Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-02 / 128. szám
U67. június 2. 3 Péntek Jól vizsgázott a saját tervezésű palántanevelő Kondorost üvegháztípus 9 helyen Több év óta tartó kísérletezés után megszületett a kondorosa palántanevelő üvegháztípus. Rajki János, a szövetkezet főkertésze és a tsz vezetésében dolgozó szakemberek egy 450 négyzetméter alapterületű nevelőházat alakítottak ki. Az építkezés anyagköltségéből 1 négyzetmétert — üveg nélkül — mindössze 80 forint terhel! A közös gazdaság — jelenleg már 6 palántanevelőházzal rendelkezik. Ezek közül hármat napenergiával hasznosítanak, háromba pedig technikai megoldással fűtőberendezést szereltek. Tekintettel arra, hogy az új üvegháztípus a hollandi ágynál minden tekintetben jobb és olcsóbban előállítható, ebben az esztendőben ezért további négy palántanevelő üvegházat építenek. A kondorosi Dolgozók Tsz palántanevelő-háza iránt számottevő érdeklődés tapasztalható. Orosházáról, Békésszent- andrásról, Békéscsabáról és még több helyről szövetkezeti vezetők keresték fel a Dolgozók Tsz zöldségkertészetét. Tanulmányozták a palántanevelő építését, üzemeltetését. Csak a Békés megyei tsz-ek 9 tervrajzot vittek el Kondorosról azzal a szándékkal, hogy az itt szerzett tapasztalatok alapján megépítik az olcsó palántanevelő üvegházat. Segíti a háztáji gazdálkodást a nagyszénási Dózsa Termelőszövetkezet Külön ügyintéző — Szervezett tápellátás — Szervezett piac A háztáji gazdálkodás segítése ragadós, jó dolog Nagyszénáson. A Lenin .Tsz ugyanis kezdeményező volt ebben. Az ott kidolgozott módszerek átterjedtek a Dózsa Termelőszövetkezetre is. Ebben az esztendőben már külön háztáji ügyintézőt állítottak munkába Szín Ferenc volt brigádvezető személyében. Függetlenítették a szövetkezeti munkától, s azt a megbízatást kapta, hogy idejének legnagyobb hányadát a háztáji árutermelés szervezésére, fellendítésére fordítsa. A tsz saját takarmánykeverő üzemét megnyitották a háztáji gazdaságok előtt. Sertéstápot juttatnak a tagoknak. Ugyanakkor a háztáji gazdaságban termelt árut — pecsenyecsirkét, tojást, zöldséget — a szövetkezet budapesti standjára szállítják értékesítésre. Napokkal ezelőtt új hagymát, tyúkot, csirkét küldtek a fővárosba. A háztáji gazdálkodás segítésére még többféle módszert alkalmaznak. A szövetkezet szénáját százalékos alapon takarítják be, így évente 1300 mázsa szálas takarmányt vihetnek haza a szövetkezetiek. Ugyanakkor a közös gazdaság takarmánymérlegében is szerepel a háztáji állattállo- mány takarmányellátása. Lédús takarmányból — répából — 1600 mázsát, árpából 500, kukoricából pedig 250 mázsát adnak el. Ezenkívül a százalékos alapon művelt kukoricatermésből 3539 mázsa kerül a tagokhoz. Általában a szövetkezetben termelt takarmány egynegyedét a háztáji gazdaságoknak juttatják munkadíjként vagy vásárlás útján. lódult, egyszerre két szekrényben turkált, kedves volt, de gyakorlatias és hangos, mint mindig. Német páncéltörőket tolnak állásiba az Áj hársfái mögött. Nem értem. Az oroszok: mostanáig nem tudtak hidat verni, roham- csónákon futkánoznak a két part között, ha volna harckocsijuk ideát, már széjjelnyomhatták volna az Öregvárost átszelő, gyatrán összetákolt védelmi vonalat. A Károly Róbert tér boltjaiban lámpát gyújtanak, de mindjárt rángatják is lefelé az elsötétítésre használt fekete papírre- dőnyöket. Vaksi ablaikszemek: ha valamiért, ki tudja miért, nem térhetnék vissza, ez lenne utolsó emlékem a térről. Na de ne hülyéskedjünk! Vagy a bőrömre gondolok, és semmi másra vagy mindenre, csak a bőrömre nem.. A város úgyse menthet át engem, én nem menthetem át a várost, eljövendő időikre. Majd találkozunk megint a vihar elvonultával, ha élünk. Gáld kiváltságlevelét, amelyet Károly Róbert írt alá, fejből kellett tudnunk, aki elakadt, ülhetett vissza a helyére, szefcunda. Mi, isten kegyelméből Magyarország királya... Deső azon töri a fejét, lesz-e még Magyarország. Miért ne lenne? Kiálltuk a tatárjárást, a törököt, az osztrák sógort, atya isten, mi mindent álltunk ki. Talán csak épp azért tudtunk megmaradni ezer esztendőnél is tovább, mert folyton-folyvást össze kellett szedni magunkat, hogy ellenségeink pusztítását és tulajdon marhaságainkat helyrehozzuk. Az Áj kavicsai élesen ropognak a talpam alatt. Mintha fogát csikorgatná a föld. Ez azért mégis rohadt dolog, kisettenkedni a városból, cégvezetői minőségben, hadnagyi rangjelzéssel a galléron, tudva, hogy már egyik sem érvényes. Se a cégvezetőség, se a hadnagyság. Az istenit, csak úgy, egyik pillanatról a másikra. A szép Geletlhayné, a tisztiorvos felesége, utánozhatatlan mozdulattal nyit be Sarukán divatüzletébe. Ugyan mi kell neki ilyen halaszthatatlanul, két kilométerre az oroszoktól? Ezek a németek, akár a dolgukat értő napszámosok. Nyugodt, pontos, akkurátus mozdulatokkal dolgoznak, se fő vesz tett kapkodás, se egy ingerült szó. Kolomeámál láttam, heves tűzben is épp ilyen megbízható munkások voltak. A háború szakmunkásai. Elhiszem a gázkamrákat, miért ne hinném, rosszabbat is elhiszek róluk. De ott már csak bezárul a kör. Kezdődni előbb kezdődik, ezeknél a mesterségre figyelő, avatott, higgadt mozdulatoknál. Ez az ijesztő. Hogy az ágyú is épp olyan szerszám a kezükben, mint az ásó. Vagy a kenyérsütő lapát, vagy a ciklontartály szelepe. Egy tár töltény van a pisztolyomban, semmi több. Desőnek biztosan lesz, végre is a frontról jött. (Folytatjuk) A vetőmagtermelés eredményei és feladatai a NEB vizsgálatának reflektorfényében Nagyon időszerű témát, a gazdasági és kerti vetőmagvak elosztásának, felhasználásának, termesztésének szakszerűségét, jövedelmezőségét vizsgálták az elmúlt ikét hónapban a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság neves szakemberekből álló munkabizottságának és szakcsoportjának tagjai. A 19 közös és állami gazdaságra, öt járási tanács irányító munkájára és a magtermeltető vállalat orosházi alközpontjára kiterjedt vizsgálat sok megszívlelendő tanulságot és javaslatot tárt fel. Az észszerű, helyes módszerék elismerése mellett bőségesen jut az elmarasztalásból a vetőmiagtermel- tetőnék, de a szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak is. Mivel még elég messze Vagyunk a különféle vetőmagvak betakarításának idejétől, s addig még sokat tehetnek a termelő gazdaságok a hozamok növeléséért, elsősorban a termelésre szeretnénk fordítani a figyelmet. Kezdjük azzal, hogy megyénk éghajlati és talajviszonyai nagyon alkalmasak a különféle vetőmagvak termesztésére. Lényegében az itt termelt búza és lucerna- mag kellett hírnevet, elismerést, nagy keresletet immár egész sor vetőmag iránt a világ számos országában. Szövetkezeti és állami gazdaságaink az elmúlt öt év alatt megduplázták a termőterületet és a fajták számát is. Azaz mintegy 55 ezer holdon 60 féle növény magját termelik immár. A munkabizottság szerint érdemes volna nagyobb területen is termelni jövedelmezősége miatt, meg azért is, mert a mezőgazadság gépesítésének fokozott előrehaladásával mind több gondot okoz a .munkaerő állandó foglalkoztatása. Ez természetesen nem annyira a ma, mint inkább a holnap feladata. Most elsősorban a már leszerződött vetésterületen igyekezzenek minél magasabb és minél jobb minőségű hozamot elérni szövetkezeti és állatai gazdaságaink. A vizsgálat összefoglaló jelentéséből az tűnik ki, hogy a vetőmagvak termelőterületének növekedésével együtt nem növekedett az eredményes, jövedelmező termesztésre törekvő szakszerűség és gondosság. Példa erre többek között az, hogy megyénk 146 termelőszövetkezetében mindössze 9 egyetemi, 7 felsőfokú és 19 technikumi végzettségű kertész szakembert alkalmaznak. Ráadásul a megyében eddig szervezett nagyon szükséges és hasznos szaktanfolyamok sorából kimaradt a magtermelte- tósi szakképzés. Egész sor gazdaságban emiatt papíron marad a leszerződött gazdasági és kerti- mag-mennyiség egy része, mert nincs, aki szakszerűen irányítsa a terület kiválasztását, a vetést, a növényápolást, a kártevők élle- ni védekezést és a betakarítást. A legkeresettebb és legértékesebb lucernamag termesztésében inkább visszaesés, mint előrehaladás történt. A lucerna tisztán telepítése ugyan az 1964. évi 332 holdról tavaly már 3153 holdra növeke- kedett, magot azonban az 1962 évi 1,24 mázsa megyei átlaggal szemben csak 0,53 mázsát sikerült fogni. Ehhez hozzájárult a tarló por- zásának elhanyagolása is. Az eddigi szakszerűtlenség kiirtotta a beporzás ingyenes elvégzőinek, a vad és a házi méheknek egy részét. A kártevők elleni virágpor- zást a déli órákban végezték többek között a kétsopronyi Dózsa, | a mezőmegyerd Béke, a szarvasi | Dózsa és Bem tsz-ekben, vagyis a méhek főképpen! rajzása idején. A lucernaimagfoigás sikerét még mündig háttérbe szorítja a lehető legtöbb szénabeta hárításra való törekvés. Emiatt kinyújtják a kaszálás idejét, így aztán késik a magfogásra szánt lucerna fejlődése, virágzása s a betakarítás leginkább a termést alaposan lecsökken tő esős időszakra esik. A legnagyobbb hiba az aranka- irtás elmulasztása, ami miatt évente több száz holdon marad el a magfogás. Sok még a csép- lési veszteség az esőzésen kívül amiatt, hogy helyenként nem a jól bevált gumiverőlécet használják. A szeghalmi Petőfi Tsz-ben pl. 14, a kertészszígeti Győzelem Tsz-ben 11,3 százalék törött szemet tartalmazó magot szállított be, 40 más szövetkezet 4,9 százalékos átlagával szemben. A másik 1 egei terjedtebb területen termesztett magnak, a borsónak is a lucernáihoz hasonló agrotechnikai hibái vannak. A megye termésátlaga 6,9 és 8,49 mázsa közt ingadozik már évek óta. A vizsgálat szerint ennek az a legfőbb oka, hogy a vetőmagnak szánt borsót is elsősorban talajjavító célzattal vetik a leggyengébb táperőben levő földekbe s ráadásul elhanyagolják ápolási munkálatait is. Hasonló okok — a jó talajkiválasztás, az agrotechnikai eljárások és a gyomlálás elhanyagolása, a lassú kézi betakarítás következtében jelentkező sok szemveszteség — miatt a korábbi 12 mázsáról 8,4 mázsára csökkent megyénkben a rizstermés holdanként! hozama. Ebben is csakúgy, minit egy sor más növény magjának termesztésében, közrejátszik a Magtermeltető és Ellátó Vállalat önkényeskedése. Erről majd később szólunk. Elöljárójában csak annyit jegyzünik meg, hogy a megtermelt mag minősítése jórészt az átvevők kénye- kedve szerint történik. Az átvett mag tisztítása is jelentős bevételi forrásként jelentkezik a vállalatnál, mivel a termelő ellenőrzése nélkül, utólag állapítja meg, hogy mennyi idegen magot tartalmazott az átvett tétel. Ezért helyes volna, ha a vizsgálatot végző munkabizottság javaslata szerint magtisztítótelep, tárolóhely és korszerű betaikarí- tógópek beszerzésére társulásokat hoznának létre a szövetkezetek, összefogva könnyebben meg tudnának birkózni a felmerülő költségekkel. Érdemes lenne annál is inkább, mert nincs kizárva, hogy az új gazdasági mechanizmusban önállóan bonyolíthatják le majd a magszaporítást a nyugati cégeknek s esetleg még az exportot is. Mindezt természetesen nem elég csak igényelni, legfontosabb, hogy szövetkezeteink igyekezzenek megteremteni a magtermelés mennyiségi és minőségi követelményeinek alapfeltételeit. K. I. A kisebb területen működő vízgazdálkodási társulatok vízgyűjtő rendszerenként egyesülnek a megyében Az utóbbi években megváltozott gazdasági viszonyokhoz igazítják megyénkben is a vízgazdálkodási társulatok további munkáját. Az egyéni gazdálkodás világában a Körösök vidékén több kisebb területen működő, főként belvízelvezetéssel foglalkozó úgynevezett, belvízrendező társulat szerveződött. Ezek leggyakrabban egy, esetleg két község gazdálkodóit tömörítették. A termelőszövetkezetek szervezésével, a nagyüzemi feladatok ellátására azonban már nem alkalmasak az előbb említett belvízrendező társulatok. Ezért a korábbi években kísérletet tettek több kisebb társulat egyesítésére, így jött létre többek között a százezer holdnál is nagyobb területen működő Élővíz-csatorna Vízgazdálkodási Társulat Gyulán. Az egyesített társulatok munkája a korábbinál lényegesen színvonalasabbnak minősült, mert ezek a vízgazdálkodási szervezetek már tervező technikusokat, mérnököket, gyakorlati szakembereket is alkalmaznak, sőt egyes társulatokat elláttak, felszereltek a belvízvédekezéshez szükséges gépekkel, anyagokkal, eszközökkel. Továbbra is gondot jelentett azonban a belvíz elleni védekezés gyors, hatékony megoldása. Az önállóan működő kisebb társulatok ugyanis gyakran egymás „nyakára” zúdították a vizet. A munkaszervezésben nem alakult ki közöttük bizonyos fokú kooperáció, a rendelkezésükre álló anyagokat, eszközöket sem használták ki megfelelően. Megyénk vezetői így jutottak el arra a gondolatra, hogy a kisebb területen működő vízgazdálkodási társulatokat vízgyűjtő rendszerenként kellene egyesíteni, hogy ezek a vízügyi igazgatóság szakaszmérnökségeivel közösen, az eddigieknél lényegesen hatékonyabban kapcsolódhassanak be a belvíz elleni küzdelembe. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságon intéző bizottságot hoztak létre, amely a vízgazdálkodási társulatok egyesítését készíti elő. A Körösök térségében három társulatot szerveznek a három szakaszmérnökségnek megfelelően. Az előkészületi munkák kedvező ütemben haladnak. Ifi- Jámbor István, az előkészítő bizottság titkára, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság társulati csoportvezetője arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a Fekete-, a Kettős- és a Sebes-Körös deltájában, továbbá a Kettős- és a Hármas-Körös bal partján, valamint a Hármas-Körös és a Sebes- Körös jobb partján elterülő határrészben az előkészületi munkák során — Gyoma és Endrőd kivételével — helyesléssel találkoztak. A gyomai és az endrő- di vízgazdálkodási társulatok vezetői még gondolkodnak: vállalják-e az egyesítéssel járó nagyobb feladatot, önállóságot és felelősséget. A vízgazdálkodási társulatok új szervezése 1968. január 1-én lép életbe, s az egyesülés minden bizonnyal nemcsak az anyagi eszközök összpontosítását, hatékonyabb kihasználását jelenti, hanem a műszaki szervezettség további növekedését is.
