Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-24 / 147. szám
1*97. június 24. 2 Szombat Fock lend beszéde az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) tározat tervezetében javasolta, hogy újítsák fel két héten belül az egyiptomi—izraeli fegyveres fegyverszüneti bizottság tevékenységét. A válasz az amerikai flotta beavatkozással való fenyegetéstől bátorított szélsőséges erők felülkerekedése volt Izraelben, majd a június 5-i agresszió. Az izraeli támadás harmadik összetevője magának Izrael állam kormányainak sok évre visszanyúló politikájában gyökerezik. A közgyűlés harmadik ülésszakán, 1949. május 11-én vette fel Izraelt az ENSZ tagjai sorába. A világ haladó közvéleménye már akkor figyelmeztette az új állam vezetőit arra a veszélyre, amely a nemzetközi reakciós erők részéről fenyegeti őket: arra, hogy a gyarmati sorból felszabadult és felszabaduló arab népek és államok ellen az imperializmus és kolonializmus erőinek képviselőivé válhatnak a térségben. Izrael kormányainak az elmúlt 19 év folyamán politikája — sajnos — azt mutatja, hogy nem elkerülni igyekeztek ezt a veszélyt, hanem tudatosan szerepet vállaltak a haladás erői elleni harcban. Izrael szomszédai ellen sorozatosan elkövetett agressziói, expanziós törekvései — amelyek számos elítélő biztonsági tanácsi határozat meghozatalát is szükségessé tették — megmérgezték a Közelkültekkel és a most megszállt arab területek lakosságával szemben folytat? Az az Izrael, amelyet a fasizmus menekültjei számára hoztak létre. Nagyon fontos, Izrael számára elsősorban fontos, hogy világosan, tisztán lássa: az arab országok elleni sorozatos és szörnyű bűncselekményei táplálják azt a véleményt, hogy Izrael nem szuverén ország, hanem a gyarmatosító hatalmak kiszolgálója. Ezután így folytatta Fock Jenő: Izrael és az Egyesült Államok képviselője is egyfolytában békéről, harmóniáról, együttműködésről beszélnek. Az amerikai határozati javaslatnak még a címe is a tartós és szilárd béke megteremtésének nevét viseli. A valóság azonban mást mutat. Bár az Egyesült Államok magatartása már önmagában is az agresszió támogatását jelenti, a mostani közgyűlés keretében tovább is megy ennél. Határozati javaslatában egyrészt feltételekhez köti az izraeli csapatok visz- szavonását a megszállt területekről, holott az általános rendezésnek nem következménye, hanem feltétele a támadás előtti állapotok helyreállítására. Másrészt azzal a ténnyel, hogy egyetlen szóval sem ítéli el határozati javaslatában az agressziót, elmossa a tényleges felelős kérdését, sőt, közvetve biztatást is ad számára, hogy büntetlenül élvezze támadáKelet légkörét. Vajon milyen 553 gyümölcseit, névvel illessük azt a politikát, [ Nyilvánvaló, hogy ez a javas- amelyet Izrael a régi arab mene- I lat. nem a megoldáshoz vezet, ellenkezik az ENSZ alapokmánya szellemével. Mit tehet ez a közgyűlés a közel-keleti térségben a békés viszonyok megteremtése érdekében? Először is az ENSZ alapokmánya értelmében el kell ítél ni a támadó háborút, megálla pítva Izrael felelősségét. Követelnünk kell a rendezés feltételeként, hogy haladéktalanul, feltétlenül és teljesen ürítse ki az általa megszállt területeket, Mindnyájan, akik végigéltük II. világháború előzményeit es magát a háborút, pontosan tudjuk, hova vezet az engedmények politikája. Izraelnek is emlékeznie kell, milyenek az agresszív politika végső következményei. Ezek a meggondolások vezetnek bennünket, amikor kijelen tem, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya támogatja a Szovjetunió határozati javaslatát A határozat elfogadása és végrehajtása feltétele mind a perspektivikus rendezésnek, mind pe dig annak, hogy a Közel-Kelet ne váljék egy szélesedő konflik tus magjává. A kormányom nevében azt javasolom a közgyűlésen jelenlevő delegációknak, mindazoknak, akik a vitás kérdések békés rendezésére törekednek, hogy támogassák a Szovjetunió kormánya által benyújtott határozati javaslatot és annak alapján tegyünk közös erőfeszítéseket a béke megteremtéséért Közel-Kelet sokat szenvedett népei számára. (MTI) Gyengülnek Izrael pozíciói Folytatódik az ENSZ-közgyűlés New York Az ENSZ sürgős rendkívüli közgyűlésének csütörtök délutáni — magyar idő szerint esti — ülésén felszólalt Scserbickij, az ukrán Minisztertanács elnöke. Beszédében hangoztatta: az ukrán nép csatlakozik azokhoz, akik határozottan elítélik az izraeli agressziót, követeli annak feltétel nélküli beszüntetését és valamennyi következményének felszámolását. Az ukrán küldöttség vezetője a továbbiakban rámutatott: tizenkilenc éves fennállása óta Izrael többször volt katonai kalandok elindítója. Scserbickij utalt arra, hogy a közel-keleti háborús konfliktus csupán egy láncszeme az imperializmus által a világ •különböző térségeiben kifejtett agresszív akciónak. Nem lehet megengedni, hogy Izrael a közel- keleti helyzet rendezésekor bármilyen előnyökhöz jusson agressziója révén. Scserbickij bírálta az amerikai határozattervezetet, amely éppen ilyen lehetőséget biztosít Izraelnek. Scserbickij kijelentette, a Koszigin miniszterelnök által a közgyűléseié terjesztett szovjet határozattervezet teljes mértékben megfelel az ENSZ magasztos céljainak. Koszigin szovjet kormányfő csütörtökön fogadta Brown angol külügyminisztert és az ENSZ- közgyűlésen felmerülő kérdésekről tárgyalt vele. Eközben Johnson elnök a washingtoni Fehér Házban tárgyalt Moro olasz miniszterelnökkel és Fanfani külügyminiszterrel. Majd Krag dán miniszterelnökkel és külügyminiszterrel, végül Brown angol külügyminiszterrel találko- jott Johnson rögtönzött sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat ezekről a tárgyalásokról. Az AFP az ENSZ-titkárság köreire hivatkozva jelentette, hogy a közgyűlés valószínűleg a jövő hét végén befejezi a közel-keleti helyzet vitáját. Csütörtökön az esti órákban zárt ajtók mögött újabb tanácskozásra ültek össze az el nem kötelezett országok képviselői. A negyvenhat nemzet értekezletén a jugoszláv delegátus elnökölt. Lekics jugoszláv küldött közölte a sajtóval, hogy az el nem kötelezett országok egyöntetűen követelték az izraeli agresszió megbélyegzését és következményeinek megszüntetését, s támogatták U Thant ENSZ-főtitkámak a válság idején folytatott tevékenységét. Pénteken folytatódott az ENSZ rendkívüli sürgős közgyűlése. A közel-keleti helyzetről a délelőtti ülésen hat delegátus beszélt. A közgyűlésen csütörtök estig húsznál több felszólalás hangzott el. Figyelemre méltó, hogy nyíltan egyetlen ország képviselője sem támogatta az izraeli agressziót, sőt a legtöbb felszólaló elítélte azt, kivétel nélkül minden szónok említést tett az iz- j raeli csapatok kivonásának szükségességéről, azonban csak a szocialista országok és az afrikai, ázsiai államok képviselői követelték teljes határozottsággal az agresszor csapatainak azonnali és feltétel nélküli kivonását. Politikai megfigyelők szerint Izrael pozíciója meglehetősen meggyengült a közgyűlés első hete alatt, különösen amiatt, hogy Eban külügyminiszter éles hangú támadással igyekezett visszaverni minden bírálatot, megtámadta U Thant ENSZ-íőtitkárt is és gyakorlatilag visszautasított minden rendezési lehetőséget. Paul Martin kanadai külügyminiszter a pénteki ülésen megkísérelte védelmébe venni Izraelt, azonban még ő is kénytelen volt elismerni, hogy „katonai erővel nem lehet elérni a problémák megoldását. (MTI) Jelentés Vietnamból Saigon A saigoni amerikai főhadiszállás pénteki sajtóközleménye szerint amerikai harci repülőgépek tovább folytatták a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén fekvő vasútvonalak bombázását. Hanoitól 50 kilométernyire szesen 125 bevetésben vettek részt Észak-Vietnam fölött. A közlemény szerint a csütörtöki nap folyamán 20 frontszakaszon volt kisebb-nagyobb összecsapás a partizánerők és az amerikai, illetve dél-vietnami csapatok között. Közölték, hogy Da Nang-tól délnyugatra befejeészakkeletre, két szerelvényt támadtak meg. A másik fő célpont ződött az „Arizona” fedőnevű 9 na- Hanoitól 70 kilométernyire dél- pos „tisztogató hadművelet”, nyugatra fekvő Nam Dinh-i erő- ! amelyben több zászlóalj amerikai mű volt. Az amerikai gépek ősz- tengerészgyalogos vett részt. De Gaulle: Gátat kell szabni a vietnami háborúval elindult folyamainak Párizs De Gaulle péntek délután a parlamentnek az ő tiszteletére adott garden-partyján beszélgetett az újságírókkal. Eltökélt szándéka — hangsúlyozta —, hogy kívül tartja Franciaországot minden konfliktuson, amely a vietnami háború folyományaként bekövetkezhet. Sajnálatos — mondotta —, hogy az emberek kezdenek hozzászokni egy harmadik világháború gondolatához. Ezért kell — mondotta — gátat szabni a vietnami háborúval elindult folyamatnak. De Gaulle elnök aggodalmát nyilvánította, hogy a vietnami konfliktus elhúzódik és kiterjed. (MTI) fegyvervásárlással Boren Simon Peres, Izrael volt hadügyminisztere, jelenleg parlamenti képviselő, kormánya megbízásából most a nyugat-európai fővárosokat járja, hogy „tájékoztatást adjon a közel-keleti konfliktusban elfoglalt izraeli álláspontjáról”. Fő megbízatása azonban saját szavai szerint is a fegyvervásárlásra összpontosul. Peres most Bonnban van, ahol tárgyalt Kiesinger kancellárral, Strauss pénzügyminiszterrel és több nyugatnémet parlamenti képviselővel. Az izraeli küldött csütörtökön megtartott sajtóértekezletén nyíltan hangoztatta Izrael területi igényeit. „Az 1949-es fegyverszüneti megállapodásokat elavultnak tekintjük” — mondotta —, Izrael meg fogja tartam azt a területet, amelyet a közel-keleti háborúban elfoglalt. Peres ezután Jeruzsálem „oszthatatlanságáról” beszélt, de hozzáfűzte, hogy „a szent helyeket mindenki számára hozzáférhetővé teszik”. Végül sürgette, hogy a nyugati hatalmak oldják fel a fegyverembargót Izraellel szemben. (MTI) DOBOZI IMRE: Ui%a ícUei kezdeni (Regény) 29. Fegyvert választ magának, nekem is ad egyet. Gallai felmarkolja a harmadikat. Fésűs Járó is szeretne, de már nem jut neki, nem is ért hozzá, sose lőtt géppisztollyal, kárpótlásul mindkét köpenyzsebébe egy-egy Frommer pisztolyt dug Géza még mindig fejét lógatva kering a hullák körül. Medikus korában, míg anatómiát tanult, a vonaton befelé is, kifelé is emberi csontokat kaparászott egy csorba szikével, a lányok sikongattak a tanulókocsi folyosóján, mi meg leszoktunk róla, hogy már befelé menet megegyük a tízórait. Hülye, mondták Gézának, ha neked nem fordul ki az az egyszál beled, másé kifordul, hagyd abba rögtön. Rosszul ismerték, sokkal nagyobb erőfeszítésbe került csinálni, mint nekünk nézni, de az egész élete ilyen, makacsul, kínlódva, folyton le akar győzni magában valamit, ami nélkül nem is lenne az, aki. Lehet, hogy eközben éppúgy utálkozik belül, mint mikor a csontokat vakarta. Groteszk erőlködése, apja fejéhez azt vagdossa, naturam expellas furca, tarnen usque recurret, ami igaz is, tulajdon természetét vasvillával sem kergetheti el senki, csak példálózik, maga az egészből nem tanul semmit. Eles vijjogás hasít fülmebe, a Sztálin orgona, egye meg a fene, átkozottul kellemetlen, idegborzoló visítás, mintha roppant ku- tyafalka vonyítana két-három szólamban, elhallgathatna már, nyomban utána megremeg a föld ijedt dobajjal, hé, fiúk, Bit- tát aprítják, sorozatvetővel, de nem is Bittát, ez már közelebb van, a Gyapa tövében, az országút táján, hát mi történt... Mondtam én nektek, mondja Gallai, bekerítenek. Jó lesz lehúzódni a pincébe, bor is van, seggrészegre iszom magamat, aztán dörömbölhetnek felettem, teszek a fejükre. De nem mozdul senki, friss sorozat csóvái szikráznak a dombok felett, Bu- gyecz beszálló kocsmája udvarából harckocsik sorjáznak ki a bittai útra, egyszerre megpezsdül az egész városszél, ágyúk morognak, nehézpuskák ugatnak, az öregváros puszmogó frontja is megmozdul, az oroszok a Duna felől is támadnak. Hát igen, mondja Deső bólintva, ebből szabályos harapófogó készül, el akarják kapni az egész társaságot. A kastély mögött német terepjárók ereszkednek le a hegyi útról, nyomukban teherautókon magyar határvadászok, vagy fél zászlóalj, ebből csúnya verekedés lesz. — Derékszíját, szereléket fel! — izgul Gallai, süket fülét tapogatva. — Főhadnagy úr, ha belénk botlanak, figyelőállás vagyunk, ez a legokosabb, az isten vemé meg őket, legalább egy vacak távcsövünk lenne kéznél. — Van nekem —mondja Sorki, köpenye alól német katonai látcsövet húzva elő. — Add a főhadnagy úrnak, de gyorsan! Micsoda kiszolgálás, se tokja, se szíja. Sorki, te elzüllöttél. — Alázatosan jelentem, tokostól nehéz lett volna ellopni, hát csak így... — Add már, ne pofázz! — Parancsára, főhadnagy úr. Fésűs Járó az egyik tábori csendőrről rángatja le a derékszíját, ettől azonban nemigen harciasabb a külseje, köpenyének cafatai kifityegnek a szíj alól, mintha egy merő rojt lenne az egész. Szalad Desőhöz, Kálmán csak egy pillanatra, hadd nézzek bele, igazán csak
