Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

1967. június 2b. 3 Kedd • • Ünnepi nagi’g'vfilés Gfopárosfiirdőn (Folytatás az 1. ódáiról) dése volt: mikor jön el a felsza­badulás? A legöntudatosabb magyar munkások, dolgozó pa­rasztok, szocialisták, kommunis­ták, akik ismerték a társadalmi fejlődésnek a törvényeit, tudták és hirdették, hogy a földesurak és kapitalisták uralma nem tart örökké, és dolgozó népünk a kommunisták vezetésével kivívja a szabadságot, és a haza függet­lenségét. A kommunisták tudták és hirdették, hogy a dolgozó nép képes arra, hogy felépítsen egy új hazát, egy kizsákmányolástól mentes, szabad szocialista Ma­gyarországot. Sokat, nagyon sokat szenved­tek, harcoltak, ezért az új vilá­gért ezért az új Magyarorszá­gért, a magyar dolgozók, közöttük a „Viharsarok” áldozatkész mun­kásai, parasztjai, a néphez, faj­tájukhoz hű értelmiség, akik vál­lalták a küzdelmet, a példamuta­tást a harcban. Nem volt Jtiábavaló Pontosan 30 éve történt, hogy a délkelet-alföldi forradalmi szervezkedést érzékeny csapások érték. Az illegális kommunista csoportokat árulás sújtotta, a csendőrség letartóztatott sok har­costársunkat, szörnyű verésekkel és válogatott eszközökkel kínoz­ták őket. Én személyesen a sze­gedi Csillag-börtönben találkoz­tam 30 évvel ezelőtt ezekkel az elvtársakkal. Tőlük ismertem meg a szomorú történeteket. Vol­tak akiket halálra kínoztak, mint Szabó János elvtársunkat. Súlyosan megvertek, megkínoz­tak, több mint száz harcostársun­kat de akik túlélték mindezeket a szörnyű szenvedéseket, ma is magukon viselik ezek emlékeit. Kihallgatások folytak Szegeden, Szarvason, Békéscsabán és szá­mos más alföldi városban. A bí­róság végül is súlyos fogház- és börtönbüntetéseket szabott ki a „vádlottakra”. Az előadó hangoztatta, hogy a börtönbüntetés után rendőri, csendőri felügyelet következett, éveken át sorozatos zaklatásnak, retorzióknak voltak kitéve. Leg­többjük más vidékre kényszerült elvándorolni, hogy munkát tud­jon szerezni. Az orosházi mozgalmat az 1937-es tömeges letartóztatás sem tudta megtörni. Természetesen voltak olyanok is, akik a harc elől meghátráltak, vagy átálltak az elnyomók oldalára, szembeke­rültek a mozgalommal. De a Horthy-terror sohasem tudta fel­számolni a viharsarki kommunis­ta szervezkedést, és amikor újra eljött a cselekvés ideje, amikor a háború áttevődött hazánk terü­letére, elsőnek álltak élére a for­radalmi harcnak a Viharsarok kommunistái. A viharsarki példa egy a sóik közül, amely mutatja, hogy a magyar munkásmozgalom törté­nete vég nélküli harcok, áldoza­tok, küzdelmek története. Igaz, hogy az elmúlt évtizedek során sokan a régi harcosok közül ki­dőltek, de számosán most is itt vannak közöttünk, akiket ebből az alkalomból pártunk Központi Bizottsága nevében szívből üd­vözlök, akik megállták a helyü­ket a riehéz negyedszázadban. Ezek előtt az élő és sorainkból eltávozott harcosok előtt tisztel­günk most Gyopároson. Ma, a szocializmus építése ide­jén nagy történelmi felelősség nyugszik a md pártunkon és min­Apró elvtárs régi harcostársakkal beszélget. den magyar dolgozón, aki szereti, védi, építi hazáját és megbecsüli népünk harcos múltját Most, amikor leraktuk a néphatalom alapjait, győzelemre vittük a szocialista forradalmat és új si­kerekről beszélhetünk, soha ne feledjük el, hogy a magyar kom­munista mozgalom része a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalomnak. De soha ne feled­jük azt sem, hogy mi, magyar dol­gozók szabadságunkat a Szovjet­unió népeinek köszönhetjük, an­nak a. népnek, amely 1917 óta az emberi haladás úttörőjeként élén áll a nemzetközi forradalmi harc­nak. Erről a helyről is üdvözle­tünket küldjük az 50 éves Szov­jetuniónak. A továbbiakban ismertette a spanyol polgárháború harcait, amivel a 30 évvel ezelőtti letar­tóztatottak is szolidárisak voltak. Ezután szólt a szocialista tábor kialakulásáról, hatalmas politi­kai, gazdasági, társadalmi ere­jéről, majd így folytatta: — Ezekben a napokban is, a világ imperializmusa nagy erő­feszítéseket tesz, nyilt katonai agressziót, véres háborút folytat Vietnamban, tobzódnak a reak­ciós erők Görögországban, hábo­rú folyik Közel-Keleten. Ilyen nemzetközi helyzetben még in­kább szükség van arra, hogy erősítsük egységünket, egy szív­vel, egy akarattal védjük, fej­lesszük szocialista vívmányain­kat. Az izraeli agresszió óta ki­alakult nemzetközi helyzetben, különösen szükség van minden országban — legyen az szocialis­ta, vagy tőkés rendszerű állam — a békét, a demokráciát, a népek önállóságát védelmező erők foko­zott nemzetközi összefogására. Nagy szükség van a testvéri kom­munista és munkáspártok közös és egységes fellépésére. Semleges álláspont ilyen helyzetben az a,g- resszornak kedvez. A Közel-Keleten kirobbantott rablóháború a haladó arab népek ellen ma már világossá tette az egész világ előtt, hogy az USA kormánya és Anglia ebben a tér­ségben már hosszú idő óta köz­reműködött az izraeli hadsereg támadó terveinek előkészítésében. Ezek a területhódító tervek ter­mészetesen összefüggésben van­nak az ismert olajkérdéssel Dél- kelet-Ázsiában, a Földközi-tenger térségébe/ átvezető tengeri útvo­nalakkal, a katonai támaszpontok kérdésével, amelyet állandóan erősítenek, hogy félelemben tart­sák az arab államokat, és hogy katonai bázisokkal vegyék körül a Szovjetuniót és a szocialista or­szágokat. A haladó erők együttes akciójára van ssiibség Mi, magyarok teljesen egyet­értünk és aktívan támogat­juk minden eszközzel a szocialis­ta államok azon moszkvai állás- foglalását, amely megállapítja, hogy a béke védelmében szükség van most a haladó erők együttes akcióira. Ennek a határozott és együttes fellépésnek lett máris az eredménye a tűzszünet. Pártunk­nak és kormányunknak az izra­eli agresszió megfékezésére eddig tett lépéseit, kezdeményezéseit, támogatja egész dolgozó népünk. A magyar kormány és egy sor szocialista ország, rövid napok alatt megszakította diplomáciai kapcsolatát Izraellel, és felhívták az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét — együtt a többi békeszerető államokkal —, hogy határozottan lépjen fel a világ békéjét fenye­gető agresszióval szemben. Nem­csak tűzszünetet követelünk, ha­nem azt is, hogy a támadó csa­patok vonuljanak vissza eredeti állásaikba, és a vitás kérdéseket ne fegyverekkel, hanem tárgyalá­sok útján oldják meg. Nagy győ­zelme a szovjet diplomáciának, hogy kezdeményezésére összejött épp az USA központjában a vi­lág összes kormánya, hogy meg­vitassa az izraeli agressziót. Kü­lön jelentőséget ad a közgyűlés munkájának az a tény, hogy a szovjet delegációt Koszigin elv­társ, a Szovjetunió Miniszterta­nácsán; elnöke vezeti, de ott vannak a szocialista országok kormányfői, köztük Fock Jenő elvtárs, a magyar Minisztertanács elnöke is. A ENSZ-nek, mint legfőbb j nemzetközi fórumnak, el kell ítél- [ nie, meg kell bélyegeznie az iz­raeli területrablást. A világ népei nem tűrhetik, és nem szabad, hogy megengedjék, hogy az im­perialista területrablók, gyarma­tosítók, a világ különböző térsé­geiben új háborúkat robbantsa­nak ki. Mi nem azért ítéljük el Izraelt, mert zsidó állam, hanem azért, mert együtt az imperialista nagy­hatalmakkal összeesküvést, ag­ressziót követett el, orvtámadást hajtott végre. Az izraeli burzso­ázia vállalta az imperialisták csatlósának a szerepét. Természe- sen most, amikor határozottam állást kell foglalni, akadnak olya­nok is, akik a szocialista orszá­goknak Izraelt megbélyegző ál­láspontját bírálják, és a helyzet megítélését tévesen magyaráz­zák. Valahogy olyan formában fe­jezik ki magukat, hogy miért kell megbélyegezni Izraelt, ezt a fia­tal kis zsidó államot, nem szenved­tek már eleget a zsidók az anti­szemitizmus miatt a fasizmus, a nácizmus irején? Közel-Keleten az izraeli kato­nai támadás értékelésében nem helyes ilyen gondolatokat bele­keverni. Köztudomású, hogy mi j i mindig küzdöttünk az antiszemi­tizmus ellen, és mélységesen el­ítéljük a fasizmus embertelen bűntetteit. Mi kommunisták min­dig élenjártunk a fasizmus elleni harcban. Most is — úgy, mint a múltban — az imperializmus el­len, a rablóháborúk ellen, a bé­kéért, minden nép szabadságáért harcolunk. Tehát akár zsidó, akár keresztény vagy mohame­dán államról van szó, legyen az kis, vagy nagy ország, ha kor­mánya, hadserege az imperializ­mus, az elnyomók kiszolgálója­ként agressziót követ el, területet rabol, népeket nyom el — aho­gyan ezt most Izrael kormánya tette —, ezt elítéljük, és minden nemzetközi fórumon az ilyen ál­lam vezetőinek elítélését, megbé- | lyegzését követeljük. A veteránok és if júkommunisták legfontosabb feladata a párt erősítése Most a szocializmus erőinek hazai és nemzetközi kötelességé­ből az a feladat hárul ránk, hogy erősítsük a pártot, annak egysé­gét, vezető szerepét. Erősíteni, szélesíteni a politikai, a gazda­sági élet minden területén a mun­kások és parasztok szövetségét. A jelen és jövő számára új har­cosokat, új forradalmárokat kell nevelni, hogy minél eredménye­sebben tölthessük be a következő évtizedekben is történelmi hiva­tásunkat. Az elmúlt évtizedek so­rán új generációk nőttek fel. Ök most léptek munkába. A mi pár­tunk egyesíti ezeket a generáció­kat, idősebbeket és fiatalabbakat, a harcos ipari és a régi földmun­kásokat, tsz-parasztokat, értel­miségieket, Nemcsak társadal­munkban, hanem pártunkban is felnőtt egy új generáció, akik to­vább viszik a küzdelmet, tovább viszik a zászlót, most már új, jobb viszonyok között, a szocialis­ta Magyarország felépítéséért. Kommunista kötelességünk éppen ezért nevelni, tanítani a mnr’-ás- mozgalomnak ezeket az új har­cosait. Ebben az új építőmun­kában, harcban fontos szerepet tölt be a Kommunista Ifjúsági Szövetség, amely ápolja, erősíti itt a Viharsarokban i< a fiatalok forradalmi meggyőződé­sét, áldozatkészségét. A nagy tetszéssel fogadott be­széd után Michalik György, a KISZ Békés megyei Bizottságá­nak első titkára szólt a fiatalok­hoz, mely után az egyenruhás If­júgárdista kiszesek leverték az emlékoszlopot borító fehér lepelt. Majd az úttörők virággal és em­léklappal kedveskedtek a vete­rán kommunistáknak. Az idős elvtársak meghatottan fogadták az ajándékot, és meg­bízásukból Dumitrás Mihály szólt hozzájuk. — Nagy sorsfordulókkal teli három évtized pergett le történel­münk homokóráján — kezdte be­szédét Dumitrás elvtárs, majd így folytatta: — Vannak dátumok, amelyek­nek ténye fakul az idők múllá- vai, de az e helyen történt ese­mény dátuma — kivált a részt­vevők számára — mindvégig megmarad. Június a múltban is iskola év végét jelző ballagást, | jeles vizsgát,. érettségit tenni kí­vánó hónap volt. De mégis súlyos, konok világ volt itt akkor. A nehéz életüknek a terhét akarták enyhíteni azok, akik három évtizeddel ezelőtt ta­lálkozóra jöttek ide, hogy okos gyülekezetben hányj ák-vessék meg közös gondjukat, bajukat. Az a június azonban e csapatot is vizsgára kényszerítette. Vizsgára, ahol a vizsgabiztosok a Horthy- rendszer teljhatalmú urai voltak, akik a tételeket parancsoló mód­ban tették fel. Nekik is rendeztek ballagást, nem virágcsokorral karjukon ha­nem vasra verve, kakastclias da- j liák kíséretében. Tablójukat a j Szegedi Királyi Törvényszék Sári tanácsa készítette el, s osztályzat- | ként csaknem 80 esztendőt szabott ki A „találkozunk” rubrikát pár­tunk és dolgozó népünk megbe­csülése dátumozta a mai napra. Ma találkozóra jöttünk, és emlé­kezünk. önkéntelenül is emléke­zés kötelez azokra az időkre, ami­kor a hitetlenek sűrűjében e ke­gyetlen világban is hinni kellett és hinni mertek a kommunisták a szocialista Magyarország eljö­vetelében. nd Beszédét így fejezte be: — Ma, amikor a régi harcoso­kat köszöntjük, a küzdelmek ré­szeseinek megbecsülésére, az el­hunytak tiszteletére méltó emlé­ket állít a párt, a társadalom, a veterán elvtársak ajkáról köszö­net és hála szava száll ezért a megbecsülésért, amelyben része­sülnek. Hajlott vállal, őszülő ha­lántékkal, de fiatalos akarással, töretlen hittel vallják: érdemes volt a máért harcolni. A nagy tapssal fogadott beszéd után a leleplezett emlékmű meg­koszorúzása következett, majd az ünnepi nagygyűlés az'lnternacio- nálé hangjaival ért véget. Az ebédnél és a kiállítás meg­tekintésénél még sok régi emlék felelevenítésére akadt lehetőség. El is határozták az idős harcosok, hogy öt év múlva újra Gyopáro­son annál az emlékműnél talál­koznak, amely hirdeti: „E környéken jöttek illegális ta­lálkozókra azok a forradalmár harcosok, akikre 1937-ben a Hor­thy-terror kegyetlenül lesújtott. Emlékezésül Orosháza népe. 1967." Pankotai István A viharsarki veteránok emlékműve. Fotó: Demény Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents