Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-20 / 143. szám
19#7, június 20. 4 Kedd Objektív W*m 1 ar? Sß-^m;.^»^ ■ h.Jn%<:^ ' S Vajon meddig díszíti Sarkad főterét a februárban kiásott alapok és a dudva között rozsdásodó vas elemek „összképe”? Sajnos, a két és fél millió forint értékű földművesszövetkezeti ruházati áruház megkezdett alapjai ezek. Fotó: Demény Emberi környezet, emberi akarást ^/y |Térjük a járdát megjavítani; •*■“■ építsenek új járdát, utat, vízlevezető csatornát; bővítsék a vízhálózatot; javítsák meg a köz- világítást; építsenek villanyhálózatot; darálót, klubot létesítsenek. Kérések, javaslatok. Számokban nem tűnik soknak, „csak” 163 közérdeket érintő felszólalás hangzott el a szarvasi jelölőgyűléseken. És mégis tengernyi s benne gyűrűznek nagy akarások, az emberi környezet, az életforma korszerűsítésének akarásai. Zöldpázsiton, a 20-as évek derekán egynéhányan nagyon örülték annak, ha fedelet tudtak a fejük felett, saját hajlékukban hajthatták le fejüket. Most klubot kérnek. Ma ez a dolgok rendje. És 1969-ben meg is valósul a zöld- pázsitiak kérése. Mint ahogyan Akikből kiveszett a munkamorál AZ ÖTVENES ÉVEKBEN minden fodrászüzletben ki volt akasztva a tábla: „Öntudatos dolgozó borravalót nem fogadt el”. Ma már mosolygunk ezen a kis emléken, bizonyos mesterkélten puritán, dogmatikus szemlélet túlzásaként tartjuk számon. Kétségtelen, hogy a jövőben — az új gazdaságirányítási rendszer körülményei között — minden eddiginél jobban előtérbe kerül az anyagi ösztönzés. A jó munka ellenértékét ezentúl fokozottabban igyekszünk anyagilag honorálni, ahelyett, hogy esetleg csak „erkölcsi” elismeréssel illetnénk. A kérdést meg is fordíthatjuk. Aki kiváló teljesítményt, jó munkát akar: fizesse is meg tisztességgel! Mindez azt jelentené, hogy a jövőben növekszik a borravaló szerepe, nagyobb teret kap mindenfajta „megkenés”? A PROBLÉMA elég kiterjedt és igen időszerű. Választ adni nem is olyan egyszerű. Azért próbáljuk meg. Nézzünk egy példát. Nemrégiben (állami vállalatnál) csináltattam bizonyos javítást. A munka hibásan, tökéletlenül készült él. Igaz, hogy eltöltőitek vele bizonyos munkaidőt, s az is tény, a jóakarat megvolt, csupán egy filléres apróságé hiánya miatt nem lett tökéletes a javítás. Mindez viszont a meg-" rendelőt hidegen hagyja, ami érdekes, az csupán a végzett munka eredménye. Az már sokkal kevésbé „hagyott hidegen”, hogy tekintélyes javítási dijat kellett fizetnem. Ha nem javították meg (tökéletesen), amire vállalkoztak, milyen alapon kérnek érte pénzt? Az eltöltött munkaidő alapján, függetlenül a munka eredményességétől. Ez ma a szolgáltató- ipar jó részénél bevezetett gyakorlat. Gondolom, az új mechanizmusban másképpen lesz. Megszűnik az a rendszer, hogy a vállalt munkáért a kockázatot a megrendelő viseli, nem pedig akit illet, a munkavállaló. De térjünk vissza példánkhoz. A szóban forgó javítást ugyanis drágábban csinálták meg (rosszul), mintha az elromlott szerkezet helyett teljesen újat vásároltam volna. (Csak éppen az sem volt kapható.) A poén ezután jön. Kerülő úton megtudtam, hogy akik a munkát csinálták, fel vannak háborodva (!), mivel nem kaptak borravalót. Hozzá kell tenni magasan kvalifikált, jól fizetett szakmunkásokról van szó, akiket enyhén szólva „nem hajt a tatár”, I szolgáló, egy egészségügyi dol- már ami a munkaidő precíz ki- gozó vagy egy ügyes kezű fodhasználását illeti. AZ EMLÍTETT ESET, sajnos, nem egyedi jelenség. Éppen ezért nem is tartom fontosnak pontosan megírni, hol történt. Hiszen ide tartozik az a vállalati ügyintéző is, aki csak úgy veszi át az árut, mondjuk a tsz-től (megfelelő minősítéssel), ha „megkenik” egy pár tyúkkal vagy néhány tojással. Hasonló jelenség az orvos, aki a hatásosabb, vagy kevésbé fájdalmas gyógykezelést csak külön „borítékppnz” esetén biztosítja. Nemrégiben egy szövetkezeti vezető panaszkodott, hogy fontos építkezéseikhez a tervrajzokat csak úgy tudják elkészíttetni, ha külön célprémiumot tűznek ki a tervezőknek. (A kialkudott és jól megfizetett munkadíjon felül.) A sort folytathatnánk tovább. Ügy gondolom, itt olyan emberekről van szó, akik egyszerűen elvesztették egészséges erkölcsi érzéküket. Rosszul dolgozunk, drágán, de csak borravalóért. Vagy: megcsináljuk munkaköri kötelességeinket — amiért a fizetést kapjuk —, de csak külön juttatás elleniében. Ezekben* az esetekben már a szemlélettel, a morális alapállással van baj. A tünet, a munkához való viszony beteges elferdülésé- ről árulkodik. (E sorok írójának az ítélkezéshez való erkölcsi alapot nemcsak az biztosítja, hogy napi munkájáért soha senkitől nem kap egy fillér különjuttatást sem. De fiatalabb korában a borravalóval legjobban kecsegtető egyik szolgáltatóipari szakmában volt szakmunkás — s mivel munkahelyén igen jól megfizették — nem érezte szükségét, hogy , ahol csak lehet, „levágja” a kuncsaftokat.) MINDJÁRT TEGYÜK HOZZÁ, hogy a borravaló kérdése nem minden szakmában ennyire egyértelmű. Valljuk be őszintén, akadnak olyan munkahelyek, ahol — akarva, akaratlanul — már a dolgozók fizetésébe bele van kalkulálva, hogy úgyis borravalóval egészül ki a jövedelmük. (Főként a vendéglátóiparnál.) S természetesen nem lehet és nem is volna helyes eltekinteni bizonyos különjuttatástól, ha valakitől munkaköri kötelességén kívül eső szívességet kérünk. Nyilvánvaló, hogy én is és minden jóérzésű ember honorálja mondjuk egy vendéglátóipari felrósz olyan munkáját, amelyik személyünkkel kapcsolatos, kényelmünket szolgálja, esetleg saját különleges kívánságaink teljesítésének anyagi ellenértéke. ÚGY LÁTSZIK, a borravalót még nem időszerű száműzni életünk minden területéről. Azt azonban nem árt tisztázni, meddig terjed valakinek a munkaköri kötelessége, s hol kezdődik az a szolgáltatás, ami már nincs bekalkulálva az illető fizetésébe, amit honorálnunk illik. Mert. sajnos, egyes emberek már any- nyira hozzászoktak a munkával meg nem szolgált, vitathatóan tisztességes mellékjövedelemhez, hogy kezd kiveszni gondolkodásukból a munka iránti erkölcsi érzék. Ez pedig . nemcsak a fogyasztókat, a vásárlókat, a megrendelőket, a lakosság széles rétegeit károsítja, de bomlasztóan hat a szolgáltatóipar munkájának minőségére, színvonalára is. Vajda János megépítik 69-ben a Béke utcában I a temetőig a vízhálózatot, 68-ban pedig a Wesselényi, a Liszt Ferenc és a dr. Melich János utcában, ugyancsak 68-ban betonjárdát építenek a Damjanich és ebben az évben pedig a dr. Melich János utcában. Építenek még | járdát 69-ben a IV., és 70-ben a II. kerületben. ‘T’engemyi kérés, javaslat, tengernyi feladat. Ez meg- követeli a különböző eszközök racionális felhasználását. Darálót kértek, egyelőre cseretelepet létesítenek a Lővy-féle raktárban. Most erre van lehetőség. Mint ahogy a külterületi 9 kilométer villanyhálózat megépítésére jelenleg nincs lehetőség, a városi tanács végrehajtó bizottsága soron kívül 10 ezer forintot biztosított, hogy 50 lámpát .helyezzenek el, javítsák ezzel a közvilágítást, amíg sor kerülhet Motyó, az Ér-parti vágj' a Simo-j nyi-szölők villamosítására. A második ötéves tervben már villamosították Ezüstszőlőt, Sirató- Bezinát és 1966-ban Ö-Szőlőt. Ez 1 millió 800 ezer forintba került. Vagy: három és fél kilométer kövesút építésére érkezett javaslat, erre sincs most lehetőség csak a meglevők korszerűsítésére. Ezek szerint a Szabadság utat 69-ben, a Kossuth utcát 67—68- ban korszerűsítik és 70-ben a Kossuth Lajos utca, Deák Ferenc és Vajda Péter utcák közötti részét kikövezik. A vízlevezető árkok, rendbe hozására is érkeztek javaslatok. A város harmadik ötéves tervében évente 10—15 kilométer árok-felújítás szerepel. Közben olyan javaslatok is érkeznek, mint amikor a város főútvonalán, az országos útvonal átmenő szakaszán a csatornamunkákat megkezdték, hogy a Vasút utcán, amelyen most az átmenő forgalom is lebonyolódik, javítsák meg a közvilágítást. A városi tanács kérésére a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat minden villanyoszlopra higanygőzös lámpát szerelt fel. Különben az áramszolgáltató vállalat még ebben az évben befejezi az átmenő szakasz közvilágításának kábelezését és ostornyeles lámpákat helyez el. A csatorna 1968 őszén készül el, és az út mindkét oldalán természetesen befedik az árkot s a KPM kilenc és fél méter széles 1 utat épít meg. Csupán az út 8 millióba kerül. ’KJ em célunk a milliókkal „do- bálózni”, hiszen mindez és amit a következő években s a későbbiekben építenek, a közös erőfeszítésből fakad. Az országos, a megyei szervek támogatásából, a városi tanács eszközeiből és a lakosság erejéből. Többek közt az évi 2 millió községfejlesztési alapból. A lakosság erejéből, társadalmi munkában épül meg a Somogyi és Eötvös utca közötti részen a járda, vagy a Bem Tsz költségén épül meg a szövetkezet központjában a közkifolyó. Így válnak a kérések, javaslatok Szarvason az emberi környezet, az életforma korszerűsítésének forrásaivá. —el Közületek munkaerőigénye A Budapesti Lakásépítő Vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre kőműveseket, ácsokat, köny- nyűgépkezelőket, villanyszerelőket, kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Különélés! díjat rendelet szerint fizetünk. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha, szakmunkásoknak szerszám szükséges. Jelentkezés: Budapest. V., Kossuth Lajos tér 13—15. földszint. f 338 A Csongrád—Békés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat telepe Békéscsaba II., Kazinczy utca l/a felvételre keres 1 fő raktári segédmunkást, 1 fő asztalos- vagy lakatosszakmában jártas betanított munkást és 1 fő akkumulátoros vil- lamostargonca-szerelőt. 47424 Magasépítő technikust felvesz a Szarvasi Városi Tanács V. B. Házilagos Kivitelező Részlege. Jelentkezés a részleg irodájában, fizetés megegyezés szerint. 42799 Rakodókat, gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket és alkalmi rakodóidat keresünk: 8. sz. AKÖV, Orosháza. DOBOZI IMRE: W Ufaa teUd U&zcUhL (Regény) 25. — Terítsetek — mondja Gal- lai —, rögtön kész a lecsó. Tarba kezdi széjjelrakni a tányérokat. Sorki az evőeszközt, ügyesen és figyelmesen csinálják, belemenekülnek ebbe a semmi kis tevékenységbe is, elfoglalják magukat, sajnálják abbahagyni, addig se kell gondolkodni. Amint Tarba elém helyezi a tányért, csomót érzek a torkomban, ördögbe is, ezzel a kezével akasztott, most egész ebéd alatt arra fogok gondolni, hogyan pászította az elítéltek nyakára a kötelet. — És? — kérdezi Fésűs Járó. — Ha szabad érdeklődnöm, miről fogtok beszélni velük? Még nincs a nyeregben, még megtáncoltathatják a nyilasok, vagy bárki más, de már nagy a szája, hát persze, a mándori rév húsz kilométerre sincs tőlünk. Gallai rá is formed, ne ugrálj, szarházi, nem mi bújunk tenálad, te bújsz miná- lurik, különben sem akarunk be vágódni a krumpli kajtató barátaidnál, Deső azonban nem szól semmit, háttal fordul Fésűs Járónak, kibámúl az ablakon. Milyen rozsdás a diófa levele, milyen fekete rozsdás, mintha vér száradt volna rá. — Rendben van — mondja Fésűs Járó, ügyet se vetve Gal- laira —, letagadjátok amit csináltatok, éntőlem letagadhatjátok, nem érdekel, bár gondolom, nemcsak tökmagot rágtatok odakint. Az is rendben van, hogy elmondjátok szép sorjában, mi mindent nem csináltatok: nem engedelmeskedtetek a parancsnak, vagy a behívónak, mármint a legvégén, amikor úgyis kilátástalan minden, nem öltétek meg apátokat - anyátokat? De mit csináltatok? A sok nem után mi lesz az igen? Mit tudtok mondani arról, hogy tettetek is valamit a háború ellen, a nácik ellen, az egész országvesztő banda ellen? Rossz a hangütés, hepciásko- dás nélkül, aggódva rokonszenvesebb és visszhangot keltőbb lehetne az egész. De ráció van benne, tagadhatatlan, ez a Fésűs Járó a valóság tényeiből indul ki, végre is az oroszokat várjuk ide, nem az angolszászokat. Géza a késével játszik, a tányér mintáit követi karis- tolva, kék szőlőfürt van a tányéron, kék indákkal, kék levelekkel. — Nem hiszem — mondja —, hogy erről az oroszoknak tartoznánk számadással. — Hát kinek? — Legelőbb is tulajdon lelkiismeretünknek. Azt majd azoknak a magyar fórumoknak, amelyek a háború után megvizsgálják, remélhetőleg tárgyilagosan, mit tudtunk volna elkerülni, és mit nem. — Rendben van, de hát az oroszokat támadtátok meg! Náluk dúltatok, vagy nem? — Hogyne — mondja Géza gúnyosan —, ahányszor injekciós tűt vagy kaparót vettem a kezembe, folyton arra gondoltam, na most elintézem őket. — Nem rád céloztam! Te orvos vagy, bár ember is, állampolgár, tehát az egész nem olyan egyszerű... De ismétlem, nem rólad van szó. Gallai leszopja a íőzőkanál végét. — Világos — mondja, és a levegőt csápolja a kanállal —, ez a paprikajancsi minket léc-