Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-08 / 159. szám
19«. Július 8. 3 Szombat Körösvídékí mezőgazdasági napok november 10—20-a között Megalakult as előkészítő bizottság Vezetőségi megbeszélés a Magyar Agrártudományi Egyesület Békés megyei Szervezetében Július 3-án kibővített vezetőségi ülést tartott a Magyar Agrártudományi Egyesület Békés megyei Szervezete. A Körösvidéki mezőgazdasági napok előkészítéséről tanácskoztak. Porkoláb Károly, az egyesület titkára elmondotta, hogy elvi megállapodás született abban, hogy november 10-e és 20-a között — a hagyományoknak megfelelően — megrendezik a Délkelet-Alföld mezőgazdasági szakembereinek a Körösvidéki mezőgazdasági, napokat. Megalakították az előkészítő bizottságot, melynek munkáját Hur- sán György, a TIT titkára szervezi, irányítja. Megegyeztek abban is, hogy ebből az alkalomból egy nagyobb szabású halászati és vadászati kiállítást is rendeznek. A vezetőségi ülésen javaslatok is hangzottak el a Körösvidéki napok programjára. A mezőgazdasági szakproblémákat és feladatokat növénytermesztési, állattenyésztési, kertészeti, munkaszervezési és belvízvédekezési szekciókban vitatják meg az érdekeltek. Az előkészítő bizottság helyt ad annak a kérésnek is, melyet többen indítványoztak: szakember-nagygyűlés szervezésére, továbbá egy olyan megbeszélésre, amelyen a gazdaságirányítás úi rendszerében a pénzügyi politikával kapcsolatos intézkedéseket és ezek várható hatását elemzik. Fejlődött az autóbuszpark, de a személyszállítási igényektől elmaradt Békés megye autóbuszállománya 1962 és 1966 között 20 százalékai gyarapodott. Azóta újabb 12 százalékkal fut több kocsi vonalainkon. A közhasznú autóbuszok befogadóképessége is megnőtt, mivel az elavult típusok selejtezése után nagy befogadóképességű Ikarusz—630-asokat kapott a megye közúti közlekedése. Az elmúlt öt évben az autóbuszok kilométer-teljesítménye 27 százalékkal, a férőhelykapacitás pedig 31 százalékkal emelkedett. Miért van mégis — sok járaton és különösen a csúcsidőszakban — zsúfoltság? Az elszállított utasok száma 23 százalékkal, a megtett utaskilométer pedig 39 I százalékkal nőtt, ugyanez alatt az idő alatt. Megállapítható tehát, hogy a személyszállítás (kapacitásának) fejlődése mintegy nyolc százalékkal elmaradt a szállítási igények mögött. Azaz több a busz, tágasabb mint évekkel ezelőtt, de az utasok száma és az utazások távolsága gyorsabban nőtt mint az autóközlekedés fejlődése. — Én magam! — recsegi Bi- netok. — Senki se segített! Beléjük! Sorki haragra lobban, süppedt szeme zölden világol. Erkölcsi felháborodása csaknem olyan heves lehet, mint a lepipált szakmabeli bosszúvágyó dühe. Hullát még nem lopott. — Adok én néki egy olyan pofont, az anyjába hemperedik vissza. Hát ekkora disznót is megbir a föld? — Itt maradsz — inti le De- ső. Rajta nem látszik semmi felindulás. Inkább valami messze- néző, öreges derű. — Fogadni mernék — mondja elgondolkozva —, senki se kérdezte meg, mivel durrantott beléjük. Így aztán, ha nem jön közbe semmi, negyed óra múlva Binetok Demeter nemzeti hős Ha elhiszik neki... miért ne? — Én magam! — hörgi a fuvaros. — Senki se segített... A stráfkocsi, publikummal körülvéve, oda kanyarodik, ahonnan mi kijöttünk, be a parancsnokságra. Fésűs Járó sötéten bámul utána. — Na én azért — fogadkozik — holnap majd befűtök ennek a piszoknak, csak most már nem akarok visszamenni. — Hirtelen elneveti magát. — De hát tetemet lopni, hogy is juthatott eszébe? Az Áj fái alatt elválunk. — Reggel hétkor, de pontosan — mondja Deső, aztán fejét rázza, hozzám fordul. — Bocsáss meg erről le kell szoknom: ez már a te dolgod. Látom a szemén, ez nem any- nyira feledékenység, mint inkább figyelmeztetés: még mindig nem szóltam egy kukkot sem, hogy Golovkin irodájában miért vállaltam olyan gyorsan, s a többiek megkérdezése nélkül, a századparancsnokságot. Vajon gyanítja-e a teljes igazságot? — hogy egyszer már fölébe kellett kerekednem? Gallai is rám mereszti dülledt szemét. Hiába bámulsz, ezt úgysem lehet szavakkal elintézni, vagy igazol engem az idő, vagy hiába is magyarázkodnék. — Attól tartottam — hadar om ! és közben szégyellem magam —, hogy az őrnagy félreérti a te vonakodásodat. Különben is remélem, számíthatok a tanácsaidra. Fésűs Járó bólint. Kezét nyújtja, itt tér le az öregvárosi útra. — Az a fő — mondja elégedetten —, hogy a dolgok mégis megoldódtak valahogy. Deső elfordul. A téren lomhán szétterül a homály. — Nem — mondja halkan —, semmi sem oldódott meg. Abban igaza van az őrnagynak, hogy vagy innen lehet oda lőni. vagy onnan ide. Ennél többet azonban nem tudok... Miért ez történt velünk, ami történt, és mi történik majd a háború után? Jó lenne megérni, hogy az ember végre ne gázoijon a maga szeoy- nyében: de ha csak kimondom is ezt a kívánságot, inkább misszionáriusnak érzeni magam, mint katonának. Gyorsan búcsúzik. — Jó estét mindnyájatoknak, reggel találkozunk. És hát élűnk, reménykedünk: ez végül is nem olyan kevés. Az Áj kavicsai ropognak a talpam alatt. Élünk, reménykedünk. Ez valóban nem kevés. Újra lehet kezdeni mindent. (Vége) Eredményük, nevük országos hírű A szövetkezetben kikísérletezelt saját tervezésű palántanevelö házban paprikát szüretelnek. Beregszászi Katalin, Lehoczki Eszter kertészgyakornokok és Rajki János, a tsz fökertésze munka közben. Rendkívül nehéz helyzetben van az újságíró, ha arra vállal kozik, hogy négy képben és kevés szövegben mutasson be egy többszörösen kitüntetett, kiváló termelőszövetkezeti gazdaságot, a kon- dorosi Dolgozók Tsz-t. Mi is teszi tulajdonképpen erőssé ezt a közösséget? A kiválóan szervezett növénytermesztése, kertészete, faiskolája, állattenyésztése. segédüzemága. Igen, s mindezzel párosul az az óriási munkaszeretet, amely áthatja és élteti az itteni embereket. Hosszú évek kitartó, lelkiismeretes munkája kovácsolta eggyé a szövetkezet vezetését, pártszervezetét, teremtett szoros egységet a vezetők és a beosztottak között. Azért ilyen a kapcsolatuk, mert egy-két esztendő alatt kondorosi nyelvre fordíthatták azokat a párthatározatokat, amelyek a mezőgazdaság termelési színvonalának növelését, ütemét szabták meg. S talán ennek az eredménye, hogy a szövetkezetét alkotó 856 család rövid idő alatt beleilleszkedett az'új helyzetbe és megtalálta helyét, jövőjét az új típusú falu kialakításában. A munka haszna elégedetté, boldoggá teszi a kondorosiakat. Érthető, hiszen e közösségbe tömörült 1271 gazda tavaly átlagosan 21 ezer 021 forint jövedelemhez jutott. Nem véletlen tehát, hogy ilyen jó kereseti lehetőség mellett egyre több fiatal kéri felvételét a szövetkezetbe. A nyilvántartott szövetkezeti tagok egyharmada itt már fiatal. Csupán ezzel sok más szövetkezetét megelőztek. Gazdasági eredményeik azért is lehetnek kiválóak, mert a szövetkezet tagjai közül többen keresik kutatják a termelés új lehetőségeit, szélesítik kapcsolataikat. e termeltető vállalatokkal és az intézményekkel. A szövetkezet vezetői minden olyan rendezvényen ott vannak — megyei és országa? jellegű megbeszéléseken —, ahol a mozgalomban elért eredményekről és a jövő tennivalóiról tanácskoznak. Gazdasági eredményeikkel az 1966. évi munkájuk elismeréséül elnyerték a Minisztertanács vörös vándorzászlaját. S az idén minden erejükkel ennek megtartására törekszenek. Konzervborsóból 95 holdról 2S vagon árut szállítottak Békéscsabára. Misik Lajos, a szövetkezet főagronómusa a borsó minőségét vizsgálja. Évenként 5 ezernél is több hízott sertést szállítanak^ az állatforgalmi vállalatnak. Képünkön Kozsuch Mihály brigádvezetíi és az egyik falka látható. Szöveg: Dupsi Károly itt már a nyári szántásra készülnek. Dankó Mihály és Tinka Fotó: Demény Gyula András szerelők beállítják az ekét.
