Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-06 / 131. szám
WCT. június 6. 3 Kedd Éjjel-nappal dolgoznak a zöldborsócséplő Az elmúlt héten gyakran „parancsolt” kényszerpihenőt az esős időjárás megyénk mezőgazdasági dolgozóinak. A csapadék meny- nyisége igen változó volt, a talaj telítettsége sem egyforma, ezért szinte táblánként kellett eldönteni: hol lehet, és hol nem lehet dolgozni. Nagy „vitaminszüret” volt hét végén megyénkben. Éjjel-nappal dolgoztak a zöldborsócséplő gépek a legjobban gazdálkodó termelőszövetkezetek határában. Az eleki Lenin Tsz-ben például 24 óránként 130—140 mázsa zöldborsót csépelnek és küldenek a Békéscsabai Konzervgyárba. Az gépek megyénkben újkígyósi Aranykalász Tsz-ben négy gép ontja a zöldborsót ládákba éjjel-nappal. Egyelőre naponta 200 mázsa borsót takarítanak be és továbbítanak a Békéscsabai Hűtőházba, később azonban ez a teljesítmény eléri a hat vagont. 4 A Békéscsabai Hűtőházban és a konzervgyárban megkezdődött a vitamindús zöldborsó tartósítása: naponta legalább 12 vagon szemes borsót konzerválnak, illetve mélyhűtenek. A két üzem 1967- ben 400 vagon szemes borsót tartósít A. R. Házikert szakkör vezetők megyei tanácskozása Gvulán A Hazafias Népfront megyei bizottsága, a népművelési tanácsadó és a MÉSZÖV szervezésében június 7-én Gyulán, az Erkel Művelődési Házban kerül sor a házikert szakkör vezetők megyei tanácskozására. A résztvevők először megtekintenek néhány házi- kertet, majd ankéton megvitatják a megyében levő 30 ezer holdnyi házikerttel kapcsolatos gondokat és meghatározzák azokat a feladatokat, amelyek megoldásával a tulajdonosok hozzájárulhatnak megyénk jobb zöldség- és gyü- mölcsellátásáhóz. Lelkiismeret-ébresztő Szívet szorongató érzés a szociális otthonok olyan lakóival is beszélgetni, akik gyermektelenül élték le az életüket, s nem tudtak annyi értéket összegyűjtögetni, amiért közeli vagy távoli rokonaik gondoskodnának róluk. Bár nincs hiányuk az ellátásban és gyengéd szavakban, mégis hiányolják az ismerős környezetet, azokat az embereket, akik közt egy hosszú élet sok terhét, gondját cipelték. Még szomorúbb hallgatni az otthonoknak azokat a lakóit, akiknek házuk, egy kis pénzecskéjük, nyugdíj-jogosultságuk, jó módban élő gyermekeik vannak, s ennek ellenére mégis az otthon rendje, fegyelme szerint kell elölteniük életük hátralevő napjait az egykori otthon, a megszokott jövő-menő, tevővevő egyéni életmódjuk helyett. Miért válnak egyre zsúfoltabbá a szociális otthonok megyénkben annak ellenére, hogy falun és városon nemcsak egész nap szórakozási lehetőséget, hanem étkezést is biztosító napköziket hoznak létre az idős emberek számára? S miért lesznek lassan többen a nyugdíj-jogosult, ingósággal és közeli hozzátartozókkal, gyermekekkel rendelkezők a szociális otthonokban, mint az arra szeretik, tessék, Ernő fiam, te itthon vagy, tölts az uraknak. A főjegyző a sarokban áll, marokra fogva egy poharat. Beleiszik, nem ízlik neki, de nem meri letenni. Csíkos, kávébarna öltönye szekrényszagú, száraz bőre csupa szélmarta repedés. Készségesen tájékoztatja, akik rászorulnak. — A méltóságos úr, igen — mondja, homlokát törölve —, diplomata korában kedvelte a whiskyt. Követségi titkár volt Londonban, igen, és mindenki mondja, milyen csodásán beszél angolul. A főjegyző nyugtalan. El se teszi zsebkendőjét, folyton törülközik. Szaladna haza a falujába, Bitta is csak három kilomé* térré van a fronttól, de az uraság jelenlétében nem mer «e türelmetlenkedni, se a gondjairól szólni. Gáldy szivarral kínál bennünket. Gallai a whiskyből is iszik, a barackból is, ő az első, aki szivarért nyúl, láthatóan élvezi a helyzetet. Desőhöz húzódom. -Vékony, szép arcán tűnődő derű. Nézd a hadnagyot, mondja halkan, legendákat szokott mesélni róla, hogy miniszteri fogalmazó korában micsoda társaságokban forgott, egy osztályfőnökkel vagy államtitkárral vacsorázni neki csak annyi volt. mint másnak, ha elmegy uzsonnára az anyósához. De valami disznóság miatt hamar kirepült a fogalmazóságból, amely — valóban rászorulók? Nehéz ezt megérteni a növekvő jólét számos jelei, az egyre modernebbül berendezett, gépesített lakások, a magánerőből épített szebbnél szebb családi házak és a személyautók számának növekedése láttán. Az okokat keresve találkozunk olyan esetekkel, amikor a fiatalok és az idősek műveltsége közti nagy különbség az „összeférhetetlenség fő ' indítéka”. Az alacsonyabb, magasabb társadalmi beosztásban levő férj és feleség egyszerűen szégyenli a hozzájuk látogatók előtt, hogy „faragatlan, maradi gondolkodású apja, anyja van". Máshol az vezet a szülők elüldöztetéséhez, hogy a mama mindenbe beleszól, a papa összejárkálja a szőnyeget, féltik tőle a tv-t, a mosógépet, a modem bútorokat. Az ilyen apróságokon túl a fő agyarázat a kényelemszeretet. Az, hogy az ifjú házaspárok saját magukon, esetleg egy-két gyerekükön kívül nem' akarnak még egy-két idős emberrel is törődni. Végül pedig az, hogy egyesekben növekszik a senkit és semmit nem kímélő kapzsiság. A szociális otthonok lakói vastag köteteket tudnának telemesélni az önzés és a kapzsiság rajtuk megesett fortélyairól. Először csak a betétkönyven levő pénzt csalják el a fiatalok mosógépre, tv-re, autóra azzal, hogy „apánk, anyánk életét akarjuk könnyebbé, szebbé tenni”. Aztán kicsikarják a hozzájárulást a különféle ingóságok, köztük a családi ház eladásához. Mindezek megtörténte után zsebpénz megvonásával, az étel kiporciózásá- val, fűtetlen szobával, örökös perlekedéssel késztetik a szociális otthonba menekülésre a kisemmizett szülőket. Akik nem hagyják magukat kisemmizni, azok egy része is hasonló sorsra jut. Magára hagyják a „makacs” mamát, papát mindaddig, amíg a szomszédok meg nem elégelik szenvedésüket és a szociális otthonba nem juttatják őket. Hány meg hány ilyen eset fordult elő már megyénkben is. A szüleiket magukra hagyok nem érnek rá még meg sem látogatni azokat, akik őket sok munka és gond árán felnevelték. Csak akkor ébred fel bennük a gyermeki szeretet, amikor apjuk, anyjuk halálhírét veszik. Akkor sem az érdekli őket, hogy milyen baj, bánat ülte meg a szívüket, hasajnos — annyi ideig sem íártott, hogy Gallai eltanulhatta volna a társasági viselkedés alapszabályait. Aztán valami textilesnek ügynökölt, rengeteg pénzt keresett, a zsákot 's el tudta adni leedsi szövetnek, de a modora érthetően tovább romlott. — Hová való? — Komárom megyei. Gersten- feldernek hívták, jóravaló sváb, ezért káromkodik folyton, übe- relni akar, zaftosabb magyart még persze nem láttál. Neve, persze, nem illet a tiszti uniformishoz, a hadseregben kérte a névmagyarosítást. Különben nem baj, ha iszik. Igyon csak, hátha mond valami jó vastagot ezeknek a fabábúknak, arm tői megrándul a képük. — Nem hiszem, hogy a báró... — Mindegyik játszik. Igaz, a báró jól. De a többi? Az esperes... hát gondolod, hogy a whiskyn jár az esze? És 'nézd a főjegyzőt, figyelmeztetni kellene, ne egye meg a zsebkendőjét, lesz vacsora. Irigylem Desőt. Nagyobb veszedelemben forog, mint én, legalább olyan keserves volt neki elválni az anyjától, mint nekem búcsú nélkül Klárától, de most is parancsol magának, az egész társaságban, Gáldyt is beleértve, ő a legkorrektebb, legelegánsabb jelenség. (Folytatjuk) nem az, hogy mi maradt a vagyonból. Megyei összesítésben többnek látszik az idős szülőkkel való szívtelen, rideg bánásmód, mint városok- és községenként. Az előforduló egyes esetek is felháborítják az embereket. Egyesek szigorú törvényeket, szankciókat követelnek az apjukkal, anyjukkal lélektelenül, gonoszul bánók ellen. Az idős emberek nyugalmának, érzéseinek semmibe vevői ellen még nem született paragrafus a büntető törvény- könyvben, s egyre többen és többen szenvednek az örökös szekí- rozástól, a megaláztatottságtól, a kisemmizettségtől, a magukra hagyatottságtól. Ha a lelki fájdalmak előidézőit nem is lehet büntetőjogilag felelősségre vonni, el kellene érni, hogy ismerőseik körében, munkahelyeiken és mindenütt, ahol megfordulnak, megvetésben részesüljenek azok, akiket könyörtelenné s feledékennyé tett saját előnyük és kényelmük hajhászása. A szüleikkel való lélektelen bánásmód közben ugyanis nem jut eszükbe, hogy mindezt látják gyermekeik, s az sem, hogy ha lassan is, de közeleg az ő öregkoruk is, amikor majd jólesne félannyi türelem, megértés és szeretet, mint amennyi ingerültséggel és ridegséggel ők bánnak vagy bántak eddig szüleikkel. Kukk Imre Lehetne-e több a járadék? Ha megkérdeznek egy gyengén vagy bevételi hiánnyal gazdálkodó szövetkezeti vezetőt: tulajdonképpen miért is lassú a gazdasági erősödés üteme, a természeti viszonyok mostoha- ságával válaszolna. Bár az állam az utóbbi évtizedben igen jelentős összegeket fordított a természeti viszonyok megváltoztatására. A talajjavítás — fizikai, kémiai — módszerei, az öntözővíz, a vegyszer, a műtrágya behatolása a viszonylag jó természeti tényezők közé valamelyest javított a korábbi helyzetein. Az északi járások legelőinek füve ma már nem szenved annyit a nyári kánikulától, mint két évtizeddel ezelőtt. A határ művelt részében is növekedtek a terméshozamok, javult a parasztság élet- színvonala s mind biztonságosabbá vált a mezőgazdasági üzemek helyzete. Bizonyos értelemben — saját helyzetükkel — elégedettek is az északi járások. Csakhogy a megbízatásukat gyakorló választott és kinevezett vezetők tapasztalataik összegezésekor jönnek rá, hogy a talaj termőerejének növelésére tett különböző intézkedések miért hatnak javító vagy rontó formában. A megközelítően két évtizedes munka során sok hasznos következtetés vonható le, nasz- nálható fel a mostani természeti körülmények között gazdálkodó üzemek továbbsegítésére. Szük- séges-e, kell-e egyáltalán erről beszélnünk? Feltétlenül szükséges, hiszen a talaj termőképességének megőrzése, fokozása a földtörvény értelmében üzemi feladat. Ezzel egyidejűleg az állam évről évre vissza nem térítendő dotációval segíti a talaj termőerejét digózással javító üzemeket. Így a társadalom feltétlen érdekelt ebben az egész ügyben. Vagyis Békés megyében sem lehet, nem szabad kéz- legyintéssel elintézettnek minősíteni az évenkénti 15—20 millió forint ilyen célra való fel- használását. Bár igaz, ez az állam „ajándéka”, de nem azért, hogy hatékonyság nélkül szórják el, hanem ellenkezőleg, hasznosítsák úgy, hogy' abból a termelőüzemeknek feltétlenül haszna származzon! A talaj termőképességének megőrzésében, fokozásában az északi járásokban, a mostoha természeti körülmények közepette is, jivulás tapasztalható. A helyzet alakulásával — megyei szinten — mégsem lehetünk elégedettek. A korábbi években kifejtett nemes törekvés ugyanis nem hozott minden üzemben pozitív eredményt. Tulajdonképpen ezzel magyarázható, hogy a téma helyenként kényessé vált. Az állami erőforrásból finanszírozott talajjavítás valamilyen okból több helyen nem járt a termőföld képességének növelésével, sőt az állami eszközök kevésbé körültekintő igénybevételével több millió forint felhasználása az ablakon kidobott pénzzel volt egyenlő. A párt Békés megyei bizottságán több határozat olvasható, amelyben arra kérik az állapigazgatási és vállalati szerveket, hogy a föld termőerejének fokozásában a kifejezett komplexitásra törekedjenek. Ez azt jelenti, hogy adott üzemben a talaj javítását meg kellene előznie egy átfogó belvízrendezésnek' ugyanakkor gondoskodni kellene arról is, hogy a javított talaj kapja meg a művelési rendszerben előírt szervestrá- gya-adagot, a szántást, ennek korszerű elmunkálását és a föld -további hasznosításának technológiai leírását. Ha visszalapozunk a korábbi években készült üzemi feljegyzésekre, láthatjuk, hogy . e munka komplexitása csorbát szenvedett. Olyan határrészek kerültek talajjavításra, ahol nem volt meg a belvíz elvezetését szolgáló csatornahálózat, nem volt biztosított a javított talaj szervesanyag-utánpótlása, sőt a központi irányítás éveiben elkövették azt a hibát is, hogy a digózott táblát mélyen szántották. Az amúgy is sekély termőréteget 40—50 centire aláforgatták. Felhozták a vad, a különböző káros sókat tartalmazó földet. A tanulóévek ilyen hibákkal is jártak. Ezek összegezése, elemzése tanítatta meg üzemi szakembereinkkel a komplexitás fogalmát, feltételeinek megteremtését. Ma már elmondhatjuk, hogy az MSZMP Békés megyei bizottságán őrzött, irányt mutató talajjavítási határozatok eljutottak az üzemi vezetőkig. így elkezdődhetett ezek aprópénzre váltása. Szakembereink látják, hogy egymagában véve a talaj fizikai és kémiai javítása nem oldja meg problémáikat. Feltétlen szükséges, hogy a talaj javítását előzze meg a belvízrendezés, a munka befejező részeként pedig a javított föld kapja meg az előírt istállótrágyát, használója a művelési rendszernek megfelelő technológiai utasítást. Ha a ’munka szervezése során ezek közül bár-*1 melyik tényezőt figyelmen kívül hagyják, próbálkozásukat meddőség kísérheti. Kérdés: a komplexitás feltételeinek kialakítása, megteremtése kinek a feladata? Arról van szó, hogy a talajjavítás megvalósítása egyértelműen igényli a Magyar Nemzeti Bank mint pénzügyi-, a vízügyi igazgatóság mint vízrendező-, a talajjavító vállalat mint tervező és kivitelező, a vegyesipari vállalat, mint szerves anyag egy részét biztosító szerv és a termelőüzem közötti magas színvonalú munkakapcsolatot! A kooperáció megteremtésében az irányító szerep csakis az államigazgatásé lehet. Ez a felfogás nem áll ellentétben a gazdaságirányítás új rendszerének elvével, sőt abból következik. Ha a jövő esztendőben már az új elvek alapján irányítják gazdasági életünket, akkor az 1968. évi talajjavítási munkák előkészítését már ennek szellemében, a teljes komplexitásra törekedve kellene megvalósítanunk. Az állami erőforrások, a társadalom forintjai így nem a befagyasztás, hanem a hatékony felhasználás útjára kerülnének, erősí'.°nék a termelőüzemek és a népgazdaság pozícióit. A járadék tehát a jelenleginél több is lehet. Dupsi Károly Kisvend églő vezetőt felvesz a Gyula és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. Szakképzettség és erkölcsi bizonyítvány szükséges. Jelentkezés az fmsz központi irodájában. 136322
