Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
»67. július 9. 4 Vasárnap ma es Mosolygó arcú, pihenő és szórakozó^ gyerekek népesítették be az utcákat, tereket, fürdőket, tá- oorokat. Az iskolákban azonban még nem ült el a zaj. Kánikulai melegben megyénk sok városában, községében munkában elfáradt idősek és fiatalok hajolnak a padok fölé. A* vizsgabizottság elnökének kérdéseire válaszolnak vagy * írásbeli dolgozataikat szerkesztik. Zajlanak a vizsgák, s az értekezletek. A forró melegben eltöltött nap után az eredmény- Tiirdetés izgalmas pillanatai következnek. Csak egyet a sok közül: az Okányba kihelyezett általános gimnázium és szakközépiskola érettségi vizsgáján jelesen megfelelt kettő, jól megfelelt tíz, közepesen megfelelt hat jelölt és — sorolhatnám tovább. Ezekben a napokban is így pezseg az élet még sok iskolában... Az általános műveltséget nyújtó általános és középfokú iskolákban egyre többen szerzik meg a végbizonyítványt. A hallgatók több tudással, szélesebb látókörrel, szilárdabb Ismeretekkel hagyják el az iskolák padjait. Érdemes belepillantani a statisztikába, s megemlíteni néhány számot. Az elmúlt négy esztendőben, például megyénkben, az általános iskolák esti tagozatán több mint 9 ezer, a gimnáziumok és technikumok levelő tagozatán 17 ezer, a gimnáziumok és technikumok esti tagozatán mintegy 4 ezer beírt hallgatót tartottunk nyilván. Ezek a számok évenkénti vizsgálásban mást is elmondanak. Megállapíthatjuk például azt, hogy a továbbtanulók beiskolázása fokozatosan egyenes irányú csökkenő tendenciát mutat. Ebben van természetszerűség is. Akik az elmúlt társadalom hibái miatt nem szerezhették meg a szükséges iskolai végzettséget, az eltelt 22 esztendő alatt pótolhatták a hiányosságokat. Látszatra a tartalékok „kimerültek”. Pedig nem egészen így van. A megyei tanács művelődésügyi osztálya irányításával felméréseket végeztünk, s megállapítottuk: megyénkben ma még a több mint 74 ezer termelőszövetkezeti tag közül mindössze 14 ezer 300 rendelkezik az általános iskola nyolcadik osztálya vagy annál magasabb iskolai végzettséggel. Jelenleg a tanköteles korú tanulóknak is csak mintegy 77 százaléka szerzi meg nappali tagozaton a nyolcadik osztályos bizonyítványt. Az is elgondolkoztató, hogy a középiskola első osztályába beiratkozott tanulóknak több mint 25 százaléka nem jut el az érettségiig A lemorzsolódás okát ezen a helyen nem kívánom vizsgálni; viszont tény, hogy még holnap bőven mutatkozik tennivaló ahhoz, hogy az általános és középiskolai oktatás általánossá tétele megvalósuljon. Szükséges'a hivatali apparátus dolgozóit, az állami, társadalmi és tömegszervezetek vezetőit arra rábírni, hogy az iskoláztatási munkákat segítsék, s a tanulni vágyó dolgozóknak még több támogatást és ösztönzést nyújtsanak. Sok panasz hangzott el a vizsgákon: „Nem tudtam a konzultációkon, a foglalkozásokon részt venni, mert a munkaköri beosztásom nem tette lehetővé...” „A vizsgára nem tudtam kellően készülni, mert tanulmányi szabadságot az üzemben nem biztosítottak”. Az ilyen és az ehhez hasonló megnyilatkozások arra engednek következtetVii; még mindig sokan vannak, akik nem ismerik vagy -nem akarják megérteni szocialista társadalmunk művelődéspolitikáját. Ugyanakkor sok dolgozó nem is törekszik arra, hogy éljep a törvény biztosította továbbtanulási lehetőségekkel. Pedig ma már megyénkben is minden városban, s szinte minden községben a legkülönfélébb képzési formák állnak a ta- nulnivágyók rendelkezésére. Az elkövetkezendő iskolai év megnyitása előtt — a fenti gondolatokból kiindulva — szükséges néhány alapvető dolgot tisztázni. Minden 16. évet betöltött dolgozó jelentkezhet továbbtanulásra. A technikumokba való felvétel előfeltétele, hogy