Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-09 / 134. szám

1967. június 9. 3 Péntek Ne csökkentse a magtermeltetési kedvet az egyoldalú érdek merevsége Minden bizonnyal érzékenyen érinti a gazdasági és kerti mag­vak termeltetőit, felvásárlóit a Népi Ellenőrzési Bizottság megyei vizsgálatának jó néhány megálla­pítása. Ám, ha rosszul esik is, sok­minden megérett már a változta­tásra. Nemcsak a gazdaságirányí­tás reformja követeli ezt, hanem az is, hogy a magtermeltetés és felvásárlás lényegében a húsz ev­vel ezelőtt kialakított módszerek és megkötöttségek szerint törté­nik. A merevség egyik előidézője az elavult, s a gyakorlatban nem sok jelentőséggel bíró régi szab­vány szerinti minősítés. Elsősor­ban a Szabványügyi Hivatallal kellene megértetni, hogy a ter­melés szempontjából nem az a legfontosabb, hogy milyen kevés idegen magot tar­talmaz egyik vagy másik kerti­mag, hanem a fajta tisztasága és csírázó képessége. Ugyanis bármilyen tisztaságú a vetőmag, kelése után úgyis gyom- talanítani kell, mert sem a me­legágyak, sem a szántóföldek ta­laját nem tudják már eleve gyomtalanná tenni. A túl szigo­rú szabványelőírások éppen ezéirt csiak növelik a tisztítással járó munkát, költséget, s a többszöri tisztítás pedig csökkenti a jó mi­nőségű mag mennyiségét. A merev szabványhoz párosul az, hogy a magtermeltető nem a nemzetközi, hanem a szigorú ha­zai módszer alapján eszközli a nyers vetőmag átvételét. Mint sok minden más, ez is a termelők rovására megy. Az is, hogy a vállalat egyforma áron veszi át a hazánkban felhasználásra és a külföldre kerülő vetőma­got Az exportfelár elmaradása csak­úgy, mint az átvételi ár eléggé széles, s leginkább a bizonytalan­ságot keltő skálája inkább csök­kenti, mint növeli a termelési kedvet. A nagyszénást Lenin Tsz- nek sem tudták megnyugtatóan megmagyarázni, hogy miért csak 1700 forintot ért az általuk át­adott lucernamag mázsája, ami­kor a kiváló minőségű és a má­sodosztályú ára 5505 és 4710 fo­rint között mozog. A népi ellenőrök behatóan vizs­gálták a termelő gazdaságok és j a termeltető vállalat szakember-! — Ismerem Bacont. Szeretni ugyan csak az Essayit szere­tem, de hát ez megint ízlés dol­ga. — Nem vitatkozik a dok­torral, Desőhöz fordul. — Néz­ze, mióta megvagyok, egyebet se hallok magunkról, mint hogy alkalmatlanok vagyunk a veze­tésre. Szamárság. Egy osztály mindenre alkalmas, amíg nye­regben bír maradni. Ha kire­pül a nyeregből.. — Szivarját nézi, vállat von. — Az elma­rasztaló verdiktet már megfo­galmazták rólunk. Eladtuk a nemzeti függetlenséget, kiszol­gáltuk a fasizmust. Hallgatom az angol rádiót. Ráadásul isme­rem őket. Rendesen csak a más csatlósát szidják. — Ezúttal mégsem erről van szó — mondja Deső. — Erről is. Ne legyen naív, főhadnagy úr. A disznóságok megítélése attól függ, melyik oldalon követték el őket. — Ne haragudjon, de ez ciniz­mus. — Rendben van. Halljuk az ön elméletét. Gallai gyulladt szemmel bá­mul maga elé, azt hiszem, az egészből egy szót sem hall. Szüntelenül iszik, a szesz gőze végképp kilendítette abból az állapotból, amelyben még ér­deklődni tudott a dolgok iránt. A főjegyző furcsán megnyugo­dott, a levegőben lógó veszede­lem» fantomja néki egyszeriben ellátottságát is. A megállapítás az, , hogy mindkét helyen van tennivaló ebből a szempontból. Emellett a vállalatnak nem volna szabad megelégednie azzal, hogy évente egy-egy hetes tanfolyamra hívja az ország úgynevezett mag­termelő törzs gazdaságainak né­hány kertészét. Az ilyen tanfolya­mokat — s lehetőleg több elmé­leti és gyakorlati ismeretet adó hosszabb idővel — ki kellene ter­jeszteni az alközpontokra is. Egy­részt azért, mert főleg a terme­lőszövetkezetek kevés képzett kertészeti szakemberrel rendel­keznék, másrészt azért, mert évente újabb és újabb növény­fajták jelentkeznek, s azok fej­lettebb agrotechnikai módsze­reket igényelnek. A példák sokasága ugyanis azt bizonyítja, hogy a különböző magfajtáikhoz leküldött termelési útmutató nem hozza meg a kí­vánt eredményt. Néhány fajtánál azért, mert a vállalat központja leginkább közvetlenül a vetés előtt diszponálja. Van olyan tapasztalat is, hogy a vállalat nem mindegyik fajta dózisát állapítja meg a gyakor­latnak megfelelően. Megyénk több gazdaságában is bebizonyo­sodott. hogy például az Irepii bor­só holdanként 130—150 kiló ve- tőm.agadaggal 17—18 mázsát te­reid. A vállalat ennek ellenére ragaszkodik a csak 10—12 mázsa hozamot biztosító 100 kilós vető- mapdóziishoz. Merevségnek, a gyakorlattól való elszakadásnak tulajdonítható az is, hogy a vállalat nem azokat a mag­fajtákat adja a gazdaságoknak, amelyeknek a termelése legki- fizetőbb az ő viszonyaik között. Például a tótkomlóst Viharsarok is táblatörzskönywel tudja bizo­nyítani, hogy náluk a Linkoln fajta borsó terem legjobban, en­nek ellenére mégis más fajtákat kap. Az önkényesikedés az egyenjo­gúsággal, alig vagy mitsem tö­rődés a virágmagvaknál jelent­kezik legfőképpen. A vállalat minden előzetes megegyezés nél­kül küld a legtöbbet és legkeve­sebbet jövedelmező fajták közt- ingadozók mindegyikéből. Ennek következtében annyira elapró­zódnak a vetésterületek, hogy kisüzemivé válik a termesztés, realitássá lett. Az esperes elő­vette breviáriumát, de becsuk­va nyugtatja a térdén, fáradtan bámul a semmibe. — Nincs elméletem — mondja Deső. — Csiak szégyeneim. — önnek? Azt hiszem, min­dent megtett. Ritkán látná ilyen szépen dekorált tisztet. — «Mindnyájan szégyelljük magunkat, akik gondolkodunk. Az első ütközet után azt mond­tam magamban, nem. Később is mindig mondtam, és mindig ma­gamban. Ha felfűzném ezeket 'a néma nemeket, ijesztő rózsafű- zér lenne belőlük... Béregben el­vitték a szállásadómat, egy kacs- kakezű, girhes falusi szabót. Szidta a németeket, a háborút, miinek kell kihajtani a magyar fiúkat, idegen földet trágyázni a testűikkel, emberi mivoltából minek kell kivetkeztetind min­denkit. Hangosan. Érti? Ez a nyomorult ki merte mondani. Hát mit ér a belső tiltakozás? Semmit. Rohadt alku. Kiabálni kellett volna... Akarni valami mást, és amellett kitartaná. De nem tudtunk választani. Nem mertünk dönteni. A gyáva foly­tatással csak növeltük a felis­mert bűnt. És nem is az, amit elkövettünk, nem az a'nagyobb, hanem amit elmulasztottunk. Amit nem tettünk meg pedig rilett volna. (Folytatjuk) ráadásul rengeteg nehézséget, gondot okoz a sok kis tétel szárí­tása, betakarítása, tisztítása. Nem is beszélve arról, hogy a fajták évről évre változnak, s hogy egyik-másik fajta tulaj­donságait a vállalat központjá­ban sem ismerik. Példa erre, hogy a Bánikútd Álla­mi Gazdaság is abban a tudatban vállalt paprikatermesztést, hogy az kettős hasznot hoz, vagyis a magját a vállalatnak, a húsát pe­dig a konzervgyárnak értékesíti majd. A betakarításkor aztán ki­derült, hogy a paprikának csak a magja az értékes. A kondoros! Dolgozók Tsz is 4 ezer forintot fizetett rá mázsánként, az isme­retlen ubork-amag fajtára. Az eddigi gyakorlat azt igazol­ja, hogy a vállalatot túlzott ön­érdek vezérli. Ezért ragaszkodik az általa jobban ismert fajtákhoz, ezért igyekszik „tetszik, nem tet­szik” alapon talajadottságra, munkerőre és gépi felszerelésre való tekintet nélkül mindenből, mindenhol termelni. Többek kö­zött hiába kért Kákái 203-as rizs­fajta vetőmagot a békésszent- andrási Tessedik és a köröstar- csai Petőfi Tsz, a vállalat a különböző betegségekre hajla­mos Dunghan Shali-t erőltette rájuk. A sajátos érdek a fő mozgatóerő, ezért nem érvényesül az egyenjo­gúság az áru minősítésében, de az egyforma kockázatvállalásban sem. A vállalati érdek szerint tör­ténik a minősítés, s jogot formál ahhoz is, hogy ne vegyen át téte­leket ilyen és olyan előírásokra, szabványokra hivatkozva. A NEB vizsgálata sem, és mi sem arra törekedtünk, hogy ki­élezzük a viszonyt a magtermél- tető és ellátó vállalat meg a ter­melő gazdaságok között. Éppen ellenkezőleg, azt szeretnénk, hogy változtassanak a súrlódá­sokra, vitákra adó okcikon,_.§ hogy. jobban megértsék, jobban segít­sék egymást. Ne tévesszék szem elől, hogy a magtermelés nem csupán vál­lalati és termelői, hanem fon­tos népgazdasági érdek is. Ennek szellemében dobják félre mindazt, ami merev, aimi elavult, s ami gátolja a több és jobb mi­nőségű magtermelést megyénk­ben és az ország más tájain. S ebben az eddigi tapasztalatok alapján elsősorban a vállalatnak kell sokat kezdeményeznie. Kukk Imre Autó a gyalogjárdán Furcsa szokást vett fel a CO 52—11 rendszámú sze­mélygépkocsi tulajdonosa. Csaknem minden reggel a Békési út 28 számú ház ka­pubejáratában fékez le, hogy a Kéményseprőhöz címzett falatozóban elfogyassza a munkába indulás előtti feke­tekávéját. Ez eddig helyes, váljon egészségére! Az azonban nem helyes, hogy a kávé elfogyasztása után mindig a gyalogjárdán fordul ki a kövesútra, mun­kahelye, a konzervgyár felé. Tegnap reggel megsokalltám, hogy a járdán veszi a gyors, éles kanyart, s azt mondtam neki, ha nem szokik le erről, akkor jelentést teszek ellene. — Tegyen csak, nagyon meg fogom köszönni magá­nak! — mondta olyan arogán- san, mintha a világon ő tisz­telné a legjobban a közren­det. Remélem, hogy rajtam kívül a közlekedésrendészet­nek is lesz hozzá néhány sza­va. K. I. Pusztító áldás A hír maga egyszerűen haj­meresztő. A Bodakajtori Állama Gazdaságban krezonittal per­meteznek egy hagymatáblát. Nem kell mérnök, technikus, még szakmunkás sem ahhoz, hogy kézbe vegye a dobozt és elolvassa a biztonsági előírást. A permetezés után egy-két hé­tig a táblára menni tilos, a per­metezett terményből 100 napig fogyasztani tilos. Elöl vashat ja, tudomásul veheti ezt az az egy­szerű ember is, akii még soha nem hallott mezőgazdasági ke- mizálásról. Ezzel szemben mi történik? Másnap — ismételjük, másnap — kirendelnek a táblára hat­van embert. Azok ott kapálnak, szívják a méreggel terhes leve­gőt, de talán még a szalonná­jukhoz is kihúznak egy-egy fe­jet a tiltott hagymából. Töme­ges rosszullét, mentők, kórház. Még szerencse, hogy haláleset nem történt, nem szerepel majd az is a felelősök éllen összeállí­tott vádiratban. A kemizálás a mezőgazdaság legújabb, de perspektívájában legjelentősebb támasza. Milliár- dofeat áldozunk erre a célra, hogy tetézett mdlliárdokat kap­junk vissza a befektetésből. Nagyüzemi mezőgazdaság vegy­szerek nélkül nem képzelhető el, mert a nagy táblákban más módon az egyre hevesebben tá­madó kártevőket egyébként le nem győzhetjük. Ez többé-ke- vésbé köztudott ma már, annál nehezebben akar átmenni a köztudatba az a tény, hogy a növényvédőszerek jó része mé­reg, emberre is veszedelmes méreg. Áldás, ha célszerűen használják, de pusztíthat, ha megsértik az előírásokat. Ezek a szabályok pedig típusonként, márkánként, sőt szerenként változnak. Kevés már itt a ha­gyományos paraszti „balesetvé­delem”, ami szerint „ne menj közel fiam, megrúg a ló” vagy „meg ne idd a kékkövet, meg­halsz tőle!” A kémiai szerek biztonságos alkalmazásához felszerelésre, rendelkezésre, alapos szakisme­retekre van szükség. Nem nyu­godhatunk bele abba, hoigy a gaz­daságok egész sorában nincs jól zárható méregkamra, hogy száz meg száz növényvédő gép mel­lett még kapkodva kiképzett szakmunkás se áll, hogy sok brigádvezető beletörődik a vé­dőruha, álarc sitb. mellőzésébe, sőt — mint a bodakajtori példa mutatja — még - egészen elemi fokú felelőtlenségek is előfor­dulnak. Megrázó tragédia a bodaikaj- tori mérgezés, szerencsére ha­lálos áldozat nélkül. Ne tűrjék azonban az illetékesek, hogy a megdöbbenés csak múló sajtó- szenzáció legyen. Ha belátjuk — és belátjuk —, hogy modern mezőgazdaság kemizálás nélkül nem létezik, akkor lássuk be azt is. hogy kemizálás megfelelő — előírás szerű és szigorú — óvatosság, speciális szakembe­rek és felszerelés nélkül felelőt­lenség. Teremtsük meg ezeket a fel­tételeket. A mezőgazdaság ér­dekében, az emberek érdeké­ben, mindannyiunik érdekében! F. B. Egy kézbe vett ügy Tizenegyedik hónapjába lé­pett egy kezdeményezés Oros­házán. Az Üj Élet Tsz igazgató­sága még annak idején úgy ha­tározott, hogy a szövetkezeti központ közelében lakótelepet alakít ki. Legyenek közelebb a munkahelyhez az emberek. Csaknem egy esztendő azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ez az épkézláb elgondolás a telekosztásig, illetve a lakásépí­tésig jusson. Ebben az ügyben több alkalommal tárgyaltak a városi tanács vezetőivel, akik támogatásukról biztosították a szövetkezetieket. A városi ta­nács szakigazgatási szervei azonban akadékoskodtak. Hóna­pokon át keresték a jogalapot ahhoz, hogy a szövetkezet keze­lésében levő belterületet miként lehetne családi házak építésére felhasználni. Azt tartották leg­fontosabbnak, hogy a tsz szán­tóföldje ne csökkenjen, s kárta­lanítás címén ne kelljen hozzá­nyúlni a kialakított tsz-táblák tulajdonjog rendezéséhez^ A vita elhúzódott. Közben volt valaki, aki olyan megoldást ja­vasolt, hogy építsék a családi házakat betoncölöpökre, mert ezzel a módszerrel a tsz a házak alatt levő földet továbbra is művelhetné, az emberek pedig lakáshoz juthatnának, ha más­ként nem boldogulnak. Termé­szetesen, ezt az újszerű megol­dást elvetették. Jogosan. Nem akarták, hogy a bürokrácia út­vesztői miatt az ország rajtuk kacagjon. Egy későbbi időpontban „meg­fúrták” a tsz-lakótelep kezde­ményezést. A városi tanács üzle­tet látott a telekértékesítésben. Így itt vették kézbe az ügyet. A huzavona igazából csak ekkor kezdődött. Azok a papírok, me­lyek a lakótelep ügyében addig születtek, a továbbiakban már nem voltak jók. Újakat csinál­tak. Ez a munka hosszadalmas volt, sőt még mindig tart. A házhelyért sorban álló szö­vetkezeti gazdák belefáradtak az adminisztrációba. Közülük né- hányan elálltak korábbi szándé­kuktól. Pénzzel a zsebükben el­mentek Kardoskútra vagy más­hová. Telket vásároltak, házat építettek. Többen már be is köl­töztek az új lakásba. A történeti hűség kedvéért még az is ide­kívánkozik, hogy a tsz-lakótelep körüli huzavonában a városi ta­nács vb műszaki osztálya lebo­nyolított egy telekosztást, az úgynevezett Szőlőkben. Most, miután ismét megvizsgálták az ügyiratokat, megállapították, hogy további hetekre, sőt hóna­pokra van szükség ahhoz, hogy az aktacsomag kerek egész le­gyen. Hiányzik még néhány alá­írás és a felsőbb szervek jóvá­hagyása. Ennek ellenére már bizakodnak és azt mondják, hogy rövidesen felnyitják az ér­dekelt családok boldogulása előtt a fészekrakás sorompóját. Az ügy tehát nem került le a napirendről, csak éppen a sok bába között majdnem elveszett. Szerencsére, hogy a lelkiismeret és a felelősségérzet nem halt ki az ügyintézőkből! Így igazán megnyugtató, hogy egy év alatt nagy erőfeszítések közepette si­kerül elintézniük a nem is akármilyen kérést. Ez óriási eredmény! Dupsi Károly AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvételre keres ív- és lánghegesztésben jártas épületlakatos szakmunkásokat Munkásszállás, üzemi étkezés, valamint a jogosultak részére különélési pótlék biztosítva. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba, ' Kazinczy utca 4. 47223 ........................................................................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents