Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
1967. július 9. 6 Vasárnap Egy lépéssel közelebb Üzemeinkben néhány nap óta közérdekű téma foglalkoztatja a munkásokat és a műszaki, gazdasági vezetőket egyaránt. A párt IX. kongresszusán hozott határozatnak megfelelően — a munkaügyi miniszter és a SZOT elnökségének előterjesztése^ alapján — a Minisztertanács határozatot hozott a munkaidő csökkentésének mértékéről és megvalósításának módjairól. Valószínűleg — nem is olyan sok idő múlva — dolgozni fog majd egy korosztály, amely a heti 44 órát véli teljesen magától értetődő követelménynek. Hogy ez az idő elkövetkezik, annak első jele a szóban forgó kormányintézkedés, mely az ipart és építőipari ágazatokba tartozó összes állami vállalatok és szövetkezetek bérből és fizetésből élő alkalmazottainak munkaidőcsökkentésére ad lehetőséget. A határozat körülbelül 1 millió 600 ezer embert érint hazánkban Önmagában is, jelentőségében is, de következményeiben még inkább — bátran állíthatjuk — újabb jelentős lépés ez a szocializmus teljes felépítéséhez vezető úton. Érthető, hogy a megyeszékhely üzemeiben, a forgácsoló- szerszámgyárban vagy a hajtómű- és felvonógyárban tízórai szünetben erről beszélgetnek az emberek, ez a témája a pártcsoportoknak, s emiatt fő örömteli gondban a vezetők feje, Mert a rövidehb munkaidő nemcsak nagyszerű új vívmány, de egyben megoldani való problémák sorát felvető, eszünket, akaratunkat, erőinket csatasorba állító törekvés. A Békéscsabai Kötöttárugyárban Például már hónapokkal a rendelet megjelenése előtt az igazgató szobájában összegyűlt vezetőknek, a pártszervezet és a szakszervezet képviselőinek közös térné la volt: hogyan valósítsák majd meg a IX. kongresz- szusoak a munkaidő csökkentésével foglalkozó határozatát? Ebben az üzemben már akkor jól látták azt, ami a mostani rendeletből és a hozzá fűzött tájékoztatóból kiderült: a munkaidő csökkentését a vállalatoknak belső tartalékaik felhasználásával, önerőből lehet csak megvalósítaniuk. Hiszen, a csökkeni munkaidejű dolgozóknak • biztosítani szükséges korábbi keresetüket, s az is magától értetődő: a kieső munkaidő pótlására tett műszaki, szervezési és gazdasági intézkedéseknek nemcsak az üzemek jelenlegi termelési színvonalát kell biztosítani, hanem a •további fejlődést is. Magyarán: rövidebb ideig dolgozunk majd, de jobban, hatásosabban, termelékenyebben, olcsóbban, mint eddig. A munkaidő csökkentésnek ez az alapvető feltétele, és ezt a feltételi minden vállalatnál, gyárban, üzemrészben, műhelyben a lehetőségek célszerűbb kiaknázásával szükséges megteremteni. Tévedés ne essék: nem arról van szó, hogy növeljük a munka intenzitását, nagyobb mértékben vegyük igénybe az emberek munkerejét. Nem. A SZOT és a Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója világosan megmondja: a gépek és berendezések jobb kihasználásával, s ha szükséges, a eének tcljesitő- kénesséeét növelő beruházásokkal, általában a technológia fejlesztésével. a munka jobb megszervezésével, a tartalékok feltárásával ellensúlyozzák a vállalatok a rövidebb munkaidő okozta többletráfordításokat. A megvalósítás módszereiben — a gazdaságirányítás új rendszerével összhangban — teljes önállóságot kapnak a vállalatok. Most már az összes érdekeltek, — munkások, műszaki emberek, gazdasági vezetők — együttes akaratára, közös összefogására van szükség, hogy minél több munkahelyen megtalálják a módját, hogyan lehet rövidebb idő alatt többet és jobbat produkálni. *,t«v Vajda János Miért „csali” 1968-ban ? A változásokat az idő érleli A hetük mögött A gyáregység igazgatója épp újságolvasásba mélyedve ült az íróasztalánál, amikor kopogtattak az ajtón. — Szabad! — mondta és szemüvege felett egy pillantást vetett a belépőre. Fogadta a köszöntést, aztán hellyel kínálta a vendéget, egy idős asz- szonyt, a gyár dolgozóját. — Tessék, mi a baj, Marikám? — kérdezte szórakozottan és szeme újra a betűkre tévedt. Eddig is mindig nyitva állt az irodája ajtaja a dolgozók előtt, számára ez most sem jelentett különösebbet. Sejtette, hogy megint valamilyen panaszról lesz szó, mert Marika, aki már nyugdíj előtt áll, nagyon érzékeny asszony. Idestova 40 éve dolgozik itt és >izony nem volt könnyű a so- •a. Emlékszik arra a vézna kislányra, aki egy dermesztőén hideg téli reggelen először lépett be a gyár kapuján. Uraságtól levetett, ócska, bélés nélküli kabát volt rajta. Szinte ijesztőnek tűnt arcának kékes-fehér, áttetsző színe. De a szemében valami nyugtalan öröm vibrált. Mintha csak azt fejezte volna ki: „végre dolgozhatok, talán már nem kell éhen- halnunk”. Ö megsajnálta akkor. Beszédbe elegyedtek. Megtudta, hogy Marikának hívják. Azt is, hogy beteg édesanyját és három kistestvérét neki kell eltartania. Édesapja meghalt, édesanyja dolgozott rájuk, amíg tudott. Emlékszik, megkínálta a lányt kenyérrel és egy kis paprikás szalonnával. A gyár egyik lakatosaként dolgozott már évek óta, különösebben nem nélkülözött. Marika azonbán nem fogadta el az ennivalót. Túlságosan is önérzetes volt. Később férjhez meint. Nagyon derék emberrel kötötte össze a sorsát. Példás családi életet éltek és boldogok voltak amikor az asszonynak először kisfia, majd kislánya született. Ámde ennek az örömnek véget vetett a második világháború. Egy nap levél érkezett a frontról: „...hősi halált halt”. A gyerekek értelmet adtak mégis az életének, ő látta azt a küzdelmet, ahogy dolgozik értük és ezért mindig különös tiszteletet érzett iránta. Csak egy villanás volt az egész, hogy a történet az igazgató agyán végigvonult. Közben hiába nézte a betűket, semmit sem értett belőlük, i De aztán va lami különösen érdekeset fedezett fel a sorok között. — Igazgató kartárs! — szólalt meg az asszony a szokott halk hangján. — Engem a művezetőm arra a gépre tett, amelyiken nemegyszer eltörik a tű. Sok az állásidő és emiatt... Észrevette az igazgató érdek telenségét, elhallgatott. Minek folytatta volna? Felállt és a vas tag szőnyegen lassú léptekkel elindult. Az igazgató csak az ajtónyitás zajára riadt fel. — Marika, Marika! — szólt utána, de az asszony hátra sem nézett. Csak ment, küszködve a sírással. Az önérzi.: "ben mélyen 'értve érezte magát. Pásztor Béla 'T'alán soha nem emelkedett a termékeny vitatkozás olyan magas közéleti rangra hazánkban, mint ezekben a hetekben, hónapokban. Egymást érik az ankétok, konferenciák, nem is szólva a vállalati atmoszféráról, amelyet szinte mindenütt az újat kereső gondolat és töprengés jellemez, helyesebben: mindezek vitája. Ily módon vált a gazdasági reform előkészítésének befejező időszakában a társadalmi méretű eszmecsere — a holnapi eredményes gazdálkodás elsőrendű megalapozójává. Mivel a viták az ország jövőbeli fejlődésének ilyen fontos alkotó- műhelyei, és mert a gazdálkodás modernebb módszereinek tömérdek részletkérdése bőséges és nagyon jelentős polémiaanyagot nyújt, célszerű néhány gondolattal megvilágítani olyan alapkérdéseket, amelyek egyértelműségük miatt aligha érdemesek különösebb vitatkozásra, jóllehet a közvéleményt ilyen problémák is foglalkoztatják. Magyarán szólva: a gazdasági reformmal összefüggésben akadnak olyan közéleti kérdőjelek is, amelyek voltaképp — ténykérdések: tehát a valóság folyamatainak számbavételével egyértelműen megválaszolhatók. Ilyen, mostanában fel-felbukkanó kérdés ez is: miért éppen most, illetve: miért „csak” most kerül sor az új gazdaságirányítás bevezetésére? Célszerű rendet tartanunk az érvek bőségében, ezért kezdjük a sort — időbeli folyamatossággal — a „régi” mechanizmus néhány stílusjegyének ábrázolásával. Kétségtelen, hogy ez az irányítási rendszer magán viseli azokat a vonásokat, amelyek kialakulásának történelmi, gazdasági körülményeit tükrözik. Hadd fordítsuk le ézt a kissé általánosan hangzó megállapítást a kortársak, valamennyiünk személyes emlékeire. Másfél-két évtizede alighanem távolról sem az okozta legfőbb vásárlási gondjainkat, hogy kapni-e ilyen vagy olyan színű, mintájú, minőségű ruhát és cipőt, hanem hogy egyáltalán jut-e minden állampolgárnak valamilyen lábbeli vagy ruha! Alapvetően és általánosan a hiány jellemezte akkor a gazdálkodást, ami egyszersmind azt is jelentette: a termelésnek nem kellett számolnia olyan tényezőkkel, mint az értékesítés, a piaci kereslet, • hiszen eleve abból indulhatott ki — és teljes joggal, megalapozottan —, hogy bármit állít elő, mindenre szükség lesz. Ez, a természetesen csak fokozatosan szűkülő hiány volt tehát a gazdálkodási módszerek egyik meghatározó tényezője. A másik sem kevésbé fontos: ■í"*’ a gazdálkodás olyan jellegű, irányú megszervezése, hogy az adott anyagi eszközök felhasználójával lehetőleg minél több ember számára nyíljék foglalkoztatási lehetőség. Gondoljuk át alaposabban, miről van itt szó; a hiányokkal küzdő, beruházási javakban szegény országban azokra a létesítményekre kellett fordítani a rendelkezésre álló eszközöket, amelyek egyrészt: a lehető legtöbbet „adják vissza” az országnak, másrészt: amelyek segítségével gyorsan bővíthető a foglalkoztatás. Az elvi meggondolásokon túl is. az ipar volt kedvező terep ehhez — jóllehet, természetesen, a mezőgazdaság fejlesztése is elsőrendű érdek volt —, ám az iparba beruházott forintok lényegesen gyorsabban növelték a nemzeti jövedelmet, egyszersmind úgyszólván korlátlanul redelkezésre állt a munkaerő, amellyel a termelés emelhető. Közbevetőleg meg kell jegyeznünk: ebből az objektív helyzetből — és nemcsak „hiba” vagy vállalati „melléfogás” miatt — növelték akkoriban elsősorban új dolgozók munkába állításával termelésüket az iparvállalatok és csak másodsorban a technológia, a műszaki feltételek költséges javításával. T dőközben azonban — nem utolsósorban az említett beruházási, foglalkoztatási stb. módszerek hatásaként — alapjaiban változtak gazdálkodásunk körülményei. Az ipari termelés mintegy ötszörösére nőtt, és egész sor, valamennyiünk életéből ismert ténnyel biztosítható, hogy a mai iparirányítás kinőtte azt a keretet, amilyennel az ötödrésznyit termelő vállalatokat vezették egykor. A boltokban irta már korán tsem az a főkérdés: kapni-e —, természetesek ezek a kérdések is : milyen színben, fazonban, minőségben? Más szövői: a piaci kereslet rendkívül erőteljesen nőtt és változatossá vált. Tegyük hozzá: a mi gazdasági életünkben különösen jelentős arányú külkereskedelemben — tehát a világpiacon — még erőteljesebben teszik fel ugyanezeket a kérdéseket, amikor eladni akarunk. Aligha kell most már mindehhez hozzátenni, hogy lényegében különbözik a hiánnyal, illetve kifinomult piaci igényekkel számoló gazdálkodás irányítási rendszere. Pontosabban: ameddig csak arról Köztietek munkaerőigénye Rakodókat, alkalmi rakodókat, gépkocsivezetőket és különleges gépjárművezetői jogositvánnyal rendelkezőket felveszünk. 8. sz. AKÖV, Orosháza. 71360 Fiatalok! Jöjjetek szakmát tanulni: esztergályos, marós, géplakatos, általános lakatos, szerszámkészítő (lakatos), hegesztő, elektromos-lakatos (mo- tortekercselő) szakmákra ipari tanulókat vesz fel a Csongrád megyei Mező- gazdasági Gépjavító vállalat. Hódmezővásárhely, Erzsébet út 5. Jelentkezés: személyesen, mindennap 7 órától 11 óráig a személyzeti verténél. 140187 A Békéscsabai Építő- és Épületkarbantartó Ktsz gépkocsijára rakodókat vesz fel; mielőbbi jelentkezés: Békéscsaba, Kinizsi u. 12. sz. alatti központban. 586 A Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó vállalat szerződéskötésre keres kőműves, bádogos, lakatos, ács szakmában általános iskolát végzett ipari tanulókat. Ezenkívül kőműves, bádogos, vízszerelő, központifűtés- szerelő szakmunkásokat és segédmunkásokat. Vidékiek jelentkezése esetén foglalkoztatásukat lehetőség szerint lakóhelyük körzetében biztosítjuk. 442 A Békéscsabai Hűtőház női segédmunkásokat és 14—18 éves középiskolai tanulókat (főleg lányokat) kb. július 10-től alkalmaz. Jelentkezni lehet azonnal. Munkába állítás á jelentkezés sorrendjében. 