba öntött szobrát a fa- i kérdést: ké szomjas földjének életet adó siszta fenevadak csak felrobban- — Mondják, lányok, nem érte vizet adott. Az idei nyár a jubi- tani tudták — ledönteni nem. A magukat egv icipici csalódás? leum és a KISZ-kongresszus ne- ! bejáraton túl sorakoznak katonás Nem gondoltak arra, hogy több vében szólította munkára a fia- j rendben a lakósátrak. Azért kato- lesz a romantika a táborban, mint talokat. Köztük sokan vannak j nás rendben, mert a honvédség a munka? olyanok, akik tíz esztendővel ez- | alakulatai segítették felhúzni Egymásra néznek, mosolyognak, előtt még csetlő-botló kicsiny I őket, s a strazsa terepszínü sá-. hümmögnek, majd elmondják, emberkék voltak, s most a tíz j torlapban áll a bejáratnál. Most | hogy amikor a toborzás idején a évvel ezelőtti pionírokra tekinte- 1 alacsonyan úsznak a felhők, a KISZ-vezetőkkel találkoztak, nek föl, s jobb körülmények kö- i lányok az állami gazdaságtól köl- j nem arról volt szó, hogy egész nap énekelnek, és gitároznak, hanem arról, hogy dolgozni fognak. — Itt nem a munka a mellékes, hanem a szórakozás. Arra is rengeteg idő marad... Elérkezik a dél, ritkulnak a felhők, « bár ma még nem dolgoztak — éppen most járna le a munkaidő, mert reggel korán kezdenek és délben hagyják abba — remélik, hogy az ebéd elköltése után dolgozhatnak. Farkasétvággyal fogyasztják a kalóriadús, ízletes ebédet, s aztán az állami gazdaság autóbuszaival a munkahelyre sietnek. Mi, persze, napsugarakat képzeltünk, s napbarnított, vidáman hajlongó, viccelődő lányokat. Ehelyett azonban az eléggé csatakos, lucskos zöldbabtáblán igazi melós- ruhás dolgozókra akadtunk. Nem fanyalogva, nem összecsípett két ujjal nyúltak a vizet sűrűn permetező, szóró hatalmas zöldbabbokrokhoz, hanem úgy, mint akik itt nőttek fel. S az előénekes Letkis-re komponált táborinduiót fújt: „Mire négyet mondok, dolgozz hát...” Lassan átragad a jókedv a többire is, s most már a Letkis-induló ritmusára dolgoztak. Teltek a bodrok, és egymás után szaporodnak a haragoszöld babhalmok a ládákban. Az állami gazdaság képviseletében egy magas, szikár férfi áll a végeláthatatlan zöldbabtábla mellett: Farkas Albert főkertész, aki összekötő a tábor és a gazdaság között. Nem nehéz szóra bírni, árad belőle a dicséret: — Nem tudom, kiket dicsérjek, a KISZ-bizottságokat vagy ezeket a kislányokat? Mert ezeken látszik: dolgozni jöttek, nem üdülni. Magatartásuk ellen semmi kifogásunk nincs. Így jellemezném őket tömören: nagy betűvel írják az a szót: munka,.. Lénárt Ilonka Demecserből. ' Valóban, mintha mindig ezt csinálták volna: Lénárt Ilonka és brigádja Szabolcsból, a demecseri gimnáziumból vagy a tiszalöki Mikulka Éva brigádja... Tíz évvel ezelőtt ezek a lányok csetlő-botló kisgyerekek voltak még. Tíz év múlva az ő munkájuk is történelemmé válik, úgy emlegetik majd őket: méltóan folytatták azt, amit 1957-ben az első ifjúsági építőbrigádok elkezdtek. Szöveg: Ternyák Ferenc Fotó: Demény Gyula Szigorú strázsa a bejáratnál.
