Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-07 / 158. szám
1987. július 7, 4 Péntek Viszontlátásra Zrenjaninban! Napbarnított arcú lányok és fiúk érkeznek a Békéscsabai Konzervgyárba. — Külföldiek — állapítja meg a portás, mert beszédüket nem érti. — A zrenjanini ifjúmunkás delegáció tagjai jöttek üzemilátogatásra — magyarázza Lipták László, a konzervgyár ifjúkommunistáinak titkára. — Többségben az élelmiszeripari gyárban dolgozunk — említik a vendégek, akik szeretnének megismerkedni az itteniek munkájával. A borsótartósításról, a bab feldolgozásáról és a tésztakéZrenjanini Végrehajtó Bizottságának tagja jövőre érettségizik, ö a magyar egyetemisták életéről kér tájékoztatást. Aztán magáról beszél. — A belgrádi orvostudományi egyetem mikrobiológiai szakára szeretnék jelentkezni, eddig kitűnő rendű voltam, remélem, sikerül a felvételi vizsgám — mondja a körülötte állóknak. — Mivel töltőd a vakációt? — Olaszországba megyek néhány napra, ugyanis nagyon szeretek utazni és lengyelországi, valamint szovjetunióbeid barátaimmal levelezem. Hasznos lenne Jól gazdálkodnak Csanádapácán a község pénzével A zrenjanini ifjúmunkás delegáció tagjait a Békéscsabai Konzervgyárban különösen a borsótartósítás és a tésztakészítés érdekelte. szító gépekről szakszerű ismertetést kaptak. Az üzemlátogatás és az ebéd közötti időt hasznosan töltik: egymás mozgalmi életéről beszélgetnek. — Jó lenne, ha mi is nagyobb gondot fordítanánk a politikai oktatásra — mondja Kazi Péter. — És többet nyújtanának nekünk — toldja meg Kovács Imre. — Mire gondolsz? — kérdezi valaki. — Nehezen kapunk lakást, az elosztási bizottságban nincs képviselőnk. Tóth Jolit a miunka utáni szabad idő felhasználása érdekli. S magyarokkal is fenntartani a kapcsolatot, de még nincs partnerem, szerbül vagy oroszul szívesen írnék. Még sokáig beszélgettek volna, de ebédre hívták a vendégeket és délután is programjuk volt: strandoltak. Itt-tartózkodásuk alatt voltak Gyulán és tájékozódtak a vendéglátó kötöttárugyár kiszeseinek termelő tevékenységéről, és szervezeti életéről. Szoros barátságok szövődtek, nemcsak Branka, de a többiek is találtak levelezőtársat. Ma reggel indulnak Budapestre, a rómaiparti üdülőben szállásolják el őket. A gazdag progVidám terefere a strandon. A magyar és jugoszláv fiatalok között szoros barátság szövődött. Fotó: Esztergály a válasz: könyvtár, népitánc- és színjátszócsoport-foglalkozások, valamint rendszeresen sportol és kirándul a Servo Mihail Kombinát 445 ifije. Krivokopics Rad- milla munkaügyis dicséri a fiatalok munkáját, s aztán hozzáteszi: — Jól érezzük magunkat, s nagyon udvariasak nálatok az emberek. — És jól kerestek? — veti közbe Pandurov Szlávkó. — Aki becsületesen „hajt”, az igen — kapja a választ, és a viszontkérdés: — A te fizetésed mennyi? — Hétszáz új dinár, körülbelül kétezer forint. A csoport legfiatalabb tagja Sztojin Branka tizennyolc éves, a Jugoszláv Tfiúxjgj Szövetség ram: megismerkednek fővárosunk nevezetességeivel, ellátogatnak a Duna-kanyarba és bejárják a visegrádi várat. Több tekercs filmen örökítik meg az emlékezetes — első magyarországi kirándulás — élményeit. Még néhány szép nap vár rájuk, de már július 14-re gondolnak. Akkor ők lesznek a házigazdák, s régi ismerősként fogadják az új barátokat Zrenjaninban, akiket elvisznek majd a tengerpartra és más nevezetes helyekre. Amikor ma elköszöntek egymástól a Servo Mihail Kombinát és a Békéscsabai Kötöttárugyár ifjúmunkásai, boldogan mondták: viszontlátásra Zrenjaninban. Dékány Sándor Ha valaki Csanádapáca főterén jár, mindjárt megakad a szeme a modern vonalú busz-várótermen. A község igen nagy forgalom színhelye. Napi 20—30 járat halad át rajta. Így hát jó dolog, ha van hová behúzódni a tűző nap vagy zimankó elől. Apró hibája a várónak, hogy a műanyag tetőn átszűrődő erős sárga fény eléggé bántja a szemet. Ez azonban mit sem ront értékén és a helyi lakosság barátságosan nézegeti a korszerű kis létesítményt. Ugyanis amíg építették, senkinek sem tetszett, mindenki meg volt győződve, hogy az ország legízléstelenebb váróját Csanádapácán Battonyai társadalmi munkások Battonyán nagy a tanterem- hiány, kevés a politechnikai előadóterem. A község párt- és tanács vezetői kezdeményezésére a pedagógusok és a szülők közösen elhatározták, hogy társadalmi munkában lebontják az elnéptelenedett tanyai iskolákat. Az így szerzett anyagot beszállítják, s ezzel segítik az új tantermek építését. A bontási munkálatokban különösen az I-es számú általános iskola férfi nevelői, a tanácselnök vezetésével a szülők, s az állami gyermekotthon diákjai dolgoztak igen szorgalmasan. A battonyai társadalmi munkások a három iskola bontásánál mintegy 60. ezer forint értékű munkát végeztek. építik. Így mesélte el a helység „sárga foltjának” töténetét Kiss Ferenc, a község vb-elnöke. Elmondta még, hogy az elmúlt évben és az idén is különböző ki- sebb-nagyobb beruházások történtek, főként KÖFÁ-ból, mint például ez a buszváróterem, amely 40 ezer forintba került. Tavaly 200 ezer forint értékben építettek járdát. Ebből az ösz- szegből azonban 120 ezer forint állami támogatás volt. A munka az idén sem fejeződik be. Mintegy 160 ezer forintot fordítanak ezekre a fontos munkákra. Az utcák mindkét oldalán szépen kiépített gyalogút lesz. Nagy jelentőségű a lakosság szempontjából annak a három utcának a villamosítása, melyet még az idén kezdenek meg. A község komoly problémája a tanulóifjúság elhelyezése. Sok a diák, kevés a tanterem. Két tanyai iskola elnéptelenedett, az ottani fiatalság inkább a községbe járt tanulni. Az üresen maradt épületeket eladták, összesen 150 ezer forintért és ebből az összegből akarnak építeni egy kéttantermes iskolát, melyhez még 150 ezer forintot kapnak az államtól. Mindezek mellett lakást is építenek az Idén rendelővel és várószobával az új fogorvosnak. Kétszázezer forint értékben építettek a közelmúltban lakást a körzeti orvos részére is. Három évvel ezelőtt bővítették az óvodát 120 ezer forintért. Különben a gyermekeknek ez a kis paradicsoma szép tágas, négytermes épület. Nincs túlzsúfoltság. Azonban talán mindezek között a legjelentősebb a régi malomház átalakítása művelődési házzá. Ha a mi termelőszövetkezeteinkre is számíthatunk... ... akkor nem lesz semmi baj, | illetve könnyebben váltjuk valóra terveinket — mondja Temesi János, a Csorvási Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára. Miről is van szó? Arról, hogy községünkben is megvalósításra vár az öregek napközi otthona. Sok az olyan idős férfi és nő, akinek az életét szebbé, nyugod- tabbá tenné egy ilyen intézmény. Hallottunk már ilyen otthonokról, a Népújságban képes beszámolót láttunk a kondorosiról s most, hogy régi tervünk közeledik a megvalósulás felé, átmentünk tapasztalatcserére. Zsoldi Sándomé, a járási tanács szociális előadója és Petrik Istvánná gazdálkodási előadó kísértek el erre az emlékezetes látogatásra. Mondhatom, minden dicséretet megérdemelnek az illetékesek azért az otthonért. Mint Tóth elvtárs, a községi tanács elnöke elmondotta, a helybeli termelőszövetkezetek különösen sokat segítettek a létrehozásban és segítenek a fenntartásban. Nos, ezt szeretnénk mi is elérni. — Mi az akadálya? — Hát — gondolkodik egy csöppet a titkár —, nem lehetetlen az, hogy semmi. Futtában már beszélgettünk a termelőszö- szövetkezetek vezetőivel, de még nem kötöttünk velük megállapodást semmire, illetve ők sem ígértek semmit konkréten. Mire is lenne szükségünk? A járási tanács egészségügyi osztálya nagyon sok segítséget nyújt, a berendezés nagy részét tőlük kapjuk. Problémát jelent jelenleg az építkezés, illetve a tervezett átalakítás végrehajtása. A Kossuth utcán a régi kultúrotthonban szeretnénk létrehozni a napközit, de ez jelenlegi formájában erre nem alkalmas. Pénzünk kevés, viszont a házi építőbrigádunknak éppen olyan sok a fontos munkája, hogy nem is tudom majd, hogyan oldjuk meg az átalakítást. Itt tudnának a termelőszövetkezetek különösen sokat segíteni, hiszen a Kossuthnak és a Vörös Október Tsz-nek is kitűnő építő- brigádja van. Remélem, segítenek majd, hiszen elsősorban az ő nyugdíjas tagjaik életének köny- nyítéséről van szó. Rádió lesz, társasjáték is — vonja össze a szemöldökét a titkár —, de sajnos, legjobb akaratunk mellett sem tudunk egyelőre sehonnan sem szerezni még egy használt tv-t sem. Pedig ez nagyon jó szórakozást nyújtana az öregeknek. Nagyon szeretnénk október elsejére átadni az otthont — mondja befejezésül a titkár —, hiszen már alig várják az öregek. Nagyon sokan kérdezgetik nap mint nap, hogy mikor nyílik... O. L. összesen 4 millió forintba kerül és ezt községfejlesztési pénzből fizetik. Mikor megkérdeztem Kiss elvtárstól miként bírja a község ezeket a nagy összegeket, csak any- nyit válaszolt, „spóroltunk”. Csanádapácán tehát igen változatos az élet: utak, iskola, villany, óvoda, rendelő, művelődési ház, s noha a jövőre vonatkozóan még nincs kialakult terv, csak vitatkoznak, elképzelések hangzanak el, mégis úgy gondoljuk, hogy az eddigiekhez hasonló mozgalmas és eredményekben gazdag évek következnek. (H. G.) Furcsa dolog Megyénk egyik népes üzemének kultúrosa beszélgetett egy alkalommal az újságíróval mindarról, ami a gyári kollektíva adott körülményei, lehetőségei között a tanulás, a művelődés, a szórakozás tervezése, szervezése, lebonyolítása szempontjából a kultúrfelelősre hárul. Külön hangsúlyozta, hogy milyen jelentős segítséget jelent ebben a tevékenységben a napi sajtó, közvetlenül a megyei lap is, hiszen más munkahelyeken, munkaterületeken végzett hasonló feladtokról ad hírt, tájékoztatást, jó ötleteket. A beszélgetés az újságban napvilágot is látott. Az írás szerzője úgy egy hét múlva, véletlenül találkozott az illető kultú- rossal. Első szava az volt, hogy olvasta-e a cikket? A kultúros meglepetten kiáltott fel: — Hát megjelent? Nem is tudtam. Küldhetett volna egy példányt. — A továbbiak során, némi zavart magyarázkodás után aztán elismerte, hogy vajmi ritkán olvas sajtót, különösen megyeit. De munkahelyén mások sem igen, hiszen senki sem hívta fel figyelmét a vastag címes tudósításra. Félreértés ne essék, nem valamiféle hirtelen sajtópropaganda okából ráncigáltunk elő egy példát, arról nem is beszélve, hogy más helyeken, jelentősebb beosztással bíró és az országos és a helyi lapok mindennapos tájékoztatására a munka, a jobb vezetés miatt rászoruló felelősök között is akad a sajtó iránt allergiás ember. Többről van itt szó, a közömbösségnek, a felelőtlenségnek nem éppen végzetes, egyfajta megnyilvánulásáról, a közérdekű politikai, gazdasági és kulturális tájékozódás elmulasztásáról, vagy csupán alkalmi gyakorlásáról. Az új gazdasági mechanizmusban ezt a luxust sem engedhetik meg sehol, ahol a munkával, az emberek sorsával való felelős törődés követelmény. H. R. MEZÖHEGYESI VASIPARI KTSZ, MEZŐHEGYES lemezdarabolást vállal azonnali teljesítéssel 3 mm vastagságig, 1200 mm hosszban. 47618
