Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-21 / 144. szám
JW7. június 21, 4 Szerda Az élet professzora volt H z üzemek fejlesztésével ■** együtt az elmúlt években sok millió forintot fordítottak Békés megyében is a szociális és munkavédelmi beruházásokra, a. védőberendezések korszerűsítésére és a balesetmegelőzést szolgáló egyéb intézkedésekre. A baleseti statisztika mégsem mutat számottevő javulást, sőt egyes üzemekben növekedett a sérülések száma és súlyosságuk. A szakszervezetekhez küldött vizsgálati jegyzőkönyvek szerint a múlt évi balesetek többsége — 60—70 százaléka — a sérült hibájából származott, 15—20 százalékát a munkatársak okozták és mindössze néhány százalékáért tették felelőssé a csoportvezetőket vagy a művezetőket. Az okok közt is leggyakrabban objektív körülményeket, korszerűtlen anyagmozgatást, elégtelen begyakorlást, rossz közlekedési utakat, zsúfoltságot jelöltek meg. Talán ennek is tulajdonítható, hogy a súlyosabb esetektől eltekintve, több vállalatnál szükségtelennek vélték a gondosabb elemzést, és a baleseti jegyzőkönyvek intézkedési rovatában elegendőnek tartották az ilyen bejegyzéseket: „A dolgozót fel- gyógyulása után ismét kioktatjuk.’’ — „XJjra felhívjuk figyelmét a nagyobb óvatosságra." stb. V alóban a dolgozók vigyázatlanságában, az önmaguk Iránti felelőtlenségben kell keresni a baleset fő okait? Még ha így lenne, akkor is hibáztathatók a gazdasági és szakszervezeti szervek, hiszen a hatékonyabb propaganda, az értelemhez és az érzelemhez szóló, a technikai haladással is lépést tartó munkavédelmi oktatás feltétlenül növeli az óvatosságot. Az utóbbi két évben ismét általános jelenséggé kezd válni a balesetek alaposabb értékelésének és elemzésének elhanyagolása. Formálisak a biztonsági szemlék, igen sok dolgozó csak felületesen ismeri a munkavédelmi előírásokat és ezért sértik meg gyakran a munkavédelmi fegyelmet. Néhány üzemben az is megfigyelhető, hogy műszaki vezetők, főleg művezetők, eltűrik a szabálytalan munkavégzést, és emiatt csonkulásos baleset is adódott. Vajon nem lenne indokolt a szigorúbb munkavédelmi fegyelmezés? S vajon, aki ezt a szigorúbb fegyelmezést nem alkalmazza, nem felelős-e a balesetért? ... *1* ény az is, hogy néhány ér- vényben levő és feltétlenül módosításra szoruló gazdasági előírás, eredményértékelési rendszer szintén hozzájárul, hogy a vállalatok igyekezzenek elkendőzni a balesetek tényleges okait. A vállalati mérlegbeszámolókban például nem szerepel veszteségi tényezőként a balesetek miatt kieső munkaórák száma és a termelés forintértéke, ezért a gazdasági vezetők különösebben nem érdekeltek, hogy több gondot fordítsanak a fegyelmezésre, a baleseti veszélyforrások megszüntetésére. Ezért fordulhat elő, hogy egy-egy sérülés után hetekig, hónapokig nem intézkednek a biztonságos munka feltételeinek megteremtéséről. A jelenleg érvényben levő anyagi érdekeltségi szabályok is arra késztetik a gazdasági vezetőket, hogy -ne derüljön ki pontosan a balesetek oka. Köztudott, hogy_ prémiumelvonó, nyereség- részesedést csökkentő, Élüzem címet kizáró feltétel lehet a vállalat hibájából eredő nagyobb baleseti arány. Mintha ezért tűrnék e! a szakszervezeti bizottságok is — hiszen az ő munkájukra sem vet jó fényt —, hogy ez szerepeljen a baleseti jegyzőkönyvekben: „A sérülésért a dolgozó felelős." S ezt az ellentmondást fokozza, hogy a gazdasági egységek vezetőinek anyagi felelőssége, kártérítési kötelezettsége az új munka- védelmi szabályok szerint tovább növekedett. T gén számottevő a megye ipari üzemeibeír a gépi balesetek aránya, mégis ritkán tapasztalható, hogy a baleset után a jegyzőkönyvben a műszaki hiba kiderítését tüntetik fel intézkedési feladatul. Igen gyakran ezúttal is a kényelmesebb és főként a kevésbé felelősségteljes utat választják: a sérültre hárítják a felelősséget. A felsoroltak jelentős része elsősorban a gazdasági vezetők felelősségére utal. A vállalatok szakszervezeti bizottságainak és munkavédelmi aktivistáinak lenne kötelességük, hogy ezt a felelősséget határozott fellépéssel, figyelmeztetéssel és főleg gondos vizsgálatokkal és elemzésekkel meg is értessék. A szakszervezeti szervekre azonban más jellegű felelősség is hárul. A munkavédelem igazán akkor lehet eredményes, ha tömegmozgalommá válik az üzemekben. Megkapó, és a munkásszolidaritást hűen példázó mozgalom volt néhány éve a munkavédelmi őrségek felállítása, majd aktív részvételük a helyszíni ellenőrzésben, állandó és közvetlen figyelmeztetésük a munkavédelmi szabályok betartására, azok megkövetelésére. S mi történt ezzel a mozgalommal? Az üzemek egy részében csökkent a szerepük és működésük. Semmiképpen sem szabad ezt megengedni. A szakszervezeti bizottságoknak újból életre kellene hívni és feladatokkal kellene ellátni a munkavédelmi őrséget, hiszen semmi sem bizonyítja jobban létjogosultságukat, mint az, hogy működésük igazi fellendülése idején, 1965-ben történt a legkevesebb baleset az ipari üzemekben. A gazdaságirányítás új rendszerében még az eddiginél is jobban kell őrködni az értéket alkotó és önmagában a legnagyobb értéket jelentő dolgozó ember életén és testi épségén. Személyes felelősséggel tartozunk ezért mindannyian és ez a fele- I lősség fokozottabban érvényes a gazdasági vezetőkre és a szak- ! szervezeti tisztségviselőkre. I K. A. Szobor áll az öreg tabáni ház udvarán. Évszázadok, évezredek emberségének, anyaságának fémbe zárt mozdulata: fiatal nő tartja karján féltő aggodalommal csecsemőjét. Másik, szabad kezével csöndet, nyugalmat, tiszteletet parancsol. A szobrot az orvos tiszteletére állították. Semmelweis Ignác emlékére, akit ma az anyák megmentőjének nevez a világ. Ebben nj. öreg tabáni házban született, innen indult, hogy eljusson Bécsbe. ahol 120 éve felfedezte a gyermekágyi láz kórokozóját, s megvívta harcát korának orvostudományával. Nevét évtizedek múltán — talán azért, hogy egyszeri” tör- lesszék az adósságot — jelzők özönével díszítették fel. A tudomány fáklyavivőjének, az emberiség egyik legnagyobb jótevőjének. a humanizmus és emberszeretet apostolának nevezték. Munkáit terjedelmés, vaskos könyvekben, józan, tudományos szavakkal foglalták össze.. Leírták: felfedezte a gyermekágyi láz kórokozóját, megelőzésének módozatait, és lerakta a modern sebészet alapjait. Valahányszor nevét halljuk, mindig az élet jut eszünkbe. Az élet professzora volt, aki ember- feletti küzdelemben vívta ki igazságát, az emberség igazát. Tanítása, példája ma is maradandó kincs. Nagysága, embersége tanít bennünket. Tanít helytállásra, az igazságért, a fejlődésért vívott harcra, a megtorpanás nélküli hivatásszeretetre. És örökül hagyta hitét, optimizmusát, amelyet híres munkája befejező soraiban hagyott meg: ,.A múlt és jövő nagy számaihoz képest elenyésző még azoknak a száma, akiket sikerült megmenteni az életnek. Ha azonban, nem adatnék meg nekem, hogy saját szememmel lássam azt a boldog időt, akkor abbéli meggyőződésem, hogy ennek az időnek elébb vagy utóbb, de feltartóztathatatlanul el kell következnie, halálom óráját is fel fogja deríteni.” És ez az idő elkövetkezett. És hogy valóban elkövetkezett, azt neki, Semmelweis Ignácnak is köszönhetjük. T Kiállítás a tanulók munkáiból A békéscsabai VII. számú általános iskola június 8-tól 15-ig színes és sokrétű kiállításon mutatta be a tanulók munkáit. Zsilinszki Ádám igazgató elgondolásai alapján két tantermet zsúfolásig megtöltött a gyerekek kiállítási anyaga. Az egész évi ..termék” kiválogatásában és a szakmai irányításban jeleskedett többek között Bori Györgyné igazgatóhelyettes, Tóth Jánosné szakkörvezető és Mosonyi György napközis nevelő. A kiállítás szemléltetően be-, mutatta a különböző tanulást elősegítő eszközöket, a tanulók rajzait, kézimunkáit, bogár-, rügy- és levélgypjteményeit. Külön érdekesség volt a leányok szabás-varrás remeklései, a saját tervezésű és készítésű ruhák. A kiállításra több mint ezren voltak kíváncsiak, és szép számmal akadtak vidéki látogatók is. Virág Laci II. és Szabó Zsuzsanna VlI 'a osztályos tanulók nagy érdeklődést mutatnak a szertári anyagok iránt. Egy forint 50 fillér Mindig igyekeztem állampolgári kötelezettségemnek eleget tenni. Ami jár az államnak, az jár, nincs joga senkinek ahhoz, hogy azt visszatartsa a maga számára. Egyébként is az ilyen ügyekben rendszerint az ügyfél húzza a rövidebbet. Erre gondoltam mindig, amikor jött a postá-s, hogy — negyedéves bontásban — a rádiódíjat beszedje. Soha eszembe sem jutott, hogy vitatkozzak vele, még az sem, hogy lealkudjak valamit a 30 forintból. Minden ellenkezés nélkül fizettem és megköszöntem a fáradozását. Am egyszer a 11110-es számú nyomtatványon felszólítást küldött a megyei postahivatal, hogy június 20-ig fizessek be a rádióműsorvevő készülék II. negyedévre esedékes használati díjként 31 forint 50 fillért. Arra figyelmeztettek még, hogy ha fizetési kötelezettségemnek a közölt időpontig nem teszek eleget, a rádióengedélyemet X számú rendelet 29. § (4) bek. 2. pontja alapján visszavonja. Vajon miért néma megszokott kedves postás bácsi jött a 30 forintért, miért nekem kell most be vinnem a pénzt? És miért 31 forint 50 fillért...? Mi történhetett, hogy egyszerre megszűnt a bizalom és í forint 50 fillér erejéig még meg is bírságolnak? Talán elkövettem valamit, hogy az évek óta tartó jó kapcsolatnak egyoldalúan véget akarnak vetni? — Nem kérem, ez késedelmi díj. A rádiószámlát minden negyedévben a tárgyhónap 15-éig kell kiegyenlíteni — tájékozódom végül is illetékes helyen. Mondjam azt, hogy a postás bácsi a hibás, mert évek során rászoktatott arra, hogy ne figyeljem se a tárgyhót, se a napot, csak őt? Vajon ez enyhítő körülménynek tudható-e be? —or. A megye vadvizeinek madár- és bogárgyűjteménye. / Fotó: Demény