Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

1967. június 20. 5 Kedd Sűrolókefét is! Bizonyára sok nő, asszony és lány tapasztalta már és bosszankodott ci pővásárlás után néhány nappal. Fel­téve, ha sötét cipőt vett. Az ember örömmel válogathat szebbnél szebb ízléses női cipők között, s igazán nem mondhatja, hogy nem találja meg a kedvére valót, az ízlésének legmegfelelőbbet. Am, aki sötét ci­pőt vesz, rendszerint pórul jár. Ugyanis szinte mindegyik rövid, néhány napos viselés után a haris­nyát és a lábat is befogja sötét szí­nű festékkel. A női láb, úgy a sa­rok táján sokszor fekete vagy barna árnyalatot kap, függően attól, hogy milyen színű a bélés. Ez hatványo- zódik a cipő többszöri viselése után. Mit tegyen ilyenkor az ember? Es­ténként beállhat a fürdőkádba vagy a lavórba és ha éppen kedve szoty- tyan, órákig súrolhatja kefével a lába sarkát. A festék ugyanis gyö­nyörűen beszívódik a bőrbe és ra­gaszkodik a lábhoz. Szappannal nem hajlandó lejönni, de néha még a kefe sem használ! Vajon milyen elgondolásból tesz­nek olyan sötét bélést a cipőkbe, amely befesti a lábat? Talán azért hogy esténként legyen mivel szóra­kozni? Nagyon megköszönjük e fi­gyelmességet, de ha már így van, akkor kérjük a gyártó vállalatokat, mellékeljenek a cipőhöz — súrló- keíét is. (Kasnyik) IVem okoz gondot az idei aratás, mégis alapos a felkészülés a Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaságban Megyeszerte saőkülnék, érnek a hatalmas gabonatáblák. Még jó két hét, s megkezdődilt az aratás. Nem okoz ez már sehol sem kü­lönösebb izgalmat, ám mégis nagy az érdeklődés: hogyan, s milyen termést takarítanak be az idén megyénk közös és állami gazdasá­gai. Erről beszélgettünk mi is Ko­vács Barnával, a Szarvasi Kísér­leti Állami Gazdaság főmérnöké­vel. ö is azt mondja, hogy most nem okoz különösebb gondot, iz­galmat az aratás. Talán tizedrész annyit sem, mint öt évvel ezelőtt, amikor ő a gazdaságba került. Akkor a 26 darabból álló kom- bájnparkjukból csak tíz volt nagy telejsítményű és megbízható üzemképességű SZK gyártmányú. A többi rosszulsikerült kontsruk- ciójú AC és ACD volt. Gyártási hibáikat súlyosbította az alkat­részhiány. No meg az, hogy a ma­gyar gyártmányú kombájnok napi teljesítménye 180 mázsa, míg az SZK gyártmányúaké 300 mázsa körül mozgott. Tény, hogy az ötezer-valahányszáz hold gabona aratása csaknem egy hónapig tartott. Tavaly már két és fél hét alatt takarították le az 5600 hold kö­Békés megyei gyógyszerészek Balassagyarmaton A Békés megyei Gyógyszertár Központ dolgozói emlékezetes háromnapos kirándulásról tértek vissza vasárnap este Békéscsabá­ra. Sokéves kapcsolat fűzi őket a Nógrád megyei testvérvállalat­hoz, több esetben meglátogatták már egymást székhelyeiken, s a mostam kirándulásra is így ke­rült sor. Pénteken autóbusszal indultak el ötven,ketten viszonoz­ni a balassagyarmatiak tavalyi látogatását. A meleg fogadtatás, városnézés után barátságos lab­darúgó- és asztalitenisz-mérkő­zést tartottak, majd este a bé­késcsabaiak kultúrműsorral ked­veskedtek a vendéglátóknak. Az emlékezetes kirándulás során lá­togatást tettek Egerben is, meg­tekintették Somoskő várát, majd Salgótarján látnivalóiban gyö­nyörködtek, ahol különösen érde­kes volt a föld alatti bányamúze­um. Visszafelé a Duna-kanyar ne­vezetességeivel ismerkedtek s kellemesen töltötték az időt töb­bek között Zebegényben. kéztet. Hát figyelj csak rám, seggfejű barátom, én írtam alá a hadparancsot, nem olvastad? Irány Moszkva, előre a hazá­ért meg mindenért, Gallai Fri­gyes tartalékos hadnagy és tex­tilügynök. A kormányzó úr a klozeton ült éppen, még onnan is kiabált kifelé, nem akarom, gyerekek, nem kockáztatok egy csepp magyar vért se, de én erőltettem, ne hülyéskedj Miklós bátyám, csináljunk már egy disznó nagy háborút, végre meg­lesz a magyar—japán határ... — Ez nem tréfa! — Nem is! — Gallai levágja a kanalat az asztalra, nyaka ki­dagad, nyála szétfröcsköl a tá­nyérok felett, ahogy kiabál, egy­re jobb étvágyam lesz a lecsó- hoZj. — Te mit csináltál a bün­tetőszázadban? — Aknát raktunk le. — Ki elé? Na! — Hát... Hogy lehet ilyesmit kérdezni? Ki elé raktuk volna? — Mond ki, mert szétverem a fejed, az anyád szentségit! Deső int, ennek semmi értel­me, Gallai azonban belevadul. — Kimondani! — Az oroszok elé... — Ügy! De miért? Nyelted volna le az aknát! Vagy miért nem dobtad a tisztek közé? — Nem lehetett. Te is tudod, hogy­— Én tudom! Fogom is a po­fámat, nem prédikálok! Xvlor.d- ták, tettem. De te? A büntető- század előtt mit csináltál? Hall­juk csak! — Börtönben voltam. — Azelőtt? — Csepelen. — De hol? — Weiss Manfrédnál dolgoz­tam. — Mit? — Amit kellett. Utoljára grá­náthüvelyeket. , ' — Ahá! Hát azt miért csinál­tad? — Hadi üzem, ezt mindenki tudja. Ott nincs mese, katonai parancsra megy minden. — De miért nem tagadtad meg? Nem tudtad, hogy a mi tüzérségünk kire lő? — Tudtam. Mondtam is, én közben folyton mondtam, azért vágtak a... — Nem érdeket, mit pofáztál! Téged se érdekelt, mi mit lefe­tyeltünk egymásközt a fronton, mit gondoltunk magunkban... rüli kalászost, pedig csak 18 kom­bájnnal arattak, azonban ezek SZK—3-as és 4-es típusúak vol­tak. Ha az időjárás megengedi, akkor az idén két hét alatt vé­geznek az aratással. Egyrészt az­ért, mert újabb három nagy tel­jesítményű kombájnt kaptak, másrészt azért, mert nagyobb gyakorlattal és tapasztalattal lát­nak hozzá a kombájnosok. Erre nagy szükség van, mert most is 20—24 mázsa búzatermést várnak holdanként, meg azért is, mart 1800 holdon vetőmagbúzát ter­melnek, s ez nagyobb figyelmet igényel. A további beszélgetésből kitűnt, hogy azért nem veszik könnyedén az aratást a Szarvasi Kísérleti Ál­lami Gazdaságban sem. Külön kampánytervet dolgoztak ki mind az öt kerületre, s nagy gondot fordítottak a kombájnok kijavítására. Nem elégszenek meg a javítás utáni próbaüzemeléssel, hanem felkészülési szemlét is tartanaik minden kerületben. A tavalyihoz viszonyítva csök­kent az alkatrészgond. Csupán annyi bosszúság fordult elő a gazdaságban, hogy az AGROKER májusban, a kombájn javítás haj­rájában éppen leltározott, s ezért a korábbi úton-módon, vagyis az ország más tájairól voltak kény­telenek alkatrészt beszerezni. Elég sokra volt szükség, mert a gazdaságban igyekeznek alaposan kihasználni a kombájnokat. Az elmúlt évben összesen 7930 hold gabona, fűmag, lucerna és vörösheremag, törpecirok, napraforgó és rizs betakarítása, ban vettek részt. Az idén sem lesz ez másként. Változás csak annyi várható, hogy a 3008 hóid rizs betaikarítá- sához az eddigi két jugoszláv gyártmányú betakarító géphez újabb négyet vásároltak, s így a gabonabetaikairító kombájnok mentesülnek ettől a munkától. Ehelyett a tavalyi eggyed szemben most négyre szerelnék I—15-ös silóbetakarító adaptert. Mindezek feljegyzése után azt kérdeztük Kovács Barna főmér­nöktől, hogy tartottak-e tanfolya­mot a kombájnosok részére, jii­fajtából a másik fajtának a be­takarításához hozzálátni. A vá­lasz az volt, hogy a gazdaság kom- bájnosainak zöme már törzsgár- da-tagnak számít. Valamennyien részt vettek azokban az útkeresé­sekben, kísérletekben, amelyek a különböző növények gépi betaka­rítására irányultak. Emellett a szerelőkkel együtt javították ki kombájnaikat. Nagy érdek fűzi őket ahhoz, hogy a nyár kezdetétől őszig üzemképes legyen a gépjük. A tavalyi aratás idejére 3000— 2000—1000 forint jutalmat tűztek ki az első három helyezettnek, emellett a normán felüli cséplést természetbeni, vagyis takarmány­gabona-juttatással is honorálták. A tavalyi aratási verseny győz­tese Molnár Sándor lett. A má­sodik helyezett Vízi István, a harmadik pedig Pecsenya János. Molnár Sándor egy üdülőbeutalót is kapott jutalmul. Az idén is ha­sonlóan jutalmazzák az aratásban legjobb eredményt elérő kombáj- nosokat, s minden bizonnyal nagy lesz köztük a versengés. Végezetül azt kérdeztük meg Kovács Barna főmérnöktől, ho­gyan biztosítják a kombájnok ál­tal learatott gabona tisztítását. Az volt a válasz, hogy mind az öt kerület rendelkezik gabonatisztító szérűvel. Igaz, hogy csak négy van még teljesen gépesítve, ezeken két-három ember dolgozik csupán, pedig a tisztítógépek olyan nagy teljesítményűek, hogy párhuza­mosan dolgoznak a komibáj nokkal. Az ötödik szérűn az idén még cséplőszekrényekkel tisztítják a gabonát, ott még 10—12 ember dolgozik fele annyi teljesítménnyel, mint a többieken a két-három. Elmondta azt is a főmérnök elvtárs, hogy gondoskodtak a gyors szalmatoeta- karításról is. A jelentkező meny- nyiségneik mintegy felét bálázzák. A báláiógépeket úgy alakították ki, hogy azok egyenesen pótkocsi­ra dobálják a szalmakötegeket. A lehúzásra kerülő szalmát csörlő- rendszerrel rakják kazalba, gyor­san, és kevés kézi erő igénybevéte­lével. K. I. Háromezer fii 1 // // iurdozo Gyopároson A vasárnap megrendezett ve­terántalálkozó sok vendéget von­zott Orosháza—G yopá rosfii rdőre. Megyénk határán túlról: Szeged, Hódmezővásárhely, Csökmő és a járás községeiből is sokan érkez­tek. Ezen a napon mintegy há­romezren fürödtek, napoztak e kedves fürdőhelyen. Sok százan látogatták meg olyanok, akik még nem, vagy régen jártak itt. Ügyszólván a nyaralók, strandoló látogatók teljesen birtokukba vették a medencéket, a parkokat, az egész Gyopárost. Ez a lehető­ség viszont nemcsak erre a napra szólt. A korábbi kis területű strand helyett ezentúl is a Gyo­pároson pihenni akarók rendel­kezésére áll a tó, a liget, tehát az egész terület. A hiányzó felszerelések pótlása is megtörtént: 120 szék, 25 asztal a hozzá tartozó napernyő, hat csó­nak növelte a már meglevő fel­szerelést. Megoldódott a sokat hi­ányolt női fodrászat is A strand­szezon alatt egész nap üzemel. Ezenkívül ismét rendszeresítik az elmúlt években megkedvelt strand-tv közvetítést és a mag- 'nókölcsönzést. Hallottunk arról is, hogy a va­sárnapi siker láttán a fürdő ve­zetősége tárgyalni kíván az oros­házi Szabadság Tsz-szel a szom­bat—vasárnapi laci-konyha üze­meltetéséről. Mindez azt mutatja, hogy Gyopáros egyre rohamosab­ban fejlődik a minden igényt ki­elégítő fürdőhelyek sorában. A KUNSZENTMÁRTONI RUHÁZATI KTSZ FÉRFISZABÓ SZAKMUNKÁSOKAT vesz fel azonnali belé­péssel. Fizetés teljesítménvbér. 48122 szén nem könnyű egyik növény­ÍWWWWWWWWVWVWWWA/WVW//^WWVWV\ • Erdlseßi ufón TAéZ előtt egy perccel még na­gyon izgult, úgy érezte, a torkában dobog a szive és sem­mit sem tud. Pedig kitűnő tanuló volt mind a négy évben. Számos rendezvényen szónokolt, sok ér­dekes előadást tartott. Megvolt a tárgyi tudása és a jó előadó- készsége — mégis félt. Pontosan délben húzta az első tételt, történelemből. Amikor el­olvasta a címét, nagyon örült. Az imperializmus kialakulásáról és a lenini ismérvekről kellett be­szélnie. Mindent elmondott, még folytatta volna, de az elnök köz­beszólt: aki tisztában volt azzal, ez a kislány jól felkészült, bár­mit kérdezne a tananyagból, ki­váló válaszokat kapna. Eiler Ilo­Mit tettél, ez a lényeg! Hát én a békési Szegedi Kiss István" megmondom, miért engedelmes­kedtél. Féltetted a bőrödet, nem akartál megdögleni... Felelj! Meg akartál dögleni? — Nem, de én... — Ennyi elég. A dumát el hagyhatod. (Folytatjuk) Gimnázium érettségiző diákja is tudta: jól sikerült a „töri”. Meg­nyugodott egy kicsit, önbizalma lett. S aztán következett a többi tárgy, magyar (ettől félt a leg- i jobban), matematika, fizika és I biológia. Az utóbbiból pluszként vizsgázott, gondolva arra, hogy a I Szegedi Orvostudományi Egyete­men július 3-án és 13-án ez fel­vételi tantárgy; s igy már egy­szer átveszi az anyagot. Délután 4-kor befejezte az utol­só tételből is a mondókáját, az­tán izgalommentesen, kissé fá­radtan, ám mégis nagyon boldo­gan jött ki a vizsgáztató terem­ből. S aztán ő bátorította tár­sait, akik a következő napon ke­rültek sorra. Miután gratuláltunk, gondola­taiban visszaidézte az elmúlt éveket és előre is tekintett, ter­veiről, vágyairól is beszélt. A KISZ VI. kongresszusa előtt vá­lasztották titkárnak, s az maradt az idei áprilisi vezetőségválasztó taggyűlésig. Két és fél évi mun­kájának eredményei helyett a kollektíva, a gimnázium kiszesei- nek helytállásáról beszélt. Nékik tudja be a diákklub megalakítá­sát, a IX. pártkongresszus tiszte letére tett vállalások teljesítését, az iskolai tanulmányi versenyek sikerét, a KISZ-szervezei fonyódi telkének közművesítését és meg­annyi nagyszerű feladat végrehaj­tását. Pedig neki, a titkárnak is jelentős szerepe volt mindebbe Lelkesedése magával ragadta a többieket is. A közösségi mun­kán túl egyénileg is szerepelt: községi rendezvényeken szavalt, részt vett az EDÜ-n. Joggal tu­lajdonosa az Aranykoszorús KISZ-jelvénynek. A sok-sok munka, tanulás köz­ben meghatározta életcélját: or­vos akar lenni. Ha nem veszik fel, kórházban dolgozik, s meg­próbálja jövőre. Reméli, hogy si­kerülni fog. Holnaptól már a felvételire készül olyan szorga­lommal, mint ahogy ezt idáig tet­te. Biológiai, fizikai es külön­böző orvosi könyveket olvas — célja érdekében, a megfogalma­zott hivatástudat megvalósításá­ért: gyógyítani akarja a betege­ket. Amikor elköszöntünk, sietett haza vasalni. Készült a bankett­re, életének egyik legemlékeze­tesebb eseményére Tizennyolc évesen, illő komolysággal búcsú­zott a középiskolától, s várja az előtte álló feladatokéi Dékány Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents