Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-09 / 134. szám

W67. június 9. 4 Péntek A dobozi fiatalok beleszólnak sorsuk formálásába I KISZ gvulaf járási kül- | sett bennünket és kérte a KISZ döttértekezletén egy mokány, keménykötésű fiatalember fel­szólalásából megütötte a fülemet egy megjegyzés: „A gazdaság ve­zetői 170 ezer forintot adnak az idén a 14 és 30 év között levő fiatalok jutalmazására. Ezt a KISZ-vezetőség javasolta, amit a tsz-vezetés és a tagság elfoga­dott.” Most Dobozon járunk és a Pe­tőfi Tsz KISZ-titkárával, Váradi Mihállyal beszélgetünk az el­hangzottakról. Arra szeretnénk választ kapni, hogy e nagy össze­get mivel érdemelték ki, és ez mennyiben segíti a fiatalság meg­maradását a termelőszövetkezet­ben? Nézzük talán azt, hogyan is született az ötlet? — Az elmúlt év bebizonyította — kezdte a KISZ-titkár —, hogy a tagságnak kiosztott területről a megtermelt terméktöbblet premi­zálása nem vált be. Egyszerűen azért, mert a tsz-adminisztráció nem rendelkezik olyan lehető­séggel, hogy a többtermelést kis területenként és egyenként is kimutassa. Ugyanakkor a 14 és 30 év közöttieknél a ledolgozott 200 munkanapért járó 12 mázsa kukorica ára, a 2040 forint hűség- jutalom sem hozta meg a kívánt sikert. Igaz, ezt is csak hatvanan érték el. Továbbra is csökken a tsz fiataljainak száma... Ez bizony elgondolkoztató. Do­bozon 7200 holdon 1380 taggal gazdálkodik a tsz és a 250 KISZ. korosztályú fiatalból mind többen elmennek a környező városi üze­mekbe. Nem mintha ott többet keresnének, sőt legtöbbször még a tsz havi átlagát, az 1200—1300 forintot sem érik el. Az üzemben azonban havonta megkapják a teljes összeget. És ez mégis csak több annál a 3—400 forintnál, amit előlegként kapnak a tsz- ben. Vannak, akik a jelenlegi bel­víz okozta jövedelemkieséseket máris úgy értékelik, hogy nincs biztosítva az év végére ígért pénz- és termékosztás, és jó lesz továbbállni... A tsz párt- és gazdasági vezeté­se igyekezne bizonyítani e felfo­gások helytelenségét, de sajnos kevés eredménnyel. A felnőtt la­kosság ugyan bízik és szilárdan a tsz mellett van, gyermekeik azon­ban kifelé kacsingatnak... Mi tehát a tennivaló? — Mi is sokat törtük a fejünket ezen — mondja Váradi Mihály, amíg aztán márciusban Lábos László, a főagronómus megkere­segítségét. Ugyanis összetorlódtak a tennivalók és kevés volt a munkaerő. Elhatároztuk, hogy javasoljuk a párt- és gazdasági vezetésnek a hűségjutalom el­törlését, és a KISZ korosztályúak számára új jutalmazási forma kialakítását. Azonnal munkához is láttunk, és a tapasztalatok alapján a fiatalok munkáját nem mázsákkal, hanem munkanapok­kal mérjük. R magyarázat alapján lassan kialakul az új elgondolás lénye­ge, amit a dobozi KISZ-fiatalok vezetőségi és taggyűléseken, illet­ve brigádmegbeszéléseken vitat­tak, majd formába öntve a kom­munisták a tsz-tagság elé terjesz­tettek. Sikerült a tervezetet úgy el­fogadtatni, hogy a KISZ kezde­ményezésére az irányítás, az el­lenőrzés és értékelés továbbra is a fiatalok kezében marad. Ök mérik fel a végzett munkát és közös elbírálás alapján fizetik a jutalmat. Milyen is a gyakorlatban az új elgondolás? — A gazdasági vezetés 170 ezer forintot szavazott meg a fiatal tsz-tagok jutalmazására. Ezt