Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-24 / 147. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG 1967. JÜNIUS 24., SZOMBAT Ara 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 147. SZÄM MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÍS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ülést tartott Központi A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, Kádár János elnökletével június 23-án a Minisztertanács tagjainak, a Központi Bizottság osztályvezetői­nek, a budapesti pártbizottság titkárainak és a megyei pártbi­zottságok első titkárainak részvé­telével ülést tartott. Az ülésen többek között Komó­csin Zoltán elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára tájékoztatta a részvevőket a közel-keleti hely­zetről, és más időszerű nemzet­közi kérdésekről. A Központi Bi­az MSZMP Bizottsága zottság a beszámoló feletti vita után egyhangú határozatot ho­zott. Nyers Rezső elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára beszámolója után a Központi Bizottság megvitatta a Politikai Bizottság jelentését a gazdasági mechanizmus reform­ja bevezetésének előkészületeiről, a harmadik ötéves terv eddigi teljesítéséről és a további felada­tokról. A Központi Bizottság a jelentést helyeslőén tudomásul vette és egyhangú határozatot ho­zott. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG HATÁROZATA A KÖZEL-KELETI VÁLSÁG KÉRDÉSÉBEN A Központi Bizottság értékelve az izraeli agresszió következtében a Közel-Keleten kialakult helyze­tet, helyesli a Politikai Bizott­ság és a kormány állásfoglalásait és intézkedéseit; a magyar kor­mány június 6-i nyilatkozatát; a magyar—izraeli diplomáciai kap­csolatok megszakítását; az euró­pai szocialista országok június 9-i, moszkvai értekezletén aláírt nyilatkozatot. A Központi Bizottság megálla­pította, hogy Izrael kormánya megsértve a nemzetközi jog álta­lánosan elismert és kötelező el­veit, tervszerűen előkészített fegy­veres agressziót követett el az Egyesült Arab Köztársaság, Szí­ria és Jordánia ellen és benyo­mult azok területeire. A Központi Bizottság elítéli Izrael agresszió­ját, a környező arab államok te­rületének bekebelezésére irányu­ló törekvéseit, az izraeli katonai hatóságok kegyetlenkedéseit, a védtelen arab lakosság kiűzését a megszállt területekről. A Központi Bizottság foglalko­zik az amerikai, angol és nyugat­német imperialisták bűnrészessé- géve! és felelősségével a fegyve­res agresszió előkészítésében és támogatásában, majd kifejezve népünk baráti érzelmeit és aka­ratát, teljes szolidaritásáról biz­tosítja az agresszió által sújtott arab népeket. A Központi Bizott­ság felhívja pártunk valamennyi tagját, a társadalmi szerveket és egész népünket, hogy eltökélten támogassa a nemzeti függetlensé­gükért és a társadalmi haladásért küzdő arab népek igazságos har­cát. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG HATÄROZATA A GAZDASÁGI MECHANIZMUS REFORM JA BEVEZETÉSÉNEK ELŐ- * KÉSZÜLETEIRŐL ÉS AZ IDŐSZERŰ GAZDASÁGI FELADATOKRÓL A Központi Bizottság állást fog­lalt az eddig elért eredményekkel kapcsolatban, majd meghatároz­ta a feladatokat. Az 1968—70-es években a gaz­dasági építőmunkában az a teen­dő, hogy az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével egyidőben biztosítsuk az ötéves tervben meghatározott termelési, beruhá­zási, életszínvonal-fejlesztési fel­adatok megvalósítását. Az 1968— 70-es esztendők az új gazdasági mechanizmus kibontakozásának időszakát képezik. Az új gazdasá­gi mechanizmus fokozatosan, nö­vekvő mértékben fejti ki kedvező hatását az újratermelési folyama­tokban. A pártszervezetek politikai irá­nyításával, az új mechanizmus sza­bályzó eszközeinek ismertetésé­vel, az állami felügyeleti szervek támogatásával el kell érni, hogy a vállalatok november végéig is­merjék az új pénzügyi és jogsza­bályokat, jövő évi terveiket janu­ár 1-ig véglegesíthessék és hogy a következő hónapokban a reform­ra való átmenet középpontjában a vállalati tevékenység, a vállala­tok helyzetének a magasabb kö­vetelményekből kiinduló elemzé­se, a