Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-19 / 168. szám

1987. Július 19. 2 Szerda Bnmedien és fflref hazautazott Moszkvából Aref iraki köztársasági elnökit és Bumedlen-t, az Algériai Forradalmi Tanács elnökét Koszigin és Brezsnyev fogadta a moszkvai repülőtéren. ’ Telefotó—MTI Külföldi Képszolgálat Tíz nap a Tűz országában 1. Ez Kairó Az A1 Ahram keddi számában beszámol Aref és Bumedien moszkvai útjáról. A lap hangsú­lyozza, hogy a két arab vezető tá­jékoztatja a szovjet vezetőket a közel-keleti fejleményekről és a kairói „kiscsúcs” részvevőinek ál­Hanoi A VDK légelhárítása kedden le­lőtte a 2106. amerikai repülőgépet — jelentette a VNA hírügynökség. Előzőleg az amerikai légiháború irányítói újabb súlyos támadáso­kat rendeltek el a Vörös-folyó gátrendszere ellen. A múlt héten Hanoitól 120 kilométerre északra a bombák lerombolták á gát egyik szakaszát. Ezzel a támadók éhin­láspontjáról. Az iraki és algériai! államfőt egyiptomi, szíriai és szu- dáni kollégái . megbízták, hogy Tito jugoszláv elnökkel is talál­kozzanak. Az A1 Ahram hozzáfű­zi, hogy az arab vezetők felveszik a kapcsolatot többi baráti ország vezetőjével, hogy tájékoztassák séget próbáltak előidézni, muta­tott rá a VDK öntözési miniszté­riumának nyilatkozata. Ugyan­csak a légiháború súlyosbodásá­nak jele az, hogy az amerikaiak B—52-es szuperbombázókkal több hullámban támadták a demilitari- zált övezettől északra és délre levő célpontokat, súlyos károkat okoz­va a lakóházakban és az állatállo­mányban. (MTI) őket a közel-keleti helyzetről és az arab álláspontról. Néhány órával Aref és Bume­dien elutazása után Nasszer elnök fogadta Jakov Malik szovjet kül­ügyminiszterhelyettest. Moszkva Huari Bumedien algériai és Ab­del Rahman Aref iraki államfő, aki kétnapos baráti látogatást tett a szovjet fővárosban, kedden ha­zautazott Moszkvából. A vnukovói repülőtéren búcsúz- ti..'ásókra megjelent Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Ju­ri j Andropov és több más szovjet hivatalos személyiség. (MTI) Július végén hivaialos látogatásra hazánkba érkezik a lapén külügyminiszter Kedves Olvasó! Utazzon velem. Elvezetem önt a Szovjetunió Kau- kázoson túli köztársaságai egyiké­be, az Azerbajdzsán Szovjet Szo­cialista Köztársaságba, a Tűz or­szágába. Ott található a Kaspi- tenger partján a grúz, az örmény Szovjet Szocialista Köztársaságok és Irán között. Területét síkságok, zúgó folyók, szédítő hegyek tar­kítják. A Tűz országa — hiszen az azerbajdzsán azer szó magyar megfelelője — tűz, a bajdzsán szóé — ország! Repülőgéppel négyórás az út Moszkvából Bakuba, Azerbajd­zsán fővárosába. Amikor a gép át­töri a felhőalapot és kitárulkozik előttünk a táj, a. Kaspi-tenger és az Apseron félsziget. Alattunk erdő, olajkút-erdő. Meghökkentő látvány. Nincs semmi különös egy olajkúton. Magasba nyújtózó vas­állványzat, meghatározott, ismert formák. De ennyi együtt! Egy­másba érnek, valósággal vigyász­ba állnak, váll a vállhoz, katonás rendben. Félelmetes erőt sejtet­nek. Apropó, félelem! A sivatagos Apseron félsziget valamikor a tör­ténelem előtti korban a tűzimá- dók szentélye volt. A föld alól fel­törő gáz ki nem alvó lánggal égett. Ezt félték, imádták isten­ként. No és ki tagadja, hogy a modern ember nem becsüli az olajat? Hiszen mind nagyobb jelentőségű energiahordozó. De ne elmélkedjünk, mert a gép már beállt a leszálló sávba, sőt, már a bakui repülőtér betonján guru­lunk. Még néhány perc és az egy­kori és mai tűzimádók földjére lépünk. Széles sugárutak, gépkocsiára­dat, pompás sétány az olajtól fe­kete Kaspi-tenger partján, daruk sokasága és hófehér hajók a ki­kötőkben, keleti pompájú épüle­tek és modern, színes, erkélyes, vadonatúj kockaházak, fantaszti­kus építészeti stíluskavalkád, füs­Baku töt és gázt okádó olajfinomítók, gyárak a Fekete-negyedben, hófe­hér lepedők a hegyoldalban gug­goló kis házak között, dominózó nyugdíjasok a parkokban — leg­alább olyan szenvedéllyel csap­kodják a kis kockákat, mint ná­lunk az ultizok a kártyalapokat, — gyerekeket őrző nagymamák a játszótereken — bizony itt is a nagymamák nevelik a srácokat —, ez Baku. A város neve különben arab szó, a magyarul a Szelek vá­rosát jelenti. Mori-dják még Ba­kuról, hogy a fekete arany vá­rosa, a Kelet Velencéje, hasolít- ják Rió de Janeiróhoz és még sok más szép világvároshoz. Nem szo­rul hasonlítgatásra. Baku gyönyö­rű. sajátos, egyéni arculatú, közel másfél millió lakosú város. Itt él Szovjet-Azerbajdzsán lakosságá­nak egyharmada. Csillog a Kaspi-tenger vize, az­az dehogy a vize, mert azt nem is látni. A víz felületén úszó olaj csillog a szivárvány minden szí­nében. Oloj, olaj mindenütt. Vas­tagon bevonja a kikötői berende­zéseket és leveszi az ember vál­láról a szerkezetek konzerválásá­nak a gondját. Úszik az olaj a tenger színén. Irtja a halállományát és boldogít­ja az embert. De mi lesz, ha el­fogy a bakui mező olaja? (Na- gyon-nagyon sokára lesz ez!) Le­het, hogy lecsapolják a Kaspit és kivonják belőle az olajat? Bizzar utópia. De ne bántsuk ezt a gyönyörű víztömeget, okoz az úgyis elég gondot a tudósoknak. Mert hiába táplálja a méltóságteljesen höm­pölygő Volga, a Kis- és Nagy- Kaukázus vonulatai között utat vágott zúgó Kúra és az Ural, a Káspi-tenger vize egyre fogy, sű­rűsödik, mind sósabbá válik hogy mi lesz vele, azt a ma embere még nem tudja megmondani. Viktor Zoltánná (Folytatjuk.) Kedden lelőtték a 2106-ik amenkas repülőgépet Lengyel nyilatkozat a Reinefarth ügyben Mobutu elnök üzenete j Var?ó Dr. Czeslaw Pilichowski, a Len­gyelországban elkövetett náci bűntettek felkutatására alakult bizottság igazgatója a sajtó­nak Heinz Reinefarth, Var­só, Poznan és Lodz hóhé­rának ügyében a nyugatnémet bíróság által hozott elévülési határozatról. Lengyelország — mondotta — több mint húsz éven át számos eredeti doku­mentummal bizonyította Reine­farth Lengyelországban elkövetett bűncselekményeit. Reinefarth lel­kiismeretét a varsói felkelés során a polgári lakosság elleni bűncse­lekményein kívül többek között Poznanban 160 fogoly élve eléget- tetése, a lodzi gyermektáborban elkövetett kegyetlenségek egész sora terheli. A nyugatnémet bíró­ságok mindezekről teljes bizonyító Letartóztattak egy ellenállási csoportot Athén A görög biztonsági szervek köz­lése szerint Chaniában (Kréta-szi­get második legnagyobb városa) felfedeztek és letartóztattak egy ellenállási csoportot. Mint hiva­talosan közölték, nyolc személyt tartóztattak le, akik röpiratokat terjesztettek, amelyek ellenállás­ra szólították fel a lakosságot a diktatúrával szemben. „A letar­tóztatottak — mondja a közle­mény — a Centrum Unió ifjúsági szerveztének tagjai, akik kom­munistákkal álltak kapcsolat­ban”. A puccsista kormány hétfőn este bejelentette, hogy a Jarosz szigetén bebörtönzött politikai foglyok egy részét — akiket „veszé­lyesnek” minősítettek — Lérosz szigetére szállították át. (MTI) anyaggal, rendelkeznek. Éppen ezért alaptalan a Reinefart ügyé­ben hozott elévülési határozat — mondotta nyilatkozatában Pili- chow.ski. (MTI) , Dulles és Wolff március 8-i találkozását követően az SS-tá- .bomok alighogy átlépte az olasz határt, amikor a vámhivatal épü­letében egy Milánóból jött SS- tiszt átnyújtotta neki Kalten­brunner levelét, amelyben sür­gősen Innsbruckba _ hivatta Wolffot. Miközben ugyanis Wolff távol volt, Kaltenbrunner ke­reste és azt a választ kapta, hogy az SS-tábomok Svájcban van. Ez gyanús volt... Wolff késő éjszaka azt az üze­netet küldte Kaltenbrunnernek, hogy halaszthatatlan ügyei miatt nem tud utazni. Nyilván letar­tóztatástól tartott — írja Dul­les. Egy váratlan fordulat Nagyjából ezzel egyidőben még egy váratlan fordulat tör­tént. Kesselringet visszahívták Olaszországból és helyére Wit- tinghof vezérezredest nevezték ki. Mint Dulles írja, ekkor ér­kezett meg az a két tiszt, akit Alexander tábornok küldött Ca- sertából a tárgyalásokra. Az egyik Lemnitzer tábornok volt, aki abban az időben Alexan­der tábornok törzsének helyettes főnöke volt, a másik egy brit vezérőrnagy, a hírszerzés főnö­ke. Dulles március 14-én a fran­Takeo Miki, japán külügyminisz­tere Péter János külügyminisz­ter meghívására július 29—31 kö­zött hivatalos látogatást tesz ha­zánkban. Előzetesen a Szovjet­unióba, Lengyelországba, és Csen- szlovákiába látogat. Útjára fele­sége és a japán külügyminiszté­rium több vezető munkatársa is elkíséri. (MTI) cia—svájci határon találkozott ve­lük és informálta őket a fejle­ményekről. A tisztek szintén ér­tesüléseket hoztak a tarsolyuk­ban — és ezekről az értesülések­ről Dulles azt írja, hogy „ve­gyes érzelmekkel” töltötték el. A Wolffal való találkozásáról ké­szült jelentést ugyanis a vezér­kari főnökök bizottságán keresz­tül elküldték Moszkvába, és az ottani katonai missziók révén el­juttatták a szovjet kormányhoz. Három nappal később Dulles olyan közlést kapott, hogy Wolff tábornok március 19-én érkezik a svájci határra A találkozó színhelyéül a Maggiore tó part­ján fekvő Asconát jelölték ki. Ezúttal Wolff Dollmann nélkül érkezett: az ezredest azért hagy­ta hátra, hogy ha időközben Himmlertől vagy Kaltenbrunner- től az akciót befolyásoló távirat jönne, nyomban továbbítani tud­ja. Lemnitzer garanciái A találkozó színhelyéül egy hegyoldalban fekvő villa szol - gált. A szövetséges nadvezetés tábornokai március 19-én reg­gel érkeztek. Wolff és kísérete akkor már Asconában volt. Dul­les és Gaevernitz előzetes meg­beszélést folytatott Wolffékkal, Szudán kedden bejelentette, hogy az Afrikai Egységszervezet titkárságának közvetítésével üze­netet kapott a Kinshasai Kongó­tól. Mobutu elnök az üzenetben — amelyet egyébként az AESZ va­majd Dulles bemutatta a néme­teknek „katonai tanácsadóit” — valójában Lemnitzer tábornokot és a brit hírszerző főnököt. Ez­úttal a kapituláció technikai részleteiről volt szó. Ha a né­metek el tudnak menni Svájcba, innen el tudják szállítani őke' Dél-Olaszországba, a szövetséges haderők parancsnokságához. Wolff azt mondta, hogy két né­met meghatalmazott kell: egy a Wermachttól és egy az SS-től. Lemnitzer hangsúlyozta, hogy a meghatalmazottak Svájcba lépé­sének pillanatától a szövetsége­sek garantálják, hogy a némete­ket titokban és biztonságban szállítják el a szövetséges pa­rancsnokságra, illetve onnan vissza. Tíz nappal később, március 30-án Zimmer átlépte a svájci határt és közölte, hogy Wolff találkozott Kesselringgel, aki tá­mogatta elgondolását és felha­talmazta, hogy ezt közölje Wit- tinghoffal is. Wolff azonban nemcsak Kesselringgel találko­zott, hanem — Himmlerrel és Hitlerrel is. Jelentés Hitlernek Wolff és Himmler találkozójá­ra Berlintől száz kilométernyire északr^ egy klinikán került sor, lamennyi tagállamának megkül­dött — azt kérte, hogy az AESZ tagállamok állítsanak össze afri­kai haderőt, s bocsássák azt a kongói kormány rendelkezésére a „mindenfajta agresszió elleni har­cához”. (MTI) amelynek Hitler egyik személyes orvosa volt az igazgatója. Himm­ler — Dulles szerint — arra készült, hogy árulással vádolja meg Wolffot, aki erre felmuta­tott egy levelet. A feladó az olaszországi német nagykövet volt, a címzett pedig Hitler. A nagykövet levelében olyan uta­lás is szerepel, hogy a szövet­ségesekkel felvett érintkezés cél­ja az, amit Hitler is el akart érni: a szövetségesek olaszorszá­gi előnyomulásának valamelyes visszafogása. . Wolff kérte, hogy Himmler és Kaltenbrunner kísérje el Hitler­hez: az ő jelenlétében kívánt Berlinben beszámolni az akció­járól. Hitler maga az akciót ugyan alapos hatásköri túllépés­nek minősítette, de: nem vá­dolta meg Wolffot azzal, hogy a háta mögött cselekszik. A kihall­gatás vége felé kifejtette, hogy Wolffnak legalább hat-nyolc hé­tig ki kell tartania, mert addig ő, Hitler is tartani tudja magát Berlinben. Ez alatt pedig g szö­vetségesek között amúgyis ki­robban a konfliktus, amire Hit­ler komolyan számított. — Térjen vissza Olaszország­ba, tartsa a kapcsolatot az ame­rikaiakkal, de igyekezzék jobb feltételeket kicsikarni — bocsá­totta útjára Wolffot Hitler... (Folytatjuk A titkos kapituláció ® A Maggiore tó partján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents