Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
Békéscsabától — Los Angelesig KÖRÖST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET M indig örömmel olvassuk a messzire vetődött értékeinkről szóló jó híreket. Most a magyar származású Jankay Tibor festőművész újabb sikeréről értesültünk. Cali- fomiában él, művészetprofesszor Los Angelesben, és most van a legújabb kép- és szoborkiállítása a hollywoodi Bognar-Galleries termeiben. Az angol nyelvű meghívó címlapját Jankay Tibor két jellegzetesen modern alkotásának a képe díszíti. Műveiről az amerikai sajtó és rádió évek óta ismételten beszél. Magyar lexikonnak (1929) Fónagy Béla tollából származó ismertetéséből, jelen kiállítása meghívójának a szavaiból, itteni barátaitól és ismerőseitől kapott adatokból meg a magam szerény emlékeiből összeállított rövid életrajza a következő: Békéscsabán, 1899- ben született. Ott nevelkedett. Legelőször édesanyja, majd iskolai rajztanára, Jankó vette észre művészi tehetségét. Jankó kezdte rajzolni tanítani. Később Budapesten, a Képzőművészeti főiskolán tanult, majd továbbképzésen Bécs, Zür- rich, Drezda főiskoláin és Páris Julien-Akadémiáján volt. Békéscsabán az akkori Ferencz József tér 16- ban, (a mostani Szabadság téren) volt szülői háznak a Körös-partra lenyúló gyümölcsöskertjében épített műteremben dolgozott. Szemtanúja voltam annak, hogy az ablakokat saját Jankay Tibor maga üvegezte be. Külföldi tanulmányútjain Olaszország, Ausztria, Svájc, Németország és az Egyesült Államok művészetét ismerte meg. Legelőször Budapesten, a KÚT III. kiállításán állított ki. Azután az Ernst-múzeumban, a Szép- művészeti Múzeumban, 'majd New York Metropo- liten-múzeumában, Los Angeles County-múzeumában, Santa Barbara, Cleveland, Denver, San Francisco, Pasadena, és más városok művészeti múzeumaiban volt tárlata. Sok hazai és külföldi múzeum vásárolt tőle képet. Tagja a Californian Watercolor Társaságnak. Redland művészeti egyetemének volt társtanára. Jelenleg a George Pep- perdine College művészettanára Los Angelesben. Jankay Tibor pályfautása ’a Nagyalföld történelmi, jellegzetes Körös-táji városából, Békéscsabáról ívelt felfelé. Ugyanonnan, ahonnan valamikor Munkácsy is indult, a „Reök bácsi kunyhója” mellől. Jankay szerette ezt a barátságos, meleg alföldi várost, a Köröspartot, a vízbe lógó szomorúfűzeinek szomorkás hangulatát, akácvirágzfiskor az utcákat borító virágszőnyeget, az akácillatot, a nagy, széles, sima, fekete földet és a felette levő ritkán felhős, végtelen eget, sajnálta és szerette a munkában görnyedő embereket, akikkel együttérzett, és e szeretetéről sok képe tanúskodik. Szerény kerti műtermében rajzokat, finom akva- relleket, leheletszerű pasz- telléket, erőteljes olajfestményeket, szembeszökő linóleummetszeteket meg kifejező erejű, erővel teljes szobrokat alkotott. Stilizált figuráiig komipozíciói voltak túlsúlyban. M űvészeti tehetségét, ízlését kedves, derűs melegszívű, bársonyos hangú édesanyjától örökölte, akit nagyon szeretett, aki ä hat gyermekének a nevelése mellett maradó kis szabad idejében kertjének gyönyörű virágait odaadó szeretettel gondozta. Hogy örömet szerezzen édesanyjának, a szobáik mennyezetét csodálatosan szép freskókkal díszítette. Édesanyja iránti szeretetének egyik kifejezéseként eredeti családi nevét (Deutsch) édesanyja utóneve (Janka) után változtatta Jankay-ra. Később Békéscsaba városa azzal tisztelte meg, hogy a Munkácsyról nevezett múzeumában műtermet adott a számára. Főleg ebben az • időszakban készítette azokat a képeit, amelyekkel a Viharsarok jellegzetes tájait és robotoló zselléreit tárta a világ szeme elé. A második világháború rá is katonaruhát kénysze- rített. Munkaszolgálatos lett, lágereket járt. Akkor is, ott is készített vázlatokat, rajzokat. A háborúból töretlenül tért vissza. A fel- szabadulás utáni képein és plakátjain élményszerűen nyilvánul meg az antifasiz- mus. Ügy is lehetne mondani, hogy szerette az embereket, meg az egész természetet, és nem bírta megérteni ő sem, hogy az emberi őrület milyen mérhetetlen' rombolást, mennyi nyomorúságot, szenvedést és halóit okoz. Megnősült. Később feleségével, Irénnel együtt kivándorolt Amerikába. California földje Jankay Tibor tehetségének és fáradhatatlan szorgalmának sikereket termett, annak ellenére, hogy a szerénysége párját ritkító. Üjságok, rádió dicsérő kritikáinál nagyobb dicséretet jelentenek maguk az alkotásai, amelyeket műtermi és kiállítási helyszíni közvetítésben mutat a nagy nyilvánosságnak az amerikai televízió. J ankay Tibor művei láttáin (ahogyan ezt Vadon József esztétikus és festőművésznő felesége is mondják) „érzi az ember, hogy ez a művész korunk gyermeke. Nem felületes és csalóka szemfényvesztésre törekszik, hanem gondolatot, érzést, belső tartalmat fejez ki az anyaggal, amit régóta érett művész biztosságával kezel.” Ez a hazánkfia amerikai sikerei ellenére sem feledte el azt a környezetet, amelyben itt felnőtt. Érdeklődésemre adott válaszában ezt írja: „...naponta 7—8 órát Csabán vagyok, ugyanis alighogy elalszom, odavisz az álom... Irénké- nek szoktam mondani elal- vás előtt, hogy Isten veled, Irénkém, nemsokára Csabán találkozunk...” Azt is írja, hogy „Ügy veszem észre, hogy Vasas Miskának is honvágya van Csaba után. (V. M. szintén Békéscsabáról indult festőművész. Szerző.) Miska tizenkilenc évi világbolyongás után a Körös-partról álmodozik...” H zánktól távol, a föld másik oldalán, a nagy tenger partján, pálmafák alatt Jankay Tibor visszaálmodja magát Békéscsabára, a szomorúfűzekkel szegélyezett Körös barátságos városába, amelyet ma is változatlanul szeret. Vágyódó, hűséges szeretettel gondol itt, az óhazában élő rokonaira, barátaira, akik örülnek Jankay Tibor pályája állandó emelkedésének, amelyet a tehetsége, szorgalma és szeretetreméltó egyénisége méltán megérdemelt. Dr. V. K. Arcok Bazsali Ferenc Csendélet WWVWWMWMMWMMMWWMMMMMWWiWWMWMWVWWWWWMW^ AZ ORGáNIZÁTOR rohanjon az osztályvezetőhöz, de alighogy nadrágja elhagyta a széket, még egy csengetés hallatszott, ami már Kis kartársnak szólt a körlevél szerint, tehát Kis is lódulni akart, amikor felhangzott a harmadik, Kis tehát visszaülhetett, hogy Nagy rúgja ki maga alól a széket, de ezután jött a negyedik. Nagy tehát a megkönnyebbülés sóhajával folytathatta munkáját, de akkor már Mégnagyobb kartárson futott végig az ideges rángás. Munkaidő alatt tehát úgy nézett ki az osztály, hogy néhányan állandóan felállóban vagy leülőben voltak, de különösen az első három. Kicsi kartársnak ugyan annyi előnye volt a dologból, hogy a lábizmai az első hét után hihetetlenül megerősödtek az állandó rugózó mozgástól, s amikor a nagy havazások idején elakadt a vállalat egyik öttonnás teherkocsija, őt vitték ki a mentéshez, s ki is nyomta fél lábbal a kocsit a méteres hótorlaszok közül. A bajokat tetézte, hogy állandóan számolniuk kellett a csengetések számát. Volt, aki strigulákat húzott egy papírra, míg Fehér kartárs bevitte irodájába a gyerek számológépét, s minden csengetés után arrébb lökött rajta egy golyót. Igaz, hogy a munka visz- szaesett, de Bizonyos kartárs elégedett volt, hiszen kitűnően megoldotta munkatársainak behívását. Lehetséges, hogy az igazgatóját maradi, ósdi embernek tartja, hiszen ha főnöke beszélni akar vele, mindig udvariasan megkéri: — Bizonyos kartárs, legyen szíves bejönni hozzám. De hát hiába, nincs mindenkinek ekkora érzéke az organizációhoz. Baloghy Zoltán ^VVSA/N/W\A/WWWW /VWVW^VWSA/W Goethe vacsorája — Kleist kérdőíve Érdekességek egy kéziratgyűjteményben El kell mondanom az esetet, mert optimista vagyok és bízom benne, hogy okulásul szolgál azoknak, akiket illet. No és akiket nem illet? Talán azoknak sem lesz érdektelen, mert utána legalább megállapíthatják az ősi magyar felkiáltással: Nahát, hogy mik vannak!? Hát ez esetben az volt, hogy annál a bizonyos vállalatnál Bizonyos kartárs — aki cseppet sem mellékesen osztályvezetői funkciót töltött be — megorganizálta munkatársainak egyszerű és gyors eszközökkel való raportra hívását. Mindez a korábbi szervezésben úgy zajlott le, hogy kiüzent azért, akivel beszélni akart. Legyünk őszinték, ez egy nehézkes, elavult forma Bizonyos kartárs tehát segítségül hívta a technikát. No persze nem kell arra gondolni, hogy URH adóvevőt szereltetett be maga és munkatársai szobájába. Kis ország vagyunk, nálunk ilyesmire nem telik. Viszont telik egyszerű villanycsengőre. Az osztályon levő nyolc előadó — Kicsi, Kis, Nagy, Mégnagyobb, valamint Fekete, Fehér, Igen és Nem kartársak két irodahelyiségben dolgoztak. Nos, az ő szobájukba került egy-egy csengő, az azokat megszólaltató gomb pedig Bizonyos kartárs íróasztalán nyert elhelyezést. A csengővel való behívás módját Bizonyos kartárs az 56-os számú. belső használatú körlevélben ismertette munkatársaival. Eszerint egy csengetésre Kicsi kartársnak kell bemennie az osztályvezetőhöz, két csengetésre Kis kartársnak, háromra Nagynak, legvégül pedig nyolc csengetésre Nem kartársnak. A siker frenetikus volt. Mármint Bizonyos kartárs szerint. Munkatársai viszont úgy vélték, hogy beköszöntött a frász és az idegbaj korszaka. Mert ugyebár megszólalt a csengő, de ki tudta, hol áll meg? Egy cseneés, felemelkedett helyéről Kicsi kartárs, hogy A. grafológus elemzi az írást; néhány leírt szó leleplezi az ember jellemét. A kéziratgyűjtő számára azonban másodlagos szempont a betűk formájából, a sorok irányából, a vonalak vezetéséből levonható következtetés. A kéz- iratgyűjtő abban leli örömét, ha tanulmányozhatja és szemlélheti a hírneves személy kézírását, inkább a tartalmát és külalakját értékeli, mint a leírt betűket, szavakat. Érdekes kéziratgyűjteményt mutattak be az elmúlt napokban a hamburgi városi könyvtárban. Egyik ritka dokumentum Goethe rövid vacsorameghívó levele, amelyet egy bizonyos Leonhard úrhoz intézett. A sorok között finoman figyelmezteti vendégét, hogy ö — mármint Goethe — rendszerint vacsora nélkül fekszik le, és viszonylag korán. Reméljük, hogy Leonhard úr megértette a figyelmeztetést, és nem húzta-halasz- totta a búcsúzás pillanatát. Heinrich von Kleist, a kiváló költő és drámaíró menyasszonyához intézett szerelmeslevele — inkább erkölcsi kérdőívnek nevezhető. A költő német pontossággal és rendszerességgel faggatja a szelíd aráját a családja és a társasága körében tanúsított erkölcsi
