Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-21 / 144. szám
1167. június 21. 3 Szerda Tovább küzdünk a legjobb term elősző vetkezet címért Rendkívüli küldöttgyűlésen vették át a nagybánhegyesi Zalka Tsz gazdái a kormány elismerő oklevelét és a megyei verseny első helyezettjének járó jutalmat Ismét bensőséges ünnepség színhelye volt a nagybánhegyesi kultúrotthon. Alig tíz napja az Aranykalász Tsz gazdái találkoztak itt, hogy az 1966. évi gazdálkodásuk elismeréséül átvegyék a Minisztertanács díszoklevelét és a Mezőkovácsházi Járási Tanács V.B. ajándékát, ami a járás legjobban gazdálkodó termelőszövetkezetének kijárt. Hétfőn, június 19-én, az esti órákban a Zalka Máté Tsz küldöttei jöttek össze, hogy a második kategóriában, a 3000— 4500 holdas termelőszövetkezetek országos versenyében elért előkelő helyezésért átvegyék a kormány elismerő oklevelét, és a termelőszövetkezetek megyei versenyében az első helyezésért járó tanácsi oklevelet a 15 ezer forint pénzjutalommal. Veraj János, a Zalka Máté Tsz elnökének üdvözlő szavai után Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei tanács vb-elnöke emelkedett szólásra. — Szívesen jöttem Nagvbánhe- gyesre, s örömmel teszek eleget a kormánytól és a megyei tanács végrehajtó bizottságától kapott megbízatásomnak, hogy átadjam a Minisztertanács elismerő oklevelét a Zalka Máté Tsz-nek az 1966. évi kimagasló gazdálkodásért, és a termelőszövetkezetek megyei versenyében első helyezést elért, gazdaságot illető jutalmat. Klaukó elvtárs ezután a megyében kibontakozott munkaversenyről, s ennek gazdasági hasznáról szólt. Megállapította, hogy az országos jó hírnévhez a dolgozók áldozatkész munkája juttatta a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz-t. Majd így folytatta:— Ez a szövetkezet megalakulásától kezdve élenjár a terméshozamok növelésében. Búzából, kukoricából, cukorrépából tavaly a megyei átlagnál 40—50 százalékkal ért el jobb eredményt. A termelésre fordított kiadásait viszont jóval a megyei átlag alá csökkentette. Egy mázsa búzát 100, egy mázsa cukorrépát 17, egy mázsa kukoricát pedig 68 forintért termesztett. Figyelemre méltó a sertéstenyésztésben elért eredmény is: a hízott sertés kilója 14 forintba került. Az előrelátó vezetésnek köszönhető, hogy itt nem csökkent, sőt növekedett a kocaállomány. Ennek eredménye, hogy 1966-ban árusertésből 10 százalékkal többet értékesíthettek, mint ezt megelőzően. Ezekkel együtt azt is elmondhatom, hogy a tejtermelés növelésére tett intézkedések is jók voltak. A háromezer liter tehenenkénti tej- hozam szintén kimagasló eredmény. A növénytermesztés és az állattenyésztés eredményeinek fokozásában Zelenák György né fe- jőnő és Kőházi György növény- termesztési brigádvezető tűnt ki átlag feletti teljesítménnyel. Mindkettőjük áldozatkész, odaadó munkáját. a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Kiváló tsz-tag jelvény adományozásával ismerte el. A rendkívüli küldött- gyűlés résztvevői hosszan tartó tapssal köszöntötték a termelőszövetkezeti mozgalom két kiváló dolgozóját abból az alkalomból, hogy Klaukó elvtárs átnyújthatta a kitüntetéseket. A kormány elismerő oklevelét és a megyei tanács vb-ajándékát Klaukó elvtárstól Veraj János tsz-elnök vette át. A nagy ünneplés közepette Veraj elvtárs a következő szavakkal zárta a rendkívüli küldöttközgyűlést: — Eredményeink magas szinten való elismerése valamennyiünknek új erőt ad további munkánkhoz. Szövetkezetünk nevében ígérhetem, ebben az esztendőben újabb erőfeszítéseket teszünk a legjobb tsz-nek kijáró cím elnekem, Neked is, Fésűs Járó, vagy ha jobban tetszik, nektek. — Azt akarod mondani, hogy mindnyájan egyformán.... — Nem. De te is itt rohadsz, akár csak én..., miért? Erre a miértre ne egyszerűsítsük a választ. Nem szabad... Szigorú tárgyilagosság híján túl sok lesz a hős, túl kevés a gazember, vagy fordítva. De még fontosabb a megmaradók felelősségének foka. Külön-külön, és becsületesen, különben káosszal kezdünk megint, összemosódik az egész. — Igen, ezt értem, de addig is... miért ne próbálnánk; meg? Van itt néhány fegyver, ha csak egyetlen ellenséget pusztítunk el, egyetlen egyet... — Nem, az ilyesmi már nem több gesztusnál, a háború menetét nem befolyásolja. — Akkor is valami! Tett! — Amellyel, ne haragudj a szókimondásért, érdemeket lehet szerezni a győztes szemében. * — Mit akarsz ezzel mondani? Az oroszok, hát megáll az eszem..., egyszerűen csak nagyhatalomnak nézed őket, akik megverik a másik nagyhatalmat? Ez a Fésűs Járó, a maga módján, épp olyan fantaszta mint Deső. Azt hiszem, túl sokat vár az oroszoktól, romantikus éhséggel, valamiféle vörös glóriát képzel a fejük fölé, de hát ez az ő dolga, engem nem érdekel, abban azonban igaza van, ha a győztesre orientálódik, a vesztesnél nincs mit keresnünk. Deső viszont nem képes kikászo- lódni a történelemmel való meddő viaskodásból, magyar- centrikusságából, mintha körülöttünk forogna a világ. Hülyeség, nem vagyunk mi nyolcvan- milliós ország, még kevésbé kétszázmilliós. De az is ellenkezésre ingerel, hogy ne maradjak néma ebben a vitában: ameny- nyire szeretem Desőt, annyira irigykedem is rá, jelenlétében mindig valami féltékeny rivalizálás piszkál, ne legyek halványabb nála. — Nem értem — mondom neki bosszúsan —, félelmesen okos tudsz lenni, de annyi szituáció-érzéked sincs, mint egy gilisztának. Hát mi rossz van abban, rászolgálni egy kis ro- konszenvre? Ha nem tudnád, sorsunkat illetően máris sok minden függ az oroszoktól, és hamarosan még több... — Persze — mondja Deső gúnyosan —, mi heten szerezzük be ezt a rokonszenvet, a nemzet nevében. Igen? Vagyis csak hatan, mert Géza elájul ha puskához kell nyúlnia. Géza a fejét rázza (Folytatjuk) Új burgonya Lökösházáról Budapestre A napokban a lökösházi Haladás Termelőszövetkezet női munkabrigádja megkezdte a kisvár- dai rózsaburgonya szedését. A finom és ízletes új burgonya fejlődésének a csapadékos időjárás eléggé kedvezett, és « gumók szép nagyra nőttek. A tsz női dolgozói örülnek is a jó termésnek, és szaporán szedik, mossák és válogatják a burgonyát, mert tudják, hogy ez a keresett áru summás bevételt biztosít a közösnek. A délelőtti szedést délután dolgozzák fel szállításra kész állapotba, és este már el is indulnak vele Budapestre. Másnap reggel friss árut kap a bevásárló háziasszony. Amikor Lökösházán jártunk, már a második hatvanmázsás bugonyaszállítmányon dolgoztak az asszonyok, amit mázsánként 400 forintért értékesítenek a budapesti Vásárcsarnokban, Furák Andrásné mutatja szépen fejlett, „értékes” áruját. Szállítás előtt munkában a brigád. Fotó: Demény WWWWVWW\ ' Márkák és védjegyek Különös fel- tételezés lenne azt várni a boltba lépő vásárlótól, hogy pontosan és naprakészen eligazodjék a termékek minőségi, korszerűségi, formai árnyalatainak szövevényében. Végtére is kémiai laboratóriumot és műszereket mégsem vihet az ember a bevásárló-táskában. Mindemellett kétségtelen, hogy a legmegbízhatóbb minőségellenőr a. fogyasztó, aki mérlegel és ítél az áruk versenyében, csak éppen: nem mindig alakulhat ki ózonnal ez az ítélete. Egyes termékek általánosan ismert és elismert „névjegyei” azonban rendkívül megkönnyítik a jó áruk és az ezt kereső vásárlók egymásra találását. Ilyen a védjegy és a márka. Két kérdés következik ezután: miért jó a fogyasztónak és miért a vállalatnak a termékek védjegyzése, márkázása? Az első kérdésre egyszerű a válasz, nyilvánvaló, a vásárló szívesen veszi, ha az árucikk tengerében a megszokott minőségben, összetételben gyártott, s lényegében a termelő kötelezettségét tükröző védjegyes, márkás terméket talál. Az ilyen ismert — és elismert — áruért olykor az átlagosnál magasabb árat is megfizet a vásárló, s ha az ár nem magasabb az átlagnál, akkor az értékesítés tömegessége nyújthat nagy előnyöket a termelőnek. Ezzel pedig lényegében már a második kérdésre is válaszolhatunk: világos, hogy bár a védjegyezett vagy márkás áru termelése többletköltséget is okozhat a vállalatnál — például: az egyenletes, illetve kiemelkedő színvonalú minőség feltételeinek megteremtése járhat ilyen kiadásokkal —, ám az értékesítés, a vevő bizalma bőséggel kárpótolhat mindezért. Ez a bizalom, amit. a reklámtudomány külön szakkifejezéssel „goodwill”-nek nevez, a termelésnek olyan fontos tényezője, hogy az előállítási költségek tervezésekor is mérlegelni kell. Hiszen ettől — tehát a bizalomra alapozott értékesítési lehetőségektől — függ például a gyártmánysorozat nagysága, következésképp gazdaságossága. Mindez elegendő indok arra, miért áll világszerte az ipari körök tevékenységének középpontjában a védjegyezés, márkázás. Ma már többszázezer hivatalosan bejegyzett védjegyet tartanak nyilván a világon, s jellemző, hogy a bejelentések száma az utóbbi esztendőkben rendkívül gyorsan emelkedik. A szembetűnő előnyök ellenére túlzás lenne azt állítani, hogy a mi ipari köreinkben kellően elismernék, megbecsülnék a védjegyezést, márkázást. A számok szemléletesen jelzik ezt: alig 2000 hazai — ezenkívül mintegy 3000 külföldi — védjegyet tart nyil- ván jelenleg a Találmányi Hivatal. A vállalati érdekeltség, a jelenleg még érvényes tervezési rendszer éppenséggel nem kedvezett a védjegyzési, márkázási törekvéseknek. Olyan gazdálkodási atmoszférában, amikor a hangsúly túlzott egyoldalúsággal a termelésre, és kevésbé az értékesítésre helyeződik, amikor a termelők nemcsak azt kapják meg kötelező mutatók formájában, hogy mit termeljenek, de még azt is; kiknek kell majd ezeket a termékeket kötelezően átvenniük, nincs ok a magas minőségi követelményekkel járó iparjogi megkülönböztetés vállalására. Az új gazdaságirányítási rendszer azonban — mivel éppen ezen a két ponton: a vállalatok anyagi érdekeltsége, illetve ezzel összefüggésben piaci kapcsolatai tekintetében ígér alapvető változásokat —, minden bizonnyal megteremti a védjegyek, márkák gyors térhódításának feltételeit is. Tábori András