vállalati kezdeményezés élénkülése kerüljön. A Központi Bizottság helyesli a gazdasági reform bevezetésének előkészítése céljából hozott eddi­gi intézkedéseket és megállapít­ja, hogy azok a IX. kongresszus és a Központi Bizottság határo­zatainak megfelelnek. Szükségesnek tartja, hogy a re­formra való további felkészülés is a gazdaságirányítás minden szintjén a megállapított határidő­nek megfelelően történjék. A párt, az állami, a gazdasági vezetés, a szakszervezetek a dol­gozók mozgósításával és támoga­tásával oldják meg a menetköz­ben jelentkező gyakorlati problé­mákat és legyenek következete­sek az új mechanizmus alkalma­zásában, közgazdasági eszközök­kel segítsék a népgazdasági egyensúly szilárdítását, a terme­lés és fogyasztás zavartalan fej­lődését. (MTI) Koszígiii—Johnsoir-találkozó New York A. New Jersey államban levő Glassboroban pénteken, magyar idő szerint 16.20 órakor megkez­dődött Johnson amerikai elnök és Koszigin miniszterelnök csúcs- találkozója. 1961 óta ez az első alkalom, hogy a szovjet minisz­terelnök és az amerikai elnök találkozik; 1961-ben Hruscsov Bécsben folytatott tárgyalásokat Kennedyvel. A szovjet miniszterelnök Gro- miko külügyminiszter és más személyiségek kíséretében gép­kocsin indult el a szovjet ENSZ- küldöttség New York-i épületé­ből Glassboro felé. A szovjet de­legáció 14 gépkocsiból álló kara­vánja motoros rendőrök, biztosító autók kíséretében tette meg a mintegy kétórás utat a New York és Washington között csaknem félúton levő kisvárosba. Johnson elnök valamivel később Rusk kül­ügyminiszterrel és Mcnamara hadügyminiszterrel helikopteren hagyta el a Fehér Házat, repülő­géppel folytatta útját Philadel- | phiáig, majd ismét helikopterre | szállt, hogy megtegye a mintegy 22 kilométeres utat Glassboroba. Koszigin autókaravánja reggeli csúcsforgalomban haladt végig a gyorsforgalmi útvonalon, s ér­deklődők tízezrei üdvözölték a szovjet miniszterelnököt. Glassboro fellobogózva várta a két államférfit. A találkozó szín­helyét, a glassboroi főiskola rek­torának hivatali épületét csak szigorú ellenőrzés után lehetett megközelíteni. Koszigin és Johnson csaknem egyidőben érkezett Glassboroba, A színhelyet egyébként Richard Hughes, New Jersey állam kor­mányzója javasolta: Johnson el­nök felkérte, hogy határozzon meg egy olyan helységet, amely nagyjából félúton van New York és Washington között. A találkozónak nincs előre megállapított napirendje: a két kormányfő abban egyezett meg, hogy bármelyikük felvethet olyan kérdéseket, amelyek mindkét fe­let érdeklik és a nemzetközi helyzet legfontosabb problémáira vonatkoznak. Johnson elnök, Rusk külügy­miniszter, Mcnamara hadügymi­niszter és Thompson, az USA moszkvai nagykövete társaságá­ban a főiskola igazgatói épülete előtt várta a szovjet delegáció ér­kezését. A borús, felhős időben- a riporterek százai gyűltek össze a hirtelen megvont kordon mö­gött, hogy szemtanúi lehessenek a találkozó kezdetének. Koszigin gépkocsija röviddel 1U 5 óra után érkezett meg a talál­kozó színhelyére. A gépkocsiból kilépő szovjet miniszterelnököt Johnson elnök kézfogással kö­szöntötte. Majd Koszigin és Gro- miko üdvözölték az amerikai ál­lamférfiakat, néhány másodper­ces beszélgetés után, amely fő­ként a fotóriporterek kérésére történt a ház előtt. A két vezető ezután bement az épületbe. A ta­nácskozáson a közvetlen kíséret tagjain kívül csak két tolmács vett részt, egyet a szovjet, egyet pedig az amerikai küldöttség biz­tosított. (MTI) Focik Jenő New York Elnök Úr! Tisztelt küldöttek! Küldöttségünket a Magyar Nép- köztársaság kormánya azzal bíz­ta meg, hogy a tragikus és sú­lyos veszélyeket magában rejtő közel-keleti helyzetben együtt­működjék a többi delegációval a békés megoldás megkeresésében. A szovjet kormány összehívást javasló levele jól világítja meg az ülésszak előtt álló probléma lényegét: fel kell számolni Izra­elnek az arab államok ellen el­követett agressziója következmé­nyeit és azonnal vissza kell von­ni az izraeli csapatokat a fegy­verszüneti vonalak mögé — mon­dotta a magyar miniszterelnök bevezetőjében, majd többek kö­zött ezeket mondta: Az arab területek Izrael által történt elfoglalásának ténye ön­magáiban bizonyítéka annak, hogy bűnös támadás történt. Az E'NSZ-nek és az egész világ bé­keszerető erőinek feladata, hogy felszámolják ennek következmé­nyeit és keressék a tartós és vég­leges megoldás feltételeinek meg­teremtését. Nem engedhető meg, hogy a nemzetközi jog, az ENSZ alap­okmánya elveinek semmibe vevé- sével megsértsék a gyarmati sor­ból függetlenné vált arab álla­mok területi épségét. Nem enged­hető meg, hogy az agresszor él­vezze agressziója gyümölcseit, hogy a tárgyaláson az erőszako­san elfoglalt területek birtokában akarjon diktálni. Izraelnek és támogatóinak ed­digi magatartásából és a közgyű­lési vitában elhangzott érvelései­ből egyértelműen az derül ki, hogy Izrael éppen az elfoglalt te­rületek birtoklásából akar kiin­dulni. beszéde az Délkelet-Ázsiában az Egyesül t Államok évek óta nyílt, szégyen- teljes agressziót .követ el a hazá­ját védő hős vietnami nép ellen. Napról napra szélesíti embertelen és a nemzetközi jog minden elő­írását semmibe vevő támadásait, amelyek az egész világ békéjét fenyegetik. Szinte naponta követ el provoikációkat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Latin-Amerikában az Egyesült Államok deklarálta az egyoldalú beavatkozáshoz való jogát és él is vele. Afrikában a hírhedt 1964-es közvetlen kongói beavat­kozás mellett nyíltan vagy bur­koltan támogatja a kontinens dé­li részén uralmon le*ő reakciós rezsimeket. Ezeknek a ténykedéseknek a folyományaként kialakult légkör nehezíti Európában is a függő problémák rendezését. A szocia­lista országoknak a katonai töm­böktől mentes Európára, az atom­mentes európai övezetekre, a két német állam békés együttműkö­désére tett kezdeményezései visszhangra találtak a kontinens nyugati részén élő néjiek köré­ben is. Ugyanakkor az Egyesült Államok és Anglia a NATO-ban és azon kívül kifejezett hivatalos politikája ennek az agresszív ka-, tonai szervezetnek az erősítése. Mindkét hatalom támogatja az NSZK egyre nyíltabban fasizáló militarista köreinek revansvágyó terjeszkedési törekvéseit, atom­fegyverigényét. Izrael tehát agresszióját olyan nemzetközi háttérben követte el, amelynek egyik jellemző vonása a főbb szövetségeseinek a nem­zetközi helyzet javulását gátló, sőt romlását elősegítő tevékeny­sége. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az Egyesült Államok poli- I tikája általában és különösen a j ENSZ-ben Vietnam elleni háborúja által lét­rehozott légkör jelentős befo­lyást gyakorolt Izrael elhatározá­saira, felelőtlen és bűnös lépé­seire. A gyarmatosító hatalmak kö­zel-keleti politikai céljai jelen­tették az izraeli agresszió máso­dik fontos — ez esetben közvet­len — okát. Nem kívánok a va­lamennyiünk által ismert, közel­múlt események részleteibe bele­bocsátkozni. Nem lehet azonban nem “ész revenni azt a közvetlen kapcsolatot, amely az olajhatal­mak közel-keleti érdekei és Iz­raelnek szomszédai ellen folyta­tott politikája között fennáll. Is­meretes, hogy Szíriában a kor­mány más arab országok támo­gatásával az elmúlt év vége óta kemény harcot folytatott az olaj- pionopóliumokkal a szír nép nem­zeti érdekei védelmében. Tör­vényszerű logikával nehezedett ennek folytán Izrael nyomása el­sősorban Szíriára ez év eleje óta. Erre a kihívó, nyíltan táma­dással fenyegető magatartásra re­agáltak az arab államok azzal, hogy még szorosabbra vonták szö­vetségüket Szíriával. Izrael fenye­getéseit minden fázisbhn támo­gatták szövetségesei, elsősorban az Egyesült Államok. A gazdasá­gi és politikai nyomás az arab államok ellen, a 6. flotta tüntető felvonulása a Földközi-tenger közel-keleti térségében és az EAK elleni erőfitogtatással való fe­nyegetés nyílt biztatás volt Izra­el számára, hogy a végső előké­születeket megtegye a fegyveres támadásra. A feszültség tetőfokán, május 31-én. az EAK az állandó fenye­getés ellenére rnég egy kísérletet tett a békés megoldásra. A Biz­tonsági Tanácsban benyújtott ha- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents