Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-24 / 147. szám

1*97. június 24. 2 Szombat Fock lend beszéde az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) tározat tervezetében javasolta, hogy újítsák fel két héten belül az egyiptomi—izraeli fegyveres fegyverszüneti bizottság tevé­kenységét. A válasz az amerikai flotta beavatkozással való fenye­getéstől bátorított szélsőséges erők felülkerekedése volt Izrael­ben, majd a június 5-i agresszió. Az izraeli támadás harmadik összetevője magának Izrael állam kormányainak sok évre vissza­nyúló politikájában gyökerezik. A közgyűlés harmadik üléssza­kán, 1949. május 11-én vette fel Izraelt az ENSZ tagjai sorába. A világ haladó közvéleménye már akkor figyelmeztette az új állam vezetőit arra a veszélyre, amely a nemzetközi reakciós erők részé­ről fenyegeti őket: arra, hogy a gyarmati sorból felszabadult és felszabaduló arab népek és álla­mok ellen az imperializmus és kolonializmus erőinek képviselői­vé válhatnak a térségben. Izrael kormányainak az elmúlt 19 év folyamán politikája — sajnos — azt mutatja, hogy nem elkerülni igyekeztek ezt a veszélyt, hanem tudatosan szerepet vállaltak a haladás erői elleni harcban. Iz­rael szomszédai ellen sorozato­san elkövetett agressziói, expanzi­ós törekvései — amelyek számos elítélő biztonsági tanácsi határo­zat meghozatalát is szükségessé tették — megmérgezték a Közel­kültekkel és a most megszállt arab területek lakosságával szem­ben folytat? Az az Izrael, ame­lyet a fasizmus menekültjei szá­mára hoztak létre. Nagyon fontos, Izrael számára elsősorban fontos, hogy világo­san, tisztán lássa: az arab orszá­gok elleni sorozatos és szörnyű bűncselekményei táplálják azt a véleményt, hogy Izrael nem szu­verén ország, hanem a gyarma­tosító hatalmak kiszolgálója. Ezután így folytatta Fock Jenő: Izrael és az Egyesült Államok képviselője is egyfolytában béké­ről, harmóniáról, együttműködés­ről beszélnek. Az amerikai hatá­rozati javaslatnak még a címe is a tartós és szilárd béke megte­remtésének nevét viseli. A való­ság azonban mást mutat. Bár az Egyesült Államok ma­gatartása már önmagában is az agresszió támogatását jelenti, a mostani közgyűlés keretében to­vább is megy ennél. Határozati javaslatában egyrészt feltételek­hez köti az izraeli csapatok visz- szavonását a megszállt területek­ről, holott az általános rendezés­nek nem következménye, hanem feltétele a támadás előtti álla­potok helyreállítására. Másrészt azzal a ténnyel, hogy egyetlen szóval sem ítéli el határozati ja­vaslatában az agressziót, elmossa a tényleges felelős kérdését, sőt, közvetve biztatást is ad számára, hogy büntetlenül élvezze támadá­Kelet légkörét. Vajon milyen 553 gyümölcseit, névvel illessük azt a politikát, [ Nyilvánvaló, hogy ez a javas- amelyet Izrael a régi arab mene- I lat. nem a megoldáshoz vezet, el­lenkezik az ENSZ alapokmánya szellemével. Mit tehet ez a közgyűlés a közel-keleti térségben a békés viszonyok megteremtése érdeké­ben? Először is az ENSZ alap­okmánya értelmében el kell ítél ni a támadó háborút, megálla pítva Izrael felelősségét. Követel­nünk kell a rendezés feltétele­ként, hogy haladéktalanul, fel­tétlenül és teljesen ürítse ki az általa megszállt területeket, Mindnyájan, akik végigéltük II. világháború előzményeit es magát a háborút, pontosan tud­juk, hova vezet az engedmények politikája. Izraelnek is emlékez­nie kell, milyenek az agresszív politika végső következményei. Ezek a meggondolások vezet­nek bennünket, amikor kijelen tem, hogy a Magyar Népköztár­saság kormánya támogatja a Szovjetunió határozati javaslatát A határozat elfogadása és vég­rehajtása feltétele mind a pers­pektivikus rendezésnek, mind pe dig annak, hogy a Közel-Kelet ne váljék egy szélesedő konflik tus magjává. A kormányom nevében azt ja­vasolom a közgyűlésen jelenlevő delegációknak, mindazoknak, akik a vitás kérdések békés ren­dezésére törekednek, hogy támo­gassák a Szovjetunió kormánya által benyújtott határozati javas­latot és annak alapján tegyünk közös erőfeszítéseket a béke meg­teremtéséért Közel-Kelet sokat szenvedett népei számára. (MTI) Gyengülnek Izrael pozíciói Folytatódik az ENSZ-közgyűlés New York Az ENSZ sürgős rendkívüli közgyűlésének csütörtök délutáni — magyar idő szerint esti — ülé­sén felszólalt Scserbickij, az uk­rán Minisztertanács elnöke. Be­szédében hangoztatta: az ukrán nép csatlakozik azokhoz, akik ha­tározottan elítélik az izraeli ag­ressziót, követeli annak feltétel nélküli beszüntetését és vala­mennyi következményének fel­számolását. Az ukrán küldöttség vezetője a továbbiakban rámutatott: ti­zenkilenc éves fennállása óta Iz­rael többször volt katonai kalan­dok elindítója. Scserbickij utalt arra, hogy a közel-keleti háborús konfliktus csupán egy láncszeme az imperializmus által a világ •különböző térségeiben kifejtett agresszív akciónak. Nem lehet megengedni, hogy Izrael a közel- keleti helyzet rendezésekor bár­milyen előnyökhöz jusson ag­ressziója révén. Scserbickij bí­rálta az amerikai határozatterve­zetet, amely éppen ilyen lehető­séget biztosít Izraelnek. Scserbic­kij kijelentette, a Koszigin mi­niszterelnök által a közgyűléseié terjesztett szovjet határozatter­vezet teljes mértékben megfelel az ENSZ magasztos céljainak. Koszigin szovjet kormányfő csütörtökön fogadta Brown angol külügyminisztert és az ENSZ- közgyűlésen felmerülő kérdések­ről tárgyalt vele. Eközben Johnson elnök a wa­shingtoni Fehér Házban tárgyalt Moro olasz miniszterelnökkel és Fanfani külügyminiszterrel. Majd Krag dán miniszterelnökkel és külügyminiszterrel, végül Brown angol külügyminiszterrel találko- jott Johnson rögtönzött sajtóér­tekezleten tájékoztatta az újság­írókat ezekről a tárgyalásokról. Az AFP az ENSZ-titkárság kö­reire hivatkozva jelentette, hogy a közgyűlés valószínűleg a jövő hét végén befejezi a közel-keleti helyzet vitáját. Csütörtökön az esti órákban zárt ajtók mögött újabb tanács­kozásra ültek össze az el nem kötelezett országok képviselői. A negyvenhat nemzet értekezletén a jugoszláv delegátus elnökölt. Lekics jugoszláv küldött közölte a sajtóval, hogy az el nem köte­lezett országok egyöntetűen kö­vetelték az izraeli agresszió meg­bélyegzését és következményeinek megszüntetését, s támogatták U Thant ENSZ-főtitkámak a vál­ság idején folytatott tevékenysé­gét. Pénteken folytatódott az ENSZ rendkívüli sürgős közgyűlése. A közel-keleti helyzetről a délelőt­ti ülésen hat delegátus beszélt. A közgyűlésen csütörtök estig húsznál több felszólalás hang­zott el. Figyelemre méltó, hogy nyíltan egyetlen ország képvise­lője sem támogatta az izraeli ag­ressziót, sőt a legtöbb felszólaló elítélte azt, kivétel nélkül min­den szónok említést tett az iz- j raeli csapatok kivonásának szük­ségességéről, azonban csak a szo­cialista országok és az afrikai, ázsiai államok képviselői köve­telték teljes határozottsággal az agresszor csapatainak azonnali és feltétel nélküli kivonását. Politikai megfigyelők szerint Izrael pozíciója meglehetősen meggyengült a közgyűlés első he­te alatt, különösen amiatt, hogy Eban külügyminiszter éles hangú támadással igyekezett visszaver­ni minden bírálatot, megtámad­ta U Thant ENSZ-íőtitkárt is és gyakorlatilag visszautasított min­den rendezési lehetőséget. Paul Martin kanadai külügy­miniszter a pénteki ülésen meg­kísérelte védelmébe venni Izra­elt, azonban még ő is kénytelen volt elismerni, hogy „katonai erő­vel nem lehet elérni a problémák megoldását. (MTI) Jelentés Vietnamból Saigon A saigoni amerikai főhadiszál­lás pénteki sajtóközleménye sze­rint amerikai harci repülőgépek tovább folytatták a Vietnami De­mokratikus Köztársaság terüle­tén fekvő vasútvonalak bombá­zását. Hanoitól 50 kilométernyire szesen 125 bevetésben vettek részt Észak-Vietnam fölött. A közlemény szerint a csütör­töki nap folyamán 20 front­szakaszon volt kisebb-nagyobb összecsapás a partizánerők és az amerikai, illetve dél-vietnami csapatok között. Közölték, hogy Da Nang-tól délnyugatra befeje­északkeletre, két szerelvényt tá­madtak meg. A másik fő célpont ződött az „Arizona” fedőnevű 9 na- Hanoitól 70 kilométernyire dél- pos „tisztogató hadművelet”, nyugatra fekvő Nam Dinh-i erő- ! amelyben több zászlóalj amerikai mű volt. Az amerikai gépek ősz- tengerészgyalogos vett részt. De Gaulle: Gátat kell szabni a vietnami háborúval elindult folyamainak Párizs De Gaulle péntek délután a parlamentnek az ő tiszteletére adott garden-partyján beszélgetett az újságírókkal. Eltökélt szándé­ka — hangsúlyozta —, hogy kí­vül tartja Franciaországot min­den konfliktuson, amely a viet­nami háború folyományaként be­következhet. Sajnálatos — mon­dotta —, hogy az emberek kez­denek hozzászokni egy harmadik világháború gondolatához. Ezért kell — mondotta — gátat szabni a vietnami háborúval elindult fo­lyamatnak. De Gaulle elnök aggodalmát nyilvánította, hogy a vietnami konfliktus elhúzódik és kiterjed. (MTI) fegyvervásárlással Boren Simon Peres, Izrael volt had­ügyminisztere, jelenleg parlamenti képviselő, kormánya megbízásá­ból most a nyugat-európai fővá­rosokat járja, hogy „tájékozta­tást adjon a közel-keleti konflik­tusban elfoglalt izraeli álláspont­járól”. Fő megbízatása azonban saját szavai szerint is a fegyver­vásárlásra összpontosul. Peres most Bonnban van, ahol tárgyalt Kiesinger kancellárral, Strauss pénzügyminiszterrel és több nyu­gatnémet parlamenti képviselő­vel. Az izraeli küldött csütörtö­kön megtartott sajtóértekezletén nyíltan hangoztatta Izrael terü­leti igényeit. „Az 1949-es fegy­verszüneti megállapodásokat el­avultnak tekintjük” — mondotta —, Izrael meg fogja tartam azt a területet, amelyet a közel-ke­leti háborúban elfoglalt. Peres ezután Jeruzsálem „oszthatatlan­ságáról” beszélt, de hozzáfűzte, hogy „a szent helyeket mindenki számára hozzáférhetővé teszik”. Végül sürgette, hogy a nyugati hatalmak oldják fel a fegyver­embargót Izraellel szemben. (MTI) DOBOZI IMRE: Ui%a ícUei kezdeni (Regény) 29. Fegyvert választ magának, ne­kem is ad egyet. Gallai felmar­kolja a harmadikat. Fésűs Járó is szeretne, de már nem jut neki, nem is ért hozzá, sose lőtt gép­pisztollyal, kárpótlásul mindkét köpenyzsebébe egy-egy From­mer pisztolyt dug Géza még mindig fejét lógatva kering a hullák körül. Medikus korában, míg anatómiát tanult, a vona­ton befelé is, kifelé is emberi csontokat kaparászott egy csor­ba szikével, a lányok sikongat­tak a tanulókocsi folyosóján, mi meg leszoktunk róla, hogy már befelé menet megegyük a tíz­órait. Hülye, mondták Gézának, ha neked nem fordul ki az az egyszál beled, másé kifordul, hagyd abba rögtön. Rosszul is­merték, sokkal nagyobb erőfe­szítésbe került csinálni, mint nekünk nézni, de az egész élete ilyen, makacsul, kínlódva, foly­ton le akar győzni magában va­lamit, ami nélkül nem is lenne az, aki. Lehet, hogy eközben éppúgy utálkozik belül, mint mikor a csontokat vakarta. Gro­teszk erőlködése, apja fejéhez azt vagdossa, naturam expellas furca, tarnen usque recurret, ami igaz is, tulajdon természetét vasvillával sem kergetheti el senki, csak példálózik, maga az egészből nem tanul semmit. Eles vijjogás hasít fülmebe, a Sztálin orgona, egye meg a fene, átkozottul kellemetlen, idegbor­zoló visítás, mintha roppant ku- tyafalka vonyítana két-három szólamban, elhallgathatna már, nyomban utána megremeg a föld ijedt dobajjal, hé, fiúk, Bit- tát aprítják, sorozatvetővel, de nem is Bittát, ez már közelebb van, a Gyapa tövében, az or­szágút táján, hát mi történt... Mondtam én nektek, mondja Gallai, bekerítenek. Jó lesz le­húzódni a pincébe, bor is van, seggrészegre iszom magamat, aztán dörömbölhetnek felettem, teszek a fejükre. De nem moz­dul senki, friss sorozat csóvái szikráznak a dombok felett, Bu- gyecz beszálló kocsmája udva­rából harckocsik sorjáznak ki a bittai útra, egyszerre megpezs­dül az egész városszél, ágyúk morognak, nehézpuskák ugat­nak, az öregváros puszmogó frontja is megmozdul, az oro­szok a Duna felől is támadnak. Hát igen, mondja Deső bólintva, ebből szabályos harapófogó ké­szül, el akarják kapni az egész társaságot. A kastély mögött né­met terepjárók ereszkednek le a hegyi útról, nyomukban teher­autókon magyar határvadászok, vagy fél zászlóalj, ebből csú­nya verekedés lesz. — Derékszíját, szereléket fel! — izgul Gallai, süket fülét ta­pogatva. — Főhadnagy úr, ha belénk botlanak, figyelőállás va­gyunk, ez a legokosabb, az isten vemé meg őket, legalább egy vacak távcsövünk lenne kéznél. — Van nekem —mondja Sor­ki, köpenye alól német katonai látcsövet húzva elő. — Add a főhadnagy úrnak, de gyorsan! Micsoda kiszolgá­lás, se tokja, se szíja. Sorki, te elzüllöttél. — Alázatosan jelentem, to­kostól nehéz lett volna ellopni, hát csak így... — Add már, ne pofázz! — Parancsára, főhadnagy úr. Fésűs Járó az egyik tábori csendőrről rángatja le a derék­szíját, ettől azonban nemigen harciasabb a külseje, köpenyé­nek cafatai kifityegnek a szíj alól, mintha egy merő rojt len­ne az egész. Szalad Desőhöz, Kálmán csak egy pillanatra, hadd nézzek bele, igazán csak

Next

/
Thumbnails
Contents