Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

1OT7. Július 26, 3 Szerda A mnnkásember védelmében Mindinkább a várakozásnak megfelelően gazdálkodnak a mezőkovácsházi járás tsz-ei Interjú Cseszkó Sándor elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa munkavédelmi csoportjá­nak munkatársai néhány he­lyen nem valami nagy öröm­mel fogadott látogatók. Akad még vállalat, gazdaság, üzem, ahol a műszakiak, a helyi vezetők afféle a kákán is csomót kereső, felesleges akadékoskodó- nak vélik őket. Másutt meg egyenesen meglepődnek egy-egy vizsgálatkor, kiderül: se az üzem felelős vezetői, se a dolgozók vé­delmével hivatásszerűen foglal­kozó biztonsági megbízott nincs tisztában az érvényes munka- és balesetvédelmi rendelkezésekkel. Az ember egészségének, épségé­nek megóvása, a megfelelő mun­kakörülmények biztosítása a mi társadalmunkban annyira alap­vető követelmény, hogy ezt új­ból és újból felemlíteni felesle­gesnek tartjuk. Azt azonban nem árt megjegyezni, hogy napjaink­ban bármilyen munkakörben, a termelés, a gazdasági és műszaki irányítás valamennyi posztján nélkülözhetetlen az alapos szak­mai felkészültség. Ez hovatovább még a társadalmi alapon vállalt kötelezettségekre is érvényes. Nem lehet kivétel az a vezető sem, akinek — többek között — a gondjai közé tartozik egy-egy munkahely dolgozó embereinek védelme. Jó példát számosat találha­tunk a megyében, de a tanulság kedvéért említsünk meg most in­kább egy rosszat. Az Erdőgazda­sági, Fűz-, Nád- és Kosáripari Vállalat békési kosárgyárának telepein jártak nemrégiben a munkavédelmi ellenőrök. Az üzemben — a tavalyihoz képest — az idei első félévben csaknem megkétszereződött a balesetek száma, s a miattuk kiesett mun­kanap több mint a duplájára emelkedett. Kénytelenek vol­tak bizonyos üzemet leállíta­ni a munkavédelmi felügyelők. Ez a termelés szempontjából na­gyon is kellemetlen, no de egy­általában nem mindegy, milyen körülmények között folyik vala­hol a munka. Az itteni üzemi balesetek rendszerint nem sú­lyosak. De mi nemcsak a halá­los veszedelmek ellen kívánjuk Néhány nappal ezelőtt tanács­kozásra hívták a mezőkovácshá­zi, a gyulai, a békési és a szeg­halmi járás termelőszövetkezetei­nek képviselőit, akikkel az épí­tőipari közös vállalkozások fej­lesztésével kapcsolatos további feladatokat vitatták meg. Az ér­tekezleten alapos áttekintést kap­tak a közös vállalkozások veze­tői a mezőgazdasági beruházások további kivitelezéséről. Az ÉM építőipari vállalata és a tanácsi építőipar ugyanis korábban beje­lentette, hogy csak a nagyobb vo­lumenű beruházásokat vállalhat­ja a mezőgazdaságban. Egy-egy gazdasági épület készítése — ki­sebb beruházásokkal együtt — teljesen a termelőszövetkezetek közös építőipari vállalkozására vár. Ennek megfelelően vala­mennyi építőipari vállalkozást ebben az évben és jövőre felké­szítenek a nagyobb feladatok el­látására. örvendetes — amint azt Kovács György, a MEZÖBER Bé­kés megyei kirendeltségének ve­zetője említette —, hogy a tag­termelőszövetkezetek teljesen egyetértenek azzal, hogy saját ér­dekük a közös vállalkozás to­vábbfejlesztése. Ez alatt új rész­legek szervezését és a meglevők technikai felszerelésének bővíté­sét is értik. A mezőkovácsházi, a gyulai, a békési és a szeghalmi járás tsz-einek közös építőipari vállal­oltalmazni a dolgozókat. Az iparágban használatos szerszá­mok, eszközök mindenesetre ve­szélyesek. Természetesen vannak dolgozók, akik évtizedekig a leg­kisebb baleset nélkül használják azokat. „Miért kell ügyetlenked­ni?” Szívesen mondanak ilyen bölcs szentenciákat, ha valaki megsérül, ahelyett, hogy végre­hajtanák a kártérítésre vonatko­zó rendelkezéseket, s legfőkép­pen pedig elemeznék a megtör­tént szerencsétlen esetek okait, s közkinccsé tennék a munkások között azoknak a tapasztalatait, akik régi dolgozók és soha nem sérültek meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kosárfonó üzem vezetői nincsenek könnyű helyzetben. A községben több telep működik, s az üzem. felszerelése, anyagi ellátottsága nem a legideálisabb, sokszor a szerényebb rendszabá­lyok foganatosítása, védőberen­dezések beszerzése is gondot okoz. Mégsem szabad megoldat­lanul hagyni ezeket a kérdése­ket. Az is furcsa, hogy a gyár­vezetőnek szinte alig van hatás­köre az üzemi dolgozók bizton­ságát érintő kérdésekben gya­korlati intézkedésre. Egy-egy baleset után például a lefolyta­tott vizsgálatról szóló és a meg­felelő tennivalókat rögzítő jegy­zőkönyvet a budapesti központ­ban tartózkodó főmérnök írja alá. Nem csoda, hogy ezek a jegyzőkönyvek enyhén szólva, mechanikusan készülnek, s ke­véssé járulnak hozzá a legköze­lebbi baleset megelőzéséhez. Okos dolog egy-egy exportra termelő vállalat különböző vi­déki üzemeiben a központból megszabott egységes, korszerű technológiát bevezetni, azt már viszont nem tudjuk helyeselni, ha a felelősséget is centralizál­ják. Ilyen esetben fordulhat elő, hogy a helyi vezetők ahelyett, hogy kötelességet éreznének ma­gukban a megfelelő munkakö­rülmények bizosítására, inkább felesleges piszkálódásnak érzik a jó szándékú ellenőrzést. Vajda János kozása ebben az évben már igen jelentős feladatot vállalt a me­zőgazdasági beruházások kivite­lezéséből. Bevételeik és a nyere­ség természetesen ennek megfe­lelően, arányosan alakul. Arról is beszéltek a legutóbbi értekez­leten, hogy a nyereség tekinté­lyes részét nem osztják fel, ha­nem a közös alap bővítésére for­dítják. Az új gazdaságirányítási rend­szer előkészítése közben több já­rásban számítások útján megbi­zonyosodtak arról, hogy haszno­sak és jók a közös vállalkozások. A különféle építőipari mester­séghez értő szakemberek együt­tes foglalkoztatása már évek óta jó eredménnyel járt a mezőko­vácsházi járásban. Az itteni vál­lalkozás tapasztalatait használták fel többek között a gyulaiak, a békési és a szeghalmi tsz-ek is, amikor létrehozták az önálló kö­zös építőipari, lassan vállalati szinten működő üzemet. Sajnos a szarvasi és az orosházi járás­ban még nem jutottak addig, hogy a mezőkovácsháziakhoz ha­sonló építőipari szervezetet hoz­zanak létre. Itt a szakemberek elszórtan, egy-egy termelőszövet­kezetben dolgoznak, s főként ki­sebb feladatot valósítanak meg, noha mindkét járásban ebben az évben is, de jövőre is igen je­lentős mezőgazdasági beruházások kivitelezésére nyílik lehetőség. A jó talajadottságok ellenére sem mindig tudták a tőlük elvárt hozamokat elérni, s ennek meg­felelő árumennyiséggel hozzájá­rulni a helyi és országos igények kielégítéséhez a mezőkovácsházi járás termelőszövetkezetei. A legfőbb oka ennek az volt, hogy a jó adottságok birtokában ezek­nek, a közös gazdaságoknak is meg kellett birkózniuk a kezdet sok nehézségével. A jó földekhez is szükséges volt megteremteni a nagyüzemi feltételeket: a jó ve­zetést, a munkára serkentő anya­gi alapokat, a gazdasági épülete­ket és gépi felszereléseket. Az eddigi fejlődéssel, az új gazdasági irányítás adta nagyobb lehetősé­gekkel és törekvésekkel kapcsola­tos kérdésre kértünk választ Cseszkó Sándor elvtárstól, a me­zőkovácsházi járási pártbizottság első titkárától. A megye más részein sok­szor elhangzott a korábbi évek­ben: könnyű a kovácsházi járás termelőszövetkezeteinek; azon­ban gazdálkodásuk egészéről nem sok elismeréssel nyilatkoz­tak. — Mi sem voltunk megeléged­ve az adottságokhoz viszonyított gyengébb hozamokkal. Bár hozzá­teszem, hogy ezek kívülről néz­ve mutatósabbak voltak a való­ságnál. A mi szövetkezeteinknek is sok kezdeti nehézséget kellett legyűrniük. Nem máról holnapra változott enyémről mienkké, vagyis kisüzemiről nagyüzemire a szövetkezeti gazdák szemlélete. Idő kellett ahhoz is, hogy elis­merjék a szakemberek szükséges­ségét. Nem akarok túlozni, de az átszervezés óta eltelt hét év jó részében a szemlélet, a hozzáállás megváltoztatása, a jó vezetés ki­alakítása kötötte le a pártbizott­ság és a többi járási szervek ener­giájának jó részét is. Terméseredményeink még nem érik el az adottságoknak megfe­lelőt, de már nem restellkedünk miatta. Az átszervezés utáni első évben holdanként termelt 11 má­zsa búza helyett most 16—17 má­zsa mutatkozik a hirtelen jött nagy forróság ellenére is. Kuko­ricából 16 mázsáról 24-re, cukor­répából 160 mázsáról 220-ra nö­vekedett a járási termésátlag. Általában ilyen jelentős változás jellemzi a többi növények és az állattenyésztés hozamát is. A szövetkezeti gazdák jobb hozzá­állása mellett ez annak is tulaj­donítható, hogy sikerült vala­mennyi szövetkezetünk élére poli­tikailag megbízható, szakmailag jól képzett vezető gárdát kialakí­tani, s az átszervezéskori 25—30 helyett mostanra több mint száz egyetemet, főiskolát és techniku­mot Végzett szakembert elfo­gadtatni és nélkülözhetetlenségü­ket elismertetni. — Vonatkoznak-e ezek a meg­állapítások az eddig közismer­ten gyengén gazdálkodó pusz- taottlakai és battonyai tsz-ekre is? — Igen. Pusztaottlakán szinte 90 fokos fordulat állt elő ez év tavasza óta. Akkor ugyanis a med gyesegyházi Egyetértés Tsz gazdálkodását jó mederbe terelő Báli István elvállalta néhányad í magával a pusztaottlakai tsz irá­nyítását is másodállásban. Azaz, hogy nem is másodállás ez, hiszen Báli István nem kötött ki semmit fáradozásáért. Az ő és a Medgyes- bodzásról átment társai segítsd- , gével megnövekedett a pusztaott- lakaiak munkakc-dve, jó talaj­munkát és jó ápolást kaptak a növények. Rend, tisztaság és nagyfokú fegyelem van az állat- tenyésztésben. Nemcsak arra van kilátás, hogy az eddiginél jóval nagyobb jövedelmet osztanak, hanem arra is, hogy kigazdálkod­jak az eddig felgyülemlett adós­ság egy részét. Az idén képzett vezetők kerültek az eddig egy helyben topogó battonyai Május 1 és Dózsa Tsz élére is. Ezekben még nincs szembetűnő nagy válto­zás, éppen ezért a járási pártbizott­ság ide összpontosít ia energiája jó részét, hogy elősegítse gyorsabb ütemű fejlődésüket. — A többi termelőszövetkezet elég stabil inár ahhoz, hogy hosszabb távlatban is egyenle­tes legyen a gazdálkodása, fej­lődése? — Ebbpl a szempontból még nem elég stabilok. A nagy körül­tekintéssel elkészített távlati tervet úgy alakítottuk ki, hogy megszűnjenek a szövetkezetek közti aránytalanságok mind a munkaerő, a vezetés, a szakem- berellátottság, mind a talajadott­ság, a felszerelés és a jövedelem szempontjából. A járás 14 közsé­gében már egy-egy szövetkezet működik, s az a cél, hogy Batto- nya kivételével egy-egy működ­jön a többiben is. Ezzel nemcsak egyetértenek a szövetkezeti gaz­dák, hanem itt is, ott is szorgal­mazzák az egyesülést. Komoly latolgatás kezdődött a szövetke­zetek összevonásáról Nagykama­ráson, Mezőkovácsházán, Kuná- gotán. de Medgyesbodzás és Pusz- tpottlaka határának összevonásá­ról is. — Mutatkoznak-e jelei újabb termelőszövetkezeti közös vál­lalkozások létrehozásának? — Igen. Ehhez nagyon jó ösz­tönzést ad a Kunágota környéki szövetkezetek kiváló eredménye­ket elérő sertéshizlaldája. Jel­lemzésül csak annyit, hogy im­már 10 forint költségen állíta­nak elő egy kiló sertéshúst. Tóth Balázs, a hizlalda vezetője most Endrődön, Gyuricza Lajoséi Petőfi utca 12. szám alatti há­za előtt, nap mint nap megáll­nak a járókelők és csodálkozva tekintenek a csatorna oldalának gyenge füvét szelíden csipegető sárga pelyhű kislibákra. Hogy miért e csodálkozás? Mert a 45 háromhetes kisliba között legelget egy olyan is, amelyiknek négy lába van. — És hogy viselkedik a „cső-. azt kéri a szövetkezetektől, hogy építsenek fiaztatókat a hizlalda mellé, s ők 600 kocától sokkal olcsóbban, jóval több malacot nevelnek fel, s hizlalnak meg, mint eddig a társult öt szövetke­zet a széjjelszórtan tartott 900 kocájától. A tsz-ek mezőkovács­házi építőipari vállalkozása is vá­rakozáson felül működik. Mun­káját időnként csupán téglahiány gátolja. Ezt a nagybánhegyesi Zalka Tsz példájára — amely saját téglaégetőjéből most már féláron építkezik — szánporos téglaégetéssel akarják mérsékel­ni, megszüntetni a szövetkezetek. A mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz az idén két-, jövőre pedig már hatmillió tégla égetését ter­vezi. Egy alakulóban levő újabb vál­lalkozás keretében a mezőkovács­házi Üj Alkotmány és Rákóczi, a végegyházi Szabadság, a refor­mátuskovácsházi Dózsa és a nagy­bánhegyesi Zalka tejport akar gyártani. Erre az elhatározásra az vezette őket, hogy az évente tő­lük elszállított sok tízezer hekto­liter tej melléktermékét nem tud­lak visszaszállítani. A tejpor­üzem létesítésével ez megoldódik, s a savót, írót fel tudják hasz­nálni az állatok olcsóbb takar­mányozásához. A felszerelés meg­vásárlására egymillió forintot adnak össze, s az üzemet egy re­formátuskovácsházi volt kastély- épületben alakítják ki. Szó van arról is, hogy a járás szövetkeze­teiben a növekvő juhállomány­tól nyert tejet a Mezőhegyes! Ál­lami Gazdaság dolgozza majd fel sajtnak, gomolyának, erős- túrónak. Ezek mellett mind na­gyobb törekvés mutatkozik járá­sunk termelőszövetkezeteiben ar­ra, hogy olyan segéd- és feldol­gozóüzemeket hozzanak létre, amellyel nemcsak tagjaik állan­dó foglalkoztatását tudják bizto­sítani, hanem a helyi lakosság igényeinek kielégítését is, amire eddig nem fordíthattak gondot az irányított árutermelés miatt — fejezte be nyilatkozatát Csesz­kó Sándor elvtárs. daliba”? — kérdezzük Gyu­ricza Lajosnét, a pelyhes érde­kesség nevelőjét, gondozóját. — Életmódja semmiben sem. kü­lönbözik a többiekétől. Szereti a füvet, a darát, na meg a vizet. Ezt különben bizonyítja az is, hogy 10—15 dekával súlyosabb, vele született társainál. Ami pe­dig a két pótlábat illeti, létezése óta naponta használja „gyalog­lás” közben. Sztanyik Károly II tsz-ek saját érdeke az építőipari közös vállalkozások fejlesztése K. I. Négylábú kisliba Endrődön

Next

/
Thumbnails
Contents