Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-18 / 167. szám

1967. július 18. 2 Kedd , Félév alatt: 6 ezer ellenséges katonát és 800 repülőgépet tettek harcképtelenné a szabadságharcosok Hanoi—Saigon A VNA vasárnapi jelentése sze­rint pótlólagos adatok érkeztek be a VDK felett szombaton lelőtt amerikai repülőgépek számáról, így az előző jelentésekkel szem­ben az amerikaiak • repülőgép- veszteségének száma nem 2096, hanem 2098. Quang Tri és Hue között az 1-es országúton egy híd ellen a szabadságharcosok támadást in­téztek. A hidat őrző dél-vietnami egység kilenc katonája esett a tá­madás áldozatául, tizennégy pe­dig megsebesült, a hidat a sza­badságharcosok felrobbantották. A dél-vietnami felszabadító hadsereg — Hanoiban kiadott összefoglaló jelentése szerint — az év első hat hónapjában közel hatezer amerikai és dél-vietnami katonát tett harcképtelenné és huszonhét nagyszabású támadás­sal több mint 800 különböző típu­sú repülőgépet pusztított el az amerikaiak tizenöt dél-vietnami támaszpontján. Amerikai sajtó­jelentések is beismerték, hogy a Dél-Vietnamban elvesztett ame­rikai gépek 60 százalékát-a geril­lák semmisítették meg. Mint a je­lentés hangsúlyozza, a szabadság­harcosok támadásainak igen nagy politikai jelentősége is van, mert éppen olyan időpontban zajlottak le, amikor az amerikai imperia­listák tömegesen szállították ka­tonáikat Vietnamba. A támadá­sok világosan bizonyították, hogy a harctéren a kezdeményezés ha­tározottan a felszabadító hadse­reg és a nép kezében van. Az öt arab ország kész közös akcióra az agresszió elien Kairó Az öt arab államfő * kairói ér­tekezletéről kiadott kommüniké, mint várható volt, csak általá­nosságban közli az öthatalmi ta­nácskozás határozatait, tekintettel azok titkos jellegére. De a közle­mény a lényegre rámutat: az öt arab ország kész közös akcióra az agresszió ellen és megfelelő hatá­rozatokat is hozott az agresszió nyomainak eltüntetésér0. Meg­vizsgálták, milyen felelősséget kö­vetel meg tőlük az arab népek nemzeti harcának jelenlegi sza­kasza. Megállapították, hogv az izraeli agresszióban részt vettek az amerikai és angol imperializ­mus erői is. Hangsúlyozták, hogy az arab népeknek és államok­nak kapcsolataikat más államok­Huszonöt éves a Bolgár Hazafias Arcvonal Szófia Negyedszázaddal ezelőtt, 1942 július 17-én a Hriszto Botev il­legális bolgár rádióállomás is­mertette a Hazafias Arcvonal programját, s ez a nap lett a mozgalom születésnapja. A Hazafias Arcvonal sikerrel fogta össze és mozgósította a legszélesebb néptömegeket az antifasiszta küzdelemre és a né­met megszállók elleni harcra. A Bolgár Hazafias Arcvonal létrehozását Georgij Dimitrov kezdeményezte. A bolgár moz­galom egész története fényesen igazolta a Dimitrovot: ebben az országban az arcvonal megmen­tő szerepet töltött be a második világháború éveiben, a gyakor­latban valósította meg a mun­kásság és parasztság hatékony szövetségét, s tömörítette a fa- zimus ellen fellépő összes párto­kat és demokratikus szervezete­ket. A mozgalom gerince és vezető ereje kezdettől fogva a Bolgár Kommunista Párt volt. Az arc­vonal nemcsak a politikai és fegyveres harcot szervezte ered­ményesen, hanem teljesen felké­szülten vette át a hatalmat 