az illető dolgozó ne csak szakmai gyakorlattal, hanem megfelelő munkaköri beosztással is rendelkezzék. Az általános iskola és az általános gimnázium felnőtt tagozatára még a munka- viszonyban nem álló dolgozó is jelentkezhet. Fennálló törvényeink érteimé-, ben az üzemek, vállalatok vezetői a dolgozókat továbbtanulásukban nem gátolhatják, mert ezzel nemcsak jogaik gyakorlásában sértik őket, hanem egyáltalán művelődéspolitikai feladataink megvalósulását is akadályozzák. Mindenesetre törekedni kell arra már most, hogy a vállalati és az egyéni érdekek alaposan összehangolódjanak. Nem elegendő csak beiratkozni a különböző felnőtt tagozatodra, hanem ott tanulni is kell. Ha ezeket az alapvető szempontokat érvényesíteni tudjuk, akkor elérjük, hogy az 1967/68-as tanév végén még több felnőtt dolgozó hajol írásbeli dolgozata fölé, még többen kerülnek a vizsgabizottságok elé. S tovább növekszik majd azoknak a dolgozóknak a száma, akik magukhoz szoríthatják évi munkájuk gyümölcsét: az eredményes bizonyítványt. Raffay József tanulmányi felügyelő A Baromfiipari Országos Vállalat BÉKÉSCSABAI GYÁREGYSÉGE az őszi szezonra az kötését megkezdte Jelentkezni a gyáregység munkaügyi irodájában lehet. 47583 A Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat főmérnöke, Ledzényi János adott rövid tájékoztatást arról, hogy a város területén hol végeznek nagyobb arányú parkosítási munkákat. Az állam évi kétmillió forintot ad a város parkosítási céljaira, ame- I lyek esztétikai és egészségi szem- j pontból egyaránt. fontosak. Ezenkívül még kétmillió forintot ! bocsát a vállalat rendelkezésére j más városgondozási célokra. E tekintetben elsősorban a Köröspart rendezését említette. Rendkívül fontosak még a Mokri utcai lakótelepen végzett út- és járdaépítési, valamint vízelvezetési munkák, melyek június 22-én kezdődtek meg. Ez mintegy két és fél millió forintba kerül. A szerződés év végéig szól. Ha minden jól megy, akkor már jövőre a Mokri utcai lakótelep is úgy szerepelhet, mint Békéscsaba egyik legszebb része. Amennyire örülünk ennek a nagyarányú rendezésnek a Mokri utcában, legalább annyira lehangoló a" Kulich Gyula Lakótelep felújítása. Itt ugyanis egy év alatt „sikerült” teljesen tönkretenni a kellemes képet nyújtó parkosított környéket. Ezzel magyarázható, hogy az idén 200 ezer forintnyi értékben újra kell végeztetni a munkákat. Így a legnagyobb mértékben megértjük, s magunkévá tesszük Ledzényi elvtárs felháborodását, aki még emellett kijelentette azt is, hogy a Kulich Gyula Lakótelepen befektetett pénzből játszóteret készíthettek volna vagy a város más részeit hangulatossá, kellemessé alakíthatnák. Mindez nem valósulhatott meg némelyek nemtörődömsége miatt, akik a „nem az enyém” elve alapján csak megmosolyogják, de előfordul, hogy biztatják is a virágágyak között futballozó gyerekeket. (Nem is beszélve a facsemeték kitördeléséről, szemetelésről és így tovább.) De azért nincs olyan ember, aki ne lenne büszke a hatalmas kerthez hasonló Széchenyi-ligetre és ne örülne, ha meglát egy-egy üde virágágyat a poros utcákon, pedig nemcsak az övé. —hágó— Mit láttunk a hunyai Hunyadi Tsz-ben? Többek között azt, amint Gyuricza Imre főállattenyésztö végső szemlét tartott az elszállításra váró hízott marhák fölött. Hu- nya András gondozó nem kis büszkeséggel vezeti elő az egyik szép állatot, hiszen az általa gondozott tíz bika közül kilenc exportra kerül. Kint a határban Dinya László és Fülöp Illés brigádja a lucerna második kaszálásának kazlazásán dolgozott. Mire felvételünk megjelenik, már hatalmas szénakazlak várják a téli felhasználást. Fotó: Opauszky .MÉM AZ ENYÉM? — Évi négymillió Békéscsaba parkosítására, gondozására — Egy előadó előadja „Lehetséges, hagy hasznos lesz az új mechanizmus a szépen gyarapodó népünknek. De azt kérdem, mi hasznom lesz belőle nekem? Nekem, aki annyit jöttem- mentem, néha elfáradva is a nép anyagi és más vonatkozású gyarapodása érdekében. Egyelőre nem látok kiutat. Csak ülök, s merengek. Ha volna szívem, megfosztani a társadalmat egy csupa ötlet, csupa leleményesség és csupa okos, hasznos tanácsokkal tele embertől, vagyis szérény személyemtől, akkor már kiválasztottam volna a legfájda- lommente sebbet a sok halálnem közül. Nem teszem ezt. Én bízom az átmenetben, bízom mellőztetésem tiszavirág idejében. Megérthetik, akik tudják, hogy presztízs, büszkeség és önbecsülés is él az emberben. Bár csak egy egyszerű előadó voltam a MegyeiDi- rektívagyártó és Kiosztó Vállalatnál, de kint a területen én voltam a felső szerv. Ha a hátam mögött tettek is ilyen- olyan célzásokat képességeimre vonatkozóan, szemtől szemben tiszteletteljes bólogatással fogadták ellenő-> őseimet, javaslataimat és utasításaimat. Megyei és országos főnökeim a vállver égetéstől kezdve az időnkénti > pérmiummal, újítási díjjal és kitüntetéssel nyilvánították ki érdemeimet és nélkülözhetetlenségemet. Távol áll tőlem az ön- vállveregetés. Ám ami igaz, azt ismerje meg a közvélemény, s maradjon meg nyomtatásban az utókor számára országépítő mivoltom. Nekem tűnt fel először és kizárólagosan az, hogy a szalmát ömlesztve vásárolják fel és hurcolják keresztül-kasul az országban. Kiszámítottam, hogy kévébe kötve mennyi értékkel kevesebb szóródik el megyei és országos viszonylatban. Már be is vezették az újításomat, s jóvá volt hagyva a nagy összegű honorárium is, amikor egy vagy több gyenge jellem kitalálta a bálázógépet. Nem tántorított el a kudarc. Megfigyeltem, hogy községenként költik a sok drága pénzt szódavíz- és bambitöltő gépekre, munkabérre és járművek tartására. Azt is, hogy ennél még többet kis kenyérsütödékre, cukrász- és fagylaltüzemekre. Késlekedés nélkül kidolgoztam ésszerűsítésemet, amelynek alapján aztán egész ra- jonok, azaz összevont járások területére egy- egy helyen töltötték a szódát, a bambit, egy- egy helyen sütötték a kenyeret, a mignont, s készítették a fagylaltot. Jó, elismerem, hogy időnként késve vagy egyáltalán nem érkezett meg ez, az, vagy semmi sem a fenti készítmények tömkelegéből. De hát tehetek én arról, hogy pukkad a járművek gumitömlője? Vagy arról, hogy felemelték a benzin árát, s emiatt ráfizetéses lett az üvegbe adagolt víz 50—80 kilométerre való szállítása? Én igazán nem tehetek arról sem, hogy vannak megyénkben rossz közutak, és masszává rázó- dott rajtuk a sok fáradsággal és költséggel készült sütemény. Nem tudom, mihez hasonlítsam a szerencsémet, a lényeg az, hogy nem követelik vissza az ésszerűsítésemért kapott honoráriumokat. Ha ezt tennék, adhatnám el a nemrég épült villaszerű, telkes házamat, az autómat, a tízezreket érő lakberendezésemet, s aztán csakugyan jöhetne a kötél, a golyó, a méreg, az Orient-express, vagy ugorhatnék a Körösbe nehezítökkel. Erre különben sem kerülne sor. Egyelőre alkuszunk, hogy hol vállaljak munkát. Én legszívesebben nyugdíjba mennék, havi kétezerrel, de még alig van mögöttem négy X. Ha kiterjedt összeköttetéseim segítségével sem sikerül egyéniségemhez és képességeimhez méltó vezető beosztásba jutnom, akkor megfogadom annak a fejre esett Ko- nokrainak a tanácsát. Vagyis nyugdíj áztatom magam az SZTK-val egy kis „véletlenül" szerzett, de a szervezetemre nem sok kihatással járó rokkantsággal. Még úgy is több haszna lesz belőlem a társadalomnak, mintha költségesen eltemettet. Ennyit kívántam előadni a személyem iránti nagyobb érdeklődés felkeltése végett.” A fentiek élő tanúi: Bogár Imre egykori ügyfelei. A feljegyzést készítette: Kukk Imre