3215 A Budapesti Lakás építő Vállalat azonnal felvesz - budapesti munkahelyekre kőműveseket, ácsokat, köny- nyügépkezelőket, villanyszerelőket, kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Különélés! dijat rendelet szertni fizetünk. Munkásszállást és nap! kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsiga. tolás és munkaruha, szakmunkásoknak szerszám szükséges. Jelentkezés: Budapest. V., Kossuth Lajos tér 13—15. földszint. *38 Az OVF Keletmagyarországi Vízügyi Építő Vállalat változó munkahelyre alkalmaz építőipari nehéz- és köny- nyűgépkezelői vizsgával ' rendelkező dolgozókat, valamint vácuumos gépkezelőket és áramfejlesztő agregátorok javításában jártas villanyszerelőket, vizsgával rendelkező kazánfűtőket. Jelentkezés személyesen vagy Írás-, ban: Debrecen, Vágóhid u. 18 szám alatt. Felvétel esetén útiköltsége^ megtérítünk. $9667 Az Országos Sertéshizlaló Vállalat békéscsabai II. számú (Csorvási úti telepe) kőművesek mellé segédmunkásokat fesz fel, 57619 van szó, hogy mindenkinek jut-e, mondjuk, elegendő cipő, addig a cijjőiermelés egyetlen központból is irányítható, hiszen — némi egyszerűsítéssel — csak a lakosság számát és a cipőgyárak maximális teljesítőképességét kell ismerni, s kitűzni azt a célt, hogy termeljék a lehető legtöbbet. Az elemi igények kielégítése* után azonban ez az utasítás odavezethet — közismerten vezetett is —, hogy eladhatatlan cipőkészletek halmozódnak fel, miközben egyikmásik típust, fazont hiába keresünk az üzletekben. Mindebből az következik, hogy a gazdaságirányítás korszerűbb rendszerének — történelmi értelemben vett — starti dőpontjához előbb arra volt szükség, hogy elérjük a gazdasági fejlődés bizonyos szintjét. Természetes azonban, hogy az említett tárgyi, tehát gazdasági feltételek és folyamatok „megéré- se”'mellett, bizonyos szubjektív körülmények is szükségesek voltak az új mechanzimus történelmi „színrelépéséhez”. Nyilvánvaló, hogy a gazdaságirányítás alapvető megváltoztatásához szükség volt bizonyos tapasztalatszerző, kísérleti periódusra is. Közismert, hogy lényegében már 1957—58-tól egész sor olyan gazdálkodási változást vezettünk be, amelyek, ha csak lépésekben haladva is, de mar a mai új gondolatok és módszerek előhírnökei voltak, (elég csak a nyereségrészesedési rendszerre, a tervezés változásaira, a vállalati bér- és létszámgazdálkodás egész sor módosítására utalnunk), Ezek alkalmazásából leszűrt tapasztalatok nélkül aligha kerülhetne sor a szándékolt nagy horderejű változtatásokra. A nézetbeli, szubjektív tényezők sorából nem hagyhatók ki azok a feltételek sem, amelyek összefoglalóan a párt állal mind kedvezőbb hőfokra hevített politikai atmoszféra címszóval jellemezhetők, s amelyek megteremtették a társá- dalmi, gazdasági folyamatok megalapozott kutatásának, bátor gondolatuk által swgallt új módszerek széles körű megvitatásának, a vizsgálódás, kísérletezés légkörének feltételeit. A kérdésre, hogy miért most, sőt: miért „csak” most — az a válasz is hozzátartozik, hogy a „most” korántsem fogható fel az idősor egyetlen pillanataként. Bár az új gazdaságirányítás bevezetése időhöz kötött, a start: 1968. január elseje, hiba lenne ezt statikusan és nem folyamatnak értelmezni. Valójában ugyanis, januán 1 — szinte ügy mondhatnék — jelképesen értendő, az új mechanizmus egész sor eleme akkor kezd működni, ám a korszak- váltás összes hatása, a korszerűbb gazdaságirányítás teljes fogaskerékrendszerének működése csak hosszabb időszakban bontakozhat ki. Lényegében tehát olyan folyamatról van szó, amelynek bizonyos előtörténete csaknem évtizednyi és kibontakozásának holnapja is csak évekkel mérhető! Tábori András IPARI VÁLLALATOK! MEZÖGAZDASÄGI ÜZEMEK! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy ÖV—18 SZÜRKE ÖNTVÉNYBŐL, II. FÉLÉVRE MEGRENDELÉST ELFOGADUNK. Famintát rajz vagy mintadarab szerint elkészítjük. Megrendelésüket az alábbi címre kérjük küldeni: Tégla- és Cserépiparí Vállalat, gépészeti csoport, Békéscsaba. Szigligeti u. 6., tel.: 12—32/904, 444
