Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-08 / 159. szám

W67. július Tanulni mentünk A 111. Dél-Alföldi Tárlat Gyulán Hétfőn nyílnak Két negyvenöt fős csoport­ban Békés megyei élelmezési szakemberek ültek autóbuszra, hogy tanulni induljanak Buda­pestre, Gyöngyösre, Egerbe, Mis­kolcra, Hajdúszoboszlóra. A me­gyei tanács kereskedelmi osztálya szervezte a tapasztalatcsere-utat azért, hogy a csoportos étkeztetést lebonyolító üzemi konyhák dol­gozói ötleteket szerezzenek. A négynapos úton volt mit tanulni. Szerénytelenség lenne magunkat a meglátogatott városokhoz ha­sonlítani, még inkább az azok üze­meiben lebonyolított étkeztetés­hez. De tanulni a tömeges étkez­tetés megszervezéséhez, ötletet gyűjteni, nem volt szerénytelen­ség. Megyénkben jelenleg 320 üzemi és napközis konyha működik. Va­lamennyiben ki sebb-nagyóbb cso­portokat étkeztetnek. Elsősorban az étkezők érdeke, hogy kitűnő legyen a koszt, s legyen az gyors, ne bosszankodjon az ember még étkezés közben is. Nos, a tapasz- lalatcsere-úton részt vevő szakem­bereknek lehetőségük nyílt arra, hogy megismerjék a magas szín­vonalú tömegétkeztetést. Gondol­juk, ötleteket is szereztek, hiszen érdeklődésük mindenütt igen nagy volt. Bár a mi konyháink anyagi lehetőségekben a látottak­hoz képest jóval elmaradottabbak, az étkezők igényeinek jobb kielé­gítésére egyet-mást „összeszed­hettek”. Ebben nagy segítséget nyújtott a Belkereskedelmi Üzemi Vendéglátó Tröszt, a megyékben és városokban pedig a tanácsi szervek. A csoportok külön-külön meg­tekintették Budapesten a Csepeli Vasmű, a Lámpagyár, a Gamma, a Chinoin, az Alumínium Szék­ház, a Műegyetem, a Telefongyár, az SZTK és a Vegyi Műveket Ter­vező Vállalat étkeztetésiét. A Vegyi Műveket Tervező Vál­lalat konyháját a Dél-pesti Üzemi Vendéglátó Vállalat üze­melteti. A számok a mieinkhez képest igen nagyok. Naponta 1400—1500 embernek adnak ebé­det, forgalmuk a büfével együtt több mint félmillió forint ha­vonta. Máris szerezhettek ötletet a szakemberek: mint Lombos Pálné üzletvezető elmondotta, az előfizetéses étkezők is lényegében választékos étlapról rendelhet­nek. Ha a megkívánt étel ára magasabb az ebédjegy értékénél, úgy a konyha pénztáránál kiegé­szíthetik és olyan ételt fogyaszt­hatnak, amilyet szeretnek. A vá­laszték pedig kilenc-tízféle! Nem igényelhetjük, hogy konyháinkon is ilyen nagy legyen a választék, de egy kis többet akarással a „két választékról” már előbbre léphetnénk... A Budapesti Műszaki Egyetemen önkiszolgáló rendszer­ben 2500 embert étkeztetnek na­ponta. Itt ugyancsak találkoztak élelmezési szakembereink az elő­ző módszerrel. A „jegyesek” ráfi­zetéssel azt fogyaszthatják, amit akarnak. Ezenkívül az egyetem konyháján az önkiszolgáló rend­szernek egy olyan fajtájával is találkoztak, melyet nálunk még nem ismerünk: az edényt étkezés után nem kell visszavinnie a fo­gyasztónak, hanem futószalagra helyezi rá és az továbbítja a mo­sogatóba. Kényelmes az étkező­nek, a konyha pedig alkalmazot­tainak energiáját kíméli meg. Konyhakész állapotban kapja a nyersanyagot az egyetem. Nálunk még ez sincs. Viszont tudomá­sunk szerint a kereskedelmi osz­tály tervében már szerepel, hogy januártól kezdve megyénkben is bevezetik a nyersanyag konyhai előkészítését. Miskolcon, ugyancsak az egye­tem konyhája, negyedévenkénti ötmillió forintos forgalmat bonyo­lít le. A két csoport tagjai, a va­laha mocsaras-lápos területen külsőségeiben is modern és nagy­szerű élelmezési — mondjuk így — „üzemmel” találkoztak. A napi étkező létszám 5800! Ha már szá­mot írtunk le, folytassuk a kony­ha adataival: az étterem befoga­dóképessége 660 személy, a konyha két gázsütővel és 20 gőz­üsttel van felszerelve. Az egyete­mi város másfél éve kapta meg ezt .a kombinátot. Akarva, akarat­lanul kissé hasonlítást keres az ember a békéscsabai napközis konyhával, melyet az Üzem élel­mezési Vállalat tart fenn. A mi konyhánk körülbelül 3000 embert étkeztet naponta, területe pedig a miskolciénak még egy tizedét sem éri el. És ha a technikai felszereltségét nézzük, valahogy kikívánkozik belőlünk az igény: nálunk nem lehetne egy kicsit többet? Az igaz, hogy öt év óta rengeteget fejlődött megyénkben is a tömeges étkeztetés technikai felszereltségben is és önkiszolgá­ló rendszerében is, de — többet érdemelnek az alföldiek is! Igaz, mi tanulni mentünk az­zal az igénnyel, hogy megismer­jük a több ezres, önkiszolgáló rendszerben lebonyolított étkezte­tést. A megye illetékes vezetőinek, szakembereinek az a törekvésük, hogy mindennap lépjünk egyet előbbre. Új üzemek létesülnek, nagyobb munkáslétszámmal kell számolni állandóan. Nagyszerű­nek tartjuk a kereskedelmi osz­tály kezdeményezését, hogy ta­pasztalatra viszi élelmezési szak­embereit oda, ahol tanulhatnak. Ez így mégsem elég. Anyagilag, gazdaságilag is többet kell me­gyénkben törődni a konyhák tech­nikai felszerelésével. Miskolcon, a Hámori-étte­remben elsősorban a gazdaságos­ság fortélyaival ismerkedhettek A Baromfiipari Országos Vállalói BÉKÉSCSABAI GYÁREGYSÉGE az őszi szezonra az előszerződések kötését megkezdte ■Telentkezni a gyáregység munkaügyi irodájában lehet. 47583 meg a Békés megyeiek. Viszony­lag kevés beruházással még cuk­rászüzemet is létrehoztak! Az ottani személyzet ötletéből szár­mazik, hogy étkezőiknek jégkré­met készítenek. Pedig forgalom van itt jócskán: a Lenin Kohá­szati Művek dolgozóinak naponta 1200—1300 ebédet tudnak biztosí­tani a szokásos étkezők mellett. Ezért forgalmuk meghaladja az 1 millió 300 ezer forintot. önkiszolgáló rendszert, gazda­ságosságot, sok-sok ötletet szerez­hettek élelmezési szakembereink a tapasztalatcsere-úton. Nem azt várjuk tőlük — erre nincs anya­gi lehetőségük —, hogy ilyen ma­gas színvonalú étkeztetést hozza­nak létre. De egyet igen: a látot­takból saját ötleteikkel biztosítsa­nak sokkal többet a közétkezők­nek! Varga Tibor Gyula város kulturális életében egyre nagyobb szerepet kapnak a különféle képzőművészeti kiállí­tások, tárlatok. Különösen az igen gazdag nyári kulturális progra­mot színesíti a következő tárlat megnyitása. A Magyar Képzőmű- [ vészek Szövetsége Délmagyaror­szági Területi Szervezete és a Gyulai Erkel Ferenc Mú­zeum rendezésében a III. Alföldi Tárlat ünnepélyes megnyitására kerül sor július 9-én, vasárnap délelőtt fél 12 óra­kor. A kiállító művészek között helyet kapnak megyénk legneve­sebb festői is, akik legújabb alko­tásaikat tárják a nyilvánosság elé. A gyulai vár igen alkalmas a tárlat rendezésére, mert romanti­kus hangulatával eleve vonz­erőt gyakorol az érdeklődőkre. A III. Dél-Alföldi Tárlat ünne­pélyes megnyitásán dr. Bereczki Sándor, a városi tanács végrehaj­tó bizottságának titkára mond be­szédet. a megyei építőtáborok Megyénk ifjúkommunistái közül 580-an készülődnek a szabadkígyósi és a mezőhe­gyes! építőtáborokba. A bat- tonyai, a gyulai és az eleki gimnazisták hétfőn már sze­dik a zöldséget a Szabadkí­gyósi Tangazdaságban. A me- zőhegyesi címerező táborban kedden kezdik a munkát a békéscsabai közgazdasági technikum, a battonyai, a bé­kési. az eleki, a dévaványai, a gyomai , a mezőberényi, a vésztői és a békéscsabai gim­názium diákjai. Zuhanyozó, háromszori étkezés, mozgóbolt a határban Kiváló címért, hat-hétexer farint keresetért versenyexnek a felsőnyomási kombájnosok Tizenkilenc kombájnos látott hozzá a Felsőnyomási Állami Gazdaságban a 4179 hold kalá­szos és a 323 hold borsótermós betakarításához. Látogatásunkig nem számolták még ki azt, hogy hány holdat arattak le. „Csak az aratás előjátéka, főpróbája ez még” — mondotta Dobi Albert, az 1-es számú kerület vezetője. Ügy látszik, hogy Csillik, Eva- nics, R. Szabó és Zatykó kom­bájnosok nem így vélekednek, ugyanis amíg néhány társuk a második és harmadik kerületben 16—65 mázsa közti mennyiséget aratott le és csépelt el 3-áig, ők 360 és 484 mázsa közti teljesít­ményt értek el egyenként az első kerületben. Nagy a vetélkedés, mert nagy a tét is. Egyrészt Csillik György, Evanics István és Zatykó István bizonyítani akarják, hogy tavaly sem véletlenül értek el előkelő helyezést az igazgatósághoz tartozó és az ország állami gazdaságainak kom- bájnosai között. Ezenkívül 60—65 vagon gabona elcsépléséért és 70—75 vagon kukorica betakarí­tásáért Kiváló Dolgozó oklevelet és egyheti keresetnek megfelelő összeget, 70—75 vagon gabona_el- csóplésóért és 80—85 vagon ku­korica betakarításáért pedig Ki­váló Dolgozó jelvényt és kétheti keresetnek megfelelő összeget kapnak jutalmul. Ezen túl na­gyon ösztönző prémiumfeltétele­ket állapított meg a gazdaság ve­zetője, természetesen megfelelő kikötések mellett. Ahogy kiszá­mították, a feltételek teljesítésé­vel akár 6—7 ezer forintot is megkereshetnek egyenként a kombájnosok az aratás 24—25 napja alatt. „aprósággal”. Azzal, hogy az első kerületben az 50' holdon termelt Etoille (francia) 28—30, a 73 hol­don termelt Miraneszkája (szov­jet) búzafajta 27—28 mázsát ígér holdanként annak ellenére, hogy ártott neki az éréskori hirtelen nagy meleg. Egyébként a gabo­natáblák mindegyike gyommen­tes, nincsenek megdőlve, úgy­hogy jól haladhatnak és jól ke­reshetnek benne. — Ez mind szép — jegyeztük meg —, de hát a munkához nemcsak a kereset ad kedvet az embereknek, fianem a róluk való gondoskodás is. — Arra sem lehet panaszuk — jelentette ki határozottan a ke- rüietvezető, s ezt megerősítette a közben megérkező Mihalik György is, a gazdaság pártbizott­ságának titkára. Elsősorban azt mondták el, hogy a kombájnosok feljavított, ha úgy tetszik „pro­tekciós” adagú ebédet, uzsonnát és vacsorát kapnak a szokásos térítés ellenében, s kint a határ­ban, ahol dolgoznak. Térítés nél­kül, a szükséges mennyiségben ihatnak szódavizet. Mozgóárustól szerezhetik be cigaretta-, hűsítő ital és egyéb szükségleteiket. A legjobban az alábbi gondoskodás tetszett nekünk, s azt hisszük, még inkább tetszik ez a kornbáj- nosoknak. — Tűzrendészed szempontból más években is kihúzattunk egy 3500 literes víztartályt azokra a táblákra, ahol a kombájnosok arattak — kezdte magyarázni Dobi Albert. — Az idén azt mondtam az egyik szerelőnek: okoskodja ki, hogyan lehetne zu­hanyozót szerelni a tartályra, hogy a kombájnosok napközben, de főleg étkezés és hazamenés előtt lemoshassák magukról az izzadtságot és a csípős port. Megcsinálta egy kis motor se­gítségével és jó szívvel jutalmaz­tuk meg érte. Sokat jelent a zu­hanyozó a kombájnosoknak, mert nem kell bejönniük a központ­ba, mint eddig, a határ távoli részéről fürödni, ha nem akar­nak izzadtan, porosán hazamen­ni. Megérdemlik az ilyen értelmű gondoskodást is, hiszen tudtunk- kal itt sem csak a gabona, ha­nem több más növény betakarí­tásában is az övéké most már a fő szerep. — Ez így van. A mi komibáj- nosaink évente legalább 70 napot töltenek a motoron. A búzához hasonlóan kukoricából is újabbnál újabb fajtákat ter­melünk. Még a korábbi holdan- kénti 17—18 ezres tóállományú, s 27—28 mázsa szemes terményt adó kukoricát is kínos-keserves volt kézi erővel, meg a gyengén sikerült csőtörő gépekkel betaka­rítani. Most meg 25—26 ezer tő- állományú, 35—40 mázsa termést adó kukoricavetések is vannak, ezeknek a betakarítása szinte el­képzelhetetlen lenne kézi erővel. Ezen túl rájuk vár a lucerna­mag, a cirok és a napraforgó betakarítása is. Ezek után nincs más hátra, mint hogy mi is drukkoljunk Csillik Györgynek, Evanics Ist­vánnak, Bartolák Istvánnak és társainak ahhoz, hogy az eddigi kiváló dolgozó jelvényeik mellé újabbakat szerezzenek a nyári és az őszi betakarítás idején. Kukk Imre Amikor sokalltuk ezt az ara­tási időt, Dobi Albert elmagya­rázta, hogy a gazdaságban jelen­tős területen vetőmagnak terme­lik a gabonát. Csírázóképességé­nek megóvása és tárolásának megkönnyítése végett csak akkor vágják, csépelik, amikor nedves­ségtartalma 14 százalék alatt van. Eső után inkább napokat is vár­nak száradására. A termésátlagokról még korai lett volna beszélgetni. Dobi Al­bert. azért kielégítette ilyen irá­nyú kíváncsiságunkat néhány A KÖRÖS VIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG azonnali belépésre áltaSános mérnököket keres Lakást biztosítunk. Bérezés a 113/1962. MüM sz. rendelkezésben foglaltak szerint. Jelentkezés levélben vagy személyesen, központunkban: Gyula. Városház u. 26. 379

Next

/
Thumbnails
Contents