Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

1967. július 6. 2 CsütörtSk Pompidou Leníngrádban Leningrád Pompidou francia miniszterel­nök, aki a szovjet kormány meg­hívására hétfő óta hivatalos láto­gatáson tartózkodik a Szovjet­unióban, szerdán Leningrádba ér- ! kezett. Vele utaztak Couve de Murville külügyminiszter és a kí­séretében levő mais hivatalos sze- •? mélyiségek. Pompidout útjára elkísérte Vla­gyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyet­tese. (MTI) Megnyílt a KGST Végrehaiió Bizottságának ülésszaka Moszkva Szerdán Moszkvában megkez­dődött a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa Végrehajtó Bizott­ságának 30. ülésszaka. Az üléssza­Szovjet—francia tárgyalások Moszkvában! A Dzsebel hősei kon Mihail Leszecsko, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnök­Szovjet—francia tárgyalások a Kremlben. Jobbról a francia küldöttség Pompidou miniszterelnökkel az élén. Balról Koszi­gin szovjet miniszterelnök. Teüefotó — MTI Külföldi Képszolgálat Francia Minisztertanács léseivel foglalkozva megállapí- I tóttá, hogy Jordánia mint állam Murville külügyminiszter helyet­tesének nyilatkozatát. helyettese, a Szovjetunió képvise- A tájékoztatásügyi miniszter ... , * De Gaulle francia elnök es Husz­loje elnököl. (MTI) j szem jordániai király megbeszé­Párizs A francia minisztertanács szo­kásos heti ülését követően Gorse | nem létezhet a Jordán folyó nyu- tájékoztatásügyi miniszter ismer- I gáti partja nélkül, amelyet az tette az újságírók előtt Louis izraeliek jelenleg megszállva Joxe igazságügyminiszter, a ; tartanak. (MTI) Moszkvában tartózkodó Pompi- | .. dou miniszterelnök és Couve de Legnagyobb nemzeti ünnepét ülte tegnap Algéria népe. Ponto­san fél évtizeddel ezelőtt, ezen a napon kiáltották ki Francia- ország egykori legnagyobb és legértékesebb gyarmatának füg­getlenségét. Ez a diadal hosszú küzdelem eredménye volt: a Szahara homokján, a Dzsebel- hegység zord sziklái mögött hét esztendeig ontották vérüket a nemzeti önállóságért a nép leg­jobb fiai. Ebben a gazdag országban Is stílyosnak bizonyult d kolonia- lizmus öröksége. Szegénység, írástudatlanság, népbetegségek, a kincsek kiaknázásának hiány­zó eszközei nehezítik a még gyorsabb haladást a felemelke­dés országútján. És persze egyes tőkés hatalmak aknamunkája, az áramvonalasított neokolonia- lizmus „kifinomultabb” módsze­reinek széles skálája akadályoz­za a nemzetépitő murikát. Akadályozza — de meg nem akadályozhatja. Történelmi mércével mérve nagyon kis idő, öt év alatt Al­géria minden nehézség ellenére nagy utat tett meg. A haladás erői megtették a kezdeti fontos lépéseket a nagy strukturális át­alakulás, a földreform, az álla­mosítás, a demokratizálás felé. A nemzetközi küzdőtéren Al­géria népe és kormánya antiim- perialista politikát folytat. A közel-keleti krízis idején csapa­tokat küldött a megtámadott EAK megsegítésére és kiállt az arab egység gondolata mellett. Hazánk csodálattal és rokon- szenvvel kísérte az algériai tö­megek fegyveres harcát és ugyanilyen érzelmekkel kíséri most a békés építés gondokkal terhes, de győzelmes csatáját. Nagy ünnepén szívből kívánunk további sikereket a független Algériának. H. E. II TflSZSZ az ENSZ-szavazásról New York A kedd esti ülésen tartott sza­vazással véget ért az ENSZ sür­gős rendkívüli közgyűlése mun­kájának egy fontos szakasza. A kéthetes vita eredményeként — amelyben 69 ország képviselő­je vett részt — az agresszor és pártfogói komoly erkölcsi, politi­kai vereséget szenvedtek. A fel­szólalók túlnyomó többsége köye- telte az izraeli csapatok haladék­talan és feltétel nélküli kivonását az elfoglalt területekről. A több­ség nyomása ebben a kérdésben olyan nagyméretű volt, hogy az agresszor fő pártfogója, az Egye­sült Államok kénytelen volt elő­ször ténylegesen, később pedig formálisan lemondani saját hatá­rozatáról a latin-amerikai orszá­gok határozata javára, amelyben fenntartásokkal ugyan, de megfo­galmazták az izraeli csapatok ki­vonására vonatkozó pontot. Partnerei, valamint a latin­amerikai és az Egyesült Álla­moktól függő más országok segít­ségével az Egyesült Államoknak sikerült megakadályozni az ag­resszor csapatainak haladéktalan kivonását követelő határozat el­fogadását. Azt azonban nem tud­ták megakadályozni, hogy a túl­nyomó többség határozottan fel ne lépjen az agresszort bátorító politikája ellen. Az ENSZ fenn­állásának egész története során nem fordult elő, hogy ilyen sok ország szavazott volna az Egye­sült Államok álláspontja ellen ilyen rendkívül fontos nemzet­közi kérdésben. Az az 53 ország, amely az agresszor csapatainak kivonása mellett szavazott, a föld lakosságának túlnyomó többségét képviseli. Ami pedig azt a 46 országot illeti, amelyek az Egyesült Államok és Anglia po­litikájának uszályába kerülve megakadályozták a kétharmados többség elérését, a következőiket lehet mondani: az Egyesült Álla­mokkal, a NATO más tagorszá­gainak többségével és Izraellel egy csoportba került 22 latin­amerikai és a Karib-medence tér­ségében levő ország, az amerikai imperializmus vietnami agresz- sziójának résztvevői: Ausztrália, Űj-Zéland és Fülöp-szigetek, va­lamint néhány olyan ország, ahol a közelmúltban katonai ál­lamcsínyre került sor, mint pél­dául Ghana és Togo. Ezek az or­szágok sok ezer mérföldre fek­szenek a Közel-Kelettől. Izrael valamennyi közel-keleti szom­szédja, beleértve Görögországot és Törökországot, a NATO tagja­it, az el nem kötelezett országok határozati javaslatát támogat­ták. A Földközi-tenger menti or­szágok közül csupán Olaszország szavazott az Egyesült Államok mellett. Az Egyesült Államok, Anglia és katonai szövetségesei, amikor mindent megtettek, hogy meg­akadályozzák a Biztonsági Taná­csot és a közgyűlést abban, hogy teljesítse az agresszió következ­ményeinek felszámolásából és a nemzetközi béke és biztonság támogatásából reá háruló kötele­zettségét, súlyos felelősséget vál­laltak magukra ezen irányvonal minden veszélyes következménye­iért, mivel a Közel-Keleten mind­addig nem lehet béke, amíg az agresszor ki nem vonul az elfog­lalt területekről. Az ENSZ rendkívüli sürgős közgyűlése folytatja munkáját. Sok fejlődő ország és kis állam képviselői tovább keresik a haté­kony megoldást. Ügy vélik, hogy ez szükséges az ENSZ-nek, mint a nemzetközi béke és biztonság fenntartása hatékony eszközének szempontjából. (MTI) Dz Humanité Peking szovjet-ellenes propagandájáról Az Humanité szerdai számá­ban leleplezi annak a propagan­dahűhónak valódi jellegét, ame­lyet Pekingben csaptak a legutób­bi közel-keleti eseményekkel kapcsolatban. A lap megállapítja: a közel- keleti válság legkezdetétől fogva a pekingi vezetők nem mulasz­tottak el egyetlen tőséget sem, hogy újabb nyilatkozatokkal lépjenek fel. Jellemző, hogy tá­madásaikat ezúttal is főképp a Szovjetunió ellen irányították. A lap a továbbiakban rámu­tat: mindaddig, amíg Koszigin az ENSZ rendkívüli közgyűlésén vett részt, a kínai lapok és rádió j ismét csak elkeseredett tüzet zú­dított a Szovjetunióra. Egyéb- : ként június 14-én Varsóban sor került Kína és az Egyesült Álla­mok képviselőinek 133. találko- [ zój^ra. A megbeszélések három | óra 10 percig tartottak és tartal- | műkről semmit sem hoztak nyil­vánosságra. A szovjet emberek­nek tehát nincs joguk ahhoz, hogy az amerikaiakkal tárgyalja­nak — hangoztatja a lap —, Kí­na pedig, annak ellenére, hogy az amerikai hadsereg megszáll­va tartja területének egy részét, Tajvant, távolról sem szándéko- 1 zik lemondani a közvetlen kon­taktusokról. „De ki adott az arab népnek fegyvert, amellyel most rendel­keznek és amelynek erejét sen­ki sem vonja kétségbe? — teszi fel a kérdést a lap. — £i bocsát rendelkezésükre ma olyan eszkö­zöket, amelyek veszély fenyeget­te függetlenségük megvédéséhez szükségesek?” — Valójában — mutat rá befe- j jezésül az Humanité — a pe- , kingi vezetők felelőtlen beszédei teljesen meghatározott célt kö- j vetnek, azt, hogy leleplezzék az arab népeknek nyújtott saját segítségük szegényes jellegét. „Állítsátok meg az amerikai imperializmust!“ Dél-Vietnamban a szabadság- harcosok Da Nangtól délnyugatra tüzérségi támadást intéztek az amerikai tengerészgyalogosok 5. ezredének állásai ellen. Támadták a demilitarizált övezettől délre, az amerikaiak egyik támaszpont­ját is. Oslo Az amerikaiak nemzeti ünnepe,. a „függetlenségi nap” alkalmából amertkaellenes tüntetések voltak Norvégiában és Svédországban. A norvég fővárosban több mint 600 ember vonult fel ilyen feliratok­kal: „állítsátok meg az amerikai imperializmust!”. „Teljes támoga­tást a DNFF-nek”. Stockholmban a tüntetők az amerikai imperia­lizmust megbélyegző jelszavakat hangoztattak. DOBOZI IMRE: U&a UUd czdmi (Regény) 39. A KÖRÖSVIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG értesíti az érdekelteket, hogy a Gyulavári község területén nyomon épült lokalizációs töltésen VEGYSZERES GYOMIRTÁST VÉGEZ 1967. július 10—11-é'n Krezonit E gyomirtószerrel. A Krezonit E gyomirtószer erős méreg, ezért a vegyszerezett területen tartózkodni, legeltetni tilos! A gyomirtószer méhekre veszélyes. x De mindjárt sürget bennün­ket, igyekezzünk, a parancsnok­nak nincs sok ideje, dűlőre akar jutni velünk. Igen, menjünk csak, mentői szaporábban. En­gem is ez izgat. Megrendültebb- nek kéne lennem, de bevallom, csak ez izgat, s egyre jobban, a váratlanul felnyílt lehetőség: mert feltétlenül az, hiszen ha kiemeltek bennünket a soka­ságból, és a parancsnok talál­kozni akar velünk, ez nem je­lenthet mást, csakis lehetőséget. Talán többet Is? A szabadságot? Azon kapom magam, hogy né­zem, nézem, de nem látom a szét­lőtt, nyomorúságos telepi főut­cát, melyet törmelék és üveg­cserép terít be vastagon. Gallai morogva faggatja Fé­sűs Járót. — Kéreted magad, az istene­det, egy szűz lány könnyebben kilép a szoknyájából. Hát miért nem mondod meg, miről van szó? — Nem is tudom pontosan — rázza fejét Fésűs. Járó. — De nem is vagyok illetékes. Majd a parancsnok. Elmosolyodik, hogy milyen fontos titkot tud, s milyen izga­lomban tarthat bennünket. SorPti is felvidul, fél marok ciga­rettát húz elő valahonnan, mind­nyájunkat megkínál, az orosz altisztet is, aki fáradtan lógatja géppisztolya csövét, úgy kísér bennünket. Ahogy távolodunk Tarba hullájától, legbensőbb s legtitkosabb kis gondolatunkat is birtokba veszi az élet. Sorki vigyorog. — Ha nincs baj, mindig arra kell menni, amerre a többi — mondja elégedetten. — De ha baj van, sose arra. Az újvárosi kaszinóban, ahol tegnap még a tábori csendőrség két szakasza tanyázott, első pil­lantásra alig változott valami. Orosz őrség a kapuban, nyüzs­gő katonák a folyosón, ez az egész. Minden bútor a helyén, az állampolgárok okulására szolgáló faliképek is, melyeken bolsevista kémeket, szabotőrö- ket és más árulókat akasztanak fel a csendőrök nagy szakérte­lemmel, Hitler képét leverte valaki, Szálasié azonban még ott lóg a falon, sőt, kissé távo­labb Francóé is. Meglököm Fé­sűs Járót, te, ezt mégis le kel­lene szedni, változnak az idők. Fésűs Járó elképed, hogy a fe­nébe maradt itt ez a disznó népség, kotorná is őket egyen­ként lefelé, az orosz altiszt azonban rászól, ne hadonássz- szék, hanem álljon becsületesen, ahogy fogságban levő egyén­hez illik. Alacsony, himlőhelyes arcú, fiatal tiszt lép a szobába, mögötte még vagy hárman. — A parancsnok — súgja Fé­sűs Járó. Köpenye kigombolva, derék­szíja a kezében, megáll az asz­tal mögött, végignéz rajtunk. Erős álla van, mélyen előre­nyúló csontos álla, nem látni tőle a nyakát, orra lapos, mint a bokszolóké, szeme nagy, fur­csán, gyerekesen nagy és kíván­csi. Int, egy rangjelzés nélküli egyenruhás férfi — a tolmács — melléje lép. — Golovkin őrnagy vagyok — mutatkozik be. — Üdvözlöm önöket. Hallottam, hogy önök, zárt kötelékben, felvették a haroot a németekkel. Ez nagyon érdekel minket. Kérem, mond­ják el pontosan, hol, mikor és hogyan történt a dolog. Az egyik tiszt leül, jegyzetfü­zetet vesz elő. Fésűs Járó ide­gesen nógatja Desőt. — Szólj már valamit, hát ezt te tudod, a te századoddal tör­tént!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents