Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

KÖRÖSTÁJ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET___________ M esterművek kincsesháza V írta: T. Kovalenszkaja, az állami Tretyakov Képtár helyettes igazgatója iÜI Közel a Kremlhez, Moszkva egyik ősi mellék­utcájában található a Tre­tyakov Képtár, az orosz képzőművészet legneveze­tesebb gyűjteménye. Alapí­tója, Pavel Tretyakov. Ba­ráti köréhez sok író, festő­művész tartozott. Vállala­tainak bevételét műgyűjtés­re fordította. Azt a célt tűzte maga elé, hogy létre­hozza az orosz nemzeti képzőművészet galériáját 1856-tól egészen haláláig munkálkodott a terv való­ra vál'ásán. A haladó orosz képzőmű­vészek támogatták Tretya­kov elgondolását. Így meg­kapta a jogot, hogy első­ként választhassa ki és vá­sárolja meg a kiállításokon bemutatott művek javát. Tretyakovnak e tevékeny­ségében Kramszkoj, a ki­tűnő orosz festőművész és esztéta volt a legközelebbi tanácsadója. Ily módon a képtár a kritikai realiz­mus jegyében fogant mes­terművek gyűjtőhelye lett. Ebben az értelemben a képtár a kor demokratikus orosz kultúrájának emlék­műve. Hetvenöt esztendeje 1892-ben Tretyakov a gyűjteményét Moszkva vá­rosának adományozta. Rendkívüli szolgálatot tett az orosz művészetnek, s nem véletlen, hogy Lenin ajánlására a képtár, címé­ben továbbra is megőrizte Tretyakov nevét. Olyanná azonban, amilyen ma, csu­pán a szovjet állam tehette a képtárat. Elegendő, ha arra utalunk, hogy míg 1917-ben a képtárban 4060 művet tartottak nyilván, napjainkban a gyűjtemény darabjainak száma él éri a 37 ezret. Fokozatosan ide csatolták más neves gyűj­tők kollekcióit, az Osztru- hov-, valamint a Cvetkov- féle gyűjteményt, illetve a volt Rumjancev múzeum anyagát. Űj gyűjtemény nyílt: az óorosz festészet osztálya. Itt találjuk az orosz kép­zőművészet egyik mester­művét: Rub'.jov híres Szentháromság-át is. Bő­vült a XVIII. századi orosz képzőművészet gyűjtemé­nyének anyaga, a többi kö­zött a kor olyan kiváló arcképfestőinek munkái­val, mint: Nyikityin, Ant­ropov, Rokotov, Levickij, Borovikovszkij. Sok mű­vin alkotását találjuk a Verescsagln remekei előtt. gyűjteményben a XIX. század első feléből is: Kdp- renszkij, Tropinyin portré­it, Venecianov festményeit, Fedotovnak a kisemberek világát ábrázoló műveit. 1932-ben a Rumjancev múzeumból átszállították a Tretyakov Képtárba Alek- szandr Ivanov nagy hatású festményét, a Messiás meg­jelenése a nép előtt címűt és annak vázlatait. Ezek ma a képtár műkincseinek legjelentősebb darabjai kö­zé tartoznak. A szovjetha­talom éveiben szobrok is otthonra találtak itt, noha az alapító szobrot nem gyűjtött. A Tretyakov-féle hagyo­mányt folytatva, a képtár napjainkban is igen aktív a kortárs-művészet alko­tásainak megvásárlásában és manapság már nem csu­pán az orosz művészek munkáit gyűjti, hanem a Szovjetunió valamennyi nemzetiségének' kortárs- művészeitől szerez be ké­peket és szobrokat. 1966-ban 1 millió 300 ez­ren keresték fel a kincse­ket. A rendkívüli érdeklő­désre való tekintettel a képtár gyűjteményeiből 150—200 festményből álló vándorkiállításokat külde­nek az ország nagy városai­Ramón de Garciasol: Spanyol szonett Ha hallgathatnék! S mégse tehetem meg. Es soha meg se tenném. Nézd: a vér fent a homlokukon csillog. Ila beszélnek, véres szót forgatnak a sebzett nyelvek, az ő nyelvükön szólok én, a vertek, a megsebzettek kórusában. Es mert igazuk van, nekifeszül sörétvert szárnyuk, daluk új, szabad szeleknek. Nem, nem hallgathatok tovább. Hiába parancsol csöndet ostor, marva, tépve a számat. Felszökken magas “sugárba a fény. a fényed, fényük, azok fénye, kik vért okádnak. Árad ereimbe könnyeik habos árja, s zúg keringve. András László fordítása Ra-mÓTi de Gatrcria«s'ö*l, spanyol költő, 1913-ban született, az elkötelezett humand'zmiis, a spanyol n<ép szabadságának rendít­hetetlen énekese. Cervantes-életraj za még a roppant terjedel­mű Cervantes-iroda.lomba.n is kiemelkedő alkotás. Sebők Vilma: Simogaiás k Lillafüredre mentünk, s a buszon megsimogattad egy gyerek fejét. Magadnak élő e/nber vagy, tudom de az a mozdulat másról beszélt. Mondd, tudtad-e, hogy szöszke gyerekhajba bújtattam el didergő szivemet? ősznek, halálnak nincs hatalma rajta. Kezed nyomán örökké jó meleg. (APN-fotó) ba. Negyven szovjet város lakossága ismerkedhet meg ily módon az orosz művé­szek eredeti alkotásaival. A képtár nemcsak a ku­tatóintézetek munkájának eredményeit hasznosítja, hanem maga is kiterjedt művészettörténeti kutató tevékenységet folytat Fa­lai között gyakoriak a tu­dományos tanácskozások, amelyek hol egyes műve­ket, életműveket, máskor művészettörténeti és mű- vészetelméleti kérdéseket elemeznek. A képtár szívesen bocsát rendelkezésre más orszá­gok múzeumainak is egy- egy képet. Az utóbbi négy évben 35 kiállításon vett részt ily módon: Bulgáriá­ban, Csehszlovákiában. Magyarországon, az NDK- ban, Brazíliában, Olaszor­szágban, Angliában, Dániá­ban, Japánban, Franciaor­szágban. A Tretyakov Képtar fej­lődő nemzetközi kapcsola­tait példázza az is, hogy rendszeresen könyveket cserél külföldi, elsősorban a szocialista országok mú­zeumaival. Ilyen könyvcse­rét bonyolít le a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum könyvtárával is. Az irodalom népszerűsítői ihánv évvel ezelőtt országos hírű író­val beszélgettünk a nem hivatásos művészeti mozgalom kérdéseiről. Is­mertségét nyomatékkai em­lítem, nehogy azt gondolja valaki: mondanivalóját sér­tődöttség sugallta. Az volt a véleménye, hogy az öntevé­keny művészeti mozgalom fejlődése nem egyenletes, éppen az irodalom, a gon­dolatok és érzelmek legha­tékonyabb művészi formá­lója szorult háttérbe. Szer­te az országban kórusok, tánccsoportok és színjátszó együttesek dolgoztak több­kevesebb eredménnyel. Ugyanakkor a TIT-előadá- soktól eltekintve a tíz-, s talán százezreket szóra­koztató, művelő apparátus programjában nem kapott kellő súlyt az irodalom. ! Könyvankét, ritkábban munkás—író-találkozó: ez j volt minden, ami a kultúr- házakban, . otthonokban, j üzemi és mlusi klubokban j irodalom-népszerűsítés cí­mén történt. A működő csoportok kö­zül csak a színjátszók mun­kája kerülhetett volna kap­csolatba az irodalommal. A Népművelési Intézet szak­mai vezetése, s a KISZ ki­adványaiban megjelenő mű­soranyag kedvező változást indított el a műsorpolitiká­ban. Ennek ellenére megál­lapíthatjuk: az öntevékeny művészeti munka jelentő­sebb, széles körre kiter­jeszthető formájának az irodalmi színpad bizonyult. Az idézett író kérdésére: — „mit lehetne csinálni, hogy a művészeti csoportok is szé­lesítsék az irodalom publi­citását?” — választ adott a fejlődés. Életre hívott és rö­vid idő alatt megszilárdított egy mozgalmat, amely a so­kat emlegetett, s bizony ne­hezen alakuló irodalmi köz­vélemény kisebb-nagyobb központiait teremti meg or­szágszerte. A színpadok a közönség új irányú és megnöveke­dett igénveinek köszönhetik sikereiket, de maguk is újabb igényeket ébreszte­nek és segítenek tudatossá válni. Munkájuk ' az iroda­lom tömeghatása szempont­jából alig túlbecsülhető. Ép­pen azokat a rétegeket kap­csolják az irodalmi közmű­veltség áramába, amelyek­hez eddig nem vagy csak alig jutott el a szép vers, a jó próza. Közismert, hogy az új könyvek iránti érdek­lődés felkeltésére legalkal­masabbak maguk a művek. Semmiféle propaganda nem kelhet versenyre az irodal­mi színpadok élő és közvet­len szövegtolmácsolásával. Sok irodalmi est és matiné eredményessége mérhető már azon is, hogy a bemu­tatott írók, költők kötetei gyorsabban fogynak. Az új magyar próza mindinkább megáll a lábán, ám a vers­nek — különösen a még kevésbé ismert költőknek — szükségük van a színpadok visszhangteremtő közrem®J ködésére. Amíg a vers pa­pírra nyomott néma betű —, sokan idegenkednek tő­le, de szívesen hallgatják és meg is szeretik mint ha­tásos szavalatot. A színpadok ennélfogva megsokszorozhatják az élő magyar költészet hatósuga­rát, újabb tíz- és tízezrek szórakoztató-nevelő élmé­nyévé tehetik a legigénye­sebb lírát. Amit ezért ed­dig tettek — nem kevés, de nem is elég. A szocialista költészet legjobb, népsze­rűsítésre legméltóbb da­rabjai még nem mindig és nem mindenütt szerepelnek megfelelő súllyal a készülő műsorokban. Az Irodalmi Színpad — perspektíváját tekintve — a munkás- és paraszthallga- tók iskolán kívüli esztétikai nevelésének hatékony for­mája, s népművelő felada­tát csak a nemzeti irodalom és a világirodalom klasszi­kusaira építve oldhatja meg. Nem volna azonban helyes, ha szem elől tévesztenék, hogy a klasszikusok meg­ismerésének is egyik célja éppen a születő új művé­szet iránti fogékonyság erő­sítése. Nem teljesít! megfe­lelően hivatását az az együttes, amely nem juttat­ja megfelelő aránvokban szóhoz ezt az új művésze­tet. A színpadok népművelő munkája nemcsak a közön­ségre hat. Minden együttes a kollektív kulturális mun­ka műhelye. A jó közösség szakkör is, amelynek tagjai kutatnak, keresik a készülő műsorokba illő verseket, elbeszéléseket, s a legjobb dramaturgiai megoldásokat. A látókört tágító, ízlésfej­lesztő stúdiómunka iroda­lomértő és szerető közönsé­get nevel, olyan olvasókat érlel, akik valóban hasznos tanácsokkal, észrevételekkel segíthetik az írói munkát is. Az együttesektől színvo­nalat követelni helyes, túl­zott követelményeket tá­masztani azonban nem hasznos. Az előbbi lendüle­tet ad és bátorít, utóbbi bi­zonytalanná tesz és letör. Hibátlan szereplést nem­csak a kezdő, hanem a gya­korlott, tapasztált, öntevé­keny előadótól sem várha­tunk. Nem is az a mozga­lom célja, hogy versenyre keljen a hivatásos szavalók- kal. Feladata az ízlésneve­lés, az irodalmi és általában művészi élmények iránti ér­deklődés és igény ébreszté­se, közreműködő és hallga­tók látókörének szélesítése. Mindennek pedig egyre in­kább megfelel. Dersi Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents