Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-07 / 158. szám

IW7. Július 1.

3

Péntek

Felsőnyomási mozaik

Megyénkben elsőként alakított ki a korábbi évekhez viszonyítva a legkorszerűbb gabona- és aprómagtisztító telepet a Felsőnyomási Állami Gazdaság. Azóta jelentősen növekedett a gazdaságban a vetőmagtermelés, s ezért kicsinek bizonyult a telep kapacitása, s korszerűtlennek is, mert nem volt fedett, s a magtisztítás jelentős kézi munkaerőt vett igénybe Most az aratás megkezdéséig 1,2 millió forint költséggel újították fel a tisztítótelepet. Ráadásul úgy, hogy kapacitását mintegy 40 százalékkal növelték és fedetté tették. A határból beérkező gabona a kézi erő érintése nélkül kerül a tisztítógépekbe a most kiképzett aknákból. Napi két műszakban mintegy 12 vagon gabonavetőmagot fémzárolnak és továbbítanak a társgazdaságokba.

•

Korai vetésű zöld növényekből 150 ezer 700 mázsa siló készítését tervezték a gazdaságban. Eddig csaknem 35 ezer mázsa zöldből készítettek lédús takarmányt. A

Felülvizsgálják a gondozási és eltartási szerződéseket

A Gyulai Hírlap korábban megemlékezett arról a széles költi és munkaigényes feladatról, amelyet egy kormányrendelet a városi igazgatási osztályt az eltartási és gondozási szerződések felülvizsgálatával bízta meg.

Nemcsak a már bejelentett, hanem az újonnan bemutatott szerződéseket részletes környezettanulmány során külön-külön vizsgálat tárgyává kellett tenni, hogy biztosítva vannak-e a gondozás és eltartás feltételei, megfelelő gondozást és eltartást kap-e az eltartott?

A kormányrendelet hatályba lépése előtt 24 eltartási és gondozási szerződés volt nyilvántartva. A felhívás alapján további 24 szerződést mutattak be nyilvántartásba vétel és jóváhagyás végett. Az igazgatási osztály 47 eltartási és gondozási szerződést jóváhagyott.

A még megkötésre kerülő szerződéseket augusztus végéig ugyancsak be kell mutatni nyilvántartásba vételre és jóváhagyásra.

—oi—

lekerült zöldtakarmány talaját folyamatosan szántják, s eddig 413 holdat vetettek be másodszorra.

*

Megkezdték az álló lucerna második és az új lucerna első kaszálását is a gazdaságban. Az 1491 hold álló lucernából eddig 1250 holdat, az 539 új lucernából pedig 465 holdat kaszáltak le.

*

— Minél több nyári mélyszántást! Ez már régi keletű jelszó a Felsőnyomási Állami Gazdaságban, s mindent elkövetnek gyakorlati megvalósításáért. Az arató kombájnokkal szinte egyidőben indulnak a szalmabetakarító brigádok és bálázógépek. Ezeket a disztillerek, majd a szerves- és a műtrágyaszóró gépek követik. A törekvés az, hogy a tavasszal bevetésre kerülő földek megkapják a szükséges tápanyagot, s aztán lehetőleg felszántásra kerüljenek még a nyári hónapokban.

Fiatalodik

a szarvasi Dózsa Tsz

A készpénzfizetésre való áttérés megváltoztatta az emberek hangulatát, korábbi munka- kedvét a szarvasi Dózsa Tsz- ben. Az időközben elöregedett közösség — hiszen 63 év az átlagos életkor — a fiatalodás útját járja. Csupán ebben az esztendőben 20-nál, 30-nál több fiatal vagy középkorú férfi kérte felvételét a szövetkezetbe. Rajtuk kívül a családtagok is mind nagyobb számban vállalnak munkát a növénytermesztésben vagy a kertészetben.

A munkadíj rendszeres havi folyósításához úgy jutott el a szövetkezet, hogy a termelési szerződések alapján összehozza a munkaegységre tervezett jövedelme 60 százalékát. Ezt hónap végén minden további nélkül kifizetik, A tavaszi hónapokat — amikor lényegében pénzbevétele nem volt a szövetkezetnek — a termelési szerződések alapján felvett előlegekből hitelmentesen gazdálkodtak végig. A 300-nál több családot jól ellátták munkával és a viszonyokhoz megfelelő havi jövedelemmel, melyet majd az év végi zárszámadáskor — a végleges elszámolás alapján — kiegészítenek.

zetben lehetségesnek tartja, hogy ütőképes, önálló magyar haderő alakuljon, és a mi segítségünk nélkül szembeforduljon a nácikkal? Honnan veszik a felszerelést, főleg a nehéz fegyverzetet? A légierőt? És ha mindez megvolna... van itt az emberekben tömeges hajlandóság, kiverni a megszállókat?

Deső hallgat, aztán a fejét rázza.

— Nem, ebben igaza van.

Golovkin elmosolyodik.

— Látja, a dolgok végül mégiscsak egyszerűek. Vagy onnan lehet ide lőni, vagy innen oda, harmadik lehetőség nincs.

— Nincs — mondja Deső kényszeredetten, veríték üt ki a bőrén. — Csakhogy mi nem úgy kerülünk szembe a fasizmussal, hogy lőni fogunk a náci haderőre, a nyilas miniszterekre és tábornokokra. Nem, őrnagy úr... Sajnos, mi a nyomorult magyar bakára fogunk lőni, mert az kuporog velünk szemközt az árokban, és ezért, lássa be, az egész mégsem olyan egyszerű.

— Ez igen fájdalmas — erősíti meg Fésűs Járó —, mert a baka sem akar ott lenni, ahol van, és különben sem ő a felelős. De mondjátok meg, mit lehet tenni? A baka hallgat a parancsra, és lő. Muszáj rá visszalőni, akármilyen keserves. Ezt egyébként ők is tudják, az őrnagy elvtársék, náluk olyan hosszú és véres polgárháború volt...

Golovkin közbevág, nincs több ideje.

— Tehát?

Egyszerre bólintunk mindnyájan. Csak Deső nem.

— A harcot — mondja lassan — mint katona, vállalom. Azt hiszem, ez a legbecsületesebb, amit tehetek. Én... nem akarok fogságba menni. De parancsnoknak, úgy érzem, a mostani körülmények között nem vagyok alkalmas.

Megint ő az egyetlen közülünk, aki kimondta, amit. gon- | dől. Idegesít ez a minden körül- j mények között kifogástalanul működő feddhetetlenség: avultnak érzem, valami lovagkorinak, persze az is lehet, csak azért, mert a saját korunk erősen elszoktatott a korrektségtől.

— A legjobb parancsnok, akit valaha ismertem! — lármázik Gallai. — Aki alatta szolgáit, biztonságban érezhette magát!

Golovkin azonban nem akarja rábeszélni Desőt.

— Sajnálom — mondja, elidőz

a szeme Desőn, és látszik rajta, hogy valóban sajnálja. — Nos, akkor ki vállalja? I

(Folytatjuk)

Ehhez a munkához szív is kell

Láttak már önök egészen közelről M—62-es jelzésű szovjet Diesel -elektromos mozdonyt? Nagyszerű masina, erős, biztonságos. Amikor megjelent a magyar

Balkovszki András brigádvezető.

vasútvonalakon, mégis sok régi mozdonyvezető elkeseredett.

— Most már nekünk nem lesz munkánk — mondták. — Ez egymaga elhúzza az „egész békéscsabai vasútállomást”.

Aztán mégis megbékültek.

Egyrészt azért, mert sokan átképzéssel a Dieselre kerültek, a mellékvonalakon pedig továbbr; is jó szolgálatot tesznek a gőzösök. Ott a nagy teljesítményi"

motorok nem tudják kifejteni képességüket és a pálya is gyenge ilyen tengelynyomású gépekhez.

Ahogy a motorok száma szaporodott, a békéscsabai fűtőházbar is egyre több mozdonylakatosbr1 lett motorszerelő. De mint mindenütt, a fejlődésnek itt is voltak úttörői, akik — ahogy mondják — az azóta szépen kialakí tott motorszerelő műhely magjai képezik. Mégpedig név szerint: Balkovszki András, Andó Tamás. Mózes Pál, Gál József, Vágvölgyi József, Reinholcz János, Sarkad i Mihály és Prísztavok János. Nyolcán. Utánuk jönnek a többiek, s ma 17 fő az ifjúsági brigád létszáma.

* * *

Horváth János, a kocsiműhely brigádvezetője csak éppen szétnézni jött a motorszerelőkhöz. Sokat hall róluk, néha-néha látja is őket, hogy dolgoznak.

— Valamit nekünk is ki kell találnunk, mert lemaradunk tőlük — jegyzi meg szemlélődés közben.

Nemrég érkezett be az M—62—

003-as jelzésű motor ellenőrző vizsgálatra, azon dolgoznak most az emberek. A szerelőaknában, a motorházban, a vezetőfülkében, oldalt, fent, lent, mindenütt csinál valaki valamit. Olyan ez a jelenet, mint amikor apró hangyák valamilyen nagy bogarat támadnak meg és nyugtalanul tépik, marcangolják. Különös dinamikája van ennek a munkának. Mondom is Horváth Jánosnak, hogy milyen benyomást kelt bennem. Aki azonban hozzáértő, ennél többet is tud róla.

— Reggel beállítják a motort a műhelybe, délután már indítják valahová. Itt aztán meg kell szervezni a munkát. És nincs olyan, hogy ezt vagy azt nem csinálom. Az M—62-es egynapi állásideje ötezer forint veszteség a MÁV-nak — magyarázza, és látszik rajta, hogy — bár rivális — izgul a társbrigádért.

Balkovszki András, az ifjúsági brigád vezetője, aki most egy kis időt tud szakítani, közelebb jön. ö mondja:

— Motorszerelőnek lenni többet jelent, mint mozdonylakatosnak. Nem a szakmát akarom lebecsülni, hiszen mindnyájan az utóbbinál kezdtük. És egyébként is a jó mo7.donylakatos ma is többet ér, mint a rossz motorszerelő. De a miénk finomabb, igényesebb, nagyobb értékű munka. Ez ambicionálja a brigád tagja. Először is két zöldre festett, álló kazánhoz hasonló tartálynál állunk meg.

— Szovjet motorok hűtését szolgáló vegyszeres víz van benne. Még a télen azt mondták: ha március 1-ig elkészül, megkapjuk az M—62-es motorokat. Jóval előbb elkészültünk — tájékoztat, majd megnézzük a magasnyomású olajozót, a leengedő tartályt, a hűtőmosóberendezést és sok más apróbb újítást, amelyek nélkül nem lehetne dolgozni a műhelyben.

Hogy kik adták az ötletet? Azt mondják, mindenki tett hozzá valamit. Ha tehát egyszer majd pénz lesz az újításból, az a közös kasszába kerül. Addig persze még sok víz lefolyik a Körösön, mert nehézkesen halad az elbírálás.

— Majd a reform után meggyorsul — vélekedik Gál József, becenevén Roki, akit a haja vöröses-szőke színe után kereszteltek el.

Ö készítette egyébként az újítások műszaki rajzait. Nemcsak lelkes tagja, hanem első számú szószólója a brigádnak.

De maradjunk következeteseK és beszéljünk még az eredményről. A legtöbb szó mostanában arról az M—62—005-ös mozdonyról esik, amely március elején került Békéscsabára. Két. hiAndó Tamás, a korelnök.

jait, akik jövőt látnak benne, az eddigi eredmény pedig önbizalmat ad.

Helyes ez a kis bölcselkedés. Csak kitüntetésnek veheti, aki idekerül. De lássuk, eddig milyen eredménnyel büszkélkedhet a brigád!

Balkovszki András végigvezet a műhelyen és sorban megmutatbája volt: túlmelegedés és a megengedettnél nagyobb olajfogyasztás. A brigád gondjaira bízták.’ Határidő előtt elkészültek vele és a motor azóta fut a vonalakon.

Andó Tamás, a brigád korelnöke ezt tartja a legnagyobb teljesítménynek. Ami előzőleg neves szakembereknek nem sikerült, azt ők megoldották. Az már inkább a brigád történetéhez tartozik, hogy kétszer nyerték el a Szocialista címet, tavaly pedig elsők lettek az országos ifjúsági versenyen.

A további sikerek biztosítéka, hogy akarnak, tanulnak és hát fiatalok. Ehhez a munkához szív is kell, másképpen nem megy — mondja Andó Tamás.

Ojabb motor áll a műhelybe. A száma: ABb 604-es. Vezetője Nagy Sándor. Az ő véleménye leginkább hiteles.

— Száz kilométeres sebességgel több száz utast szállítani nem kis felelősség. Amióta ez a brigád tartja rendben a motoromat, nyugodtan megyek vele. Az ABb 004-es még nem „feküdt” le nyílt pályán és betartom a menetrendet.

Gál József, becenevén Roki,

Pásztor Béla Fotó: Demény Gyula