Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-10 / 135. szám
1®67. június 10. 2 Szombat Újabb összetűzések Kínában Lidice: a világ Ielkiismeretének szimbóluma Peking Fokozódik az ellenállás a „kulturális forradalommal” szemben. A Venhui Bao sanghaji napilap június 6-án azt jelentette, hogy Sanghaj két kerületében véres összetűzésekre került sor Mao Ce- tung hívei és a pártszervezetek vezető pozícióiban helyet foglaló, úgynevezett burzsoá elemek által „megtévesztett” tömegek között. „A pártellenes elemek arra búj- togatják a megtévesztett tömegeket”, hogy a falvaikból utazzanak a városokba és vegyenek részt a Napjaink legégetőbb nemzetközi problémájáról, a közti-keleti konfliktusról kétoldalas elemzést közöl a Magyarország e heti száma. Érdeklődésre tarthat számot az a cikk, amely a Kennedy-gyil- kosság ügyében folyó „külön- nyomozásnak”, Garrison New- Orleans-i főügyész vizsgálatának eredményeiről és furcsa hátteréről ad számot. A Magyarország „öt világrész száz lapjából” című külföldi sajtószemléjében ezen a héten számos, az időjárás alakulásáról szóló véleményt idéz, köztük olyanokat is, amelyek hosszabb távra nyugtalaníthatják . földünk lakóit. Az elköharcokban. Mindez rendkívül kedvezőtlenül hat a mezőgazdasági munkákra. A lap június 5-i anyagában arról is tudósít, hogy a sanghaji motorgyár dolgozói május 21-től mind a mad napig ülősztrájkot folytatnak a városi biztonsági hivatal épülete előtt. Pekingben terjesztett tacebaók tanúsága szerint a közelmúltban Kunming városban, Junnan-tarto- mány központjaiban véres összecsapásokban mintegy száz ember maghalt, több száz pedig megsebesült. (MTI) vetkező évtizedek — jósolják egyes meteorológusok — hűvösek és nedvesek lesznek. E cikkek illusztrálására a lap közli az úgynevezett „osztrák időjárási előrejelző naptárt” a nyári és az őszi hónapokra. A lap e heti számában áttekintést ad a magyar filmművészet egy évéről, beszámol a szociális otthonok helyzetéről, a tudományos kutatásnak iparággá való fejlődéséről ír, tudományos rovatában pedig olyan érdekes témákat dolgoz fel, mint a „stress-ta- karmány”, vagy az anyaméhen belüli orvosi beavatkozások lehetősége a magzatnál. Párizs A párizsi Santé börtönbe szállították Maurice Gordon, lengyel emigránst, aki csütörtökön le akarta szúrni Bohlent, az Egyesült Államok párizsi nagykövetét. Gordon, aki amerikai állampolgár, azt mondta, hogy „személyes elintézni valója volt az Egyesült Államokkal”. Most elmegyógyá- szok hallgatják ká. Bonn A bajorországi Ingolstadt közelében csütörtökön lezuhant a nyugatnémet légierő egy Strafighter gépe, amely immár a 72. volt a szerencsétlenül járt Stairttghterék sorában. A pilóta megmenékült. Manila Huszonkettőre emelkedett a mandlaá áradások halálos áldozatainak száma. Hétszáz család hajléktalanná vált. Varsó A lengyel fővánosibam július 1- én emelik a városi közlekedési vd- teldíjakat. A villamos és trolibusz vonaljegy ára július 1-től kezdve 50 groszy helyet 1 zloty, az autóbusz vonaljegy ára az eddigi 80 groszy helyett 1,5 zloty lesz. A különböző havi bérletek ára 30- tól 100 zloty között mozog (MTI) Képviselő-párbaj a kongresszusban Brazília A brazil képviselőház üvegpalotájában csütörtök délután revolverpárbaj zajlott le két heves vérű képviselő között. Estacdo Souto Marior, a kormánypárt képviselője, egy héttel ezelőtt szóváltásba keveredett Nelson Camedro ellenzéki törvényhozóval, s amikor kifogyott az érvekből, pofonvágta képviselőtársát. Cameiro most a kongresszus épületében vonta felelősségre képviselőtársát. Egyszerre kapták revolverükhöz, s Carnedro lövése talált. Souto Marior súlyosan megsebesült, de már túl van az életveszélyen, Cameiro rögtön a párbaj után autóba vágta magát, és azóta nem hallottak róla. (MTI) DOBOZI IMRE: 17. — Érdekes. Nincs tovább? — Ne legyen fölényes. Én nem értek a politikához, ön ebben bizonyára professzor hozzám képest De bukott professzor, ezt kár is tagadni. — Igaz. Most legalább úgy látszik. Sajnos, ön azt hiszi, hogy ez az egész... magyar ügy. Verje ki a fejéből. — Azzá lehetett volna. Igen! Német tisztektől tudom, a szomszéd országokban milyen erős a nemzeti felkelés. — És milyen áron? — Így is pusztulunk. De értelmetlenül. És hiába beszél nekem, szerb ügy lehet? Román, csehszlovák, lengyel, mindenféle, csak magyar ügy nem lehet? De miért nem? Kérem, én történelemtanár vagyok: mindabból, amit itt ezer éven át végigcsináltunk, mivel cáfolja meg, hogy a magunk zászlaja alá is oda fülünk állni? Épp, amíg magunkért verekedtünk, akkor volt becsületünk mások előtt is. Egyik felettesem azt mondta, szegény jó főméltóságú urunk belehü1942. május 27-én csehszlovák hazafiak Prága mellett bombát dobtak a náci biztonsági szolgálat főnöke, a hírhedt SS-hóhér. a Cseh- és Morvaország birodalmi protektorává nem sokkal korábban kinevezett Reinhard Heydrich autójára. A tön.eg- gyilkos berlini temetése után a nácik bosszúból, elrettentésül parancsot adtak a Kladno melletti kis bényászközség, Lidice elpusztítására. Így is történt: a fasiszta hóhérok 1942. június lilén eltüntették a föld színéről Li- dicét. Helyben kivégeztek 173 férfit, Prágában utólag 19 férfit, és 7 nőt, 195 nőt a ravens- brücki koncentrációs táborba hurcoltak, 52-en ott is pusztultak. A gyermekeknek sem kegyelmeztek: 91 gyermeket a megszállt Lengyelországba szállítottak, közülük 82-t Cheimno- bam megöltek vagy a gázba küldtek. Kilenc gyermeket német családoknál helyeztek el „átnevelésre”, hat gyermek koncentrációs táborban született. A háború után rrlindössze 17 gyermeket találtak meg. A községet a nácik felégették és a föld színével egyenlővé tették. * A neves csehszlovák újságíró, Jiri Hromek — saját élményei alapján — így emlékezik vissza arra a visszhangra, amelyet Lidice tragédiája keltett a világon: A tények ismeretesek. Ez a terrorcselekedet, amely az Ellenálló cseh lakosság megfélemlítését szolgálta, távolról sem volt az egyetlen, amelyet a nácik az elfoglalt területeken elkövettek. És mégis — talán azért, mert átgondolt és hidegvérűen végrehajtott akcióról volt szó, a háború színterétől távol eső területen — a világ lel'kiismerete megszólalt és elemi erővel ítélte el ezt a brutális tettet. Rádiók jelentették a hírt Lidice megsemmisítéséről, s néhány óra alatt az egész világ megismerte a kis csehszlovák község nevét. Brit bányászok álltak annak a mozgalomnak az élére, amelylyült a háborúba. De nem akadt más? Se mellette, se ellene? Einigem már a Tiszántúlon megkörnyékeztek néhányszor, adjak nyolc-tíz fegyvert vagy húszat, valamicske töltényt is hozzá... hát ne verjem falba a fejem, nemzeti megmozdulás helyett csak siralmas pótlékra, erőtlen kalandokra télik tőlünk? Én egy egész századdal... mit is kezdhettem volna... De önök közt, báró úr, még ilyen se akadt, aki legalább a maga egy szál bőrét vásárra vitte volna, ha semmi másért, úgyis elvisz az ördög, hát a virtusért. Igen, én is tudom, zászló kell és vezér, aki felemeli... De az ön egész tudománya nem több Juvenalis egyetlen mondatánál: ille cru- cem sceleris praetium túlit, hjc diadema. Csakhogy ez nem mentség. Hiszen akkor teljesen mindegy, magyaroknak hívjuk-e magunkat vagy zuluknak... mi a tartalma az egésznek? Múlt héten a Hungáriában együtt vacsoráztam egy frontismerősömmel, Groedke századossal. Ti. magyarok, mondta nekem, érthetően nek gyakorlati célját a „Lidice élni fog” jelszó tűzte ki. E sorok írója átélte a lidiced tragédia visszhangját a brit bányászok között egész sor községben és városban: nagyszerű és rendkívüli kifejezése volt ez az emberi szolidaritásnak. Nemsokára szerte a világon községeket, lakótelepeket, kerületeket, utcákat, tereket és parkokat neveztek el a városkáról. 1942. júniusában Lidice utóin nevezték, el az Illdonis állambeli kis Stem Park Gardens községet. Roosevelt elnök akkor üzenetet küldött, amely ma is időszerű. „A tavak és a Mississippi tágas völgyében lidice neve mától emlékeztetni fog arra, hogy a náci erő nem tudta megsemmisíteni az emberek szabadságszere tétét, sem elszántságát arnnalk megvédésére.” Lidice neve feltűnik az utcakereszteződé- seken és tereken, a lakótelepek és járások térképein. Emlékműveket emelnek, emléktáblát lepleznek le szerte a világon. Művészek Lidice tiszteletére alkotnak: Heinrich Mann könyvet, St. Vincent Millay költőnő nagy eposzt ír Lidicéről. Egész versigyűjtemények jelennek meg, filmeket forgatnak, képzőművészeti alkotások születnek, amelyeket a tragédia inspirált... Válaszolt a világ lelkiismere-. te. Lidice, Közép-Csehország békés faluja a nácik által megsemmisített sok ezer Lidicét képviseli, a náci bestáalitás szimbólumává változott. És bár az esemény óta már negyedszázad múlt el, — a már régen újra felépített és élő Lidice mindmáig a világ lelkiismeretének a szimbóluma: John Donee angol költő, aki háromszáz évvel ezelőtt élt, írta e szavakat, amelyeket korunkban Hemingway idézett: „Minden ember halálával én leszek kisebb, mivel része vagyok az emberiségnek. Ezért sohase kérdezd, kinek szólnak a harangok. Neked szólnak”. Kinek szól a harang, ha a világon véres háborúk vannak? Neked szól! pesszimistábbak vagytok, mint mi, németek: együtt változtok nindenféle változással, és ez nem ád valami nagy biztonság- érzetet. Dehát volt idő, báró úr, ezt önnek jobban kell tudnia, mint nekem, hogy változtatod is tudtunk, nemcsak változni. Gáldy feláll, sokáig nézeget egy lágy színezésű aikvarellt. Aztán a hamutartóhoz lép, de meggondolja maigát, szivarja hamuját a remek szőnyegre üti. Azt hiszem, ezzel a mozdulattal búcsúzott el igazán a kastélyától. — Kedves tanár úr — mondja, és leül —, maga talán érti a történelmet. Mi csináltuk. Nem biztos, hogy a kettő ugyanaz. Dehát mi biztos? A főjegyző úr hatszáz évet emlegetett. Több is, pontosan hatszáznegyven. A családi levéltár itt marad, ha kedve tartja, belenézhet. Nos hát, talál majd Gáldyt Ferdinand oldalán, egy másikat Zápolya udvarában. A Gyapán vár volt valamikor, ha már járt ott hóvirágot szedni, láthatta a falak omladékát. Abban a várban Gáldy Boldizsárt, kétheti ostrom után, hetven vitézével együtt kaszabolta le a török. Boldizsár fia. István, a budai basa menlevelével és támogatásával kezdte újjáépíteni ezt a kastélyt. Harcoltunk Rákóczi seregében, és Rákóczi ellen. Képzelheti a szituációt, Majténynél az egyik Budapesti beszélgetés Pablo Merudával Moszkvából érkezett, Rómába utazik tovább, közben egy hetet megpihent Budapesten Pablo Neruda, a világhírű chilei költő. — Különböző nyelveken megjelenő köteteim ügyében és egyéb nemzetközi kötelezettségeim miatt sokat kell utaznom — mondja szállodai szobájában, ahol az újságírót fogadja —, pedig igazán csak odahaza szeretek lenni, Chilében. Itt Budapesten azt élvezem a legjobban, amikor nincs kötött programom, különösebb cél nélkül kószálok az utcákon, figyelem az embereket, az épületeket, a zajló, mindennapi életet Mindent megfigyel, s valahol, egyenesben vagy áttételesen, minden élménye, gondolata, érzelme helyt kap lírájában. Még — az étkezés is. A közeljövőben jelenik meg ugyanis több nyelven, a budapesti Corvina Idegennyelvű Kiadónál, a magyar konyháról szóló kis remeke. — Ezt barátommal és költőtársammal Asturias-szal együtt írtam. A magyar konyha, szerintünk, a magyar élet és a magyar kultúra szerves része. Mi a konyhán keresztül szeretnénk sok távoli olvasót beléptetni Magyar- ország elő- és fogadószobáiba, kedvet csinálni nekik ehhez a számunkra olyan kedves szocialista országhoz. A kötet első műszaki példányai már elkészültek. Neruda nagyon elégedett a kiadással, s általában könyvei magyarországi megjelenéseivel, büszkén mondja, hogy a legutóbb magyarul megjelent kötetéből még antikváriumban sem tudott felhajtani egyetlen példányt. Megtömködi kialudt pipáját, meggyújtja újra, s folytatja: — A művész, a költő első kötelessége szerintem: a kísérletezés. Csak ez eredményezheti a művészetek fejlődését. Senki sem elégedhet meg a hagyományos formákkal. Az a költő, aki hajdan az első szonettet írta, nyilván nem gondolta, hogy ez egykor börtöne lesz, vagy lehet a költészetnek. Nem kell azzá lennie, mindig lehet új formákat találni, csak a művészet dogmatikusai képzelik, hogy a formák nem változhatnak — mondja szenvedélyesen. Madarak művészete — ez a címe legújabb kötetének, feleli érdeklődésünkre. Valóságos és ! képzeletbeli madarakról szól. Az első 15 példány bibliofil kiadásban jelent meg, gyönyörű kiállításban, drágán. A legelső példányt, amelyben az illusztrációk eredetije is szerepelt, árverésen adták el, 3000 dollárért. Modern könyvek tekintetében ez rekordár. S mivel a permanens inflációban élő latin-amerikai államokban egyre többe kerül a könyvek előállítása is, az árverési összeg a költségek részleges fedezését szolgálta. A latin-amerikai országokban sok az izmos, fiatal tehetség. Neruda lelkesülten beszél arról, hogy különösen a regényírás terén vannak most világirodalmi rangú új latin-amerikai Írók. Mexikóban, Peruban és Argentínában. Régi, kedves barátként érkezett Pablo Neruda — immár sokadszor — Magyarországra. Azzal a jóleső érzéssel búcsúzunk tőle, hogy hazánk egyik legjobb szellemi nagykövetét, egyik legrangosabb propagandistáját is tisztelhetjük benne. Olyan embert, akinek művészetére és szavára nemcsak Latin-Amerikában, de világszerte odafigyelnek az emberek. Barabás Tamás Miről ír a Magyarország e heti száma? (Regény) i