az összeget felosztottuk három rész­re. Az első értékelésre és pénz­osztásra a féléves munka után, július 1-én kerül sor. Akik addig 60 munkanapot vagy ennél töb­bet teljesítenek, azok részesülnek a 60 ezer forint pénzjutalomból. A háromnegyedéves értékelésnél 50, míg az évvéginél újabb 50 munkanap teljesítése a mérvadó Ekkor 110 ezer forint kerül fel­osztásra. Ennél az új formánál azok a fiatalok is részesülhetnek a pénzjutalomból akik évközben álltak munkába. Egyúttal az előző évi 200 munkanapot nemcsak 160- ra csökkentettük, hanem három részre meg is osztottuk. Minden értékelésnél az addigi munkana­pokat lezárjuk és az eredménye­ket KISZ-munkabizottság érté­keli, amibe minden területről be­vonunk fiatalokat Előzetes számítások alapján egy munkanapra valószínű 6 fo­rint lesz a jutalom, ami átlago­san megközelíti az évi 1000—1200 forintot. Az is igaz azonban, hogy a fiatalok a rugalmasabb forma alkalmazásáról elmondták, hogy ez az összeg kevesebb a volt hű­ségjutaloménál? Kárnyáczki István, a gépmű­hely ifjú munkása hangoztatta: Nem probléma a húsbeszerzés l Korlátlan mennyiségben van biztosítva élő és vágott baromfi (csirke, kacsa, liba, gyöngyös) a Békés megyei Élelmiszer és Kiskereskedelmi Vállalat árudáiban Békéscsabán, Békésen, Gyulán, Orosházán és Szarvason. FOGYASZTÓI ÁRAK: Élő csirke: 31,—, illetve 32,— Ft/kg Vágott csirke: I. oszt. 37,—, II. oszt 35,— Ft/kg Vágott pecsenyekacsa: I. oszt. 26,—, II. oszt. 25,— Ft/kg Keresse fel árudáinkat igényével. 136325 — A fiataloknak nemeseik év végén van szükségük pénzre, ha­nem év közben is. Sokan azért mennek el, mert nem érzik ha­vonta a zsebükben. Néhányan most is készülnek békéscsabai üzemekbe, mert keveslik a 3—400 forintos havi előleget. Békési Ferenc, traktorszerelő még hozzátette: — A régi egyenlősdi nem volt jó. Most talán ezt sikerül kikü­szöbölni, de a kapott jutalom is kevesebb lesz. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a KISZ szerve­zeti, politikai tekintélyét az új forma nagyban erősíti. A végső megoldást azonban ez sem jelent­heti. Mi is lenne a megoldás? Ho­gyan lehetne a tsz érdekeit a fiatalság érdekeivel még jobban összeegyeztetni ? Erre a választ Lábos László főagronómustól kértük, aki egy­ből nagyon határozottan vála­szolt : — A fiatalokat nehéz a tsz-ben megtartani, főleg a zöldség- és aprómagtermesztésnél. Én úgy lá­tom, hogy a végleges megoldást a havi garantált pénzfizetés jelente­né. Ezt egyelőre azonban anyagi okok miatt nem tudjuk megvaló­sítani. Talán az segítene, ha a tagság — megbeszélés és szava­zás alapján — a saját gyermekei számára hozzájárulását adná, hogy rendszeresen biztosítsuk a havi pénzfizetést. Végső soron ez volna a tényleges megoldás. I dobozi kiszesok egy lé­péssel közelebb kerültek a nagy gondok megoldásához. Javaslatai­kért és becsületes munkájukért csak dicséret illeti őket. A foko­zódó munkaerő biztosítására azonban és azért, hogy minél több fiatal a tsz-ben maradjon, további lehetőségek feltárása szükséges. A garantált havi pénz­fizetéssel a fiatalok és talán az idősebbek igényei is jobban ki- elégülnének. Pankotai István „Kocsonya-szemüveg“ Prágából Romhányi László, a Szolnoki Járműjavító Vállalat statisztiku­sa, akit korábban szürkehályog­gal operáltak, 14,5 dioptriás szemüveget viselt, olvasta az újságban, hogy dr. Otto Wichterle prágai akadémikus a Csehszlovák Tudományos Akadé­mia tagja és dr. Maximilian Drei- fus prágai szemorvos hosszas kí­sérletezés után újfajta műanyag­ból közvetlenül a szemgoiyóra helyezhető rugalmas, törhetetlen lencsét állított elő. Romhányi László a hírre Prá­gába utazott. A csehszlovák fő­városban tüzetes szemorvosi vizs­gálat után elkészítették részére a megfelelő erősségű, szemgolyóra helyezhető „kocsonya szemüve­get”, az úgynevezett gél-lencsét. Három hete viseli a két szemén a szabad szemmel alig észreve­hető lencséket. Amint mondja, kitűnően tapadnak szemgolyó­jára, nem izgatják a szemfelüle­tet, nem gátolják sem a szemhéj, sem a szemgolyó mozgását. A szemlencsét éjszakára sem kell levenni. Az újfajta szemüveg se­gítségével a legparányibb bet" két is tisztán látja. (MTI) Fiatalok százezrei vetélkednek a kongresszusi útlevélért Ezernyi ötlet, kezdeményezés fémjelzi a KISZ „Kongresszusi útlevéllel a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfordu­lójára” akcióját, amely egyszerre szolgálja az ifjúsági szövetség VII. kongresszusának méltó elő­készítését, és köszönti a szovjet állam megalakulásának fél év­százados jubileumát A városokból és falvakból ér­kező hírek tanúsága szerint mái ezekben a napokban is ifjú kom­munisták százezrei vetélkednek a kongresszusi „útlevélért”. Közü­lük választják ki azt a 300 kisz- istát, aki az ifjúsági szövetség különvonatával utazhat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire. (MTI) Olvasótérképet készítettek a szeghalmi járás községeiről Az utóbbi évek gondos és terv­szerű könyvtárfejlesztési munká­ját azt bizonyítja, hogy sok fi­gyelemre méltó eredmény mutat­kozik a szeghalmi járás könyvtá­raiban. Dévaványán, Szeghalmon és Vésztőn a könyvtárakban gyer­mekrészleg is működik, szép ered­ményeket értek el Vésztőn 4s, ahol az idén kezdte meg műkö­dését. Külön érdemes megemlíteni a 40 kihelyezett könyvkülcsönző tevékenységét, mert ez jelentősen növelte a könyv megszerettetését. Az elmúlt évben a járás lakossá­gának 17 százaléka volt könyv­tári olvasó és 276 462 kölcsönzés volt. Az idén tovább növekszik az érdeklődés, amit a beiratkozott olvasók létszámának gyarapodása is tanúsít. Egy magas épület előtt állt meg velem a taxi. — Azonnal megyünk, tovább — szóltam —, csak felugróm ide a vál­lalathoz. Addig ki sem kell kapcsolni az órát. A sofőr bizalmatlanul hunyorgott. — És, ha mégis kifi­zetné előbb? Jobb lenne, nem? — Felesleges — felel­tem —, hiszen úgyis to­vábbmegyek. Talán nem bízik bennem? Azt gondolja, hogy megló­gok?! — Hogy mit gondolok, az az én dolgom. Az utasok nem egyformák. Van, aki meglóg, van aki nem. — Tehát mégis innen fúj a szél!.. No, rend­ben van, ha ennyire bi­zalmatlan, itt hagyom magának zálogba — a kalapomat. — Hagyja csak azt a kalapot — mondta sér­tődötten a sofőr —, ugyan mit csinálhatnék azzal?! Hiszek én ma­gának... Hagyja itt azon­ban az aktatáskáját és menjen, mert az óra ke­tyeg. — Szórni így?! — hördültem fel. — Tes­sék, itt az aktatáskám. Csak — ha megengedi — felírom előbb a kocsi rendszámát. — Felírja?! Hát nem bízik bennem? Azt gon­dolja, hogy elmegyek? GORIN: Fő a bizalom! — Nem gondolok én semmit. A sofőrök sem egyformák. Van, aki a kalapot, van aki az ak­tatáskát szereti. — I-igen — mondta a sofőr. No, írja a szá­mot! De előbb mutassa, mi van a táskájában? — Miért mutassam? — Hogy aztán ne kö­veteljen rajtam olyat is, ami nem volt a tás­kában. — Itt van, nézze: a papírjaim, könyvek és egy villanyborotva. — És működik is az a villanyborotva?! — Ezt miért kérdezi? Persze, működik! Egye­lőre... — Mi az, hogy egye­lőre! Nem fogom elron­tani, ne féljen! — Azt sosem lehet tudni. Most éppen ráfér­ne magára egy kis bo­rotválkozás. Az arca pufók, van rajta egy szemölcs is, a bal ol­dalon, s a szemei szür­kék... — Megjegyzi a sze­mélyleírásomat? — csó­válta a fejét. — Ezt én is megtehetem. Pisze or­rú, kerekszemű, az egyik füle nagyobb, mint a másik, műfogai is van­nak.^ — Hát ha már így áll a dolog — kezdtem iga­zán mérges lenni, — járjunk el hivatalosan! Tessék, itt vannak az irataim: személyi igazol­vány, házassági anya­könyvi kivonat, munka­könyv. Fogja! És tudja meg, hogy nem akár­milyen emberrel van dolga. Adja ide ön is az iratait! — Parancsoljon. Itt a jogosítványom, a szak- szervezeti könyvem... — És arról nincs iga­zolványa, hogy hol la­kik? — Nincs. — Üsse kő! Ha kell megtalálják. — No, de magát is előkerítik, ha úgy ála­kul a helyzet... Némán, dühösen néz­tünk egymásra. Aztán hirtelen megszólaltam: — Mondja, nem sze­gyein magút?! — És maga? Ezt én is kérdezhetem. —Én szégyellem. Ma­ga helyett is. — Én is... — mondta ellágyulva a sofőr. — Fogja az igazolványait! — Tessék, itt van a magáé. — Vigye a táskáját. — Hálásan köszönöm Az olvasás továbbá népszerűsí­tésére dr. Hőgye Gergelyné járási könyvtárvezető irányításával a községekről olvasótérképet készí­tettek. Ennek célja, hogy a még meglevő fehér foltokat felszámol­ják, és minél több új terület ol­vasási igényét kielégítsék. A fel­mérés alapján Szeghalmon egy, míg Bucsán két új könyvkölcsön­zőt létesítettek a tanyavilágban. Zsadány külterületén szintén volt ilyen igény, ami rövidesen telje­sül. Javasolták az összes könyvtá- rsknak, hogy a szeghalmihoz , ha­sonlóan szervezzék meg a „Nők egymás között” elnevezésű klubot és ezt hasznosítsák mind az isme­retterjesztő, mind az olvasó-szer­vező munkában. — tai. — mondtam —, így már a kocsi rendszámát is el fogom felejteni. Barátságosan, moso- lyogva veregettük meg egymás vállát. — Nem is tudom, ho­gyan gondolhattam ilyet magáról? — csodálkoz­tam. — Olyan szimpati­kusnak tűnik. A szemei szürkék, szemölcs van az arcán... — Maga is tetszik ne­kem — mondta a sofőr. — Nagy, kerek *zeme van, a füle szép tiszta, ragyognak a fogai... — Azonnal visszajö­vök — nyugtattam meg. — Menjen, menjen, csak az a kár, hogy unatkozom majd maga nélkül. Váltottunk még egy­két barátságos pillan­tást és kiszálltam a ko­csiból. Már az épület bejára­tánál rájöttem, hogy nincs nálam a munka­könyvem. — A szemtelenje! — csaptam a homlokomra. — Tehát a munkaköny­vemet magánál tartot­ta! Mert arra gondolt, hogy ha esetleg... No, de semmi baj! ö sem fog meglógni. Ezt én garan­tálom. Hiszen nem azért szúrtam ki az egyik hátsó gumiját, hogy fa­képnél hagyjon!... Krecsmáry László fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents