Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-06 / 131. szám

1967. június 6. 4 Kedd ÖCSI öcsi, legyen szíves, öcsi, légy szíves, s csakis így szólítják kollégái, munkatársai a Kner Nyomdában. Szarvas János, a 28 éves gépmester-művezető szakmájá­ban, életkorában sem öcsi. A most üzemeltetésbe helyezett két új gép „nagyfőnöke". Tőle tanulnak és ő oktatja a körü­lötte levő gépmestereket. Ami egy jó szakmunkásról elmond­ható, hogy körültekintő, pre­cíz, szorgalmas, stb. ez neki is mind erénye. Fiatal kora ellenére igen vagy tekintélynek és elisme­résnek örvend, mind a válla­lat dolgozói, mind vezetői kö­rében, és ezt munkájával, hal­latlan szorgalmával érdemelte ki. ÖCSI — így hívják afut- ball-pályán. Lehet, hogy még akkor is öcsi lesz, mikor a kislányának a gólya hoz egy igazi öcsikét, és ha így lesz, akkor az az öcsike is ilyen le­gyen, mint ez az öcsi. (Zing) Harminchatodszor — Poznan Több kiállító növekvő terület Harminchatodszor tartják j zetmétemyi kiállítási területé- ] vásárt érdeklődést keltő piacnak meg az idén — június 11-től bői 66 978 négyzetmétert (56,3 : tekintik, ahol előnyös üzleteket 25-ig — Poznanban a nemzet- j százaléköt) vettek igénybe a közi vásárt. 1966-ban, a XXXV. \ külföldi kiállítók. A legfejlet­Nemzetközi Vásáron 48 ország cégei mutatták be gyártmá­nyaikat, ezek közül 33 ország rendezett kollektív kiállítást. Erre az alkalomra 58 országból mintegy 13 000 külföldi keres­kedő, gyáros és különféle szak­májú specialista érkezett Poz­nanba. A vásár 118 923 négy­tebb iparú államok — Cseh' Szlovákia, Franciaország, az NDK és NSZK, az Egyesült Ál­lamok, Olaszország, Nagy-Bri- tannia és a Szovjetunió — 3000 négyzetméternél nagyobb terü­leten állítottak ki. A külföldi kiállítók nagy részvétele meg­erősítette azt a nézetet, hogy a A nők helyzetét vizsgálják a szarvasi járás szövetkezeteiben Az Országos Nőtanács legutóbbi brigádvizsgálatához hasonlóan a szarvasi járási nőtanács a na­pokban a járás termelőszövetke­zeteiben az asszonyok, az ott dolgozó nők helyzetét vizsgálja meg. A végrehajtó bizottság tag­jai elbeszélgetnek a szövetkezetek vezetőivel, a nőbizottságok tagjai­val gondjaikról, problémáikról. Eddig Csabacsűdön, Endrődön, Békésszentandráson voltak. er ő — Mit mondjak Lehocz'ky Már­tonról? ... Hetedszer nyerte el a brigádja a szocialista címet. Itt dolgozik a közelben, ismerkedjen meg vele. Brezina Rezsőnek, a Mezőhe­gyes! Cukorgyár párttitkárának! az ajánlata ez. Miért utasítsa vissza az ember? Igaz ugyan, hogy már egy óra sincs hátra a mun­kaidőből, aztán Lehoczky Márton indul haza Ambrózfalvára. De hát addig is tudunk egy kis eszmeese- rét folytatni. Az udvaron valami nagy vas­szerkezet körül szorgoskodik a társaival. Mindjárt így kezdi: — Nem szeretem, ha velem foglalkozik az újság. Különben is ... Volt már katona? — Igen. — Na, akkor tudja, hogy a szolgálati utat be kell tartani. Kérjen Benczik János művezető­től véleményt a brigádról. Benczik János közelebb jön. — Hát kérem ... Behívatott a főmérnök és azt mondta: „Két felvonót és két szelettranszportot kell gyártani és szereim. Magára gondoltunk ..Vállalom — mondtam —, ha megkapom a Le­hoczky brigádot. — Hát ez a vé­leményem. — És megkapta? — Nem. Csak Lehoczky Márton j és a brigádjából Faragó István került ide. A többi innen-onnan jött. De ez a csoport is kitűnően bevált. Még a nagy vasgyárak­ban sem csinálnák jobban. Igen, egy jól összeszokott bri­gádot kár lett volna „szétrobban­tani.” A főmérnök nyilván helye­sen határozott. A brigádvezető és Faragó István is visszakerül, ha befejezik a munkát. — Augusztus 10-re vállaltuk, hogy elkészülünk — folytatja Benczik János. — És ha nem? — Attól nem félek — szólt köz­be Lehoczky Márton. — De azért néha kitör — néz rá csak úgy fél szemmel a műve- vezető. — Miért? — Hát ha valami nem sikerül... — Mi az például? Lehoczky Márton nehezen szánja rá magát, hogy válaszol­jon. Aztán tréfával próbálja el­ütni a dolgot. — Mondjuk nincs 4-es találat a lottón. A művezető végül mégis el­árulja • — Ha az anyag nem úgy ér­kezik, ahogy várjuk, vagy a raj­zot nem kapjuk meg időben. De kihajtjuk, ami kell. A munka azért halad. Szerencsére át lehet állni. Most nézem csak meg jobban a brigádvezetőt. A haja kissé dere- sedik, de még fiatalos. Csupa energia. — Bírom a munkát, nincs is semmi baj. Csak az újságírók az ilyesmit nagyon kiszínezik. Nem teszek ellenvetést: — Ami igaz, az igaz. Legalább­is előfordul. — Beszélnek az emberrel és amikor az valamit mond, máris ott van a papíron. Cigarettával kínálom. — Köszönöm — utasítja visz- sza. — Talán autóra gyűjt? — Nem, az egészség miatt. — Csak ha mérges, akikor szív­ja — mosolyog rá Benczik János. — Már a füstjétől is menekülök. — Szóval, nem az autó miatt... — Van egy Trabantom, de ezt ne írja. Mos már Wartburgot sze­retnék. Az ember mindig többet akar. Persze nehéz lenne egyedül. A feleségem és az anyósom a tsz-ben dolgozik. Szépen keresnek mind a ketten. Talán többet mint én. Igaz, néha besegítek. Brezina Rezső, aki közben oda­érkezik, még egy kis kiegészítést fűz hozzá: — Azt viszont tudni kell, hogy az amforózfalvi tsz orságos hírű. — Szóval, szépen alakul a Le­hoczky család helyzete. — Hát kérem, ha dolgozik va­laki ... A párttitkár szól megint közbe: — Ezt a munkát más vállalat­nak is ki lehetett volna adni. De így nem éri meglepetés a cukor­gyárat. Biztos, hogy időre elké­szül és minőségileg kifogástalan lesz. Persze jóval olcsóbb is. — A megtakarítást letesszük a vállalat asztalára. Ebből aztán oszthatunk — mosolyog Le­hoczky Márton. — És jutalom? — Az is szokás itt. Már sokszor kaptunk, nem lehet panasz. Ismét a párttitkáré a szó: — Ő egyébként olyan párton- kivüliek közé tartozik, akit szíve­sen látnánk a pártban. Benczik Márton, aki pártveze­tőségi tag is, megjegyzi: — Már beszélgettünk... — Nézze kérem, én nem mond­hatok rosszat. Igyekszem becsü­letesen dolgozni és a két gyerme­kemet felnevelni. Nem élünk rosszul. Miért ne értenék egyet a mad politikával? — kérdezi köz­bevetve Lehoczky Márton. Sehogy sem tetszik neki, hogy ő áll a beszédtéma központjálban. Szeretne valahogy kiszabadulni a „gyűrűből”. Nem akarja, hogy bármit is az ő javára írjanak. — Mindenki csak egy ember, a többi nélkül semmire sem megy — szabadkozik újra, mint már a beszélgetés kezdetén. — És ne felejtse feljegyezni hogy most Szilágyi István brigádjával együtt dolgozunk. Ök szerelnek. Vége a munkaidőnek. Lehoczky Márton is készülődik a vasútállo­másra. Rossz az út Mezőhegyes és.Amibrózfalva között, nem hasz­nálna a Trabantnak, ha naponta azzal közlekedne. Nyáron azon­ban felpakol az egész család és irány Csehszlovákia. — Most pedig? — Otthon megebédelek, aztán csinálom a házkörüli munkát. Ma például szőlőt permetezek a kert­ben. Elbúcsúzunk. Azon gondolkozom, hogyan le­hetne kiszínezés nélkül megírni ezt a riportot. Pásztor Béla 3 db 8 m-es fekvő szállítószalagot — üzembiztos — trafóval együtt könyvjóváírással állami vállalatnak átadunk. Megtekinthető a Mezőhegyesi Cukorgyár telepén. lehet kötni, kereskedelmi érint­kezést keresni és a meglevő kapcsolatokat kiszélesíteni. Nehéz pontosan megállapíta­ni a vásáron kötött szerződések pénzértékét. A becslések sze­rint a XXXV. vásáron a len­gyel külkereskedelmi vállala­tok 50 százalékkal nagyobb ér­tékű üzleteket kötöttek nyuga­ti cégekkel, mint az előző év­ben. A lengyel „VARIMEX” például 450 szerződést kötött. A „POLIMEX” felvonók épí­tésére vonatkozó együttműkö­dési szerződést írt alá, egyebek között egy angol gyárral, majd­nem 5 millió font sterling ér­tékben. Nem csoda tehát, hogy a poz- nani nemzetközi vásár jelentő­sége évről évre növekedik. 1966-ban olyan országok mel­lett, mint Hollandia, amely már huszonötödször állított ki Poz­nanban, első ízben vettek részt a vásáron Kamerun, Kongó, Kinshasa és Kuwait. Az idei vásáron először vesz részt a Koreai Népi, Demokratikus Köztársaság. Á régi kiállítók közül Nagy-Britannia, Belgium, Brazília és Magyarország meg­nagyobbítják kiállítási terüle­tüket, Franciaország pedig saját kiállítási pavilont épít. Mind­ennek következtében szükség volt a vásár helyének bővítésé­re. A Máltai-tó melletti szép fekvésű, 12 000 négyzetméter nagyságú területet jelölték ki a turistq- és sportfelszerelések külön kiállításának céljaira. A működésben levő gépek kiállí­tására Edwardowban, a repülő­tér közelében jelöltek ki terü­letet. 600 négyzetméterrel bő­vül a gépkocsik kiállítására szánt terület is. Paradicsomi állapotok Az egyik amerikai folyóirat szerkesztősége nemrég kérdést intézett női olvasóihoz, hogyan képzelik el a háziasszonyok paradicsomát. A legeredetibb válasz így hangzott: „1967-es béreket, 1933-as árakat, s 1919-es adó­kat!.. Családi labdarúgó-csapat A rajna-westfáliai Hoxfeld faluban egy 14 gyermekes csa­ládapa labdarúgó-csapatot ál­lított össze családja tagjaiból. Rajta kívül 10 idősebbik fia játszik a csapatban, akiknek életkora 13 és 33 év között van. A csapat mérkőzésre hívta ki a szomszéd falu válogatott­ját. A mérkőzés bevételét egy gyermeksegélyező alapnak ajánlották fel. A 65 éves csa­ládapa a kapuvédő tisztjét lát­ja el a csapatban. Skót humor A skót Mctavisch a jóté­konysági vásáron egy üveg wiskit nyert. Boldogan a zse­bébe dugta, és hazasétált. Út­közben egy építkezés mellett elhaladva megbotlott egy tég­lában és elesett. Amikor feltá- pászkodott, érezte, hogy vala­mi nedves folyik le a lábán. — „Te jó isten! — siránko­zott magában, add, hogy vér legyen!” Mese óvodásoknak (Hogy a felnőttek értsenek belőle) Gyerekek, most mesét mondok nek- nek. Figyeljetek! Hol volt, hol nem volt... Az Óperen­ciás tengeren, sőt még a Tiszán is túl, volt egyszer egy nagy ruhagyár. Abban sok anyuka dolgozott, akik az olyan apró­ságokat, mint ami­lyenek ti is vagytok, minden munkakezdet előtt beadták a nap­közibe, utána pedig vitték haza. örültek is, hogy olyan jó és biztonságos helyen tudhatják őket. Csak egyetlen egy baj volt: a gyerekek szép időben nem mehet­tek ki a szabad leve­gőre, mert sem kert, sem udvar nem tar­tozott a napközihez. A város távoli lige­tébe pedig, hogy tud­tak volna eltotyogni az ilyen falatnyi em­berkék? Egyébként mindent megkaptak, amit csak szemük, szájuk kí­vánt. Reggelre finom fejecske és kalács ke­rült a kis asztalukra, tízóraira csoki, ebéd­re leves, hús főzelék, néha még spenót is, meg süti. Szóval, a legfinomabb falatok jutottak nekik, az óvó és dada nénik pedig szeretettel gondozták őket, hogy szépen fejlődjenek. Telt, múlt az idő, de az csak nem sike­rült úgy, ahogy kel­lett volna. Alig volt étvágyuk a gyerekek­nek és az arcuk is halványodott. A dok­tor bácsi tanácsolta, hogy jó időben vi­gyék ki őket a szabad levegőre szaladgálni, játszani. Az anyukák gond­terhelten jártak-kel- tek. Bizony nehezeb­ben megy a munka, ha valami nincs rendben. A legdrá­gább kincsük egész­ségét féltették. Egy nap aztán jó ötletük támadt. A nyereség- részesedésükből mindnyájan / bent hagynak valamennyit a közös kasszában és abból megvásárolják a napközi szomszéd­ságában levő telket. Éppen eladó, nem szalasztják el a kellő alkalmat. így is lett. Ámde volt ott egy icike-picike házikó, amelyben a boltos bácsik tartottak ezt is, azt is. Az udvart hordók, ládák tarkí­tották. Az anyukák kérték, hogy a boltos bácsik vigyék más­hová azokat, mert kellene játszóhely a gyerekeknek, megál­lapodni azonban nem tudtak velük. A Nagy Hivatalba, aztán a még Nagyobb Hiva­talba került az ügy, hogy ott tegyenek igazságot. De hol ad­janak másik helyet a boltos bácsiknak? Mindenki segíteni szeretett volna, hi­szen a felnőttek is voltak valamikor gyerekek és így telje­sen átérezték a leg­ifjabb generáció sor­sát. Figyeltek, gyere­kek? Te is Pistike? — Szóval segíteni akartak és még ma is akarnak... Most pedig aludja­tok szépen és álmod­jatok arról, hogy ta­láltak helyet a boltos bácsiknak, ti pedig birtokba vettétek azt az udvart, amelyet anyukátok pénzén vásároltak és szépen be is rendeztek nek­tek. Nyár, aztán ősz következik, utána már ilgyis hiába ... És ígérjétek meg, mire felnőttek lesz­tek, mind a százhú- szan elfelejtitek, hogy ilyen mesét is hallot­tatok. Misiké, ne kun­cogj, mert zavarod a kispajtásaidat! Pali­ka, te meg miért rugdalod le magadról a takarót’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents