Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-17 / 141. szám

1967. június 17. 3 Szombat Szeghalmi pedagógus a televízió műsorában A telvízió 100 kérdés 100 felelet című közkedvelt adásának szer­kesztője és vezetője, öveges Jó­zsef professzor még húsvétkor találkozott Pesten a középiskolai fizikatanárok kongresszusán egy szeghalmi fizika-matematika sza­kos pedagógussal és annak ez al­kalommal kiállított új fizikai kí­sérleti eszközével, a sokféle méré­si kísérletre alkalmas ecsetes In­gával. Annyira megtetszett a ké­hogy elhatározta, bemu- alkalomadtán műsorába szülék, tatását iktatja. Ilyen előzmény után június 13- án, kedden este Uhrin János, a szeghalmi gimnázium tanára két tanítványának az asszisztálása mellett, a 100 kérdés 100 felelet több százezres nézőtáborának mu­tathatta be a fizikai kísérletekre olyannyira alkalmas találmányát. Iskolaavatás ICétegyházán Bizonyára másokat is magával ragadott már valamilyen pillanat ünnepélyessége. A fennkölt érzés közepette az ember szíve a szokott­nál gyorsabban dobog, a torkát pedig egy különös érzés szorítja. A meghatódottság könnycseppet gördít végig az ember arcán. S amikor észrevesszük, hogy elér­Miért így, miért nem úgy? Érvek és ellenérvek a Isz-szővetség szervezéséről A termelőszövetkezetek terüle­ti szövetségeinek szervezését, a szövetségek számának meghatá­rozását egy egész testület, a ter­melőszövetkezetek, a párt és a tanács vezetőiből alakult megyei bizottság javaslata alapján hatá­rozták meg. Ennek megfelelően a Békés megyét jellemző tájkör­zet szerint két tsz-szövetséget hoznak létre. Egyet a Körösök vidékén, egyet pedig a megye déli részén, főként a mezőkovácsházi és az orosházi járás területén. A választás azért esett így, mert a közgazdasági ás gazdasági helyzet az utóbbi években — a két táj­körzetben — sajátosan alakult. Nem az északi és a déli járások vonallal elhatárolt különítéséről van szó, hanem arról, hogy a me­gyeszékhelytől délre és északra elterülő gazdaságokban eltérő módon jelentkeznek a termelési feladatok, a gondok, így ezek megoldásában is eltérőek a köz­gazdasági körülmények. A megyei bizottság csak azután döntött a két szövetség szervezé­se mellett, miután a párt- és a tanácsi szervek, de maguk a bi­zottság tagjai is meghallgatták az ügyben érdekelt termelőszövetke­zetek kérését. A megyei szervek korábban há­rom szövetség létrehozását aján­lották. Ezt annak idején támogat­ták a harmadik szövetség terüle­tén működő párt-, tanácsi és ter­melőszövetkezeti szervek. Időköz­ben azonban felülvizsgálták a harmadik szövetség szükségessé­gét, s arra a következtetésre ju­tottak, hogy ezt az érdekképvi­seleti szervet tulajdonképpen a megye déli és északi részén szer­vezésre kerülő szövetségek határ­vonalára képzelték. Mérlegelték: vajon helyes-e egy 30 kilométeres sávban Gyulától Szarvasig egy harmadik szövetség létrehozása? Esetleg helyessebb lenne, ha az itt működő gazdaságokra bíznák, válasszanak a két lehetőség kö­zött, hová csatlakoznak: a déli vagy pedig az északi szövetség­hez. A középvonal döntött. Nem kell a harmadik szövetség! Ezek után tette a megyei bizottság ket­tőre javaslatát. A szövetségek számát kísérő vitának tehát vége lett. Viszont továbbra is vitatott téma maradt a két szövetség székhelyének ki­jelölése. A megyei bizottság mindkét szövetség székhelyéül Békéscsabát ajánlja. A szövetke­zetek többsége — Orosháza vá­ros és az orosházi járás néhány gazdaságával szemben — ezt a Tévedés ne essék: a megye déli részén életre hívandó tsz-szövet- ség nem csupán az orosháziaké lenne vagy lész. hanem a ná\uk számban és szövetkezeti tagban többet számláló közösségeké. Helyénvaló a megyei bizott­ság javaslata azért is. mert a me­gye déli része n nemcsak az oros­házi járás érdekelt a szövetség létrehozásában, hanem a ir.ezcko- vácsházi, a gyulai, a szarvasi, a békési is, sőt Békéscsaba város is. Vajon Orosháza mennyire lehet központja egy olyan, szinte fél megyét egyesítő szövetségnek, ahová a szövetkezetek többsége csak Békéscsabát érintve juthat el. Másrészt mindkét szövetség a megyei szervekkel, vállalatokkal együttműködve, a szövetkezeti ér­dekeket képviselve látja el mun­káját. Vajon Orosházán van-e, működik-e megyei szervezettsé­gű, a mezőgazdasággal kapcso­latban életre hívott vállalat? Nem! Elképzelhető, hogy az eset­legesen itt székelő tsz-szövetség vezetői, munkatársai, ingajárat­ban utaznának Békéscsabára a gazdasági, a politikai és a kul­tervet támogatja. V szent Oroshá- j turális ügyek intézésére. za és a várossal határos néhány szövetkezet már hónapok óta az orosházi székhelyért kardoskodik. Bizonyos értelemben magát a me­gyei testületet is elmarasztalták egyes orosházi é-: járási vezetők a békéscsabai székhely ajánlásáért. tem. Élek? Semmi bajom? Os­tobaság, nem is ezt kívánom, semmi izenet nem helyettesíthe­ti Klári ruganyos testének kö­zelségét. Düh lobban bennem, az istenit, egyszer sem feküdt le velem, ha itt kellene megdög- lenem ezen az átkozott szőlőhe­gyen, kielégítetlenül vihetném magammal a pokolba ezt az egész, régóta gyötrő, szomjú megkívánást, egy lépéssel a be­teljesülés előtt. Kiskarácsony, nagykarácsony. Miért jut eszembe már má­sodszor ez a dal? Klára nehéz, fehér moiré esküvői ruhát ter­vezett. magának, föléje fehér bundát, napokig elbibelodött ve­le, felül magasan gombolódó, zárt nyakban végződjék-e a ru­hája, vagy finom, épp csak sej­tető, decens kivágásban, ült a parrüagon, maga alá húzva kar­csú lábait, szép vonalú, kemény combja fehéren villogott a sze­membe, az asztal telistele saját kezűleg rajzolt ruhamintáival, fehér esküvőt szeretnék, vakító­an fehéret, az egész világ fehér legyen, szánkón suhanunk vé­gig a téren, a Templom utcán, csengő is legyen a lovak nyaká­ban, Ernő drága, ha igazán sze­ret, gondoskodjék fehér lovak­ról, ha másnak nincs, a bárónak van, magának biztosan megte­szi. Egyszer se mondta, hogyan is élünk majd mi ketten, mit csinálunk, miről beszélünk, ho­vá megyünk együtt. Semmi ilyen nem forgott a fejében, vagy ha igen, nem mondta ki, a tár­gyakkal foglalkozott, bútorral, ruhákkal, függönyökkel, étkész­leteikkel, nem egyszer gondoltam rá, mi ketten nem is vagyunk olyan fontosak az egészben, mint a kellékek, melyekkel kö­rülvesszük magunkat. Félreér­tett, eltorzult háziasszonyko­dás ... Vagy szándékolt, igyekvő csi- títása valami másnak? őrülten szerettem volna a combja közé nyúlni, de ráütött nevetve a ke­zemre, coki fiatalúr, ez még nem a magáé, a kettőnk számára be­rendezett, kertre nyíló szobában is, ha csak ránéztem a széles, masszív rekamiéra, mindjárt vonszolt kifelé, de a szeme nagyra nőtt, barna mélye fei- parázslott. Hülyeség. Épp most jut eszembe ezen gondolkozni. Felcsigázó raffinéria volt-e az egész? Vagy igazán hozzátarto­zott az általa oly könyörtelenül hangoztatott úrilánysághoz? Köldöktől lefelé... József még mindig a bőröndjén gubbaszt, a mándori révnél feleselnek az ágyúk, a város felett szőke pára leng, mint az emberi lehelet. Gallai füled, köp egyet. (Folytatjuk) Ezeket a tényeket meg kellene vitatni az orosháziakkal azért is, mert az a tagoltság, amelyért ők kardoskodnak, egyáltalán nem szolgálná a szövetség üzemeknek nyújtandó aktivitását. Valószínű, a vitára rövidesen sort is kerít a megyei bizottság. Az a cél, hogy a termelőszövetkezti érdekek le­hetőleg egyformán kapjanak he­lyet mindkét szövetségben. A me­gyei bizottság nem arra törekszik, hogy az orosháziak elképzelését elgáncsolja, hanem arra, hogy a szövetségek létrehozásában eddig tanúsított állhatatosságukat, a vitában felmutatott szenvedélyes­ségüket miként tudná beleötvözni a déli területen létrehozandó szö­vetség munkájába úgy, hogy ne csak ők, hanem az érdekképvise­lethez csatlakozó valamennyi szö­vetkezet jól járjon zékenyültünk. zsebkendő után nyúlunk, bár az ott van a tenyér­nyi zsebben, mégsem találjuk. Ilyen impressziók hatása alatt áll­tunk a minap Kétegyházán egy új iskola kapujában. A csend, a meg­tett útról összeállított számvetés ünnepélyessé tette a pillanatokat. Az ország különböző részeiből Kétegyházára sereglett pedagógu­sokat, a mezőgazdasági szakmun­kásképzés első számú istápolóit ugyanúgy fogva tartotta az épü­let ajtajára kifeszített szalag át­vágásának látványa, mint a falu­si, a járási és a megyei szervek képviselőit. Szeréfty, talán éppen ezért igazán ünnepélyes aktus volt. Az a néhány óra, melyet ez al­kalomból Kétegyházán töltöttünk, mélyen át volt itatva a társada­lom gondoskodásával. Az utóbbi egy esztendőben megyénk három — új — mezőgazdasági szakokta­tási intézményt kapott. A Gyulai Kertészeti Technikumot, a Békési Szakmunkástanuló-Iskolát és most a kétegyházit. Ezek építésére az ország költségvetéséből 15—20 millió forint jutott. De készül már a gyomai szakmunkástanuló isko­la is. Ha építői állják adott sza­vukat, tartják az átadás határ­idejét, akkor őszre azok a fiata- 1 lók, akik mezőgazdasági pályára lépnek, itt is egy jól felszerelt is­kolában kapnak otthont. Ha ezek­hez az új létesítményekhez hoz­zászámítjuk az Orosházi Mező­gazdasági Technikum épülő diák­szállóját és az új szarvasi Felső­fokú Mezőgazdasági Techniku­mot, továbbá a Szabadkígyósi Technikum épületének rekon­strukcióját; mérhetjük le tisztán, hogy az imént említett társadalmi gondoskodás mennyire tényleges. Mindösszfe öt éve fejeztük be a mezőgazdaság nagyüzemi átszer­vezését. Máris elmondhatjuk, hogy termelőszövetkezeteink túl­jutottak a kezdeti nehézségeken, sőt gyors ütemben fejlődnek. Ez a hajdani „lenézett” és „büdös” parasztokból” álló foglalkozás 1967-re szakma lett! Dolgozóitól az elhivatottság érzését követeli. De nemcsak követeli, hanem olyan felkészültséggel látja el a fiatalokat, idősebbeket, hogy a legbonyolultabb szakmai felada­tokban is mesteri módon igazod­hatnak el. Bizonyára ez az ötesz­tendős, eredményekkel teli út vé­giggondolása adhatta a kétegyhá- zi iskola avatásának megható ün­nepélyességét, s az a tudat, hogy mezőgazdaságunk dolgozói a két- három elemi iskolai végzettségtől az intézményesített szakmunkás- képzésig jutottak. Hogy ezt a hosszú utat viszony­lag rövid idő alatt járhattuk vé­gig, elsősorban a párt következe­tes agrárpolitikájának köszönhet­jük, s azoknak a kommunisták­nak és pártonkívülieknek, akik ezt a politikát mindennapi éle­tünk alkotó elemévé tették. Ami­kor tehát dr. Szűcs Kálmán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási főosz­tályvezetője az építőktől a tárca nevében átvette és Apró Attilá­nak, az iskola igazgatójának át­adta a szakmunkásképzés új Bé­kés megyei hajlékát, méltán tölt­hette el fennkölt érzés az avató­ünnepség résztvevőit. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a kétegyházi szakmunkástanulók, tanárok és oktatók, továbbá az intézet technikai személyzete csaknem 100 ezer óra társadalmi munkával segítette az új épület létrehozását, a régi korszerűsíté­sét, érzékelhetjük: egy-egy társa­dalmi jellegű célkitűzés valóra váltásában is mennyire egyek let­tünk. S ez az igazi öröm. D. K. 1967. július 29—301 I. Szegedi Ifjúsági Napok A KISZ Békés megyei Bizott­ságának szervezésében megyénk fiataljainak egy csoportja július 29-én különvonattal a napfény varosába utazik, ahol részt vesz­nek az I. Szegedi Ifjúsági Napok rendezvényein. Az első napon megtekintik az | ifjúsági karnevált, a szabadtéri Bupsi Károly : színpadon Shakespeare: Hamlet ■ ■ ■ —— című drámáját, másnap az ifjúsá­gi nagygyűlésen meghallgatják KISZ KB kiküldöttének beszédét. A programban még szerepel ki­állítások látogatása, csónakázás a Tiszán és a Nemzetközi Sláger­parádé tánczenei műsor megné­zése. A színesnek ígérkező szegedi kirándulásra a KISZ megyei bi­zottsága mellett működő Expressz kirendeltségen lehet jelentkezni Vita a növényvédelemről A közelmúltban egész napos vitát tartott a Magyar Kémikusok Egyesülete a Technika Házában a hazai növényvédelem időszerű kérdéseiről. A rendkívül élénk vita azt mutatta, hogy jelenleg elsősorban a külföldről behozott vegyszerek terén van hiány, de vegyiparunk a következő évek­ben és főként a negyedik ötéves tervidőszakban már ezeket az igényeket is teljes mértékben ki akarja elégíteni. Az ankét rész­vevői egyértelműen szükségesnek tartották olyan oktatás megszer­vezését, amelyben a felhasználók részletes útmutatást kapnának az egyes növényvédőszerek alkalma­zásának módozatairól. (MTI) Kunágofai kiszesek helytállása a tavaszi munkában Az elmúlt hetek rapszodikus és gyűlésen elhatározta, hogy a hős padékos időjárása sok helyen, kozmonauta, Komarov nevét ve­igen nehéz helyzet elé állította a közös gazdaságok vezetőit. A nö­vényápolási munka összezsúfo­lódott és kora reggeltől késő es­tig a határban munkálkodnak, hogy elejét vegyék a teljes elgyo- mosodásnak. örömmel számolt be Matuzik József, a kunágotai Petőfi Tsz párttitkára, hogy a tavaszi mun­kák eredményes elvégzésében a KISZ-fiatalok nagy részt vállal­tak. Többek között külön kuko­szi fel. A párt- és gazdasági vezetés értékelte a fiatalok eddigi áldo­zatkész gazdasági és szervezeti munkáját és úgy határozott, hogy anyagiakkal is jutalmazza azt. A Mezőkovácsházán június 14-én megrendezett Halló Budapest cí­mű előadást — fővárosi művé­szek felléptével — 25 KISZ-fiatal tekintette meg. Ezenkívül terve­zik, hogy július elején a fiatalok számára egész napos kirándulást ricaterületet is kapálnak társa- szerveznek Gyulára, ahol a für- dalmi munkában és a munkadíjat dő élvezete után, este megtekln- szervezeti kiadásokra fordítják, i tik a várszínház Bánk bán című Egyúttal a KISZ-brigád ünnepi 1 előadását.

Next

/
Thumbnails
Contents