Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
1W7. június 18. 7 Vasárnap Betelt a pohár „Fenn az ernyő, nincsen kas” — mondogatták déd- és ükapáink azokra az emberekre, akik többet adtak a látszatra, mint amenyire tehetősek voltak. Hosszas megfigyelés után arra a megállapításra jutottam, hogy ebből a szempontból nem tágítanak az ősi hagyományoktól az állami és szövetkezeti vendéglátóipari egységek sem. Egy- egy kis átrendezés, modernizálás után A- és B-kategóriába sorolják a nemrég még IV., vagy osztályon aluli italboltokat. A falatozó, bisztró és más elnevezések egyszerűen megemelik az amúgy sem olcsó árakat... Jó, jó, nem vitatkozunk azon, amihez nem értünk. Azt viszont nem tilthatják meg nekünk, kedves vevőknek, hogy ne bosz- szankodjunk, és ne jegyezzük meg ott, ahol senki sem hallja, hogy „fenn az ernyő, nincsen kas”. Ez elsősorban az A—B- osztály és a kiszolgálás közti különbségre vonatkozik. Nem is annyira a derék felszolgálókra, bár jó néhányuktól többet várnánk a nagyobb jutalékokért és a borsosabb árak után járó többletborravalóért. Persze ők azt fogadják el, amit kapnak, s legfeljebb csendes szemrehányással nyugtázzák, ha elmarad, amit várnak. Ezért mentegetőznek például a szarvasi Árpádpresszóban, amiért szimpla fe- ketés pohárban kénytelenek hozni a másodosztályú röviditalt, a Kondorosi Csárdában, amiért csak könnyen billenő, ormótlan féldecis poharaik vannak. Az idősebb, sok mindent, két világháborút is megért generáció tagjaival ittam én már vizet a kerékvágásból, bort a szilkéből, pálinkát a findzsából, meg különféle ormótlan üvegekből is. Most is megiszom én is, mások is, ha nem A—B-osz- tályú árakat számolnak érte. Ha így számolják, akkor szíveskedjenek ahhoz illő poharakban kiszolgálni. Legalább ez legyen a vigaszunk. Tudjuk, hogy törnek, fogynak a poharak, azt is, hogy az utánrende- lés késik. Az edényboltokban »azonban lehet kapni. Legalább annyit vásároljanak meg azokon a dupla pénzeken, amit a kedves vendéggel megfizettetnek egy véletlenül eltört pohárért. k. i. Találkoztam egy űrkrapekkel — Maga kicsoda? — szólalt meg a hátam mögött valaki. A rémülettől majd megőszültem. Ki lehet itt az űrben rajtam kívül, ahol még meteor sem jár? önkéntelenül felemeltem a kezem, akár a krimiben a megre- vőlverezett. — Forduljon felém! — hangzott keményen. Megtettem. — A! Hiszen maga ember! Ez nagyszerű! Olyanféle értelmes lényt pillantottam meg, mint mi vagyunk, csak két feje, hat füle (egy a feje tetején) és másfél karja volt. Lába rendes, szabályszerűen kifelé fordított lábfejjel. Megkönnyebbülten kérdeztem: — ön honnan,. möszjő? — Fontos? De megmondhatom. Ebből a skatulyából, ni — bökött a háta mögé, ahol egy kristály csillogású, gyönyörűséges égi alkotmány állt mozdulatlan fennséggel. — Arra a micsodára igyekeztem éppen — mutatott drága szülőbolygómra —, de a légkörében túl sok az oxigén és a masinám erre nagyon allergiás, könnyen oxidálódnánk. Pedig égetően fontos ügyben jöttem. Mondja, hol tartanak maguk? — Mindenütt — válaszoltam bölcsen. — Az ausztrál ősember korától az osztálynélküliség felé tartó társadalomig akad minden. — Így nem értem, ellenben mondjon néhány jellemző dolgot, tárgyat. — Szívesen. Bumeráng, zokni, revolver, elektromosgitár, tonhal korai salátával és államközi szerződés, na ja, Trabest is! És még valami! SZŰR! Újságírók— Színészek mérkőzése. Most volt. Három-kettőre győztek az újságírók! — mondtam lelkendezve. — Szomorú vagyok — 'hajtotta le búsan dupla fejét az űrös. — Az eredmény miatt? — kérdeztem riadtan. — Egy frászt, maga süket krapek — felelte megdöbbentően honi kiszólással. — Az életrendszerünk nem tetszik? — A maga sóderes dumájából ki sem tudom venni, hogy mi van a gömböcükön — legyintett. — Hát akkor? — Eh! Inkább arra válaszoljon, hogy került masina nélkül, egy szál utcaiban ide a bolygóközi világba? — A SZŰR mérkőzésen annyira megörültem a harmadik gólnak, hogy egy nagyot ugrottam és fuccs volt a gravitációmnak. — Így? — Így— Na! Jól van. Akkor én megyek. — Hóvá? — kiáltottam fel, mivel olyan beszélhetné- kem támadt. — Vissza hazámba, a BXUZICREX 266657/3-ba, abba a csillaghalmazba, ott ni, mutatott egy fényes foltra. Az egész galaxis izgatottan vár a terített asztal mellett, hogy hozzam a slágert. — Slágert? r- Igen. Nálunk ebben nagyon rossz termés volt, azt is bogarak zabolták fel. — Mi az a „sláger”, mondja, hátha segíthetek. — Olyan maguknak nincs, másként említette volna. Korai újburgonya! — kiáltotta vissza űrhajója ajtajából, s már el is röppent. Most én mbndtam, magamban: — Süket űrkrapek. Kaphatott volna, ha azzal kezdi, hiszen nekem is van otthon vagy két kiló.-ÚjÁllami gazdaságok, termelőszövetkezetek, közülctek és magánszemélyek részére felújított autóköpenyek személy- és tehergépkocsi méretben csere nélkül kaphatók az Orosházi Földművesszövetkezet mezőgazdasági szaküzletében. Orosháza, Ady E. u. 1. Telefon: 537. 71138 Öregek napja y Baráti meghívásnak tettünk eleget az elmúlt napokban, amikor Gyenes András, a zsadányi Búzakalász Tsz elnöke megkért: hogy ha máskor nem is, de most, az öregek 'napján tiszteljük meg őket és vegyünk részt az ünnepségen. Az ember hajlamos arra, hogy általánosítson. És valahogy mi is így jártunk. Azzal voltunk, hogy egy pár idős ember, aki az életben elfáradt, majd az összejövetelen is csendesen és beleegyezően viselkedik. A valóság teljesen az ellenkezőjét bizonyította. Már az ünnepség megkezdése előtt a tsz nőbizottságának titkára, Szilágyi Lászlóné felhívta a figyelmünket, hogy fontos dolgokat fognak az öregekkel megtárgyalni és nem lesz „csendes” a gyűlés. Valahogy így is történt, csak azzal a különbséggel, hogy az öregek 182-en — a járadékosok és a nyugdíjasok —,, elsősorban nem a viszonylag kevés havi ösz- szeg, hanem egyes fiatalabb tsz- tagoik trehány, rossz munkába miatt „hangoskodtak”. Kiderült, hogy sok esetben igaza van annak a mondásnak, hogy az öreg ember még nem vénember. Ezt igazolja az is, hogy jelentős számban 68—70 éves férfiak és nők családjaikkal és unokáikkal együtt, rendszeresen dolgoznak a termelőszövetkezetekben. Például Márk László bácsi 70 éves kora ellenére — frissen, jó erőben — tizenkét év óta, amióta a tsz- be lépett, végzi a sertésgondozást. Havi átlagjövedelme a nyugdíjon kívül 2000—2500 forint. Van ideje arra is, hogy két 16—17 éves fiatalt a munka szeretetére és a mesterségre is megtanítson. Az édesapjuk, Németh Gyula — rokkant ember — úgy nyilatkozott, hogy ő sem tudta volna őket becsületesebben munkára nevelni. Ahogy hallgatom az elnök beszédét és nézem a komolyan figyelő embereket, látszik, jó néven és szinte #ermészetesnek is veszik, hogy komolyan és megfontoltan tárgyal a tsz-vezetés velük. Mert mit is mond Gyenes András? — Hiba volt, hogy ritkán vettük figyelembe az idősek véleményét. Valahogy úgy gondolkoztunk, hogy a becsületes munka után pihenjenek nyugodtan, majd mi elintézzük ügyeinket. Kiderült, hogy ez így helytelen, szeretnénk ezen javítani... Kérjük okos és józan javaslataikat, hiszen gazdag élettapasztalattal rendelkeznek Es szeretnénk azt is kérni, hogy aki teheti, jöjjön minél többet a tsz- be és ki-ki tehetsége, ereje szerint tevékenykedjen.;. Elmondta még az elnök, hogy a zárszámadás után a sok eső nagy jövedelemkiesést és munka- torlódást okozott. Azonban, ha ne- . hezen is, de a betervezett 41 forint értékű munkaegységet biztosítják. — Ezt a „gazdasági csatát” — mondotta — azonban csak az idősek segítségével és a fiatalok gyorsabb, áldozatkészebb munkájával tudjuk megnyerni. A felszólalók közül többek között Pocsai István, hetvenéves: fogatos megemlítette, hogy aki jobban dolgozik, azt jobban is meg kell becsülni. Egyöntetűen a munka mellett döntöttek az öregek és hangoztatták, hogy a fiatalok jelentős részét a vezetőség hívja vissza a városokból, mert ott kevesebbet keresnek és magukra vannak hagyatva... Egész délelőtt csak úgy ömlött a szó, a sok okos és hasznos javaslat az idős emberekből. És ez érthető is, hiszen sokan már hetekkel előtte készülődtek erre a napra, beszélgettek, mert sokak életében a rengeteg munka mellett ez az összejövetel jelenti az egyetlen változatosságot. Tarsoly Imre, a tsz párttitkára a beszélgetés közben csendesen megjegyezte: — A 606 tsz-tagból ez a 182 öreg, a mi tartalékunk, akikre A megbeszélés szünetében Márk László sertésgondozó Csjernyil. Jánosnéval, a községi nőtanács titkárával, Szilágyi Lászlónéval, a tsz-nőbizottság vezetőjével és Gyenes András tsz-elnökkcl élénk vitát folytat. ha szükség van, akár éjjel, akár nappal, mindenkor számíthatunk. Sajnos, a fiataljaink egy része hűtlen lesz hozzánk. De talán közös erővel és anyagiakkal ezen is tudunk majd változtatni... Végezetül a több órás, hasznos beszélgetés után jólesően vették tudomásul az öregek, hogy a tsz vezetői tőlük telhetőén gondosPocsai István 70 éves fogatos a munka nagyobb megbecsülését és a lusták felelősségre vonását kéri. Fotó: Demény Gyula kodnak róluk. Mindenki kapott 200 forint jutalmat, ebédre jó nagy adag birkapörköltet és utána egy üveg sört. Ezenkívül ígéretet kaptak, hogy a járadékosok anyagi helyzetén rövidesen javítanak. A befejezéskor jöttünk rá, hogy részünkre volt külön megtiszteltetés, hogy egész életükben keményen dolgozó, egyszerű, becsületes emberek körében lehettünk. Jólesett meghallgatni értékes javaslataikat, amit nagyon remé- ünk, a tsz vezetői is hasznosítalak. Pankolai István