1944. szeptember 9-én, a szocialista for­radalom bulgáriai győzelmének napján. Tevékenységét, történel­mi szerepét ezekben a jubileumi napokban országszerte gyűlése­ken, tudományos ülésszakokon elemzik és méltatják. (MTI) A Pravda Mao Ce-tung irányzatának ártalmairól, a leninizmus iránti hűség eredményeiről kai aszerint kell meghatározniuk, hogyan viszonyulnak ezek az államok az agresszióihoz. A közlemény szerint az öt arab államfő kifejezte teljes bizalmát az arab nép hatalmas lehető­ségeiben és alkotó képességében, hogy az arab népet ért csapás! á,t tudja . változtatni a jogos és nemes célokért vívott küzdelem új lendületének forrásává. Az öt államfő tehát elveti a megalkuvás irányvonalát és szembenéz az agresszorral. Azt kívánják, hogy ebben a küzde­lemben vegyen részt valameny- nyi arab ország, hiszen a táma­dás az egész arab nemzet ellen irányult.. Ezt a célt szol eál la az arab külügyminiszterek rendkí­vüli értekezlete, amelyet Kharto- umba hívnak össze. Várható te­hát, hogy a csúcstalálkozó he­lyett külügyminiszteri értekezle­tet tartanak a szudáni főváros­ban. (MTI) Kairói közlemény a Szuezi-csaiorna hajózásáról Kairó 'v"Az EÄK kormánya hétfő dél­előtt közleményt adott ki, amely- I ben ismét, megerősíti azt a koráb-1 bi bejelentését, hogy „az Egyesült Arab Köztársaság a tűzszünet megszegésének tekint minden íz- [ raeli kísérletet arra vonatkozóan, hogy bármilyen típusú izraeli ha­jót bocsássanak a Szuezi-csatorna vizére”. A közlemény hozzáfűzi, I hogy az egyiptomi kormány dön- léséről tájékoztatta Odd Bull tá-1 bornokot. A kairói kormány végül megerősíti, hogy július 14-én és 15-én izraeli vízi jármű nem hajó­zott a Szuezi-csatornán. Moszkva Vitalij Korionov, a Pravda po­litikai szemleírója a lap vasárnapi számában megállapítja, hogy Mao Ce-tung csoportjának antileninis- ta irányvonala hatalmas károkat okozott máris Kínában a szocia­lizmus építésének, világviszony­latban pedig a népek felszabadító harcának. Ez meggyőzően bizo­nyítja, milyen veszélyeket rejt magában az elhajlás maxista-le- ninista irányvonaltól, különösen, ha az együtt jár a nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus és he­gemóniára törekvés megnyilvánu­lásaival. A cikkíró összefoglal ja az SZKP Központi Bizottsága részéről az októberi forradalom jubileumára kiadott téziseknek a világ haladó sajtójában keltett visszhangját és hangsúlyozza: — A tézisekre válaszolva, a vi­lág kommunistái kijelentik: Le­nin pártja a politikai érettség, hő­siesség, és állhatatosság példaké­pe, tevékenysége példát mutat ar­ra, hogyan kell elvszerűen és kö­vetkezetesen védelmezni a kom­munista világmozgalom egységét. — A marxisták-leninisták világ­szerte egyöntetűen ezt a meggyő­ződést vallják: a szovjetellenesség annyi, mint kommunista-ellenes- ség. Ezért minden kísérlet az SZKP-nak, s az októberi forrada­lom hazájának megrágalmazásá- ra, voltaképpen kísérlet az egész nemzetközi kommunista mozga­lom beíeketítésére, A marxisták- leninisták együttes munkájának ékesen szóló gyümölcsöző eredmé­nye az a fő irányvonal, amelyet a testvérpártok 1957. és 1960. évi moszkvai tanácskozásáról kiadott két nyilatkozat fogalmazott meg. A moszkvai tanácskozások óta eltelt idő bizonyította, hogy azok a kommunista pártok, amelyek szilárdan és következetesen kö­vetik mozgalmunk fő irányvona­lát, vitathatatlan sikereket érnek el. Viszont kudarcokra és veresé­gekre ítélik magukat azok, akik erről az útról a -.baloldaüaskodó” vagy a jobboldali opportunizmus ingoványos ösvényére térnek le Elvesztették a rádiókapcsoiátot a Surveyor—4-gyel Pasadena Az amerikaiak negyedik hold- szondája, a Surveyor—4, magyar idő szerint hétfő hajnalban el­érte a holdat, de néhány perccel előtte a pasadenai földi megfi­gyelő állomás elvesztette vele a rádiókapcsolatot, s így nem tudni, mi lett a sorsa. Lehetséges, hogy szétzúzódott a hold felszínén, de az is lehet, hogy viszonylag épen sikerült végrehajtania a sima le­szállást. csak éppen a rádiója vált használhatatlanná. A pasadenai űrkísérleti tá­maszponton a szakértők nagy csa­lódással nyilatkoztak a jól indult kísérlet kudarcáról. A start kiío- sástalanul sikerült, menet közben is csak egyszer kellett állítani az irányzókészüléken, s a rakéták a hétfőre virradó éjjel már arra a pontra irányították a Surveyor— 4-et, ahová szánták: a hold föld­ről látható részének csaknem a kellős közepébe. A háromlábú űr­laboratórium 80 kilométernyirí közelítette meg földünk örök úti­társát, amikor a terveknek meg­felelően a fékező rakétákat be­kapcsolták. A kritikus utolsó öt kilométeren történt a baj. Valószí­nűleg a segédfékező-rakéták mondtak csődöt, ami talán a Sur­veyor—4 szétzúzódásával járt. Pasadenában közölték a sajtó képviselőivel, hogy a Surveyor—4 olyan rendkívül gondosan kikí­sérletezett és bonyolult műszer, rendszereket hordoz, amilyeneket az amerikaiak a holdra még soha­sem juttattak el. (MTI) A titkos kajiituBáeló ® SS-tábornok — Dullesnál Az Office of Strategic Sendees (OSS), a CIA elc ie. 1945 február­jában svájci központja útján olyan jelzést kapott, hogy Kessel­ring táborszernagy, az olaszorszá­gi hitlerista hadsereg parancsno­ka, elfogadható feltételek mellett kész a kapitulációra. Az amerikai hírszerző ügynökség berni rezi­dense abban az időben Alien Dul­les, a CIA későbbi — ma már nyugalmazott — igazgatója volt, aki két évtized múltán A titkos kapituláció címmel könyvet írt az OSS és az SS 1945-ös svájci tár­gyalásairól. Egy olasz báró Kesselring kapitulációs hajlan­dóságáról Dulles 1945. február 28-án értesült, amikor találkozott Gero Gaevernitz-cel, egy német származású amerikai állampol­gárral, és Max Weibel őrnagy- gyal, a svájci katonai hírszerzés tisztjével. (Gaevernitzet üzleti érdekei és családi birtokai Svájchoz kötötték, így a háború kitörése után is ott maradt, Dul- lesék szorosan együttműködtek vele.). Ezen a februári napon Weibel- nél megjelent egy olasz és egy svájci. Az olasz kereskedőember veit és neve akkor még nem mondott sokat Dulles számára: Luigi Pariili báró. A svájci ven­dég egy luzerni magániskola igaz­gatója volt: ennek az intézetnek volt a növendéke Parilli báró egyik rokona is — és ez elég voit, hogy Parilli beavassa őt a titkai­ba. Mik voltak ezek a titkok? Weibel azt ajánlotta, hogy Dulles személyesen is ismerkedjék meg a két jövevénnyel. Dulles Gaevernitzet bízta meg az első kapcsolatfelvétellel. Az már másnap jelentést tett: az a benyomása, hogy ezek az embe­rek aligha lehetnek kapcsolatban Kesselring csapataival és az SS olaszországi egységeivel. Igaz ugyan, hogy amikor Gaevernitz ijeszélgetés közben bizonyítékokat követelt, Parilli azt állította, hogy közeli kapcsolata van Guido Zimmer fiatal SS-századossal. aki még nemrégen is az SS génuai kémelhárító központjának főnöke volt.4 „Meglepetésünkre — írja Dulles — néhány nappal később Weibel sürgős ügyben telefonált; Parilli ismét itt van, méghozzá nem egyedül. »Vele van Dollmann ezredes és Guido Zimmer. Svájci tartózkodásukat titokban tartják, de mielőbb vissza kell térniük Olaszországba. Most majd meg­látjuk, mit lehet kiszedni belő­lük”. ' Karl Wolff karrierie Mielőtt Dulles személyesen ta­lálkozott volna velük, egy Paul Blum nevű ügynököt bízott meg a váratlan vendégek kihallgatásá­val. Blum Dollmantól olyan ígé­retet kapott: megkísérli rábeszél­ni Wolff tábornokot, az olaszor­szági SS-csapatok főparancsnokát, hogy utazzék személyesen Svájc­ba tárgyalni, feltéve, ha van re­mény arra, hogy kapcsolatba lép­jenek a szövetségesekkel. Dulles próbára akarta tenni a német közvetítőket és megbízatásuk ko­molyságát, ezért átadott Blumnak egy cédulát, rajta egy ismert olasz ellenálló . és egy titkosügynök ne­vével — mindkettő az SS foglya volt, s egyikük, Parri nevezetű. Dulles szavaival az SS talán leg­fontosabb foglya. Ha tehát Wolff szándékai komolyak, ezt a két embert juttassa át Svájcba Dul- leshoz. Alig négy nappal később, már­cius 8-án a két túsz már Dulles- nél volt. Mi több, velük együtt lépte át a határt Karl Wolff SS- tábornok is Dollmann és Zimmer, valamint egy harmadik tiszt tár­saságában. Természetesen vala­mennyien civilben voltak. ..Most már eljött az ideje, hogy szemé­lyesen találkozzam WolKai” — írja Dulles. Este tíz órakor Gae­vernitz bevezette Dulles könyv­társzobájába Wolff tábornokot — és a svájci magániskola már em­lített igazgatóját. Ki volt ez a Karl Wolff, akit Himmler elhalmozott kegyeivel? Mielőtt 1943-ban Olaszországba vezényelték volna, Wolff Himm­ler személyes stábjának főnöke volt, s az egyik összekötő tiszt Himmler és Hitler, más szóval az SS főparancsnoksága és Hitler főhadiszállása között. Időről idő­re hasonló összekötő tiszti felada­tokat látott el Himmler és Ribben- trop, vagyis az SS és a külügymi­nisztérium között. Beszélgetés a könyvtárszobában Wolff a könyvtárszobában el­mondotta Düllesnak, hogy igen jó viszonyban van Kesselringgel, és adott esetben el tudná intézni, hogy Kesselring vagy helyettese Svájcba utazzék és aláírja a kapi­tulációt. A beszélgetés nyomán Dulles részletes jelentést küldött Washingtonba és Casertába, a földközi-tengeri szövetséges fő­parancsnokságra. Jelentésében magas rangú tiszteket kért, hogy Kesselring megérkezése esetén tárgyaljanak vele. Alexander tá­bornok válaszul azt a rácüóüzefte- tet küldte, hogy két vezérkari tisztet útnak indít Svájcba. Az OSS casertai és berni központján máris megkezdték a titkos akció előkészítését: az őrségtől a rejtje­les összeköttetésig fnindent bizto­sítottak. Ám március 11-én Wei­bel telefonon közölte Dullesszal, hogy Parilli végűi mégis egyedül érkezett újra Svájcba. Az olasz riasztó híreket hozott... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents