Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-07 / 158. szám
M67. július 7, 5 Péntek Ankét a szántóföldi öntözésekről Gyulán Növényevő halak tevékenysége a Gyepes-csatornában Az öntözéses gazdálkodás növekvő térthóditása természetes jelenség mezőgazdaságunkban. De hogy viszonylag csekély beruházással, kevés karbantartást igénylő olcsó módszerrel szakszerűbben öntözzünk, ez napjaink időszerű törekvése. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság rendezésében csütörtökön és pénteken a szántóföldi öntözések célszerű eljárásait népszerűsítő, bemutatóval egybekötött ankétet tartanak Gyulán. A tegnapi megnyitóra az ország különböző részeiből mezőgazdasági és vízügyi szakemberek jöttek, képviseltette magát a Mezőgazdaság és Élelmezésügyi Minisztérium, továbbá a kutatóintézetekből és az egyetemen tanuló szakemberjelöltek közül csaknem száz érdeklődő gyűlt össze. Csütörtökön a felületi öntözések elméleti és gyakorlati kérdéseiről tartott előadást Pozsgai Elemér kandidátus. A felületi öntözések tervezési és kivitelezési kérdései címen tartott referátumot Balogh Elek főmérnök, a barázda- és a sávos öntözés vízadagolásának kérdeiről számolt be Tamás János főmérnök. Ma a környékbeli közös gazdaságok öntözéses területein a gyakorlatban ismerkednek meg a továbbképzés résztvevői, a legcélszerűbb módszerekkel. A szóban forgó barázdás és sávos csörgedeztetö öntözés ugyanis jóval egyszerűbben megoldható, kevesebb gépi berendezést igényel, kisebb beruházás szükséges hozzá, mint a napjainkban leginkább elterjedt esőztető módszerekhez. A megyénkre jellemző kötött talajokon olcsóbb ez az eljárás, természetesen csak akkor, ha megfelelő szakértelemmel alkalmazzák. Az ankét során bemutatják a Gyepes-csatornába telepített növényevő halakkal folytatott sikeres kísérletekei is. A vizek hidegvérű lakói Ingyen napszámosként karbantartják, megtisztítják a felesleges gyomoktól, vízi növényektől a csatornát, drága és fizikailag nehéz munkától mentesítve az embert. Olyan helyeken szinte nélkülözhetetlen ez a módszer, ahol géppel nem boldogulnának, a vegyszeres gyomirtás pedig ártalmára lenne a halállománynak. v. j. Méhészkednek, nyulat tenyésztenek, málnát termelnek a mezőhegyesi úttörők Hét évvel ezelőtt alakult meg Mezőhegyesen az általános iskola nyúltenyésztő szakköre. A tanárok és a helyi földművesszövetkezet vezetőinek jó együttműködése következtében szép eredményt értek el. Tavaly 150 nyulat adtak át továbbtenyésztésre más szakköröknek. Az idén száz nyúl értékesítésére kötöttek szerződést a földművesszövetkezettel. Egy másik úttöröcsoport mé- hészkedéseel foglalkozik. A 11 család méhtől tavaly 140 kilogramm mézet, pergettek és ebből egy mázsát a helyi szövetkezetnél szerződésre értékesítettek. Ebben az évben 60 úttörő foglalkozik Mezőhegyesen szabad idejében nyúltenyésztéssel, méhészkedéssel, a lányok közül tízen pedig málnatermeléssel. A Mezőhegyesi Földművesszövetkezet vezetői évről évre nagyobb anyagi segítséget adnak a pajtásoknak. Kaptárakat, műlépet, nyúlketre- ceket kapnak a szövetkezettől. A méhek vándoroltatását, s az ezzel Bevezetik a mechanikai szövést a békésszentandrási háziipari szövetkezetben. A kollektíva vezetősége elhatározta, hogy profiljukat bővítik s a közeljövőben megkezdik a mechanikai szövést, függönyöket, terítéket, konyhagarnitúrákat és más keresett áruféleségeket is gyártanak a szőnyegek mellett. A cél megvalósítása érdekében már vásároltak hat szövőgépet, melyeknek beszerelése hamarosan befejeződik. A két műszakvezető jelenleg tanfolyamon újítja fel a régebben szerzett gyakorlatát, s hamarosan tíz fővel megkezdik az új munkát. A második félévben saját fonodát is állítanak fel, a már meglevő berendezés munkába állítását egyelőre helyhiány akadályozza. A szövetkezet vezetői elmondották többek között azt is, hogy a profilbővülés mintegy ötven új munkaerő foglalkoztatását teszi lehetővé. kapcsolatos szállítási költséget is rendszeresen magára vállalja a földművesszövetkezet. Legutóbb egy 300 négyszögöles üres telket is adott az általános iskola szakkörének takarmánytermesztésre. A nyúltenyésztéssel, a méhészkedéssel és a málnatermesztéssel foglalkozó pajtások munkáját pontrendszer alapján értékelik, s az év végén a megszerzett pontjaik arányában részesülnek a felosztásra kerülő jövedelemből. B. I. TŐ|ék©2t€EfGS vagy titkolódzás? Tudósítást írt lapunknak egyik tanintézetből egy tanár. Kísérő levélben közli velünk, mivel az igazgató úr nem járult hozzá, hogy adatokat közöljön az újságnak, „csak eny- nyit” tudott írni. „Szeretném, ha nem lenne alatta a nevem sem — írja —, hiszen annyi megaláztatást kaptam már érte...” Munkatársunkra az utcán neheztelt az egyik megyei sportvezető. „Nem foglalkoztok mélyrehatóan a sportmozgalommal.” Válasz: Lehet! De nem köszönjük meg, hogy az elnökségi ülés. re eltelejtettetek pieghívni bennünket... A megyei vendéglátóipari vállalat körlevélben hívta fel az egységek vezetőit, hogy tartsák be a Belkereskedelmi Minisztérium sajtótájékoziatásról szóló utasítását. Eredmény: a gyulai telepen az utcára mutattak az újságírónak, s nem adtak tájékoztatást. A kísérőszöveg: „Az Igazgató közlevélben megtiltotta.” Nem sorolom tovább, mert még olyan látszatot keltenék, mintha mindenütt elzárkóznának attól, hogy a nyilvánosság, a lakosság megtudja az őt érdeklő eseményeket. Erről ugyanis nincs szó. Tíz év óta, de különösen a Politikai Bizottság 1965. június 8-i határozata óta szinte minden tárca gondoskodott arról, hogy az emberek időben tájékozódjanak az eseményekről, az élet jelenségeiről, az építő munkáról és a nyilvánosságot érdeklő ügyekről. Emlékszünk még, amikor a Magyar Államvasutakat úgy nevezték el a sajtó munkatársai, hogy „állam az államban”. Ugyanis szükséggel vagy szükség nélkül eleve megtagadtak minden tájékoztatást egy-egy vasúti csomóponton vagy igazgatóságon. Most pedig igénylik a nyilvánosságot, sőt legutóbb olyan „körlevelet” adott ki dolgozóinak a főigazgatóság, hogy a sajtót rendszeresen tájékoztassák a munkáról. Mégis elő kellett venni a tollat azokért a furcsa értelmetlenségekért. amelvek közül a három példát vettük. Mi komolvan vesszük azt. amit a Politikai Bizottság határozatában mondott. Meg kell javítani az emberek tájékoztatását. Azért, hogy tudják: mi történik az országban és a világban, mi történik szűkebb hazájukban, mi történik egyes szerveknél. Mindezt azért, hogy mindenki megismerje a körülötte zajló eseményeket; azért, hogy ne a rosszindulatú, ellenséges félremagyarázásokból tájékozódjon. De beleütközünk némelykor az elzárkózásba. „Jaj kérem, nem lehet, jaj kérem, ez titok.” Ami ezt az utóbbit — a titkot — illeti, egy mondattal is elintézhetjük: a sajtó dolgozói nem kívánják az ellenséggel tudatni az állami és hadi titkokat, nem akarnak a népgazdaságnak, társadalmunknak ártó adatokat „idegen” kézre adni! Mégis van „titkolódzás”. Olyan, amit nem lehet megérteni. Az természetes, hogy az üzletvezető nem aőnat az egcsz vállalatról tájékoztatást. Sem joga, sem ismerete nincs ehhez. De ki ad az üzletről információt? Az igazgató? A sajtó dolgozója nem arra kéri meg a tanintézet tanárát, hogy a megye iskoláinak helyzetéről tájékoztassa a lapot, hanem arra, hogy az iskolájában történt eseményekről küldjön tudósításokat. Miért neheztel ezért az igazgató úr? Ha az a sportszerv igényli, hogy az újság adjon segítséget a munkához, akkor miért keli kizárni a lehetőségét, hogy a szerv legmagasabb fórumát végighallgassa az újságíró? Egyáltalán, mire jó ez a titkolódzás? Nem hinnők, hogy a hibák takargatása miatt, bár mégis eszünkbe jut a Politikai Bizottság határozatából az, hogy a sajtó tájékoztató munkáját a különböző szervek gyakori elzárkózása, bátortalansága zavarja, ami mögött a közvélemény lebecsülése, a nyilvánosságtól való félelem vagy olyan illúzió rejlik, hogy „amiről nem beszélünk, az nem is létezik”. \ Pedig létezik. És ami létezik — legyen eredményes munka, vagy hiba —, arról tudniuk kell az embereknek. Varga Tibor Szerelik az új szövőgépeket. A szövetkezetben készített szőnyegek közül jelenleg talán a legkeresettebb a kisméretű torontáli, amely hússzor negyvenes és negyvenszer negyvenes méretben tízezerszámra készül. Fotó, szöveg: Opauszky Az íáj «áros» áj g’omljai Mint ismeretes, megyénk legfiatalabb városa Szarvas. A városi rang most már kötelez — mondják a szarvasiak. Ügy is igyekezik a tanács, hogy a város fejlesztése minden tekintetben városi jelleggel bírjon. Jelenleg a csatornázásokon kívül egyik új gondjuk a j lakásépítkezés — különösen a 1 belterületen levő telkek célszerű hasznosítása. A tanács 15 éves tervében a lakásépítkezéseknek mintegy kétharmadát a magánerő | igénybevételére alapozzák. Ennek elősegítésére lehetőséget nyújt a szükséges telkek biztosításával. A telek biztosítása azért új gondja ennek a® új városnak, mert az előző években a telekellátottság igen kedvezőtlen volt. A város keleti részét ipartelepítésre használják fel. Ezért talán helyesebb a legmesszebbmenő támogatást megadni a többszintes építkezők részére. Ez nemcsak az építési kapacitás jobb kihasználását jelenti, hanem a közművesítés meggyorsítását is. Éppen ezért az állami telkek eladásával is biztosítani akarja a tanács a közmű- i vesítésre alkalmas telkeken a lakásépítést. Ilyen formán 1967- ben eddig 39 lakásépítésre adtak ki engedélyt, ami fejlődést jelent az előző évekhez képest. Az OTP finanszírozásával még ebben az évben megkezdik a Kossuth téren 60 lakás építését. Az OTP tájékoztatása szerint előreláthatóan a következőkben 20 lakást építenek évenként. A terv az, hogy főleg a központban térnek át a többszintes beépítésre. A társasházépítkezések is sűrű beépítést, gazdaságosabb területiéi használást tesznek lehetővé. E fejlettebb építési forma j Faliájságoh Nyár lévén, növekszik a forgalom, távolabbi országrészekből, sőt külföldről is többen látó gatnak megyénkbe. A megye- székhely — Békéscsaba — jókora forgalmú vasútállomásán nézelődtem a minap. Megakadt a szemem a faliújságokon. Az MHS nagyméretű — valamikor —, gonddal készített híradóján olyan események fényképei küzdenek a porral és az enyészettel, amelyek csaknem egy éve történtek. Az MSZBT faliújságja betört oldallapjával egyenesen siralmas látvány. Az elhanyagoltság csimborasszóját egy harmadik falitábla képviseli, melynek tulajdonosát nem sikerült megállapítanom. Három rétegben — félig feltárt régészeti leletként — fedik egymást a közlemények, legfölül a tavaly decemberi bélyegkiállítás plakátja látható. Képzelhetni, mennyire „időszerűek" az alan tabb elhelyezkedő rétegek melyek közül bizonyos szakszervezeti híradót, a- Vöröskereszt előmozdítása érdekében lényegesen magasabb kölcsönt biztosít az OTP, mint a családi házaknál. Ilyen társasház 18 lakással kerül 'tadásra a Lenin utcában. Tehát az új város új gondja alamelyest megoldást nyer. „parádéja'9 címfejét és egy sok évvel ezelőtti tisztasági hónap felhívásait fedezheti fel a szemlelő. Hozzá kell tennem, hogy ugyanezen a fatmjságon a gyulai várjátékok mostani programjáról tudósító plakát is látható. Kérdem: figyelemre méltatja-e valaki a szóban forgó aktuális tájékoztatót ilyen — enyhén szólva — poros környezetben? A zsebrádiók és a televíziók korában vitatható. mennyire célszerű tájékoztatási forma a faliújság. A magam részéről az élet gyors lüktetésére frissebben reagáló tudósítások híve vagyok, de ez csupán szubjektív vélemény. Az viszont már városi közérdek, hogy ha egy-egy tömegszervezet, intézmény faliújságokat tart fenn olyan helyen, ahol nap mint nap több ezer ember megfordul, méltó módon gondoskodjanak felfrissítésükről, karbantartásukról. —ajda—
